Békés Megyei Népújság, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-21 / 222. szám

1980. szeptember 21., vasárnap

Tárlatvezető: az alkotó

— Kezdjük ennél a falnál. Zömében portrék és figurális kompozíciók vannak itt, de tájak is. Ez az egyik kedvencem!

(Koszta Rozália festőművésznő a gyulai Dürer terem falán függő „Emberpár” című képre mutat, amely Bartók emlékére készült.)

— Hosszú ideig foglalkoztatott a gondolat, hogy valamit Bartók emlékére fessek, de féltem attól, hogy csupán illusztrálom az életét, a műveit. Sokat tanulmányoztam a zeneszerző korát. Próbáltam elképzelni azokat az embereket, akik abban az időben éltek, megjelentek előtte, és énekeltek neki. Anyám mesélt erről a korról, aztán rábukkantam egy régi, fakó, vásári fotóra. Ez az emberpár tehát apám és anyám — fiatalon. A kép már a második variáció. Az elsővel nem voltam megelégedve, ... ez pillanatnyilag tetszik. Hogy meddig, nem tudom.

(A csoport a művész intésére a következő festményhez lép. Néhányan hangosan olvassák a címét: Tanya — Bartók emlékére.)

— Láthatják, hogy hangsúlyozott a fehér szín. A házak fala leegyszerűsített, így próbáltam, mintegy gondolatilag átélni a zenét. A következő kép címe: Búzatábla.

Nem szoktam tájakat festeni, de tavasszal kimentem a mezőre, és megragadott a zöldellő búza látványa. Amikor nyáron jártam arra, már érett volt a gabona. Ezek meg itt gyulai házak. Tudják, hol van Gyulán a Görbe utca? Nem? Pedig gyerekkoromban de sokszor eltévedtem ott. És az Erzsébet utcát ismerik? Azt is megfestettem. Ez a „Kettősportré” megint a szüléimét ábrázolja, már idősen. Ha megfigyelik, apám a távolba néz. ö is ment el először. Nagyon sokszor megfestettem a szüléimét. Anyámról például

rengeteg vázlat készült: ahogy ül, mos, főz... Ezek közül válogatok, és majdnem minden évben megfestek egyet.

(Egy-egy ember még belép az ajtón, és csendesen csatlakozik a kis csoporthoz. Most komor hangulatú kép előtt állunk: Kohán halálának tizedik évfordulójára készült. Mellette a „Ziniák” harsogó színei ellentétes érzelmeket, vidámságot, életörömet sugároznak.)

— Most már elég sok képet végignéztünk. Láthatják, hogy nem festek árnyas képeket. Síkban helyezem el a formákat, és tömör színeket használok. Ezek a képek egyébként nem ilyen sötétek, csak a műfény tompítja a színeket. A terem dekorációja is az én művem. Ügy gondoltam, ez a mezei virág illik ide.

(A társaság a másik oldalra vonul. A szemközti falon függő két táj alföldi szemnek szokatlan.)

— Kárpátalján jártam néhány éve. Megkapó volt a komor táj, és a környezettel ellentétes, színpompás népviselet. Itt értettem meg, hogy miért járnak a hegyek között még mindig népviseletben az emberek. A félelmetes, titokzatos hegyek „ellensúlyozására” úgy öltöznek, mint egy színes virág.

(Az emeleti festmények színei vidámabbak, üdébbek. Ez talán a természetes világításnak is köszönhető. A tárlatlátogatók ösztönösen állnak meg a Tavasz, Nyár, ősz, Tél képsor előtt.)

— Régóta foglalkoztatnak az évszakok, de nem tájjal, hanem emberekkel akartam ábrázolni. Az első három kép nagyon hamar elkészült, de az utolsót, a telet sehogyan sem tudtam megfesteni. Aztán egyszercsak eszembe jutott, hogy apám 90 éves öregember, aki már búcsúzik az élettől. Megfigyelhetik, hogy

mind a négy képnek sárga hátteret adtam, ezzel mintegy ikonszerűvé próbáltam tenni őket. Az első képen sok a piros. A másodikon kevesebb, az ősz alakján csupán a könyv piros, a Tél öregemberén pedig már egy szemernyi élénk szín sincs.

(Csaknem valamennyi festménynek van története. A „Kisfiú”, a „Spanyol kislány”, a művész életének egy-egy szereplője, a „Melankólia”, a „Nemzedékek”, a „Gesztenyevirágok” egykori hangulatot vagy gondolatot örökítettek meg.)

— öt éve volt a Dürer teremben kiállításom. Itt, most 42 kép szerepel, s ennek több mint a fele 1980- ban készült. Remélem, öt év múlva ismét találkozunk itt. Akkorra a Görbe utcából és az Erzsébet utcából talán eljutok a város központjába. És akkor már nem idős embereket, hanem fiatalokat látnak majd a képeken.

*

A tárlatlátogató csak a kész munkát látja. Nem tudja, milyen élmény indította el az alkotás folyamatát, s nem ismerheti a művész átélt gyötrelmeit, gondolatait. A hivatásos tárlatvezetők főként művészettörténeti szempontból elemeznek egy-egy munkát, s emögött gyakran elvész az ember.

A képzőművészeti világhét alkalmából Gyulán a Dürer teremben Koszta Rozália festőművésznő vállalta saját kiállításán a tárlatvezető szerepét. A tárlat látogatói ritka élménnyel gazdagodtak: nem csupán a festményeket láthatták újfajta szemszögből, de bepillanthattak az. alkotás folyamatába, s megismerkedhettek a művészet és a valóság bonyolult viszonyával.

— gubucz —

Nyílt szín

a Jókai Színházban

Évek óta hagyomány Békéscsabán, hogy a színházi évad kezdetekor bemutatkoznak az új társulat tagjai. Ennek az idén különös jelentősége van, hiszen jó néhány megyénkben eddig ismeretlen arcot láthatunk októbertől a színpadon. A bemutatkozó ezúttal az elmúlt években megkedvelt „Nyílt szín” keretében történik, szeptember 26-án, délután fél ötkor. Most elmarad az előjáték rögtön kezdődik a bemutatkozás. A társulat valamennyi tagja

bemutat valamit: énekel,

szaval, darabrészletet ad elő. öt, a főiskolán frissen végzett színész szerződött az 1980/81-es évadra Békéscsabára, de több olyan fiatal művésszel is gazdagodott a színház, akiknek a neve már ismert. A gálaműsorban fellépnek azok a „törzsszínészek” is, akiket régóta ismer és kedvel a megye közönsége. Mivel a nézőtér csupán 400 néző befogadására alkalmas, az előtérben két tv- képemyőn a kívülrekedtek is nézhetik a műsort.

Tanfolyam

kezdőknek és haladóknak

A Gépipari Tudományos Egyesület Békés megyei szervezete az idén ősszel is szervez tanfolyamokat. Kezdők és haladók vehetnek részt a műszaki rajz tanfolyamon. Az egyetemi előkészítő tanfolyam programjában pedig 130 óra matematika és 100 óra fizika oktatása szerepel. A tanfolyamokat csak akkor indítják be, ha lesz kellő számú érdeklődő. A jelentkezési határidő október utolsó napja, bővebb felvilágosítást a Gépipari Tudományos Egyesület békéscsabai titkárságán adnak az intézmény munkatársai.

A soproni lakótelepi óvoda építésénél nagy, összefüggő, őskori település nyomaira bukkantak. Képünkön: egy olyan sír feltárása látható, amelyen az egykori lakóházba temetkeztek

(MTI-fotó: Matusz Károly felvétele — KS)

Amit a felszín takar — a közművelődésben

Az ember társadalmi cselekedeteit spontán és tudatosan is azok a törvényszerűségek irányítják, melyek az egyén effektiv munkáját a termelőeszközök tulajdonához kapcsolják. Így áll ez természetesen a mezőgazdaságban is. Amikor azonban a kisárutermelést felváltotta a szövetkezeti gazdálkodás (a termelőeszközök közös tulajdona) ez a változás először csak lehetőséget adott a paraszti munka és életmód, tömören a társadalmi tudat megváltoztatására.

„Hősi korszak, a fészekrakás, az új életforma megteremtésének korszaka volt ez akkor is, ha rongyosak voltak, akik csinálták az alapokat, akkor is, ha nagyon vékony szelet kenyér jutott a kézbe az aratás idején” — írja a békéscsabai Szabadság Tsz történetéről szóló munkájában Filadelfi Mihály. Hiszen a nagyüzemi gazdálkodás körülményei csak lassan fejlődtek, a legnehezebb munkák gépesítettsége mellett hosszú ideig (és még ma is!) fennmaradt a hagyományos gyalogmunka, az a sokoldalú paraszti tevékenység, mely korábban a Hoffer-traktorok létezését is pótolta, tehát a földmíve- lés mindenfajta ellátására alkalmas volt, hozzátéve, hogy a parasztember látástól vakulásig dolgozva tudta csak művelni földjét.

A gépesítés, az új termelési rendszerek betörése a mezőgazdaságba nem egyszerűen termeléstechnológiai változást hozott. Egyben megindította a földművelő életmódjának lassú változását is. Hogyan?

A felszín alatt ható új törvényszerűségek kialakulásával. Tudomásul kellett venni, hogy nem értheti a mezőgazdasági munka minden csínját-bínját. Munkaköre mindinkább leszűkült, egysíkúbbá vált. Sőt, arra is rá kellett jönnie, hogy még az új gépek kezeléséhez sem elegendő a puszta egyszeri ismeret: egyre több, átfogóbb tudásra van szükség. Magyarán: nincs lezárt ismeret sem az elméletben, sem a gyakorlatban. Ugyanakkor a fejlett termelési rendszerek meghonosítása az egész kollektíva munkájának szorosabbra fűződését is hozta, hiszen a különböző munkaláncszemek egymásba fonódnak, s a termelés eredménye csak a kollektíva munkájának közös gyümölcseként értékelhető.

* * *

A békéscsabai Szabadság Termelőszövetkezetben nincs közművelődési előadó. Az ilyen irányú tevékenységet kilenctagú kulturális bizottság látja el, amelynek elnöke dr. Rigóné Gyeraj Judit.

Ha a mélyben rejlő mozgatórugókat takarja is a felszín, ez a „felszín” annál változatosabban, sokszínűbben érzékelteti, hogy a munkahelyi kulturális lehetőségek megteremtésével a tsz vezetősége milyen intenzíven segíti erjeszteni a paraszti életmód változásait, a szocialista tudat alakítását.

— Természetesen nem

anyagiakban mérhető ez elsősorban — mondja dr. Ri- góné. — De azért az sem lebecsülendő, hogy amíg

1978-ban 92 ezer forintot,

addig ez évben 315 ezer forintot biztosít a szövetkezet vezetősége kulturális alapra.

— A „felszínen” szokványos rendezvények sorozata jelzi a kulturális, közművelődési tevékenység egyik részét Mint például a nőnapi, a május elsejei rendezvényekben, az ünnepségek dekorációiban, szervezésében való részvétel; a kastélyban rendezett színes gyermeknapi műsor; a törzs- gárdajelvények kiosztásának alkotmánynapi ünnepségei, és mindenekelőtt a nyugdíjastalálkozók, amit külön hangsúlyoznak a többiek közül. Az alapítók megbecsülését jelenti a szövetkezetben az ilyen rendezvény. Legutóbb 630 (!) nyugdíjas vett részt a találkozón,

amelyről ismét csak eszembe jut Filadelfi munkájában az alapítóknak a fiatalokhoz leírt üzenete: „Ne feledkezzenek meg rólunk, mi számítunk rájuk, mert ők fogják nekünk a kenyeret megkeresni akkor, amikor mi megöregszünk már...” S a fiatalok nem feledkeznek meg az alapítókról. De a mélyből fakadó magatartásváltozások még az idősek életmódjába is behatoltak, s fordulatot hoztak. Az „otthonülés” zártságát nemcsak a nyugdíjastalálkozók oldják fel, hanem a tsz Orosházi úti jól berendezett klubjának programjai (különféle rendezvények, műsoros estek, előadások stb.). Az összejöveteleken részt vesznek az idősebbek is, sőt, meghatározott időpontokban Goron József tsz-elnök csak az ő gondjaikat hallgatja meg, s igyekszik segíteni a feljegyzések alapján.

Dióhéjban említjük csak: a kulturális bizottság agitá- ciós tevékenységi körébe tartozik a 15 szocialista brigád vállalási pontjaiban szereplő kulturális feladatok megvalósításának elősegítése, és többek között a környéki óvodák, általános iskolák patronálása. Persze ez nem csupán nagyvonalú gesztus, vagy időnként szükségdiktálta tett a részükről, hanem abból a megfontolásból fakad, hogy a fiatalokkal megszerettessék a szövetkezetei. A 11-es számú és a Padrach általános iskolákból évente 8—10 végzős tanuló jelentkezik a tsz-be valamilyen szakma elsajátítására, s a vezetőség örömmel fogadja őket, minden segítséget (ösztöndíjat stb.) megad részükre a továbbtanuláshoz.

Szívesen jönnek ide a fiatalok, mert a nyári időszakok alatt már sok mindennel megismerkedtek. Például azzal, hogy nincs sok különbség a tsz dolgozóinak munka- és szociális körülményei és az ipari munkások helyzete között. A tsz- tagok a közvetlen anyagi juttatásokon felül mind több szolgáltatásban is részesülnek: étkeztetés, munkaruha, tisztálkodási lehetőségek, orvosi ellátás, jogi tanácsadás, kulturális lehetőségek stb.

— Ez az egyik oldala az iskolákkal való jó kapcsolat- teremtésünknek. A másik, amiért például a Padrach iskola tornacsarnokát segítettünk felépíteni, ennek fejében a tsz fiataljai meghatározott napokon rendszeresen igénybe vehetik a tornacsarnokot röplabdázásra és más sporttevékenységre — mondja a kulturális bizottság elnöke.

Nem véletlen, hogy a fiatalok vonzódnak a szövetkezethez, és már évek óta nincs gond a Szabadság Tsz- ben (a gyalogmunkán kívül, ahova „nem ért még el” a gépesítés) a munkaerővel. Sőt! A gazdálkodás állandó fejlesztése egyrészt a szaktudás folyamatos bővítésére, a korszerű technikával való barátkozásra sarkallja az egyént. Másrészt pedig arra, hogy saját szemével lássa: hol tartanak mások?

— Számon sem tudjuk

tartani, hogy hány bel- és külföldi tanulmányúton

vesznek részt évente tagjaink — mondja dr. Rigóné. — Van egy testvérszövetkezetünk a szlovákiai Hetény- ben. Oda évente 40—50 dolgozónkat küldjük cserealapon. A tsz-ek közös harkányi üdülőjébe szezononként 60 tagunk jut el, és találkozik más szövetkezetek dolgozóival. A szórakozáson túl nyilván kicserélik tapasztalataikat. Ezek a lehetőségek és a mezőgazdasági vásárok megtekintései is a kulturális alap terhére bonyolódnak elsősorban. Emellett a kulturális bizottság fedezetet nyújt országunk megismerésére. Ez évben már 14 közös buszkirándulást szerveztünk (egy-, négynaposakat) Soprontól Miskolctapolcáig.

Ez nyilván hozzásegítette korábban az Achim L. András brigádot a megyei első hely, legutóbb pedig a Kulié Gyula brigádot a jó helyezés eléréséhez. (Az idén hét szocialista brigád nevezett be a vetélkedőre.)

A kulturális bizottság külön gondot fordít a 28 tagú pávakör finanszírozására. (Legutóbb citerásaik pénzjutalomban is részesültek.) ök tavaly Sarkadon szereztek megyei második helyezést. Próbáikat a szabadi klubhelyiségükben tartják hetente egy alkalommal, Gazsi Andrásné irányításával. ö szervezi a rendszeres cserelátogatásokat is, amelyek során közös műsort adnak a tsz dolgozói előtt. Ez a klubhelyiségük egyébként nem működik „klubszerűén”, de a tanyaközpont fiataljainak, úgymond, egyetlen összejöveteli, szórakozási helye, ahol közösen hallgatnak zenét, táncolnak, játszanak kollektiven a szabad estéiken.

* * *

A több szabad időnek azonban egyre nagyobb hányadát tölti ki a szakképzettség megszerzésére, fenntartására, illetve továbbfejlesztésére fordított, a munkahely által „kikényszerített” vagy felismert igény kielégítése: a tanulás, önművelés. Ezt segíti saját könyvtáruk is. A szövetkezet kulturális bizottságának oktatási felelőse, Fabula György erről így vall:

— Szervező tevékenységünket nem valami fetisizált számok, hanem a szövetkezet valós igényei szabják meg. A szakmai utánpótlást mindenekelőtt az iskoláktól kapjuk. Néhány területen azonban így sem tudunk előre haladni: kőműves, ács, kovács és bognár szakmunkások képzésére nem jut hely az iparitanuló-iskolákon. Ennek ellenére évente 8—10 fiatal lép a tsz-be, főleg a műszaki ágazatokba. Ugyanakkor talán még jelentősebb ennél a képzettség fokozásának szakadatlan folyamata.

Annak a felfogásnak a terjedésében, hogy „az önmagámmal és a környezetemmel szemben támasztott követelményeket mindunta- lanul felül kell vizsgálnom, mert a szakmai követelmények is állandóan nőnek, a világ is állandóan fejlődik körülöttem” — nem kis szerepe van a kulturális bizottság tevékenységének, a tsz vezetőségének, s mindenekelőtt a párttagoknak.

Ezt bizonyítja, hogy újabb és újabb csoportok kapcsolódnak be a szakmai továbbképzésbe. Főiskolán, egyetemen jelenleg hárman tanulnak, szakközépiskolán 12- en fejlesztik tovább tudásukat és 18 fiatal vesz részt szakmunkásképzésen. További szakmák elsajátítását 11-en vállalták; traktorvezetőképzőre 12-en jelentkeztek, buszvezetőnek pedig ketten. A 15 szocialista brigád 280 tagja rendszeresen hallgatja a politikai előadásokat, szemináriumokat. Évente négy TIT-előadásra, s a nők külön két ismeret- terjesztő előadásra jelentettek be konkrét igényt. Ezen túl négy oktatási formában mintegy 130 tsz-tag tanul. Mindent egybevetve a Szabadság Tsz 600 aktív dolgozójának kétharmada így vagy úgy, fejleszti szakmai, politikai és általános ismereteit.

Varga Dezső