Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-09 / 186. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek I N É PÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS n MEGYEI TANÁCS LAPJA 1980. AUGUSZTUS 9., SZOMBAT Ara: 1,20 forint XXXV. ÉVFOLYAM, 186. SZÁM Németh Károly fogadta a Martinique-i KP főtitkárát Az elöntött tetiiletekröl megkezdték a víz levezetését Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára pénteken a KB székházában fogadta Armand Nicolast, a Martinique-i Kommunista Párt főtitkárát, aki az MSZMP KB meghívására tartózkodik hazánkban. A szívélyes, elvtársi légkö­rű megbeszéléseken tájékoz­Hagyomány, hogy a nyári olimpiai játékok után az El­nöki Tanács a Parlamentben fogadást ad a magyar olim­pikonok tiszteletére. Erre az eseményre péntek délelőtt került sor. A Parlament ku­polatermében több száz meg­hívott vett részt az ünnep­ségen, amelynek keretében kitüntetéseket adtak át. Az elnökségben foglalt he­lyet Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes el­nöke, Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bi­zottság titkára, Borbándi Já­nos, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Kovács Jenő, a KISZ KB titkára és Buda István ál­lamtitkár, az OTSH elnöke. A sportolók, sportvezetők, szakvezetők és meghívottak előtt Trautmann Rezső tar­tott ünnepi beszédet: A Magyar Szcialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­ga, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa és Mi­nisztertanácsa nevében tisz­telettel és szeretettel köszön­tőm kedves mindnyájukat — mondta —, majd így folytat­ta: „A Moszkvában lezajlott XXII. nyári olimpia — hála a házigazda hozzáértésének, nagyvonalúságának, figyel­mességének — minden te­kintetben megerősítette és kidomborította az újkori olimpiák lényegét és hagyo­mányát. Jóllehet, a játékokra bo­nyolult és meglehetősen fe­szült nemzetközi helyzetben került sor, hivatását mégis teljesítette, hiszen valameny- nyi földrész és az országok többsége képviseltette ma­gát sportolóinak színe-javá- val. Csak sajnálni tudjuk azokat a versenyzőket, akik tilalmak és fenyegetések mi­att nem mérhették össze ere­jüket és képességüket a részt vevő sporttársak ezrei­vel. A sport, a tiszta eszkö­zökkel folytatott versengés közelebb hozza egymáshoz az egyes embereket, küldetést teljesít a népek közötti köl­csönös megértés, a barátság és tisztelet terén. Az Elnöki Tanács helyet­tes elnöke elismerőleg szólt arról, hogy a magyar spor­tolók megfeleltek a beléjük vetett bizalomnak, várako­zásnak, szép sikereket értek el. tatták egymást pártjaik mun­kájáról, és áttekintették a nemzetközi élet fontosabb eseményeit. Véleményt cse­réltek a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről és a két párt kapcsolatainak erősíté­séről. A találkozón részt vett Berecz János, a KB tagja, a külügyi osztály vezetője. — Helytállásukat, sikerei­ket a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa és Mi­nisztertanácsa szintén nagy­ra értékeli, népünk és társa­dalmunk elismerését, kitün­tetések adományozása ré­vén is kifejezésre juttatja. Ezután a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa ne­vében Trautmann Rezső a Munka Érdemrend arany fo­kozata kitüntetést adta át az olimpiai játékok előkészíté­sében és lebonyolításában kifejtett, kiemelkedő nem­zetközi munkássága elisme­réseként dr. Csanádi Árpád­nak, az OTSH elnökhelyet­tesének, a Nemzetközi Olim­piai Bizottság tagjának; az olimpiai játékokon elért eredményeik és eddigi pél­damutató sportolói pályafu­tásuk, valamint a sportolók olimpiai felkészítésében el­ért eredményeik edzői, illet­ve szervezői munkájuk elis­meréseként : Dr. Hegedűs Csaba birkózó szö­vetségi kapitánynak, Kocsis Fe­renc birkózónak, Magyar Zoltán tornásznak, Páder Jánosnak, az Országos Testnevelési és Sport- hivatal elnökhelyettesének, a Ma­gyar Olimpiai Bizottság titkárá­nak, Széchy Tamás úszó veze­tő edzőnek, Vass Imre vívó edző­nek. a munka Érdemrend EZÜST FOKOZATA KITÜNTETÉST ADTA AT: Hargitay András úszónak, Mül­ler Ferdinánd birkózóedzőnek, dr. Parti János kajak-kenu ve­zetőedzőnek, Szabó István kaja­kosnak és Verrasztó Zoltán úszó­nak. Ezután Borbándi János, miniszterelnök-helyettes, a Minisztertanács nevében az 1980. évi olimpiai játékokon elért kiemelkedő eredménye­ik, az olimpiai felkészítésben végzett edzői és sportszerve­zési munkájuk, valamint az olimpiai játékokhoz kapcso­lódó tájékoztatási tevékeny­ségük elismeréseként a Ma­gyar Népköztársasági Sport Érdemérem arany fokozatát adta át: Baczakó Péter súlyemelőnek, Bállá József birkózónak, Biró Mihálynak, a Magyar Birkózó Szövetség elnökének, Bordán Dezső torna vezető edzőnek. Édes Lászlónak, az OTSH cso­portvezetőjének, Foltán László kenusnak, Gedővári Imre vívó­nak, Hajba Antal kajak-kenu- edzőnek, dr. Hammeri László sportlövő vezető edzőnek, Hegyi Mátyásnak, a Magyar Torna Szövetség főtitkárának, Horváth László öttusázónak, Kiss Ferenc birkózőedzőnek, Kolczonay Ernő vívónak. Kovács István birkó­zónak, Kovácsné Tordasi Ildikó (Folytatás a 3. oldalo) Ülést tartott pénteken az Országos Vízgazdálkodási Bizottság Gergely István ál­lamtitkárnak, az Országos Vízügyi Hivatal .elnökének ’ vezetésével. Megtárgyalták és elfogadták a Tisza-völgyi ár- és belvízvédekezés hely­zetéről szóló jelentést. A bizottság a Miniszter- tanács csütörtöki ülésének útmutatása alapján több ha­tározatot hozott. Egyelőre nem csökkentik a védekezés erőit, mert még mindig ne­héz a helyzet a gátakon, igen lassú a folyók apadása. Az ár- és belvizek levonulá­sa után haladéktalanul gon­doskodnak a lakosság visz- szatelepítéséről, a szolgálta­tások megindításáról, meg­kezdik a károk felmérését és a helyreállítási munkákat. A bizottság nagy elisme­réssel méltatta a két he*e tartó árvízvédekezésben szinte emberfeletti erővel küzdő munkások, gátőrök, katonák, műszakiak helytál­lását. A Körösök és a Berettyó romániai vízgyűjtőjében 6 napja nem volt csapadék, így tovább tart folyóink lassú apadása. Tegnap a fő védvo­nalakon az ideiglenes védel­mi művek elbontását, a töl­tések helyreállítását végez- * ték, s a készültségi fokoza­toknak megfelelő vízőri szol­gálatot láttak el. Az elmúlt napon több he­lyen megindították, illetve folytatták a kiöntött és táro­zóit árvíz visszavezetését a mederbe. A Kettős-Körös jobb par­ti szakadásánál csütörtökön 15.50 órakor hozzáláttak a kapuk nyitásához, ahol pén­tek hajnali 2 órától a víz gravitációs visszavezetése tart; másodpercenként mint­egy 20 köbméter folyik visz- sza a mederbe. A két helyen megnyitott kapu 15, illetve 20 méter nyílású. Az árvízi kiöntésből 205 millió köb­méter víz van kinn a Kettős- Körös jobb parti területén. A mérgesi tározóból csü­törtökön délelőtt megkezdő­dött a Sebes-Körösbe is a víz visszavezetése a kirob­bantott nyíláson át. így a kettős-körösi nyíláson törté­nő visszavezetéssel együtt másodpercenként 30 köbmé­ter víz folyik vissza a táro­zóból a Körösök medrébe. A tározott víz mennyisége je­lenleg 28 millió köbméter. A mályvádi tározóból is három helyen történik a víz visszavezetése. A belterületek érdekében a lokalizációs vonalakon még mindig erőteljes védekezési munkára van szükség, amit igen nagy gépi erővel és lét­számmal végeznek. A tarhosi régi körtöltésen bordás megtámasztással és a szivárgó vizek elvezetésével védekeztek, az új, belső loka­lizációs töltés építése befe­jezéséhez közeledik. A dobozi körtöltésnél erős a vízszivárgás, a fakadó víz és hullámverés ellen tart a további védekezés. A faka­dó víz továbbterjedésének megakadályozására új szorí­tógátat építettek, a sarkadi út nyúlgátjait ismét erősíte­ni kell. A Sarkad védelmét biztosí­tó fekete-éri lokalizációs vo­nalon 5100 méter hosszon több helyen magassági hi­ányt pótoltak, valamint hul­lámverés ellen védekeztek homokzsák és fólia felhasz­nálásával. A védelmi munkákon még mindig 6 árvízvédelmi osz­tag dolgozik, így a kettős­körösi szakadásnál a kapuk megnyitásán, a Hosszúfoki- főcsatorna bal parti töltésé­nek védésén és a Kettős-Kö­rös jobb partján elhelyezés­re kerülő ideiglenes szivaty- tyúk alapjainak készítésében. A védekezésben még pén­teken is összesen 6825-en vet­tek részt. Az elöntött terü­letek mentesítésére 17 szi­vattyútelep és 6 szivattyúál­lás üzemel, másodpercen­ként 44 köbméter teljesít­ménnyel. Folyamatban van a Kettős-Körös jobb partján 7, a gyepes csatorna bal part­ján 3 helyen ideiglenes szivattyútelep építése. A hosszúfoki 4-es szivaty- tyú folyamatosan üzemel. A hosszúfoki 2-es és 3-as, va­lamint a vargahosszi szi­vattyútelep karbantartási munkáját folyamatosan vég­zik, s ha ezekkel elkészül­tek, üzemeltetésükkel tovább növelik a víz visszavezetését a Kettős-Körös medrébe. Sz. A. A Kettős-Körös felől kővel védik a gátcsonkokat Fotó: Veress Erzsi Fogadás az olimpikonok tiszteletére Helytállás L assan két hete lesz, hogy ránk zúdult a víz. A természet erői kerekedtek felül, ha átmenetileg is. Nem emberi mulasztás. A bajban mindig haj­lamosak vagyunk bűnbakot keresni. Most is voltak — a gátszakadás után — okoskodók: „már régen meg kellett volna csapolni a Köröst, és a tározóba engedni a vizet”. De, ha a józan ész ellenére ez történik, akkor a tározók területén levő termés pusztulásáért kárpálódtak volna. Igen, a józan ész ellenére, mert a gátszakadáskor a Körös vízszintje még alatta volt a korábbi áradások szintjének, s azt a nyomást, amit a megáradt víz a gá­takra kifejtett, ezek a gátak már többször is kiállták. Most nem. Hogy mi volt az oka ennek, azt ma még nem tudjuk. Lehet, hogy a békési földrengés előttünk még rejtett hatása okozta mindezt? Az alapos vizsgálódás majd kideríti. De egy dolog biztos: nem a nemtörődöm­ség, nem az emberi mulasztás okozta. Az ilyen, és ehhez hasonló rémhírek, meg nem alapo­zott „jól informáltságok” csak egy dologra valók: meg­zavarni az emberek fejét, aláásni az elemekkel szemben helytálló hősi erőfeszítést, szervezetlenséget támasztani, amely átmenetileg amúgy is előfordul egy ilyen váratlan csapás esetén. A gátakra kivonuló emberrajok viszont nem az oko­kon meditáltak, hanem huszonnégy—harminchat órát húztak le kemény munkában — és bizony előfordult, hogy étien, szomjan. Szó szerinti értelemben „legények voltak a gáton”, tiszteletet érdemlően „állták a sarat”. És tették ugyanezt az őket felváltok: civilek, katonák, kar- hatalmisták — lapáttal, gépkocsival, homokzsákokkal, úszó járművekkel, mindennel, amivel kellett. Mentettek embert, jószágot, vagyontárgyakat. Csak az tudja igazán értékelni ezt a munkát, aki látta, aki átélte, hogy mit jelentett lelkileg is olyan gáton védekezni az ár tovább­terjedése ellen, amelynek már mindkét oldalát a víz mosta, ahol már centiméterekért folyt a küzdelem, ahol nem a „mentsük a bőrünket” volt a gondolat, hanem a „még több homokzsákot a gátra!” De nemcsak a gátakon dolgozókat illeti az elismerés, hanem éppúgy kijár ez azoknak is, akik mellig érő víz­ben mentették a menthetőt: lábas jószágot, baromfit, bútort, vadat, de azoknak is, akik meghitt családi ottho­nukba — megszokott kényelmükre nem gondolva — a kitelepítetteket a kocsikról invitálták szíves szóval. Elismerés a fáradhatatlan munkáért azoknak, akik a kitelepítettek, a védekezők ellátásáról kezdettől fogva folyamatosan gondoskodtak, akik emberi szeretet­tel, megértéssel nyugtatgatták őket: most már majd csak elmúlik a baj. Keveset szólunk a hétköznapok so­rán a polgári védelem