Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-05 / 182. szám

1980. augusztus 5., kedd o Kedvezett a hét vége a betakarításnak Újabb gazdaságok fejezték be az aratást IgUitfJkfiM---------------------------------­O kányi Haladás Tsz Állják a sarat (Folytatás az 1. oldalról) 14-től 10 napon keresztül álltak le kényszerpihenőre. Az aratásban külső segítsé­get nem kaptak. Erre nem is volt különösebben szüksé­gük, hiszen kedden a Ber­csényi Termelőszövetkezet­ben is befejezték az aratást. A Szeghalmi Állami Gaz­daságban július 16-tól kilenc csapadékos napot számlál­tak, amikor is több mint 120 milliméter eső esett. Megfe­szített munkával eddig a be­takarításra váró 3 ezer hek­tár 55 százalékán fejezték be az aratást. A munkák vég­zését hátráltatja, hogy az átázott, kötött, szikes talajo­kon a gépek gyakran elakad­nak a sárban. A legnehezeb­ben járható területek beta­karítására a napokban két lánctalpas kombájnt vásá­roltak. Hétfőtől az Orosházi Állami Gazdaság hat arató­cséplője is a szeghalmi gaz­daságban folytatja az ara­tást. A halasi vésztározó megnyitásakor az állami gaz­daság területéből 1241 hek­Hazánkban a házinyúlte- nyésztés és nyúlhústermelés a 60-as évek végén indult rohamos fejlődésnek. A ter­melés 1969—1975 között 11 ezer tonnáról 43 ezer tonná­ra növekedett, tehát közel megnégyszereződött. A koráb­bi dinamikus fejlődés azon­ban az utóbbi időben meg­torpant, sőt visszaesés ta­pasztalható és ez a népgaz­dasági érdekekkel ellentétes tendencia. A nyúlexportban rejlő le­hetőséget két évtizede a ba­romfiipar szakemberei és a külkereskedelem ismerték fel. A termelés megszervezé­sére bekapcsolták a munká­ba a fogyasztási szövetkeze­teket, amelyek igen nagy munkát végeztek a nyúlhús­termelés alapjainak leraká­sában. A házinyúl 90—96 százalé­kát a háztáji és kisegítő gaz­daságok állítják elő. A nyúl- tartó kistermelők száma hazánkban jelenleg 120 ezer­re tehető. Szervezetten, szak­csoportokban a haszonnyúl­tár került víz alá. Búza, lu­cerna, napraforgó, füves he­re, silókukorica lett a víz martaléka. Ezen a területen a búzát 60 hektáron nem si­került betakarítani. A Mezőhegyesi Állami Gazdaságban közel 5 ezer hektár kalászost kellett eb­ben az évben betakarítani. Eddig a kenyérgabona mint­egy 95 százalékát vágták le. Az aratás kezdete óta vasár­nap is dolgoztak a kombáj­nok. Az elmúlt hét vége szá­razra fordult időjárása lehe­tővé tette, hogy a késő esti órákig, amíg a harmat le­száll, arassanak. Ugyancsak hétfőn, a déli órákban kaptuk a jelentést Magyarbánhegyesről, az Egyetértés Termelőszövetke­zetből, miszerint az aratást igen szép eredménnyel sike­rült befejezni a közösben, a termelőszövetkezet kombájn­jai • azóta már a szomszédos nagybánhegyesi közös gazda­ságban segítik társaikat. * * * Az aratás eddig eltelt idő­tenyésztők1 fele végzi tevé­kenységét. A szakcsoportok a termeléshez szükséges te- nyészanyag, az eszközök, ta­karmányok, gyógyszerek be­szerzéséhez nyújtanak segít­séget, és a szükséges szakis­meretek elsajátítását is elő­segítik'. A kisgazdaságok nyúltermelését mezőgazda- sági nagyüzemek, szövetke­zetek és a baromfifeldolgozó vállalatok integrálják sok­oldalú anyagi-műszaki és szakmai támogatással. A nyúltenyésztés népgaz­dasági jelentőségét kizárólag az export adja, hiszen a hazai nyúlhúsfogyasztás ala­csony. 1980-ban összesen 35—36 ezer tonna vágónyúl került felvásárlásra, ebből 34—35 ezer tonna az export, élősúlyra vonatkoztatva. En­nek 70 százaléka vágott, elő­hűtött állapotban, 30 száza­léka pedig élőnyúlként került kivitelre. Az ágazat teljes devizabevétele 50 millió dol­lár körül alakul. A termelési kedv fokozása érdekében a házinyúl felvásárlási ára szakában megfelelő volt az autóalkatrész-ellátás — tá­jékoztattak a megyei AUTO- KER Vállalattól. Szinte 100 százalékosnak mondható a szovjet ZIL típusú teher­autók alkatrészválasztéka, így eddig minden hiányzó darabhoz azonnal hozzájut­hattak az aratók. Több gon­dot okoz az IPA teherautók ellátása. Hiánycikknek szá­mít a hozzájuk szükséges fékfőhenger, fékrásegítő, kuplungtárcsa, kuplungszer­kezet. A jól kiépített ügyele­ti rendszernek köszönhető, hogy egy IFA sem állt 24 óránál tovább a megyében. Az AUTOKER Vállalat dol­gozói több mint tíz esetben keresték meg eddig a köz­ponti elosztót, és így jutot­tak hozzá a kívánt alkat­részhez. Még mindig sok Ro- bur-alkatrész hiányzik, azon­ban összességében így is megfelelőnek bizonyulnak a vállalat készletei, illetve az ügyeleti „csatornákon” való beszerzés gyorsasága. novembertől május végéig 44 forint, júniustól október vé­géig 39 forint kilogrammon­ként. A magasabb téli árat a külpiacokon ebben az idő­szakban elérhető kedve­zőbb exportár indokolja. 1980. január 1-én Nyúlter- melési és Külkereskedelmi Társaság alakult a TERIM- PEX Külkereskedelmi Vál­lalat szervezeti egységeként. A társaság tagjai között megtalálhatók azok a mező- gazdasági nagyüzemek is, amelyek a termelés fejleszté­sének feltételeihez hozzáse­gíthetik a kistermelőket. Ki­tűnő minőségű tenyészanya- got — intenzív nyúlfajtákat és hibrideket, ebben az év- ben 110 ezer darab anyát helyeznek ki kedvezményes, 120—150 forintos áron —, takarmánykeveréket, beren­dezéseket állítanak elő, s az ÁFÉSZ-ekkel, mezőgazdasági nagyüzemekkel összefogva legtöbbet tehetik azért, hogy tovább fejlődjön ez az ága­zat. Sajnos, nemcsak átvitt ér­telemben. Az aratás kezdete óta lehullott 100 milliméter eső valóságos sártengerré változtatta az okányi Hala­dás Termelőszövetkezet bú­zatábláit. Nehezen haladnak a gépek, sokkal több olajat fogyasztanak, s a rossz idő csökkenti a termést is. Veszteség nélkül A négy évvel ezelőtt, egye­süléssel létrejött közös gaz­daság még egyszer sem volt veszteséges. Nagy szó ez, hi­szen a térség szövetkezetei között ritkaság ez az ered­mény. Tavaly nulla „nyere­séget” értek el. Anélkül, hogy állami támogatást igénybe vettek volna, 100 millió forint termelési érté­ket adtak a népgazdaságnak. Az okányi tsz 6 és fél ezer hektárnyi területéből 4 és fél—ötezret rendszeresen látogat a belvíz. Ebben a körzetben a szokásosnál 20—30 milliméterrel nagyobb csapadék eldöntheti az egész termelés sorsát. Nem nehéz elképzelni, milyen gondokat okoz a mostani 100 milliméter többlet. Pedig termelési szerkeze­tük jól igazodik az adottsá­gokhoz. Főként búzát, nap­raforgót és kukoricát ter­mesztenek, valamint takar­mánynövényeket. Érdekes­ség, hogy 600 