Békés Megyei Népújság, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-19 / 220. szám
1980. szeptember 19., péntek o mes veszteséggel zártuk az évet. Az idén megpróbáljuk legalább csökkenteni, a továbbiakban az a célunk, hogy nyereséges legyen. Az idén közel 28 ezer hízott bárány leadására szerződtünk a gyapjúforgalmi vállalattal. ök' 16 kilós bárányokat adnak, mi 30—40 kilósra hizlaljuk őket. Tavaly 10 ezer forintot nyertünk egy kiló ráhizlalt súlyon. — De mitől lett veszteséges az ágazat? — Ennek sok oka van. Az egyik, hogy egyedi elletőket hoztunk létre. Sajnos, a ketrecek szűknek bizonyultak, gyakran összenyomták az újszülöttet a nagyok. A szaporaság is elmaradt a tervtől, és fűteni kellett, ami óránként 1200 forintot emésztett fel. Most nagyobb ketreceket alakítottunk ki, így több a hely az állatoknak, és csak nagy hidegben kell fűteni. Az a helyzet, hogy drágán állítottuk elő a bárányokat, tehát drágább lett a gyapjú is. — Hogyan próbálnak fordítani a tavalyi sikertelenségen? — Mesterségesen szabályozzuk az anyák ivarzását, úgy, hogy egész évben legyen bárány. Most nyolc hónapon át tart az ellés, célunk', hog 12 hónapon át, folyamatosan szülessenek bárányok. Rossz arány, hogy 23 ezer bárányt vásárolunk, négyezret pedig saját szaporulatból nevelünk. Több sajátot szeretnénk hizlalásba vonni. De vannak máris érezhető eredmények. Tavaly egy kiló hús előállítására hét kiló abrakot használtunk, az idén eddig csak öt és fél kilót. Az anyák 90 százalékát mesterségesen termékenyítik, rövidesen elérjük a százszázalékot. Iparszerűvé akarjuk tenni a tenyésztést úgy, hogy a birka igénye se szenvedjen hiányt. Évente, folyamatosan újítjuk fel a gyepeinket, hogy a tenyészállatok mindent megkapjanak', ami szaporodásukhoz szükséges. A szaporaság növelése érdekében gyakrabban fogjuk selejtezni az anyákat, remélem, ehhez meglesz az utánpótlás is. Az idén egy év alatt nem tudjuk nyereségessé tenni az ágazatot, de úgy érzem, feltétlenül megindult a javulás útján. M. Szabó Zsuzsa — Látja, ezek a nagyobb, súlyosabb bárányok arab exportra mennek. A kisebbeket nyugatnémet és olasz vevők viszik el — mutat a kutricákban heverő állatokra Józsa György, a gyomai Körösi Állami Gazdaság bárányhizlaldájának vezetője. Másik beszélgetőpartnerem Tóth Imre, az ötezer férőhelyes hizlalda gondozója. Hármasban járjuk a világos, csendes épületet. Tóth Imre magyaráz: — Az épület északi részén vannak a kosbárányok, a délin a jerkék. Fontos, hogy össze ne keveredjenek', mert etetési kísérleteket folytatunk velük. Majd ezek végén eldől, melyik takarmány a legjobb. A ketrecek között járva nézzük a pihenő állatokat. — Ezek a német hústípu- súakkal keresztezett fésűs merinók a legjobbak — mondja a fiatal gondozó. — A fekete fejű romanovinak hiába adjuk a tápot, nehezebben hízik. Hát még a cigája! Akár négy-öt hónapig is tarthatjuk, csak a bundája nő. Nincs alatta hús, ezért nem kell az olasz vevőnek. Beszélgetés közben Józsa György fekete zsírkrétát szed elő és a gondozónak adja. Rámutat egy birkára, társa megjelöli a bunda felső részét. — Ez bizony holnap megy a vágóhídra, mert beteg. Csodálkozom, mert én nem vettem észre rajta semi- mi különöset. — Nézze meg jobban — mosolyog Józsa György —, szárad össze az állat. Be van esve a horpasza, mi úgy nevezzük, hogy szúr. Szakadt az állat, nem egységes a törzse. De a tekintetén is látszik, hogy bágyadt, beteg. — Gyakran kell így selejtezni ? . — Nem, elég ritkán. Lehet, hogy a karanténban fázott meg, amikor fürdették. Hiába van bundája, a birka is megfázik ám. , Tóth Imréhez fordulok. — Hogy bír egyedül ellátni ötezer birkát? — Van munka bőven, az igaz. Reggel hétre járok át Dévaványáról. Az első dolgom, hogy végignézem, nem történt-e valamelyiknek baja az éjjel. Fel se kell őket állítani, úgy is látom. Ha valamelyiknek megsérült a lába, az megy a vágóhídra. Hizlalásnál nincs idő a gyó- gyítgatásra. Én különben nehézgépkezeleő szakmát tanultam, de a gépek' nem bírtak megfogni. Jobban szeretem az állatokat. Egész nap velük vagyok, vigyázok rájuk. Ha kell, bekapcsolom a ventillátorokat, kitisztítom az önetetőket, ön- itatókat. Munka van, de baj nincs sok velük. Közben az egyik bárány Józsa György kabátja után kap, az állat láthatóan nem idegenkedik az embertől. — Látja, milyen türelmes, nyugodt jószág! A mi türelmünk is ilyen, merthogy összenő az ember a jószággal egy idő után — nyugtázza a játékot. — Az az igazság, hogy türelem kell a juhtartáshoz. — Nemcsak a bárányok miatt vagyok itt már 11 éve — folytatja Tóth. Imre —, jól is keresek. Havonta ösz- szejön 5 és fél, hatezer forint, persze ez a hizlalás minőségétől függ. Holnap a szokásosnál is több dolgom lesz. Vásárló jön, kamionnal viszik el a leszerződött birkát, azt is segítek felpakolni, kiválogatni. Kubátov Zoltán telepvezetővel a gazdaság központi irodájában ülünk le beszélgetni. — Nem sok dicsőséget hozott nekünk a múlt évben az ágazat. Az igaz, hogy minden felnevelt bárányt el tudtunk adni, de mégis tete— Jól érzik itt magukat az állatok — mondja Tóth Imre gondozó Fotó: Veress Erzsi Birkatürelem kell a juhtartáshoz A tanácsi ipar fél éve Napjainkban, ha bármely vállalat gazdálkodását elemezzük, nem lehet figyelmen kívül hagyni az év eleji ár- és szabályozómódosítások hatását, melyek miatt a gazdasági folyamatok minősítésében és a várható hatások megítélésében a szokásosnál is több volt a bizonytalanság az év első felében, így kevésbé megbízható a bázissal való összehasonlítás. Természetes, hogy ezek a megállapítások a megyei tanács ipari osztálya felügyelete alá tartozó vállalatokra is elmondhatók. Az új feltételekhez való alkalmazkodás hol több, hol kevesebb sikerrel ment végbe, de sehol sem zökkenők nélkül. Általánosságban megállapítható, hogy az év elején jelentős befeléfordulás mutatkozott a vállalatoknál. Kapcsolatépítés, piackeresés helyett inkább belső problémáik megoldásával, lehetőségeik felmérésével voltak elfoglalva. Még jelenleg is inkább csak az új szabályzók korlátáit ismerik a tanácsi vállalatok, és kevésbé élnek az újonnan teremtődött lehetőséggel. Már többször leírtuk, hogy rendkívül lényeges volt a változás az árrendszerben és az ármechanizmusban. Sok problémát okozott az induló árak megállapítása is. A legtöbb vállalat arra várt, hogy a második negyedévben magasabb árakat érhet el, ezért az év elején lelassult, bizonytalanná vált a termék- kibocsátás. Ez a gazdasági kapcsolatok széles rendszeréből adódóan szinte mindenütt zavart okozott. Fennakadások voltak a kooperációkban, esetenként anyaghiány is zavarta a termelést. A második negyedévben már javult a helyzet, normalizálódtak a kapcsolatok. Ütemesebb, folyamatosabb lett a termelés, élénkült az értékesítés. Ezzel együtt javult a vállalatok pénzügyi helyzete, fizetőképessége is. A tanácsi vállalatok felismerték gazdálkodásuk átértékelésének szükségességét, illetve esetenként ennek kényszerét. Fokozódott érdekeltségük a világpiaci változások követésében, a takarékosságban, a költséggazdálkodás javításában és a jövedelmezőség növekedésében. A vállalatokat érő hatások azonban sokszor ellentmondásosak, ezért ma még nem lehet teljes biztonsággal megítélni a jövő lehetőségeit. Annyi bizonyos — és ezt az első félév is jelzi — a vállalatok között fokozott differenciálódás kezdődött. A tanácsi vállalatok árbevétele mintegy 6 százalékkal csökkent a — korrigáltan számított — bázishoz képest. Ez önmagában még nem jelenti feltétlenül, hogy termelési-értékesítési gondokkal kell küzdeni. • Az Orosházi Faipari Vállalat például még tavalyi, igen kedvező eredményeit is felülmúlta, a Gyulai Kötőipari Vállalat is nyereséggel zárta az első félévet, míg az elmúlt hasonló időszakában veszteséges volt. Ezzel szemben a Békés megyei Vegyesipari Vállalat a bázisidőszak több mint 14 millió forintos és a terv csaknem 7,5 millió forintos nyereségével ellentétben 1,44 millió forintos veszteséget könyvelhetett félévkor. Igaz ezt a veszteséget alapvetően a kazánok végszereléséhez szükséges alkatrész késői beérkezése okozta, de nem írható minden ennek a számlájára. Tény ugyanis, hogy a szabályozómódosítások a gépipari ágazatot súlyosabban érintették, és a jövedelmezőségi mutatókat nemegyszer alapvetően átalakították. Ügy látszik, a vegyesipari vállalatnál még nem sikerült teljes mértékben alkalmazkodni az új, megváltozott követelményekhez. Átlagosan a tanácsi ipar csak 3 százalékkal maradt el az időarányos értéktől, és ez a második félévben pótolható. Kedvező, hogy a vállalatok ráfordításai ténylegesen mintegy négy százalékkal csökkentek. Érdekes képet mutat a nyereség is. összességében az ipari osztály felügyelete alatt álló tanácsi ipar az előző év azonos időszakának 50 százalékát érte el. E mögött az átlag mögött azonban jelentős a szóródás. A Gyulai Kötőipari Vállalat és a betonáru szakipari vállalat tervezett nyereségének csak 28 százalékát hozta, a vegyesipari vállalat pedig veszteséges lett. Ugyanakkor a termelési és piaci lehetőségeit igen jól kihasználó Orosházi Faipari Vállalat éves nyereségtervének 75 százalékát fél év alatt teljesítette, és tavalyi eredményüket is felülmúlták. Mellettük a tartalékait feltáró szőrme- és kézműipari vállalat ért el igen jó eredményt. Végigtekintve a vállalatokat jellemző első féléves adatokon, megállapítható, hogy az Orosházi Faipari, valamint a Békéscsabai Szőrme- és Kézműipari Vállalat igen biztató eredményeket tud felmutatni. A Gyulai Kötőipari Vállalat első féléves munkája némileg ellentmondásos és csak részben eredményes. A patyolatvállalat új utakat keresve megőrizte korábbi eredményességét. A betonáru szakipari és szolgáltató vállalat tevékenysége még nem kellően kiegyensúlyozott. Várható, hogy a Békés megyei Vegyesipari Vállalat termelési és értékesítési problémái csökkennek, de még sokat kell tenniük, hogy elérjék korábbi eredményességüket. Lónyai László Misák Ferenc az általa tökéletesített présgörgővel Fotó: Veress Erzsi Orosházi A. G. Termelési nagydij meg egy tizenkétszeres újító Az ország 1500 mezőgazda- sági nagyüzeme közül évente öt állami gazdaság, illetve termelőszövetkezet nyeri el a MÉM Termelési Nagydíját. A két szám aránya jól tükrözi, milyen nehéz az öt kiválasztott közé kerülni. Hogy ez az Orosházi Állami Gazdaságnak az idén sikerült, az az elmúlt évek kimagasló eredményeit, az itt dolgozók jó munkáját dicséri. Az augusztus 18-án megtartott ünnepi közgyűlésen Soós Gábor államtitkár öt gazdasági dolgozónak nyújtotta át Orosházán a Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést. Egyik közülük Misák Ferenc lakatos csoportvezető. — Amikor érdeklődtünk maga után a gazdaságban, megtoldták a nevét... _ ? ? — így mondták: Misák Ferit, az újítót a sertéstelepen keressék. Hogyan szerezte ezt az utónevet? — A gazdaságba kilenc éve kerültem, mint lakatos szakmunkás. Elvégeztem a helyi gépészeti szakközépiskolát, most technikusminősítőre készülök. Újításokat 1976 óta adok be, 77-ben lettem a tmk-nál csoportvezető, ahol szintén van 3-4 ember, akinek hajlamuk van az újításra. — Hajlam kérdése? — Ügy szokták mondani, hogy akik nem szeretnek dolgozni, azok mindig azon gondolkoznak, hogyan köny- nyíthetnék meg a munkájukat. Ez a mondás nálam nem áll, hiszen szeretem a szakmámat. A mindennapi munka során megszülettek az ötletek, amelyeket megbeszéltünk közösen az előbb említett néhány emberrel. Aztán vittük a főnöknek ... A főnök — Pólyák Mihály — helyeslőén bólogat. Majd tájékoztat az előzményekről. — A sertéstelepen a takarmánykeverő 1972-ben kezdett üzemelni, a hozzá tartozó berendezésekkel együtt. Nagyon sok problémánk volt, az évek múlásával nem feleltek meg a szigorú követelményeknek ezek a technikai berendezések. Gondolja el, évente 28 ezer sertést bocsát ki a telep! Állandó takarmányromlási gondjaink voltak, s a vízellátás sem volt megfelelő, pedig ez nagyon fontos ekkora állomány mellett. A tmk saját kivitelezésben átépítette a keverőt, új csigarendszert szereltünk be, amivel megszűnt — a forgatás megoldásával — a takarmányromlás. 1977 óta 30 —35 vagon takarmányt takarítottunk meg ezzel, ami testvérek között is 1—1,5 millió forint. — Hogyan teszik érdekeltté a karbantartó brigádot, hiszen itt a végtermék a sertés, és ennek alapján ítélik meg a telep munkáját? — Nagyon összetett dolog ez. Egyrészt, ha a karbantartó csak úgy tessék-lássék végzi a dolgát, ez visszaüt, hiszen újra őt hívják a meghibásodáshoz. Aztán meg az év végi prémiumosztás — a miénk is — a végterméken alapszik. — Ügy hallottam, hogy eddig 12 újítás fűződik a nevéhez — fordulok újra Misák Ferenchez. — Hogyan teszik önt érdekeltté az újításokban? — Létezik természetesen az újítási díj. A takarmány- keverő-présgörgő tökéletesítéséért 12 ezer forintot kaptam. Ez a csapágy dán import, egy darab 3,5—12 ezer forintba kerül. Az ötlet az élettartamát hosszabbította meg, ezzel évi 200 ezer forintot takarít meg a cég. A többinél inkább az erkölcsi elismerés a nagyobb, hiszen segítettek, hogy leérettségizzem, s politikailag is továbbképezzem magam, az idén lettem az üzemi pártvezetőség tagja. — Min dolgozik most a tmk-csoport? — Most átvettünk a mezőtúri Dózsa Termelőszövetkezettől egy újítást, amivel szeretnénk energiát megtakarítani. A kukoricaszárításról van szó, a jelek szerint az idén igen vizes lesz a tengeri. Mi már készen állunk a fogadására, s a szárítókra már felszereltük a hőszigetelt ponyvát, amivel a gázenergiát spórolunk meg. Amit már más feltalált, nem találjuk fel még egyszer. Elkezdtük ezen kívül a 12 fi- aztatóterem emelt szintű rácspadozatát építeni. Szintén saját kivitelezésben. Már két teremmel kész vagyunk, és mivel a tapasztalatok jók, az idén még kettővel végzünk. A többit jövőre ... Kelemen T. Magda