önkéntes alakulatairól, a vörös­keresztes aktívákról, a lokálpatriotizmus mozgatta nép­front munkásairól: a segítségnyújtásra nem kellett biz­tatni egyikőjüket sem. Vizsgáztunk az elmúlt hetekben mindannyian, s a vizsgaeredményünk: emberség, az, hogy közösség vagyunk. Mások baját magunkénak is valljuk ilyen esetekben, és úgy segítünk, ahogyan nekünk is jól­esne hasonló helyzetben. Mindenkiről szeretne szólni az ember, aki helytállt. S mivel mindenki ezt tette, nem lehet számba venni mindenkit. De hagy álljon itt mégis egy példa, amely az elkötelezettség szimbóluma is lehet. Napokon keresz­tül küzdöttek a vízügyi szakemberek — nagy részük nem is e vidékről való — a gátszakadás elzárásával. Egyik pátrialemezt verték a másik mellé — éjt nappallá téve. Ahogy szűkült a nyílás, úgy erősödött a kiáramló víz sodrása. A lemezeket is elcsavarta helyükről. Végül is sikerült a vállalkozás, amelynek az volt a következ­ménye, hogy megszűnt az árvízzel elöntött területen az árhullám emelkedése. S amikor az utolsó elzárólemez is a helyére került — nem lehet tudni, honnan — egy me­zei csokor került elő, s ráhelyezték az utolsónak levert lemezre. Az öröm jele volt ez a sikeres munka felett, vagy a köszönet virága, netán biztató, mint Noé galamb­jának a csőrében az olajág á gátakon naponta többször is megázó helytállóknak, üzenet a kitelepítetteknek? Nem tudom. Mindegyik lehetett, s mindegyik helyénvaló volt és igaz. Nem akar ez az írás számvetés lenni, hiszen az ideje még nem érkezett el ennek. De azt már elmondhatjuk, hogy az árvízen, amely példátlan időben szakadt ránk, úrrá lettünk. Az árvízen, de nem a veszélyen. A köz­ségek védtöltését még áztatja az ár, keresi az utat a be­törésre az egyre gyengülő, a mind jobban átázó töltése­ken. Most a lanyhuló figyelem, az alábbhagyó védekező munka eddigi erőfeszítéseinket tenné hiábavalóvá. Ki kell tartani, mert a veszély csak általában csökkent, és formáját változtatja. Konkrétan továbbra is jelen van: Tarhos, Doboz és más helyeken. Az időjárás részben kedvez nekünk. Kedvez annyiban, hogy most jó az idő: a nap is segít szivattyúzni, apasztani a vizet, szárítani az agyonázott gátakat. De nem kedvez, hogy ez a meleg idő a bomlásnak indult anyagok oszlását sietteti. Megnőtt a fertőzés veszélye, s az árhullám helyett most már egyre elszántabban ez ostromolja az embereket. Sikere az emberi hanyagsággal lehet arányos. Aki nem veszi tu­domásul, hogy fertőzött területen dolgozik, aki csak a vizet látja, és ennek egyre áthatóbb szag» nem inti a fertőzés fokozott veszélyére, az nemcsak önmagára, ha­nem környezetére is bajt hoz. Szóval a veszély sem így, sem úgy nem múlt még el. A védekezés — mostmár kettős értelemben — még hosz- szú napokig, hetekig elhúzódik. Időbe kerül, amíg az arra hivatott szervek fertőtlenítik a talajt, a házakat, a ku­takat, amíg mindenki visszatérhet otthonába. De addig — katonai nyelven szólva — állóháborút vívunk e veszé­lyekkel, és felkészülünk ellentámadásunkhoz. Ehhez pe­dig ugyanolyan, bár kevésbé látványos helytállásra van szükség, mint amilyet eddig lehetett tapasztalni a Kö­rösök völgyében. A mai napon az árvízvédekezésen itt volt katonáink nagy részétől búcsút veszünk. Bevonulnak szolgálati he­lyükre. Köszönetünk kíséri őket, akik a honvédelem ilyen formájában bizonyították: méltóak nevükhöz, és ezért büszkék is vagyunk rájuk. E ltávozásuk csak azt jelenti, hogy már nélkülük is képesek vagyunk a hátralevő feladatok megol­dására. De ismét hangsúlyozni kell: távozásuk nem jelenti, hogy már minden rendben van az árvíz súj­totta területeken. Az ő helytállásuk eredményét kérdő­jeleznénk meg, ha munkánk feszessége lazulna, és ennek okán elvesztenénk azt, amit eddig védelmezni sikerült. Enyedi G. Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents