Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-10 / 187. szám
NÉPÚJSÁG 1380, augusztus 10-, vasárnap Augusztus 1., délelőtt Három járás KISZ-titkárai között Mit adhat egy hét a Sebes György Vezetőképző Iskolában? Talán illetlenség a nyári vakáció derekán iskoláról beszélni. A KISZ Békés megyei bizottságának vezetőképző iskolája azonban — s „hallgatói” szerint: szerencsére — sok mindenben eltér az „igazi” iskolától. Megyénk ifjúsági mozgalmának szinte valamennyi vezetője, tisztségviselője megfordul itt, a békéscsabai intézmény kellemes környezetű, valóban mindennel felszerelt termeiben, pavilonjaiban, lakályos szobáiban. „Ma lesz a zárófoglalkozása a szeghalmi, a mezőkovácsházi és a gyulai járás egyhetes titkári tanfolyamának” — tájékoztat Karaba György, az iskola igazgatója. S a központi épületből máris előjönnek a járások bizottságainak titkárai: Vigh Károly Szeghalomból, Rocz- kó Milán Mezőkovácsházáról és a táborvezető, a gyulai Jánki József. Rögtönzött munkaértekezlet-féle a büfé teraszán: mi lesz azon a bizonyos esti zárófoglalkozáson. Az itt elhangzottakat estig „bizalmasan” kell kezelni, hogy a meglepetés meglepetés maradhasson. Lesz például a táborvezetőség előadásában parádésnak ígérkező színjáték Babits Erato- ja után szabadon, a legek versenyének ünnepélyes díjkiosztója gálával (aki nem ismeri: a legkövérebb, a leglustább, a legivósabb, a legnyugtalanabb, stb.), valamint a táborvezetőség előtt is ismeretlen „ez-az” a kilenc csoport bemutatásában. Minden jel arra mutat, hogy a nevetés és a nagyszerű szórakozás koronája kerül ma este a munkával töltött egy hétre. De vannak fontosabb-dolgok is: délután a járások pártbizottságainak képviselői jönnék meglátogatni a fiatalokat. Hogyan fogadjuk őket, ki miről ad tájékoztatót? Ezekről is dönteni kell, mert mindent egykét órában mégsem lehet el- . mondani, megmutatni. Ikcióév közben Mire is jó ez az egy hét? Hiszen a KISZ-titkárok — községi bizottságok, alapszervezetek titkárai — akcióévre való felkészítésével július végén már igencsak elkéstek volna, az újra pedig még korai gondolni. Bár az is igaz, hogy az áprilistól áprilisig terjedő időszakban nem egységesen oszlik el a tennivaló, sőt: rétegenként is változik. Az egyik titkár szerint az akcióévből hátralevő háromnegyed évre az akció- program kilencven százaléka jut. Persze vannak olyan kérdések is, amelyek általános érvényűek, felemlítésük, elemzésük szinte mindig időszerű. Ilyenek a vezetéselmélet, a közösségalakítás dolgai, ideológiai kérdések. S talán a legértékesebb: átadni a bevált dolgokat, a tapasztalatokat. „Nem véletlen, hogy éppen ez a három járás végzi évről évre együtt a titkári tanfolyamát” — mondja Jánki József. Nem véletlen: nos, ez a járások közös gondjaiból ered. Az ipartelepítés, az urbanizálódás, a mezőgazdaság helyzete sok mindenben egyezik, s ebből következően a fiatalok gondjai is. De a sok éves barátságnak — mert „mi választottuk. egymást” — táborozásügyben van egy gyakorlatibb haszna is: évről évre nem kell időt tölteni az ismerkedéssel, több marad a tartalmi munkára. Azért ezt az egy hetet is egy-egy, a járás életét, ifjúsági mozgalmának napjait bemutató kis kiállítás rendezésével kezdték. Tavaly óta is születtek új, bemutatásra érdemes eredmények. Az előadások után csoportos foglalkozásokkal folytatódik a napi munka. Mint minden iskolában — s ebben azért hasonlít a hagyományos sulira —, itt is fel kell mérni, hogy a résztvevők mit sajátítottak el. Most egy újításszámba menő módszerrel mérnek. A szeghalmi járási bizottság a politikai képzés hatékonyságának felmérésére tesztlapot dolgozott ki, több mint ezer kitöltött ívet értékelték. Az ennek alapján készült kérdőívek értékelése fényt derít arra, hogy melyek azok a tételek, problémák, elvi és gyakorlati kérdések, amelyek némiképpen „ködösek” a titkárok előtt is. Ezekre a járási titkári értekezleten majd visszatérnek. Ha nem is a tökéletest, de a biztos eligazodást remélik. Mérni is Tíz óra, kezdődnek a mai csoportos foglalkozások. A mezőkovácsháziak egyik csoportját Pertics Antal járási bizottsági munkatárs vezeti. Feladatlapokat oszt szét. Egy példa áll rajta, egy nyári felkészítő tanfolyamról szóló beszámolóval. A feladat: milyen hiányosságokat fedeznek fel most a titkárok? És: ennek alapján erről a táborról is mondjanak véleményt. Íme néhány, válogatás nélkül. „Tizenkét éve vagyok a mozgalomban vezető, de itt olyan előadásokat hallhattam az idén, amelyek nekem is új dolgokat mondtak.” „Az piszkálja az orromat, hogy itt sem volt igazándiból reggeli torna. Akkor otthon hogy vegyük rá mi a fiatalokat, mikor hiányzik a példamutatás?” (Tudnivaló ehhez a véleményhez: a tábor rendje szerint annak a csoportnak nem volt kötelező a reggeli tornán részt vennie, amelynek vezetője sem volt ott. Persze, azért volt reggeli torna...) „Amit biztosan én is megcsinálok, a községben, az a tegnapi szituációs játék, amelyik a KISZ szervezeti kérdéseiről szólt.” „A napi programot rugalmasabban kellett volna az időjárás szeszélyéhez alakítani. (A többiek nevetnék.) Tegnap esett, mi meg a szabadban lettünk volna, ma meg frankó az idő, s itt vagyunk.” (Néhány epés megjegyzés, meg az: „Van benne valami.") Az eredményt Egy táborozáson, tanfolyamon az sem utolsó szempont, hogy milyen a hangulat. S főleg most, amikor a természet erőivel harcol az ember. Ezért is úgy kétharmados csak a megjelenés. Többeket helyettesítettek; a szervező titkár, más tisztség- viselő jött el a nélkülözhetetlen munkát végző titkár helyett. A táborvezetőség naponta jelentést kér a járások központjaiból az árvízi helyzetről, a betakarítás előre haladtáról. Hogy a lehetőség szerint ne csak testben legyenek itt a KISZ vezetői. A felkészítés így érheti el eredményét, amely majd jövőre, de naár a következő hónapokban is kamatozó lehet. Erre jó tehát az az egy hét, amelyet megyénk járásainak, városainak titkárai a békéscsabai vezetőképző' iskolában eltöltenek. (Nemesi) minimagazin A rőzsási csapat Fiatal öntözőszakmunkások az élen Mit csinálnak az öntözőszakemberek egy ilyen nyáron, amikor, sajnos, túl sokat hallunk belvízről, árvízről, sárról?... A válaszért talán a legilletékesebbekhez, a fiatal öntözőmunkások országos versenyének győzteseihez mentem: a Szarvasi Állami Tangazdaság rózsási kerületében dolgozó három fiatalemberhez, Varga Mihályhoz, Filyó Jánoshoz, és Molnár Györgyhöz, ők voltak e nemes versengésen a kerület válogatott triója. Hollétük iránt érdeklődtem a kerületi fiatal vezetőjénél, Nagy Péternél. Elmondtam, mi járatban vagyok: szeretném, ha ők, akik már többször is bebizonyították, milyen jól értenek hozzá, elmondanák véleményüket az öntözés helyzetéről, s talán országos képet is ismernek. Hiszen egy ilyen verseny szakmai találkozónak is megfelel, amolyan tapasztalatcsere; nálatok hogyan, mit... — Félre ne érts — mondta Nagy Péter elgondolkozva, de az, hogy eldöntsék, mit öntözzön a gazdaság, nem az ő dolguk. Az öntözés, és talán ma már minden a mezőgazdaságban — az árak, a beruházási költségek emelkedésével — valódi, nagyon ésszerű és meggondolt gazdálkodást kíván. Ez nagyon jó és izgalmas dolog. Természetesen minden növénynél igaz, hogy ha már minden egyebet — gondolok itt a talaj-előkészítő munkától kezdve, a növényápolásig — megtett a gazdaság, akkor nagyobb hozamot már csak az öntözéstől remélhet. Viszont alaposan meg kell gondolni, hogy melyik növény hozza be ezt a nem kis pénzbe kerülő beruházást. Ha a gazdaságunk döntött, hogy milyen növényi kultúrákat akar öntözni, nos, akkor szólunk a fiúknak, őket küldenénk öntözőgépet vásárolni, mert nálunk tényleg senki nem ért jobban az öntözés műszaki dolgaihoz, mint ők. A fiatal öntözőmesterek ezen az esős nyáron aratókká váltak. Miközben a búzatáblák felé megyünk, megmutatja Nagy Péter, mit is öntöznek a kerületben. — Itt van a lóbab, ezt az ÁGKER-en keresztül Izraelbe szállítjuk — mutat egy haragoszöld növényre. — Tavaly kezdtük a termesztését, akkor nagyon sokat öntöztük, mert ez a növény eléggé vízigényes. Az idén az idő kedvezett, éppen amikor kellett, akkor kaptuk azokat a nagy esőket. Nagyon jó ára Van, érdemes termelni. Aztán ott vannak a legelők, azokat is öntözzük. A tehenek áprilistól novemberig kinn legelnek, persze öntözésének költségét is a tehenészet fedezi. A rizstáblák pedig természetüknél fogva vízigényesek. Mindjárt visz- szaér a kombájn a tábla szélére, ha jól látom, Varga Mihály dolgozik ezen a gépen. Harminc év körüli férfi kászálódik le a hatalmas gépről. Kimegyünk a köves- útra, csak ott gyújt rá egy cigarettára. — A verseny? Meglehetősen nehéz volt az elmélet, nem is a szakmai, hanem a politikai kérdések. Mindhármunknak más és más volt a teszt, amiből együtt 14,6 pontot szedtünk össze a 20- ból. A szakmai elmélettel és gyakorlattal nyertük meg a versenyt, 18 induló csapat volt. — Öntözőszakember vagy, most pedig itt aratsz ... — Az az igazság, hogy az, öntözés idénymunka, háromnégy hónap. Amikor pedig ilyen esős az idő, még any- nyi sem. A gépek karbantartása pedig télen történik. Persze, ha valami baj van az öntözőberendezésekkel, csak minket hívnak, akármit is csinálunk a kerület túlsó felén. — Milyen öntözőberendezéssel dolgoztok itt? — Nem valami újak, KF— 120-asból van kettő. Itt, a kerületben próbálták ki a Körös családot, mi szereltük össze, jó kis gép az is, csak az a baja, hogy ha odébb akarom vinni, szét kell szerelni, majd újra össze. Nagyon nagy technikai tudást és sok embert igényel. Ha rajtam állna, én a CSSZV— 90-est venném meg a gazdaságnak, ezt Szekszárdon .gyártják, nagyon modem, és egy ember 8-9 berendezést is tud egyszerre kezelni. A Hé- ki Állami Gazdaságba, meg a tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezetbe szoktunk eljárni a versenyek előtt, megnézni, és működésében tanulmányozni a korszerű gépeket, a szaklapokat is elolvassuk. Ami érdekli az embert, azzal szívesen tölti el az idejét. — Egy öntözési szakember műszaki, vagy mezőgazdasági dolgozhoz értsen-e jobban? — Ugyanezt kérdezték tőlünk az ötödik sebességben is, amikor a verseny után egy riport alanyai lettünk. Én azt mondtam akkor is, és most is azt mondom, hogy egy öntözési szakember műszakilag legyen képzett, de a riporterek ezt nem igen akarták elfogadni. Azért én most is úgy vélem, hogy a növénytermesztőnek kell megmondania, melyik növény, mikor és mennyi vizet igényel, a többi pedig már az én dolgom. S ez az öntözés műszaki oldala. — Hallom, sok újításotok is van. — Igen. Télen dolgozunk rajta leginkább, évente egykét újítást be is adunk. Ez a szakmánk, nagyon szeretünk vele foglalkozni, csak kár, hogy idénymunkások vagyunk ... K. T. M. MINIHUMOR Egy apa sétál a fiával. Hirtelen meglátnak egy gólyát. Az apa visszaemlékezik: „Az én gyermekkoromban még rengeteg volt a gólya, lassan már kipusztulnak.” — Erre a fia: „Akkor örülhettek, hogy engem még éppen megkaptatok.” 5 A fiatal férj a feleségéhez: „Szilvia, most keményen kell spórolnunk a szabadságunkra.” — „Éppen azt teszem kedvesem. Már két hónapja egyetlen számlát sem fizettem ki.” » A tanár kérdi Fritztől: „Fritz, meg tudod mondani, melyik családhoz tartozik a cethal?” Fritz gondolkodik egy pillanatig, majd sajnálkozva megrázza a fejét: „Nem, tanár úr, nem ismerek olyan családot, ahol cethal lenne otthon.” Oszkár kérdi iskolatársától, Leótól: „Már három napja nem voltál iskolában. Nem félsz a papádtól?” Leó: „Nem, már két hete mindkét keze gipszben van!” » Egy kisfiú megy a villamossínen, és teljes nyugalommal egy falovacskát húz maga után. A mögötte jövő villamos szakadatlanul csenget. A kisfiú rendületlenül tovább megy. Végül a villamosvezető kinyitja a kocsi ajtaját, és rászól a kisfiúra: „Nem tudnál lemenni a sínekről?” A srác vigyorogva így válaszol: „Én igen, de te nem!” 6 — Végre — mondta a tengeri beteg, amikor megtudta, hogy a hajó süllyed. & A titkárnő: „Igazgató úr, a felesége hívta, hogy sürgős,” — „Rendben vai}, ha újra hív, mondja neki: legfeljebb 500 márka!” a Beszélgetés a gyógyszer- tárban: — Két héttel ezelőtt vásároltam Önöknél egy tapaszt, hogy megszabadulják a reumámtól. — No és? Mit óhajt most? — Most olyasvalamire volna szükségem, ami megszabadít ettől a tapasztól! fl második filmszerep után Nyakó Julianna A februári XII. magyar játékfilmszemlén megtartott díszbemutatót követően három hét alatt 98 ezer 500 néző látta, az NíSZK-beli ARD tévéadó pedig még a hivatalos bemutató előtt megvásárolta a „Vasárnapi szülők” című új magyar filmet. A kétségkívül kedvező fogadtatásban jelentős része van a 17 éves debreceni diáklánynak, Nyakó Juliannának, aki azóta már a második filmszerepét is eljátszotta. — Először beszéljünk az országos hírnevet hozott „Vasárnapi szülők”-ről. Hogyan került Jupiter-lámpák1 birodalmába? — Rózsa János rendező amatőröket keresett jó egy évvel ezelőtt új vállalkozásához, amely a nevelőintézeti lányok életét kívánta bemutatni. Nem kevesebb, mint húszezer budapesti, miskolci és debreceni diáklány közül válogattak. Igazán meglepődtem, amikor, a ki tudja hányadik' rostálás után, engem választott. — Aki látta a filmet, meggyőződhetett róla, nem valami érzelgős, könnyed történetben kellett helytállnia. Igen hitelesen alakította a családból kitaszított Juli szerepét. Talán személyes élmények is segítették ebben? — Szerencsére nemmel válaszolhatok. Kiegyensúlyozott családban nőttem fel, így legfeljebb csak az érzékenységem lehet az oka annak, hogy megfeleltem. Bár őszintén szólva, én elégedetlen voltam magammal, természetellenesnek tűntem magam előtt, s olykor görcsös akarás is jellemzett. Különösen áll ez az öngyilkos- sági jelenetre, amelytől egy kicsit mindnyájan megborzongtunk. — Azóta már egy másik filmalkotásban is a kamera elé állt. A „Köszönöm, meg- vagyunk”-ban egészen más karaktert, egy munkásasz- szonyt alakít, mégpedig igazi profi színész, a hetvennegye- dik filmjénél tartó Madaras József partnereként. — Lugossy László filmjében felnőttként kellett viselkednem, ami számomra még nem volt természetes állapot. Ennek ellenére sokkal jobban éreztem magamat az öntőgyári fizikai dolgozó szerepében. Azért akkor örültem a legjobban, amikor az öt hónapig elhúzódó forgatásnak a végére értünk. — Partnere, Madaras József több helyütt is elismerően nyilatkozott tehetségéről és hozzáállásáról. Fordítsuk meg a kérdést: mi a véleménye Nyakó Julinak Madaras Józsefről? — Akárhány filmben láttam, nekem mindig tetszett. Nem mondhatnám, hogy ellenszenves volt, nem játszotta meg magát. Eleinte sokat beszélgettünk, később úgy tűnt, inkább már csak a rutinjára hagyatkozott. — Az újabb bemutatóig még néhány hónap hátra van. Mi lesz addig, egyáltalán, mit tervez a későbbiekre? — A filmezés miatt kiléptem az iskolából. Levelező tagozaton elvégeztem az élelmiszeripari szakközépiskola III. évfolyamát. Többen biztatnak, hogy jelentkezzek a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Gondolom, az jó lenne, ha továbbtanulhatnék. Előbb azonban még fel kell dolgoznom magamban az engem ért tengernyi élményt, az új benyomásokat. Szerencsére, ez a döntés még egy évig nem aktuális. — Addig milyen élet vár Nyakó Julira? • — Nincs lényeges változás, továbbra is szeretem a diszkót, szívesen hallgatom a lemezeimet, Beethovent, Duke Ellingtont vagy éppen a Rolling Stones együttes számait.' És mindenekelőtt Latinovits Zoltánt,1 akit ugyan személyesen nem ismerhettem meg, de akiről biztosan tudom, hogy igazi ember volt. Jocha Károly