hektáron a hí­res Norfolki vetésforgó klasz- szikus növénye, a vöröshe­re díszük. Ez az értékes ta­karmány rendkívül jó elő- vetemény, és javítja a talaj szerkezetét, amire itt nagy szükség van. Jól illeszkedik a növény- termesztéshez az állatte­nyésztés. Baromfihizlalással, juhtartással és tehenészettel foglalkoznak. A baromfiága­zatot az indokolja, hogy sa­ját keverőben, saját táppal tudják etetni, s mivel gyak­ran hoz — nem túl nagy — eredményt, javítja a pénz­ügyi helyzetet. A 200 tehén kevésnek tűnik, de nem kí­vánják növelni a számukat, hiszen — mint vallják a szö­vetkezet vezetői — nagy ál­lományt csak biztos takar­mánybázisra lehet alapozni. Hogy mennyire nem biztos a növénytermesztés jövedelme, ezt egy szám jól mutatja: a két főágazat fele-fele arány­ban hozza a termelési érté­ket, pedig a területhez ké­pest viszonylag kicsi az ál­latállomány. Takarékosan Az elmúlt évek viszonyla­gos eredményeiben nagy ré­sze van az igen szoros költ­séggazdálkodásnak, ami itt különösen erős kényszer. A könyvelés napról napra jegy­zi, összegzi a kiadásokat, és igyekszik megakadályozni a túllépéseket. Az idén ezzel nincs baj, hiszen az év első, nagyobb költségfelhaszná­lást igénylő felében a ren­delkezésre álló pénznek alig több, mint 50 százalékát köl­tötték el. Pedig az emelkedő ener­giaárak súlyosan érintik a szövetkezetét. Számítások szerint legalább 35—40 má­zsa búzát kellene termelni ahhoz, hogy a ráfordítások megtérüljenek. Ráadásul a levágott termést meg kell szárítani, ami tovább szapo­rítja a kiadásokat. De nem­csak ezért okoz bajt az eső. A kombájnok* megnöveke­dett üzemanyag-fogyasztás­sal valósággal gyúrják, ta­possák az elázott talajt. Eb­ből ősszel újra vetést kell készíteni, ami cseppet sem lesz könnyű. Ismét megnő az olajfogyasztás, s a kemény földön bizony könnyen tö­rik az eke, fokozottabb az alkatrészigény is. Kevesebb gondot okoz — sajnos — a fejlesztési alap felhasználása, mivel az nem képződött a múlt évben. Csupán az amortizációs alapból vásárolhatnak gé­peket, hogy szinten tartsák a termelést. Többre ugyanis nem futja, így az épületek pótlására, javítására nincs pénzük. Az a néhány erőgép és munkagép, amit megvásá­roltak, most még elégnek tű­nik. De hogy miképp tud­ják pótolni a néhány év múl­va elhasználódó nagy telje­sítményű Claas kombájno­kat, Rába-Steiger traktoro­kat, az kérdéses. Korábban már részleges talajrendezést végeztek a tsz területén, két év múlva teljessé teszik a meliorációs munkákat. Annak ellenére, hogy magas állami támoga­tás jár ezért a szövetkezet­nek, jelenleg kevés a re­mény, hogy sikerül a cse­kély saját forrást megte­remteni. Magukon segítenek Ennek ellenére, megpró­bálják maguk rendezni a gondjaikat. Korábban is volt egy tésztaüzemük, amely amellett, hogy jövedelmet hozott, 50 asszonynak adott rendszeresen munkát. Mivel a nagyüzemi tészta kiszorít­ja a kézi gyártásút, most mással próbálkoznak. Szak­embereik meglátogattak' né­hány üzemet és tapasztala­tot gyűjtöttek. Ennek alap­ján fejlesztik saját alaptevé­kenységen kívüli tevékeny­ségnek nevezett ágazatukat. Minimális ráfordítással, le-^ . hetőségeik kihasználásával. Nagy figyelmet fordítanak arra is, hogy a pénzügyi for­rásokhoz mérve jelentős ösz- szeget költsenek szolgálati lakások építésére. Ezzel to­vább erősítik a máris jó szakembergárdát, biztosítják a szakmai irányítás fejlődé­sét. összehasonlítva a Hala­dás Tsz-t a körzet más szö­vetkezeteivel, lényegesen jobban állnak e téren, s a viszonylag jó eredmények­ben kétségtelenül nagy ré­sze van a szaktudásnak. Mostoha adottságú terüle­ten •- gazdálkodó üzemeknél általában alacsony a tagság jövedelme is. Az idén sike­rült elérniük a 3 ezer forin­tos havi átlagot, ami össze­vetve más üzemekkel, meg­lehetősen alacsony. Ezért saját takarmányboltban áru­sítják a saját és GMV-tápo- kat, ezzel is segítve a jöve­delempótló háztá'ji gazdál­kodást. Az idén kétmilliós nyere­ségre, számítanak a szövetke­zetben, az aratás nehézségei kicsit rontják ennek' esé­lyeit, hiszen nagyon szép termésre számítottak. Sok múlik most a kombájnoso- kon és a szervezőkön, vagyis azon, hogy mennyit sikerül megmenteni a táblán levő értékből. További remények­re ad alapot a szépen díszlő- napraforgó, kukorica és a valódi nyári időjárás. M. Szabó Zsuzsa Kepenyes—Kőváry Gazdaságos exportunk: a házinyűi A Dunaújvárosi Papírgyár hullámpapír-gyáregységében az idén kilencvenötezer tonna hullám-alappapírt és több mint negyvenkétezer tonna hullámpapírterméket gyártanak (MTI-fotó — Fehér József felvétele — KS) Gyapjúfelvásárlás után Kelendő a bárány Végéhez közeledik a gyap­júfelvásárlás szezonja me­gyénkben. A Gyapjú- és Tex- tilnyersanyag Forgalmi Vál­lalat (GYTV) megyei kiren­deltségének idei terve 80 va­gon gyapjú felvásárlása. Je­lenleg már 76 vagont begyűj­tötték és ha a tervet sikerül teljesíteniük, akkor a válla­lat 32 éves fennállása óta a legnagyobb forgalmat bonyo­lítja le. Az idei gyapjúter­més értékében is jobb a ta­valyinál, viszont sok az úgy­nevezett alminőségű — sé­rült, koloncos — gyapjúszál. Erre a múlt évi gyenge ka­lászos termés a magyarázat, hiszen kevesebb szalmát gyűjthettek csak be az- álla­tok almozására, így nem tud­ták jobban megóvni a birka­bunda minőségét. Megyénkben egy kilo­gramm gyapjút 94,80 forin­tért vásárolnak fel, ez az át­lagár. Arányosan több pénzt kapnak a termelők a tisz­tább, finomabb és hosszabb szálú gyapjúért. A felvásár­lás három szektorból törté­nik, az állami gazdaságok ebben az évben 12,5, ,a ter­melőszövetkezetek 50 és az egyéni és háztáji gazdaságok 13,5 vagon gyapjút adtak át a GYTV-nak. A legjobb minő­séget az állami gazdaságok közül a békéscsabai és a kö­rösi, a termelőszövetkezetek­nél pedig az újkígyósi Aranykalász, a nagykopáncsi Kossuth, a szeghalmi Sárréti, a dévaványiai Lenin és a fü- ’ zesgyarmati Vörös Csillag érte el. A vállalat másik profilja a bárányfelvásárlás, eddig az előirányzott 84 ezerből már 63 ezer 700 bárány került a megyéből a jól fizető nyuga­ti piacokra. Olaszország, NSZK, Franciaország és a közel-keleti arab államok a legjobb vevői a finom fala­toknak. A legigényesebb és a legbiztosabb vásárlónk Svájc, ahová a hortobágyi vágóhídon —, ami a Horto­bágyi Állami Gazdaság, g Külker és a GYTV közös vállalkozása — feldolgozott, kettébe vágott bárányokat visznek ki, az idén 100 ezer darabot K. T. M. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents