Békés Megyei Népújság, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-18 / 219. szám
1980. szeptember 18., csütörtök o Épülő lakások a békéscsabai Petőfi utcában Fotó: Martin Gábor Szakítópróbák Miért recseg Részletek a belkereskedelmi törvényből. „A gazdálkodó szervezetek az áruátvételnél kötelesek gondoskodni arról, hogy csak jó, az előírt és kikötött minőségnek megfelelő áru kerüljön forgalomba.” A Kereskedelmi Minőség- ellenőrző Intézet első félévi vizsgálatai bizonyítják: a háztartási gépek, főző- és fűtőberendezések, vegyipari áruk zöme megfelelt a követelményeknek. A mosógépek, a centrifugák, a varrógépek minősége jó volt. Az ellenőrzött elektromos vasalók, hajszárítók, villanyborotvák 1,5 százalékánál tapasztaltak hiányosságot. A minőségromlást általában a szállítási, a tárolási hibák okozták. Az előző időszakhoz képest 50 százalékkal több főző- és fűtőkészüléket vizsgáltak meg. A vízmelegítők, a gázkonvektorok, az olajkályhák, a radiátorok kiállták a próbát. örvendetes, hogy sokat javult a híradástechnikai cikkek minősége. A kereskedelemben ezer készüléket ellenőriztek, amelyeknek 95 százaléka kielégítette az igényeket. Ebben nagy szerepe van a modulrendszernek. A csaknem 600 nagyképernyős televízió közül mindössze 28 nem működött, recsegett, vagy torzított a hangja. Néhány Videoton asztali rádiótípusnál jellemző volt a rövidhullámú-sávváltó, a hálózati kapcsoló hibája. Hat hónap alatt 450 tulajdonos kérte személygépkocsijának felülvizsgálatát. A szakvélemények szerint 76 százalékuk jogosan panaszkodott. A Ladáknál leggyakrabban a fényezést reklamálták, az 1600-asnál pedig a sebességváltó és a hátsóhíd zajossága okozott gondot. A Skodák — 105 S és 120 L típusok — változatlanul a kelleténél több olajat fogyasztanak. Ezt erősítette meg a Belkereskedelmi Minisztérium által szorgalmazott átfogó vizsgálat is. „Minőséghibás vagy csökkent értékű áruk értékesítése esetén a vásárlót tájékoztatni keli a minőségi hibáról is, a termék árát pedig a hibával arányosan csökkenteni kell.” A bútorok minősége nem sokat változott az utóbbi időkben. A forgalomba hozott áruk közül szemrevételezéssel 442-t vizsgáltak meg, ebből'116 nem felelt meg az I. osztály követelményeinek. Ezeknél 10—30 százalékos árengedményt írtak elő. A hibás garnitúrákat, szekrénysorokat, egyedi bútorokat csak javítás után, II. osztályú, illetve szabványon kívüli áruként értékesíthették. A kifogásolt termékek hibái elsősorban a technológiai fegyelem lazaságaival, a pontatlan szereléssel, illesztéssel, a rossz felületkezeléssel függtek össze. A gyermekbútorokra, a könyvállványokra, asztalokra mindenekelőtt a rossz összeépítési technológia, a gyenge szilárdság volt a jellemző. A kárpitozott garnitúrákat, a fekvő- és ülőbútorokat legtöbbször a pána bútor? tok rossz beállítása, hibás felszerelése miatt kifogásolták. A konyhabútorok viszont továbbra is jó minőségűek. Különösen a Tisza Bútoripari Vállalat Beáta konyhabútorcsaládjával voltak elégedettek. „Az áru jellegétől, tulajdonságaitól függően a vásárlókat írásban, közérthetően tájékoztatni kell az áru rendeltetéséről, minőségéről..., használat- és kezelésmódjáról... Az import termékeket az első bekezdésben foglaltaknak megfelelően magyar nyelvű tájékoztatóval kell ellátni.” Gyakran panaszolják a vásárlók, hogy egyes cikkekhez nem kapnak kezelési, használati útmutatót. Pedig az 1979. augusztus 1-én érvénybe lépő rendelet ezt egyértelműen rögzíti. Ennek ellenére egyes vállalatok, szövetkezetek megszegték a tanúsítás-tájékoztatás előírásait. Elsősorban az importáruk forgalomba hozatalánál tapasztaltak ilyen hiányosságot. A háztartási kisgépek nagy részét magyar nyelvű útmutató nélkül árusították. A skála széles, hiszen minőségtanúsítás nélkül kínálták az NDK hajszárítókat, vasalókat, a szovjet villanyborotvákat, a francia robotgépet, a csehszlovák hajsütővasat. De a hazai gyártóknak is van mit pótolniuk. Tájékoztató nélkül kerültek forgalomba az FV III. darálók, a VERMOREL permetezőgép. Nem adtak használati utasítást az NDK-ból behozott permetezőkhöz, az angol láncfűrészekhez, néhány NDK csillárról hiányzott a teljesítménytáblázat. “ Több vásárló kifogásolta, hogy az NDK minibobok gyakran eltörnek. Mint kiderült: ez azért következett be, mert nem tartották meg a kezelési utasításban foglaltakat. De nem is tarthatták meg, hiszen ilyen papírt nem mindig csatoltak az áruhoz. Ugyanez volt a tapasztalat más gyermekjátékoknál is. Többször felhívták a kereskedelem figyelmét: az import kozmetikumokhoz mellékeljenek magyar nyelvű tájékoztatót. Mégis e nélkül kerültek a polcokra a csehszlovák, a kínai, a lengyel borotvakrémek, a szovjet arckrémek, az angol alapozókrémek. Sokan szóváteszik: a magyar szabványok tűi szigorúak. Ugyanakkor megfeledkeznek arról, hogy ezek az előírások az egészségünket, az életünket védik. Éppen balesetveszélyessége miatt vonták ki a forgalomból a lengyel laposvágókat, a spanyol Casals 2 T 8 barkács- gépet. Az alapos vizsgálatok hatására javult a hazai szivattyúk, fűnyírók, mezőgazdasági kisgépek minősége. * * * A törvény nem tehet csodákat. Viszont elősegíti a jogszabályokban megfogalmazottak végrehajtását, a hibák kijavítását. Mert végeredményben az utasítások annyit érnek, amennyit megvalósítanak belőlük. Seres Sándor Cipők — nem csak fiataloknak Még az év elején Keserű Jánosné könnyűipari miniszter meglátogatta az Endrődi Cipész Szövetkezetét. Végignézte a korszerű gyártósorokat, elismeréssel szólt a szociális létesítményről, és a látogatás végén megtekintette azt a rögtönzött kiállítást, melyen az ENCI gyártásra szánt modelljei voltak láthatók. Jó néhány cipőt kézbe is vett a miniszterasszony a szép és divatos modellek közül, majd megjegyezte: Itt az ENCI-nél is csak a fiatalokra gondolnak! Nem csak a húszéveseké a világ, nekünk középkorúaknak is tetszenének ezek a modellek. Csak a sarka lenne egy kicsit laposabb, a feje meg bővebb, máris vennék belőle magamnak. Hz eisä kudarc Több mint fél év telt el azóta, és a felhívást annyira komolyan vették az ENCI- ben, hogy nemcsak az első szállítmányok kerültek ki az üzletekbe, hanem megérkeztek az első reklamációk is. A cipők szépek voltak, jók. csak éppen a kényelem körül hibádzott valami. — Egy kicsit szűkebbre sikerültek a kelleténél — ismeri el Sárhegyi András, az ENCI elnöke. — Az az igazság, hogy ilyen cipők gyártásában nincs gyakorlatunk. Ezért olyan bőséggel készítettük el a cipőket, amilyenekkel a külföldiek rendelték eddig. Ez a bőség, úgy látszik, a magyar nők 60—70 százalékának kevés. Hogy erre nem számítottunk, az a mi hibánk, de ha a cipőboltok idejében jelzik, akkor nagyon könnyen, minden többletráfordítás nélkül csinálhattunk volna bővebbet. De több szállítmányt szó nélkül átvettek, csak a végén, az utolsónál reklamáltak. A tanulságokat természetesen hasznosítjuk, a jövőben a bőségre sem lesz panasz. Horányiné Sáfár Éva: Igyekeztem kényelmes, divatos cipőket tervezni, amelyekben nem fárad el a láb Szerencsére az első kudarc nem szegte kedvét a szövetkezetnek. Továbbra is napirenden tartják a választék bővítését, és a középkorú hölgyek divatos lábbelivel való ellátását. Ezért dolgozták ki a „strapa”-programot. Ez a név a kényelmes, alacsony sarkú, női cipők széles választékát takarja. Hazai anyagokból Az új modellek tervezője Horányiné Sáfár Éva iparművész. Nem egészen két hét alatt hatvan új modellt alkotott. Természetesen ő a legilletékesebb, hogy bemutassa az újdonságokat: — Olyan cipőket igyekeztem tervezni, amelyikben az állómunkát végző nők sem fáradnak el, lehet bérmüR akár több órát gyalogolni, nyáron nem izzadnak, télen nem fáznak benne. Emellett fontos követelmény volt, hogy legyenek szépek, divatosak, modernek is ezek a cipők, és természetesen az áruk se legyen megfizethetetlen. Valamennyi új modell bőrből készült, még a talpa is. Kizárólag hazai alapanyagokat használunk majd a gyártáshoz és ez érződik majd az áron. A kényelmes, puha felsőrészt kellő bőségűre terveztem, és, hogy a láb ne fáradjon el, ezt a rugalmas harántemelő segíti. A sarok széles és lapos. A próbahordások szerint kényelmesek a cipők. Ezzel a cipőcsaláddal pályázik a szövetkezet a BNV- díjra, és a minőség láttán van rá esély. De hölgyolvasóinkat nyilván érdekli: mikor és mennyiért jelennek majd meg ezek a cipők az üzletekben ... ? Az elnök, Sárhegyi András erre nem tud határozott választ adni. — Mi felkészültünk a gyártásra, tőlünk akár azonnal rendelhet a kereskedelem. Kaptafakészletünket az új modelleknek megfelelően bővítettük, megrendeltük a szükséges sarkokat, rendelkezésre áll a bőralapanyag. Várjuk a kereskedelem reagálását. Az ár még az időpontnál is bizonytalanabb. Sok múlik a bőrök fajtáján, minőségén és a különféle kellékek, alkatrészek értékén. Mindenesetre úgy vélik a szövetkezetben, hogy az új modellek fogyasztói ára nem lesz több 600—800 forintnál, és ez a mai cipőárak mellett még nem túlságosan sok. lanuártAI: pótsarok Hogy nem túlságosan sok, az persze relatív, mindenesetre elég tekintélyes pénzt kell kiadni manapság egy női cipőért. És a minőség mintha nem lenne arányban az árral. — Való igaz, hogy elég sok a reklamáció, de ennek 80— 90 százaléka nem a mi bűnünk! Tíz cipőből kilencet azért kell visszavenni, mert elkopott a sarkon levő műanyag, az úgynevezett flekk. Ezekből olyan sokféle van forgalomban, hogy a cipőjavítók nem tudják mindet beszerezni. így előfordul, hogy 16—18 centes alkatrész miatt öt-hat dollárnyi import bőrt kell kidobni a, szemétbe. És ehhez az értékhez jön még az a munka, amit a gyártás során belefektettünk. Hogy ez a hatalmas népgazdasági kár csökkenjen, elhatároztuk, hogy januártól minden cipőhöz két párt pótflekket adunk. Ezt, aki akarja, otthon is kicserélheti percek alatt, vagy a javítószolgálat csinálja meg a cipőt azonnal, a mellékelt anyagból. Előzetes becsléseink szerint töredékére fog visszaesni ezáltal a cipőcsere. A kezdeményezés jónak tűnik, és nem védi szabadalom. Szabadon követhető, és reméljük, hogy a cipőgyárak többsége él is a lehetőséggel. Mert végső soron a cipők ára attól is magas, hogy sok az ilyen hibák miatti veszteség. De nyilván a nyereséget növeli ez a szolgáltatás. A piaci verseny belföldön is élesedik, és a vevőket a kényelmes, jó minőségű cipők mellett, ilyen apróságokkal szintén lehet befolyásolni. Lónyai László Az okányi Haladás Termelőszövetkezet ipari melléktevékenységként vasbeton vázelemek hegesztését végzi Fotó: Veress Erzsi ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ A bizalmi vegyen részt a vállalati döntésekben (Az Orosházi Állami Gazdaságban szeptember 16-án, kedden bizalmiak és munkahelyi vezetők a gazdaság előtt álló feladatok megoldásáról tanácskoztak.) Mire is adott, adhat alkalmat, mit bizonyíthat az állami gazdaság 54 szakszervezeti bizalmijának, gazdasági vezetőjének, munkahelyi irányítójának eszmecseréje? Mindenekelőtt sorra vették azokat az eredményeket, amelyekre ebben az évben, de korábban is joggal lehetett és lehet büszke vezető és munkás egyaránt, öt év alatt két kiváló vállalati cím, egy termelési nagydíj jellemezte az eredményes gazdálkodást. Arról ugyan nem esett szó, hogy kié elsősorban az érdem — értelmetlen is lett volna ilyen vitát folytatni —, de a kívülállót akaratlanul is magával ragadta a tanácskozásra jellemző légkör, az őszinteség. Erről tanúskodtak* az igazgató szavai is: „Amikor a címek, a nagydíj jogosultságáról van szó, világos a válaszunk; megdolgoztunk érte, nem érdemtelenül kaptuk. Ehhez tartozik azonban egy másik igazság is, hogy nem minden területen dolgozunk még nagydíjas színvonalon.” Lehetőségük lett volna elkendőzni a gondokat, az „idegenek* előtt”, meghívott vendégei is voltak a tanácskozásnak, de mégsem tették. Túl általánosnak és egyszerűnek tűnik talán, mégis igaz, amit az orosháziak is vallanak; ahol dolgoznak, ott tévedhetnek is, és a tévedések* elhallgatásából több kár származhat, mint haszon. Sokszor nem is pénzzel mérhető a kár, „csak” a dolgozók hangulatán, alkotókedvén érezhető. Ezért is nem árt „felnőttnek” nézni a felnőttet, politikai vezetőnek a szakszervezeti bizalmit, s olyan tulajdonosnak a dolgozót, akinek adnak a véleményére. Mindezeket nem önmagukért vetem papírra, hanem azért, mert hallottam, hogyan vélekedett az Orosházi Állami Gazdaságban a bizalmi. Mert aki azt mondta, a sertéstelepen nyugodt, alkotó légkört alakítottak ki, és hogy ez szoros kapcsolatban van a munkafegyelemmel, az minden bizonnyal ezt is tapasztalja. Aki pedig arról beszélt, hogy a tervezettnél kevesebb búzatermés egyik oka a helytelenül megválasztott tőszám lehetett, az nem áskálódó, hanem jobbító szándékkal szólt. Végül az, aki a két szarvasmarhatelep közötti eredménykülönbség okát elemezte, az is a még jobb, a még eredményesebb munkára szeretne büszke lenni. A bizalmiak és munkahelyi vezetők együttes tanácskozása tehát mélyreható elemzések elindítója lehet. A kölcsönös véleménycserére olyan időben került sor, amikor egy gazdaság a sikerek útját járja, amikor az év még hátralevő hónapjaiban sok a tennivaló, több száz vagon termény vár betakarításra, szántani, vetni kell, s rövidesen összeállítják a VI. ötéves terv főbb elképzeléseit is. A feladatok sikeres végrehajtására csak akkor van remény, ha a valóság igaz feltárására törekszenek, ha a vezetők tisztában vannak azzal — a véleményekből kitűnt —, mekkora alkotóerő, kedv áll rendelkezésre. S hogy miért éppen a bizalmiakkal vitatták meg a gazdaság vezetői a gondokat, miért kértek tőlük támogatást a tervek megvalósításához, arra kézzel fogható magyarázat szolgál. Azt szeretnék*, ha a bizalmi még inkább a munkahelyi közösségek politikai vezetője lenne, aki nemcsak a dolgozók érdekeit védi, de részt vesz a vállalati döntések kialakításában is. (A bizalmiak a keddi tanácskozást követően szak- szervezeti csoportmegbeszélést tartanak, amelyeken beszámolnak a hallottakról.) K. J.
