Békés Megyei Népújság, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-27 / 227. szám
1980. szeptember 27., szombat a Befejeződött az országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás a 3. oldalról) pesszimisták, ha saját kapitalista világuk jövőjére gondolnak. De divatból ezt nem kell átvenni, mert a szocialista és a kapitalista rendszer problémáit illetően két különböző dologról van szó. A szocializmus problémái — bár néha igen fájdalmasad — esetenként szülési fájdalmak, máskor gyermekbetegségek, vagy a fejlődés betegségei. A kapitalista társadalmi rendszer betegségei pedig egy elöregedő — és mély meggyőződésem szerint — pusztulásra ítélt társadalmi rend tünetei. Tehát azt kérném íróinktól, művészeinktől, hogy tükrözzék népünk valóságát. Ezt szoktam kérni akkor is, amikor egy-egy külföldi diplomatával találkozom. Ismerkedjen meg a magyar valóság fényeivel, és erről adjon hiteles tájékoztatást kormányának. Se rózsaszínűre, se feketére ne fesse Magyar- ország képét, mert mind a kettő a valóság torzítása. Az írók és a művészek is a valóságot adják vissza, mert ezzel segítik a legjobban törekvéseinket, népünk szocialista terveinek valóra váltását. Viszonzásul pedig azt tudom ígérni, hogy irányítási gyakorlatunk változatlan marad, itt sincs szó a vonal semmiféle „keményedésé- ről”. A művelődés területén is megfelelő decentralizációt hajtottunk végre. A kormányzati szervek természetesen kötelességük és felelősségük szerint járnak el, amikor területük átfogó és fontos kérdéseivel foglalkoznak. Ezek közé sorolom a Nemzeti Színház és az Operaház kérdéseit is. Mi nem írjuk elő sem az alkotói stílust, sem azt, hogy mit írjanak, vagy milyen szobrot készítsenek. A művészeti feladatok végrehajtása a művészre marad. Ez továbbra is így lesz, mert így helyes. Iránymutató elvünk a marxista—leninista tudomány. Ez jó iránytű, ezért azt követjük. Az elveket a valósággal egybevetjük, tehát reális célokat tűzünk ki, vagyis csak olyanokat, amelyek megvalósításához megvannak a feltételek. Politikánk iránya, jellege, a szövetségi politika, a párttagok és pártonkívüliek, a különböző világnézetű emberek összefogása bevált. A párt a nép nélkül nem létezhet, s a kormánynak is szüksége- van a tömegek támogatására. Törekvéseinket, cselekedeteinket megértik az emberek, s a helyes felvilágosító szó is formálja a köz- gondolkodást. Az emberekben nagy a tettrekészség, cselekedni akarnak szocialista céljainkért, ennek érdekében jó vezetést követelnek, és főleg azt, hogy mondják meg nekik, mi a feladatuk. Meggyőződésem, hogy céltudatos, állhatatos munkával tovább haladhatunk előre. Ehhez egységre van szükség, és a nemzet haladó, alkotó erőinek összefogására. így haladhat népünk továbbra is előre a szocialista társadalom építésének útján. Kormányunk, az állami és a gazdasági vezetők, a tanácsok és a közalkalmazottak lelkiismeretesen végzik a maguk munkáját, és feladataik jó megoldására törekszenek. Bízunk bennük, mert megérdemlik! Befejezésül még egyszer el szeretném mondani, hogy Lázár elvtárs programbeszédével egyetértek, a kormány munkaprogramját a Központi Bizottság és a magam nevében elfogadom, az ország- gyűlésnek elfogadásra ajánlom. Szeretném biztosítani a tisztelt Országgyűlést és a kormányt, hogy ennek a kormányprogramnak a megvalósításáért a Központi Bizottság és a párt valamennyi szervezete becsülettel fog dolgozni! * * * PETRI GABOR (Csongrád m., 6. vk\), a Szegedi Orvos- tudományi Egyetem rektora a többi között szellemi életünk főbb kérdéseiről szólt. Elsőrendű érdek — hangsúlyozta — a kutatás távlati tervezése és fejlesztésének szellemi, anyagi megalapozása. Tudományos életünk másik nagy és a jövőnek szóló feladata a reális helyzetelemzés, a hazai tudományos eredmények alapos értékelése, s azok1 összehasonlítása a nemzetközi teljesítményekkel. Csak így ismerhetjük fel idejében a hiányosságainkat. GYULAVÁRI PÁL (Békés m., 1. vk.), a Békés megyei Tanács elnöke szólalt fel ezután. Tettekre sarkallnak a reális célok és az elért eredmények Gyulavári Pál felszólalása Tisztelt Országgyűlés! Először részesülök abban a megtiszteltetésben, hogy felszólalhatok a legfelsőbb nép- képviseleti és államhatalmi szerv előtt. Felelősségérzettel tölt el, hogy véleményemet, gondolataimat éppen az országunk jövőjét jelentősen befolyásoló kormánymunkaprogram kapcsán terjeszthetem elő. Az elmúlt két évtized távlatából meggyőződtem arról, hogy az embert az optimista, de realitásokon nyugvó célok és a sok nehézség közepette elért sikerek tett- rekészségre sarkallják. Ezért most, gondolataim elején, néhány — örömre okot adó — eredményről szeretnék beszámolni, amelyet Békés megye szorgalmas lakói az V. ötéves terv végrehajtása során elértek. Az V. ötéves tervidőszak folyamán megyénk termelési eredményei dinamikusan fejlődtek, a megtermelt anyagi javak — ha nem is mindig könnyen — belföldön és a külpiacokon egyaránt vevőre találtak. Ebből a szempontból várhatóan a megye gazdasága eredményesen teljesíti feladatait. Mind az ipar, mind a mező- gazdasági termelés növekedési üteme megnyugtatóan alakul. A tervszerű iparfejlesztés eredményeként, és bizonyos mértékig az elvándorlás miatt, foglalkoztatási gondjaink megoldódtak, iparunk térszerkezete kedvezőbb lett, a,megye iparilag legelmaradottabb északi és déli területein is leraktuk az ipar alapjait. Figyelmet fordítottunk arra, hogy az ipar ágazati szerkezete minél jobban megfeleljen megyénk adottságainak. A korábban egyoldalú iparszerkezet — amely a könnyű- és az élelmiszeripar döntő súlya jellemzett — a nehézipar megjelenésével arányosabbá vált. Ehhez azonban az igazság kedvéért hozzá kell tennem, hogy gazdaságunknak továbbra is gondot okoz, hogy a dinamikusan fejlődő iparág aránya még mindig nem megfelelő megyénkben. Különösen nagy súlyt helyeztünk arra, hogy zömében kedvező mezőgazdasági adottságaink még jobb kiaknázásának feldolgozó ipari hátterét is megerősítsük. Ennek egyik legkifejezőbb beruházása a központi segítséggel megépült Gyulai Húskombinát volt. A megye mezőgazdasági termelésére, mind a növénytermesztést, mind az állattenyésztést illetően büszkék vagyunk. Komoly sikereket értünk el a búza és a kukorica termésátlagainak növelésében. Ehhez az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek dolgozóinak áldozatos munkája mellett az is hozzájárult, hogy a szántóföldi vetésterület több mint felét termelési rendszerek keretében művelik. Az állattenyésztésben elért eredményekkel kapcsolatban megemlítem, hogy tavaly csaknem 900 ezer sertést vásároltak fel a megyében, amiben a nagyüzemek mellett a kisgazdaságoknak is igen jelentős szerepük volt. A termelőágazatok mellett megkülönböztetett figyelmet fordítottunk a lakosság életkörülményeinek javítására. Lakosságunk ugyanis joggal várja el a megye vezető politikai és állami testületéitől, hogy a múlt örökségeként e téren még ma is érzékelhető elmaradottság csökkentésére törekedjen. A korábbi évtizedekben — részben foglalkoztatási gondok, részben településeink kommunális, infrastrukturális elmaradottsága következtében — a megye lakónépessége csökkent. Ezért az elmúlt években erőfeszítéseinket elsősorban lakásberuházásra, valamint az ezzel összefüggő közműfejlesztésre összpontosítottuk. Az V. ötéves tervidőszakban a lakossági erőforrások szervezett bevonásával várhatóan mintegy 2500 lakással több épül fel a tervezettnél. És ami úgy gondolom nem lényegtelen: a megvalósuló 17 000 lakás csaknem fele a nagyközségek és a községek lakásállományát gyarapítja. A csak példaszerűen felsorolt eredmények úgy születtek, hogy közben a megyét sorozatosan, előre nem látható, súlyos elemi csapások érték. Az utóbbi évtizedben megismétlődő ár- és belvizek egyre növekvő károkat okoznak. Az árvizek háromnégyéves gyakorisággal jelentkeznek, míg a belvíz csaknem évenként rendszeresen károsítja mezőgazda- sági kultúránkat, épületállományunkat, úthálózatunkat, egyéb létesítményeinket. A múlt év közepén először a földrengés, néhány héttel később szokatlan erejű vihar okozott újabb komoly károkat. Az idei ár- és belvíz nagyságrendje minden eddigit fölülmúlt. Ez arra is fölhívja a figyelmet, hogy a megelőzés és a védekezés eddigi gyakorlatát felül kell vizsgálnunk. Az elemi károk felszámolásában saját erőfeszítéseink mellett mindig számíthattunk a központi szervek jóindulatára, de azt is meg kell mondanunk, hogy az eseményeket követően, az idő múlásával a segíteni akarás nem egy esetben elhalványult. Az idei árvíz alatt és után jó érzéssel tapasztaltuk, hogy az ország vezető szervei és lakossága együtt érez velünk, munkaerejük és anyagi eszközeik felajánlásával igyekeztek enyhíteni gondjainkon. Köszönjük segítségüket ! Tisztelt Országgyűlés! A VI. ötéves terv előkészítésén, megalapozásán megyénkben is folyik a munka, amely a korábbinál nagyobb figyelmet igényel. Vállalataink, mezőgazdasági üzemeink, tanácsaink ahhoz szoktak hozzá, hogy a kitaposott úton járjanak, de ez most nem így van. Az egyoldalú mennyiségi szemléletet fel kell számolni, és nagyobb gondot kell fordítani a minőség fogalmára. Sok nehézséget okoznak nekünk is az elhúzódó beruházások, amelynek csak részben oka a kivitelezői kapacitás hiánya, amellett legalább ilyen súlyú az előkészítés hiányossága, a szervezetlenség. A szűkösebb anyagi lehetőségek arra is ráirányítják a figyelmet, hogy az eszközök ágazati és területi elosztásánál még inkább rangsoroljunk, a korszerű, a hatékony kerüljön előtérbe, főleg a termelő jellegű fejlesztéseknél. Ugyanakkor bátrabban kell élni a differenciálási lehetőségekkel, a viszonylag szűkös erőforrások mellett is elsősorban a lakosság életkörülményeit befolyásoló fejlesztéseket illetően. A népgazdasági egyensúly megteremtését célzó intézkedések várhatóan hatással lesznek a lakossági jövedelmek alakulására, ezért fokozódik a kommunális, infrastrukturális beruházások jelentősége, mivel ezek fontos tényezői az életkörülmények javításának. Ilyen körülmények között tanácsainknak rendkívül nagy szerep jut. Az igények és kielégítésük sokoldalú mérlegelésével — és megfelelő differenciálással — a társadalmi közérzetet, a közhangulatot jelentős mértékben tudják befolyásolni. Szerényebb fejlesztési lehetőségeink ellenére is fokozott figyelmet kívánunk fordítani a fiatalabb korosztályokra és az idős korúak- ra. A központi eszközökön túlmenően számítunk a társadalmi összefogás erejére is, hiszen ily módon az igények sokkal szélesebb körű kielégítésére nyílhat lehetőségünk. A társadalmi munka, a társadalmi összefogás eddig is szép-eredményeket hozott. Ezt az önzetlen áldozatvállalást a jövőben is fel szeretnénk használni. Ebben számítunk a Hazafias Népfrontra, a szakszervezetek, a KISZ mozgósító erejére. A jövőben viszont tanácsainknak körültekintőbben, célirányosabban kell biztosítaniuk a társadalmi munka feltételeit. Csak helyeselni és támogatni lehet azt a gondolatot, hogy a kormány szociálpolitikai koncepciója nagy figyelmet szentel az arra rászorulók megsegítésére. Ez a munka azonban kormány- szinten nem fejeződhet be, egész társadalmunknak — vállalatoknak, a szövetkezeteknek, a tanácsoknak — többet kell tenni ezen a téren. A most készülő VI. ötéves terv nehezebb körülmények között érlelődik, ugyanakkor optimisták vagyunk abban, hogy kellő alapossággal, a realitásokat sokoldalúan felmérve ad majd szilárd alapokon nyugvó programot további fejlődésünkhöz, s ezen belül a Körösök völgyének előrehaladásához is. A magunk részéről e fejlődés alapjának tekintjük a kormánynak ez év áprilisában a Békés megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága beszámoltatása kapcsán hozott határozatában foglaltakat is. Bizton remélem, és hiszem, hogy az érintett tárcák és főhatóságok vezetői szintén így gondolkodnak. Tisztelt Országgyűlés! A kormány munkaprogramjában — több más fontos feladat mellett — szerepel a mezőgazdasági üzemekben folyó melléktevékenység további támogatása is. A Békés megyei tapasztalatok alapján, melyeket az e vonatkozásban végzett tudományos kutatások is erősítenek, a következőket kívánom elmondani. Bebizonyosodott, hogy: a) a termelőszövetkezetek kiegészítő tevékenysége a szocialista mezőgazdasági nagyüzem gazdálkodási, technikai megerősödése következtében felszabadult munkaerő-felesleg foglalkoztatási gondjait megoldja. Ezáltal szerepet játszik a népesség megtartásában, az elvándorlás, az ingázás csökkentésében, a városok tehermentesítésében ; b) az utóbbi években növekedett a kiegészítő tevékenység termékei és szolgáltatásai iránti kereslet; c) e tevékenység általában gazdaságos, sőt rentábi- litása gyakran meghaladja a hagyományos ágazatokét; d) nem lényegtelen, hogy a melléküzemágakban keletkezett jövedelem egy része az alaptevékenység fejlesztésére fordítható; e) a kiegészítő tevékenységek enyhítik, egyes esetekben megoldják a kisebb települések ellátási, szolgáltatási gondjait. E tények alapján, úgy érzem, nem utópia az a következtetés, hogy a melléküzemágak — gazdasági hasznosságukon túlmenően — fontos feladatot töltenek be a települések arculatának átformálásában, a falu városhoz közelítésében. Mi bizonyítja az előbbi következtetéseket ? A 70-es évek közepén Békés megyében lezajlott tsz- egyesülések és az iparszerű termelés kialakulása folytán foglalkoztatási, jövedelmezőségi gondok jelentkeztek az üzemek egy részében. A KB 1978. márciusi határozata, valamint az ennek végrehajtására elfogadott megyei program alapján értékeltük termelőszövetkezeteink helyzetét, és megállapítottuk, hogy a termelőszövetkezetek egy részében reális lehetőség van a mellék- tevékenység fejlesztésére. Egyes üzemeinkben a célnak megfelelően hasznosítható épületek, gépek, felszerelések vannak, amelyek révén ipari üzemekkel, szövetkezetekkel kiépített kooperációs kapcsolatban az állandó vagy időszaki munkaerőt foglalkoztatni lehet. A megye termelőszövetkezeteinek gazdálkodásában jelentős szerepet tölt be a kiegészítő tevékenység, amely az elmúlt évben már 4 milliárd forint nettó árbevételt produkált. Ez az érintett tsz- ek össz-árbevételének 33 százalékát teszi ki. A rendkívül dinamikus fejlődés bemutatására szabadjon még egy adatot mondanom: 1975- höz viszonyítva 1979-ben a kiegészítő tevékenység nettó árbevétele 233 százalékkal emelkedett. Ezen belül nagyobb mértékben fejlődött a belkereskedelmi tevékenység. Ebben közrejátszott a háztáji forgalmazás átvétele, ami több mint 3 és félszeresére növekedett Milyen tapasztalatokat szereztünk még? — A már hagyományosnak mondható élelmiszer- ipari tevékenységnek — amely szorosan kapcsolódik az alaptevékenységhez — részaránya alacsony. Ennek oka az eszközigényességben, a mérsékelt eredményben, sőt veszteségben keresendő. Információink szerint az üzemek e téren jelentősebb fejlesztésre nem gondolnak. — Az építőipari melléküzemág, amely az üzemek döntő többségében megtalálható, ma még főleg a saját, illetve más szövetkezetek részére végez munkát, s igen csekély a lakossági igények kielégítése. Kétségtelen, hogy e szervezetek gépesítettsége, szervezettsége, a munkaerő hatékony foglalkoztatása nem kielégítő. Azonban ebből adódóan, véleményünk szerint nem megszüntetni kell ezt a tevékenységet, hanem alkalmassá tenni feladata jó ellátására. — Megállapítottuk azt is, hogy jelentősebb melléktevékenységet a jól gazdálkodó, kedvező feltételekkel rendelkező termelőszövetkezetek folytatnak. Nincs, vagy alig van ilyen tevékenység a nehéz körülmények között működő üzemekben. Ennek oka kedvezőtlen pénzügyi helyzetükben, valamint a vállalkozó szellemű vezetés hiányában keresendő. — Rendszeresen kutatjuk az ágazatok közötti kooperáció lehetőségeit. A fejlődést nehezíti, hogy a tsz-ek — különösen a rossz gazdasági helyzetben levők — olyan partnerek kapcsolatát keresik, akik eszközeikkel, termelőberendezések átadásával elő tudják segíteni a melléküzemág kialakítását. Ilyen partnert eddig nem találtak, de a kormány munkaprogramjában megfogalmazottak alapján — ha jól értelmezem, — ne is keressenek. A program ugyanis idevonatkozóan azt tartalmazza, hogy „mezőgazdasági üzemekben a meglevő eszközökön és a munkaerő-forráson alapuló melléktevékenységet” támogassuk. Ezek szerint tehát' a nehéz gazdasági körülmények között gazdálkodó üzemek rentábilissá tételének más lehetőségeit kell keresnünk. — Nagy általánosságban az is igaz — a nem lebecsülendő fejlődés ellenére —, hogy termelőszövetkezeteink csak részben használták ki a melléktevékenységben rejlő adottságokat. Ma viszont, ismereteink szerint, a pillanatnyi lehetőségek korlátozottabbak, és a partnerek is tartózkodóbbak lettek. Merjük remélni, hogy ezt csak átmeneti állapotnak kell tekinteni. A témával kapcsolatban még két észrevételt szeretnék tenni: Az egyik: a tapasztalatok alapján új ipari tevékenység megszervezése, ahol a feltételek (épület, munkaerő, berendezések, fejlesztési eszközök adottak, csak akarat kérdése. A jó műszaki szakember foglalkoztatása viszont nem ilyen „egyszerű”. Kívánatos volna, hogy az arra rászoruló termelőszövetkezetekben a melléktevékenységi ágazatban dolgozó műszakiak is részesüljenek jövedelemkiegészítésben. Erre a célra központi kerettel nem megfelelően rendelkezünk, amit meg kell oldani. A másik: Arra kérem az illetékeseket, vizsgálják meg, hogyan lehetne egyszerűsíteni a melléktevékenységek engedélyezését. Ugyanis ennek az útja ma rendkívül hosszadalmas. Ahány ágazat, annyiféle módszer szerint írták elő az engedélyezési eljárást. Ma egy új tevékenység alapszabályba történő felvételéhez több mint 20 fórumot kell megjárni, s ez a bonyolult procedúra nem éppen „kedvcsináló”. Van erre egy javaslatunk, ami rendkívül egyszerűnek látszik, éppen ezért nem tudom, egyetértésre talál-e? Mi helyesnek tartanánk a mellék- tevékenységek engedélyezési eljárását megyei hatáskörbe adni. Tisztelt Országgyűlés! Végezetül engedjék meg, hogy a magam és Békés megyei képviselőtársaim nevében elfogadásra ajánljam Lázár elvtárs előterjesztését. * * * Miután a kormányprogram fölötti vitában több hozzászóló nem jelentkezett, az elnöklő Péter János, az országgyűlés alelnöke ezért megadta a szót Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének, aki válaszolt az elhangzottakra.
