Békés Megyei Népújság, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-23 / 223. szám

1980. szeptember 23., kedd Emlékplakett Orosházáért A mozgásszervi bajok orvosa: dr. Kovács Pál Fotó: Martin Gábor orvosként, Orosházán a kór­házban konziliárusként dol­gozom mozgásszervi terüle­ten. 1960. táján rohamosan csök­kent a tbc-sek száma, foko­zatosan új gyógyterületet vá­lasztott az intézetünk. Je­lenleg Csongrád megye reu­más betegeinek gyógyítása, mozgásszervi rehabilitációja a feladatunk. Száztíz ágy áll ehhez rendelkezésünkre. Ná­lunk és Lengyelország gyógy­intézeteiben is megindult már a svájci és francia in­tézetekben látott fejlesztési koncepció; a rehabilitáció­ban előre tört a sebészet. A gyógyászati segédeszközök gyártásánál hasznos lenne a rehabilitált dolgozókat alkal­mazni. Az ilyen eszközök elő­állítása köztudottan nagy gond. A csont-tbc réme eltű­nőben van, de új betegségek jelentkeznek, például a ge­rincferdülés. A tüdőszűrések alkalmával megvizsgáltuk a Békés megyeiek gerincdefor­mitásait is. Érdekes, hogy kevesebb az elváltozás a há­borús időszakban születettek­nél, mint a fiataloknál. A meggyorsult testi fejlődés, nyúlás, a kevés mozgás mind civilizációs ártalomként hat­nak. Nem fejlődik ki kellően a csontváz és korán kezd meszesedni. A csontot, a por­cot és az izmokat már óvo­dás korban úszással, torná­val kellene erősíteni, hogy elkerüljük a bajt. A mozgás- szegény lakótelepi életforma, a munkaidő utáni maszeko­lás sem válik egészségünk javára. A 8 órás munka után sokan újra egészségtelen kö­rülmények közé kényszerítik magukat az anyagiakért. Gyopáros fejlesztésének programja az egészséges mozgásra biztosítana lehető­séget az orosházi gyerekek­nek és felnőtteknek. Ezen a programon dolgozom, ez az orosházi feladatom. Célunk, hogy azt őrizzük meg, amink van, és fejlesszük lehetősé­geink szerint! Sok gondunk volt a vízzel, a szennyező­désekkel, a csövekkel, de most már sikerült segíteni az alapvető bajokon. Koncent­rált munkával, a tanács, az üzemek segítségével új kuta­kat fúrtunk, megfékeztük a szennyvízbetörést. A fürdő­ben reumatológiai szákren­delés nyílt, egyre többen jön­nek ide a városból és kör­nyékéről. Az ország egyetlen gyógyfürdője sem nyereséges, Gyopáros sem az. Ügy tehet­nénk rentábilissá a gyógyí­tás szolgálatában, ha a víz­mű vállalatok átvennék az üzemeltetés, a fejlesztés fel­adatait, és szerződés alapján dolgoznának együtt az orvo­si rendelőkkel, gyógyintéze­tekkel. A feleségemmel 30 év gyógyításának, gyógypedagó­giai tapasztalatának anyagát gyűjtjük mostanában, a re­habilitációs kongresszuson szeretnénk ismertetni. Az in­tézet alapvető feladata mel­lett tudományos munkát is folytatunk, több mint 60 köz­leményt jelentettünk meg, szakterületünk eredményei­ről 100-nál több előadást tar­tottunk már kollégáimmal. Szabad idős gondjaim nin­csenek: legjobb programo­mat a két unokám jelenti. Bede Zsóka Befejeződött az izotóp­diagnosztikai tanácskozás Fotó: Martin Gábor Lángok a tüzelő körül A világpiacon jelenleg 32 dollárért adnak egy hordó olajat. Drága a villamos energia, a gázfűtés pedig még nem juthat el minden településre. A jövő energia- forrása tehát a szén, amely­hez természetesen fa is kell. Csakhogy az utóbbi években ezekből sincs elegendő. Kü­lönösen a falvakban, közsé­gekben lakók panaszkodnak a tüzelőellátás egyenetlensé­gére. Íme a legfrissebb pél­da. Kokszot a fóliásnak Eleken, a több mint 6 ezer lelket számláló nagyközség­ben mintegy 150 koksszal fűthető cserépkályha van. Az olajfűtésről sokan áttértek a széntüzelésre, kazánt vásá­roltak. Az itt élők a szállí­tással, az áruellátással nin­csenek megelégedve. Szeptember 1-én erről így beszélt Müllek János: — A helyi ÁFÉSZ tüzelőtelepén a koksznak még a hírmondója sincs. Gyulára ha néha jön, csak odavalók kaphatnak belőle, azok is utalványra. Miért van ez így? Ismerek olyan fóliás embert, aki több vagon kokszot vásárolt fel „ügyesen”. Segíteni kell a termelőket, de ne halmozza­nak! A tüzelő- és építőanyag-te­lep valóban zajos. A kapu­ban fuvarosok ácsorognak, emberek jönnek-mennek. Szabó László üzletvezető ne- | hezen bírja a meg-megújuló rohamokat. Gyakran kell mondani, hogy nincs. — Három évvel ezelőtt kezdődött a koksz kálváriá­ja — mondja, és vastag fü­zetet, papírokat vesz elő. — Nézze, itt vannak a dátu­mok, idejében megrendeltem a tüzelőt. Kokszból egész év­re 1600 tonnát kértem. Az első negyedévre az Alföldi TÜZÉP Vállalat 70 tonnát igazolt vissza, és kaptam 45- öt. Ugyanakkor a második negyedévre 25 tonnát ígértek, s 40-et küldtek. Azóta egy deka sem érkezett. — Milyen elvek szerint osztotta el? — Addig mértük, míg a készlet tartott. Csak azt nem értem: Kovácsházán, Gyulán rengeteg a koksz, mégis kor­látozzák az eladást. Egyéb­ként szénből sincs elegendő. A negyedik negyedévre 600 tonna berentei darabos he­lyett 200 jutott, pécsi isza­pot mindössze 25 tonnát szál­lítottak. Az első hat hónapra esedékes 500 mázsa haldexet egyszerűen törölték a meg­rendelésből. Most berentei dióval szolgálhatok. Ma ér­kezett balinkai kocka, már el is fogyott Az utalványok szeptember 30-án lejárnak. Fogalmam sincs, mi lesz ve­lük. Közben egy fiatalasszony áll meg az ajtóban. Tűzifa után érdeklődik. A telepve­zető rezignálton jegyzi meg: — Legalább 4 hónapja nem láttam fát. Ha van, akkor is 5 mázsa szénhez adhatok egy mázsa tűzifát. — De nekem fafűtéses kályhám van — próbálkozik a vevő. — Szeptember 8-án keltez­tek egy körlevelet az ÁFÉSZ- központból, miszerint ilyen esetekben a kéményseprő vállalattól kell igazolást kér­ni. így egy évre 15 mázsa fát kaphat az illető. Fóliást kellene keresni. A főutcán, kerékpárt taszító öregember igazít útba: — Paprikatermelő? Ott, a Mün- nich utcában, jobbra. Gyümölcsöstálat szorongató asszony jön elém. Hangos kutyaugatás közben beszél­getünk: — Nekünk van kok­szunk, még tavalyról. Sokat elfogyaszt a kazán, és a la­kást is fűteni kell. Amikor leborították az utcán, jöttek, hogy adjunk el belőle. — Csúsztattak-e pénzt a zsebekbe? — Dehogy, hova gondol?! — Mit tesznek, ha az idén nem kapnak kokszot? — Fűtünk brikettel, vagy mással... Utalvány feketén Ezek után kíváncsi va­gyok: van-e már tüzelőjük Müllekéknek? A feleséget a munkahelyén találom meg. — Szerencsénk volt — fo­gad derűsen —, hiszen sike­rült szerezni tüzelőt. Ho­gyan? Egy békéscsabai kály­hás ismerősünk Gyulán vett 30 mázsa kokszot, ö tudja miként... — A fuvar? — Az 700 forintba került. A község határában egy maszek fuvarost szólítok meg: — Gyulán kellene sze­rezni, és elhozni 20—25 má­zsa kokszot, mennyiért vál­lalja? — Nyolcszázért — vágja rá határozottan. — De a rész­leteket beszélje meg a fő­nökkel — ugrik a bakra, és megmondja a kisiparos gyu­lai címét. A járási székhely TÜZÉP- telepén Krész József telep­vezetőnek nem mondok újat, ismeri a gondokat. — Kezdjük a koksszal — indítványozza. — Legutóbb 34 vagonnal érkezett, melyet három nap alatt el lehetett volna adni. Először minden­ki kapott, végül csak azutal- ványosoknak adtunk. Ezt hu­mánus dolognak tartom. Még így is előfordulnak visszaélé­sek. Képzelje, Méhkerékről jött egy ember, akinek 31 tüzelőutalvány volt a zsebé­ben. Feketén felvásárolta. Már ott tartunk, hogy a fu­varosoknak sem adunk kok­szot. ■ Persze, ezt is ki lehet játszani. — Általánosak a szénellá­tás zökkenői? — Nehéz erre válaszolni. Az biztos: a fa kivételével több tüzelő van, mint egy évvel korábban. Az ÁFÉSZ- telepek eddig 170 vagon kok­szot kaptak, 56,6 százalékkal többet a tavalyinál. Lengyel lángborsóból érthetően keve­sebb a készlet, a korlátozás mindenképpen indokolt. Be­rentei darabos, dió, iszap, brikett nálunk van elegendő. Türelem — fát terem Tegyük hozzá: Gyuláról van szó. Ezért a falvakban, községekben lakók tüzelőbe­szerzését jócskán megdrágít­ja a fuvar. Csoda-e, hogy a magánfuvarosok kihasználják a kedvező alkalmat? Tehetik, hiszen állami, szövetkezeti konkurrencia szinte egyálta­lán nincs. Pedig hányszor látni az utakon üresen szá­guldó teherautókat! A szilárd tüzelőanyagok házhoz fuvarozási díjait a megyei tanács ÉKV-osztálya 1979-ben állapította meg. Ezek szerint a fuvar legma­gasabb, 100 kilónkénti tarifá­ja 0—5 kilométer távolságra 8 forint. Az öt kilométer fe­letti szállításnál minden megkezdett kilométerre a mázsánkénti díj 30 fillérrel nő. Viszont: fogatolt jármű­nél a díjtételeket irányárnak kell tekinteni. Lehet számolni: Gyula— Elek 16 kilométer. A maszek fuvar 7—800 forint 20—25 mázsa anyag szállításáért. Kenőpénz nélkül. Irányár ide, irányár oda, néha elkel­ne egy-egy alapos ellenőrzés. összegzésképpen hallgas­suk meg Frőhner Bélát, a megyei tanács kereskedelmi osztályának helyettes vezető­jét: — Tény: német brikett csak Budapesten és Pest megyében van. Akadozik a kokszellátás, mert nagy részét dollárért importáljuk. A sze­nek közül valamilyen fajta mindig megtalálható a tele­peken. Az esős időjárás kés­leltette a fakitermelést. A kí­nálat a negyedik negyedév­ben javul. Azt tanácsoljuk: várjanak türelmesen, az el­következő hónapokban min­denki hozzájuthat a tűzifá­hoz. Körülbelül két hete uta­sítást küldtünk ki, hogy semmiféle igazolást ne kér­jenek a lakosságtól. Ide kívánkozik még: az AFÉSZ-telepeket nagyon is szorítja a készlet, míg az ál­lami TÜZÉP-eket nem. Az árvízi helyreállításokhoz ren­geteg építőanyag érkezik, amelyet még sokáig raktá­rozni kell. A kisebb telepek ezt pénzügyileg is nehezen tudják elviselni. Elképzelhe­tő, hogy mindez kedvezőtle­nül befolyásolja a tüzelőel­látást, amelyen csak szerve­zett szállítással, még jobb el­osztással lehet és kell is se­gíteni. seres Sándor A nukleáris vizsgálat gyors előrehaladást ered­ményezhet a szív- és daga­natos megbetegedések pontos felismerésében — állapítot­ták1 meg a 4. izotópdiagnosz­tikai szemináriumon, amely vasárnap zárult Kékestetőn. Az állami gyógyintézetben tartott egyhetes tanácskozás, amelyen az orvostudomány legújabb vívmányainak ered­ményeit összegezték, egyben továbbképzésül is szolgált a hazai orvosok számára. A nukleáris vizsgálat, ösz- szefoglaló nevén az izotóp­diagnosztika az orvostudo­mány egyik legújabb ága. Az orvosi gyakorlatban a betegségek felderítésénél csak' az utóbbi két-három évtizedben alkalmaztak vi­lágszerte kiterjedten izotó­pokat, vagyis olyan atomré­szecskéket, amelyek sugárzás kibocsátása közben bomla­nak és végzik el jótékony hatásukat. A szervezetbe in­jekció útján bejuttatott ra­dioaktív izotópoknak a su­gárzása, különböző „okos” gépekkel felfogható, és en­nek alapján ma már a leg­pontosabb felmérést lehet végezni a beteg állapotáról. A nukleáris vizsgálati eljá­rás lehetővé teszi olyan be­tegségek felismerését, gyó­gyítását, amelyre eddig nem volt mód. Az izotópokkal ki­mutathatók olyan kezdeti el­változások is, amelyekre a röntgen sem képes. Példa­ként mondták el, hogy a szívkoszorú betegségei izo­tóp alkalmazásával percek alatt pontosan kimutatha­tók1, míg a hagyományos vizsgálat nagyon bonyolult, hosszadalmas, és esetenként kellemetlen is volt a beteg számára. Bejelentették, hogy hazánkban a nyolcvanas években várhatóan vala­mennyi megyei kórházat fel­szerelik izotópdiagnosztikai laboratóriummal. örvende­tes, hogy a korszerű vizs­gálati eljárás „gépfegyverét”, a gammakamerákat már ha­zánkban is gyártják, és a magyar műszer külföldre is eljut. Pátria Nyomda hete A Pátria Nyomda sokrétű tevékenységét megismertető hét kezdődött vasárnap Dombóváron. A városi mű­velődési központban a bu­dapesti nyomda és dombó­vári üzemegységének mun­káját szemléltető kiállítás nyílt, s „Pátria gyermekna­pot” is rendeztek. A hét programjában könyvnyom­tatás-történeti előadássorozat hangzik el, „Az első könyv­től a számítógépes nyomtat­ványig” címmel a nyomdász­szakma múltjáról, jelenéről és jövőjéről, ifjúsági anké- tot, szakmai és filmvitát, ne. vés művészek közreműködé­sével kívánságműsort, vala­mint fórumot tartanak. Elő­ször mutatkozik be a nyil­vánosság előtt a dombóvári új művelődési központnak a Pátria Nyomda által patro­nált nyomdászszakköre. Orosházán élő, a kakasszé­ki gyógyintézetet vezető or­vos dr. Kovács 'Pál. Nemré­giben „településfejlesztő tár­sadalmi munkájáért” része­sült kitüntetésben; a városi tanács „Orosházáért” emlék­plakettel jutalmazta. Hogyan szenteli életét a mozgásszer­vi betegek gyógyításának két megye között ingázva, hi­szen a kakasszéki fürdő Csongrád megyében, otthona pedig Békésben van? Mun­kájáról, hétköznapjairól Pa­csirta utcai lakásában be­szélgettünk. — A hallei egyetemen ta­nultam még 1945. előtt, de végül is a szegedi orvostu­dományin szereztem érvényt a diplomámnak — emlékezik az őszes hajú, halk szavú Kovács doktor. — A szako­sodást véletlennek köszön­hettem, 1948-ban Kakasszé­ken volt üres állás. Az or­szág első csont-tbc intézetét a háborús pusztításokból a svájci egészségügyi szervezet segítsége állította helyre. A tó csodálatos gyógyhatásúnak híre messze terjedt az or­szágban, s még határainkon túl is. A tüdőn kívüli tuber­kulózis gyógyítása volt a fő feladatunk. A hódmezővásár­helyi kórház kezdeményezé­sére 1949-ben gyógyiskolai részt alakítottunk a gyer­mekosztályunkon. Hosszú időt töltenek itt a beteg gye­rekek, rehabilitációjuk leg­fontosabb feltétele, hogy ne szakadjanak el a valóságtól, egészséges társaikkal leg­alább a tanulásban tartsa­nak lépést. Itt oktat a fele­ségem és a munkatársai. Mi ketten életünket a mozgás- szervi betegek gyógyítására, szellemi épülésére tettük fel. Az intézetben három me­gye: Csongrád, Békés és Bács betegeit látjuk el, ké­sőbb azonban a vásárhelyi kórház osztálya lettünk. Egy­re nehezebb más megyebeli betegek felvétele, de a se­gítségre szorulókat soha nem utasítjuk el, s a csongrádiak ennek nem látják kárát. Nem tudnánk elviselni, hogy el­látatlan legyen akár egyet­len beteg is. Mi nem azt kér­dezzük a hozzánk fordulók­tól: hová való, hanem azt, hogy mi a baja? Szerintünk így kell értelmezni az egész­ségügyi törvényt. Az olajo­sokkal például szerződés kö­ti össze az intézményünket. Csongrádban megyei szaki6­Hamarosan átadják rendeltetésének Szeghalmon a járási takarékszövetkezet központi üzlet­házát Szakemberek véleménye szerint a megye — sőt, az ország — egyik legkorszerűbb ta­karékszövetkezeti egysége lesz Fotó: Balkus Imre

Next

/
Thumbnails
Contents