Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-31 / 204. szám

1980. augusztus 31., vasárnap flz építötáborozás tapasztalatai Vége, befejeződött. Az or­szág valamennyi KlSZ-épí- tőtábora bezárta kapuit. A diákokban még minden bi­zonnyal elevenen élnek az idei táborozás emlékei. S míg ők emlékeikkel vannak eltelve, a táborok munkáját szervezők, irányítók csokor­ba gyűjtik a tanulságokat. Az építőtáborozás Békés megyei tapasztalatainak összegzésére Balogh Lászlót, a KISZ Békés megyei Bi­zottságának középiskolai fe­lelősét kértük meg. — A központi szervezésű táborokban augusztus 16-án, a megyei szervezésűekben július 30-án fejezték be a munkát középiskolásaink. Az év elején csaknem 2950 fiatalt, a gimnáziumi tanu­lók és szakközépiskolások több mint felét mozgósítot­tuk. Közülük 1180-an jelen­tek meg a központi és 1630- an a megyei táborokban. Megyén kívül öt táborhe­lyen dolgoztak békési diá­kok : Izsákon, Szekszárdon, Cegléden, a Debreceni Kon­zervgyárban és a Csepeli Építőipari Vállalatnál. A Bé­kés megyei központi tábo­rokban pedig az ország más városaibó, érkezett fiatalok segítették a munkát. Ilyen táborok voltak a Békéscsa­bai Konzervgyárban, ,a me­zőkovácsházi Üj Alkotmány Tsz-ben, a Mezőhegyesi Ál­lami Gazdaságban és a nagyszénási Október 6. Ter­melőszövetkezetben. — A korábbi években a mező- gazdasági Üzemek, vállalatok több diáknak tudtak volna mun­kát biztosítani, mint amennyit az Iskolák „küldtek”. Legalább­is ezt bizonyították igényeik ... — Ebben az évben a gaz­daságok 12 címerező tábor­ba 2500. a központi táborok­ba 4100 fiatalt, vártak Békés megye 23 gimnáziumából, szakközépiskolájából. Ez több, mint 100 százalékos mozgósítást jelentett volna, ami természetesen képtelen­ség. A Békés megyei bakuci építőtáborba 600 fiatalt kér­tek, de ennek befogadóké­pessége nem több 350-nél. Az üzemek tehát több diák­munkaerőre nyújtották be igényüket, mint amennyi fiatal kulturált elhelyezésé­ről gondoskodni tudtak. Ez megnehezíti a valóságos helyzet felmérését. — Változtak-e az elhelyezés körülményei? — A központi táborok fel­szereltsége változatlanul jobb. Igaz, a táborok másik típusánál is sokat javult a helyzet. Különösen jó példa erre a bakuci tábor, ahol a korábbi évekhez képest job- hak lettek az elhelyezés kö­rülményei. A megyében jól bevált gyakorlat, hogy a nyitás előtt külön bizottság és a KÖJÁL szakemberei el­lenőrzést végeznek, felhívják a gazdaságok figyelmét a hiányosságok pótlására. — Ezek ellenére is a diákok szívesebben jelentkeznek me­gyén kívüli táborokba ... — így igaz. Bár itt ellent­mondásos jelenségről van szó. A központi táborokban a diákok több fantáziát, ér­dekességet vélnek felfedez­ni. A munka is más, hiszen többségében gyümölcssze­déssel foglalkoznak, míg a megyében a kukoricacíme- rezés megoldását várják tő­lük. E táboroknak is meg­van azonban az előnyük, hi­szen itt a fiatalok fizetést kapnak munkájukért. — Ha már itt tartunk, hall­hatnánk-e többet erről és az építőtáborozók ösztönzéséről? — A címerezők teljesítmé­nyük arányában kapják kéz­hez a pénzt. Átlagosan egy diák 12 nap alatt 1800 forin­tot, a tavalyihoz hasonló összeget keresett. Ezen be­lül igen nagy volt a szóró­dás; 600 és 3 ezer forint kö­zött váltakozott. A központi táborokban a teljesítményelvárás a felnőtt norma 60 százaléka. Ebben az évben a sárospataki Rá­kóczi Gimnázium diákjainak felhívására a fiatalok min­denütt a 70 százalék túltel­jesítését vállalták. Sikerrel. Az egészséges munkaszelle- met a brigádok közötti ver­seny formálta. A helyezések sorrendjében nemcsak ,a diá­kok, de az iskolák is jutal­mat kaptak. Elégedettek lehetünk di­ákjaink fegyelmezettségével is. Külön említést érdemel a Békéscsabai Előre Spartacus középiskolás labdarúgóinak helytállása. A brigád, ame­lyet a sportkör tagjaiból szerveztek, Izsákon megnyer­te a brigádversenyt. Fegyel­mezett munkájukért elisme­rést érdemelnek ,a mezőbe- rényi Petőfi Gimnázium, a békéscsabai Kemény Gábor Szakközépiskola és Egészség- ügyi Iskola, a Rózsa Ferenc Gimnázium, valamint a szarvasi Vajda Péter Gim­názium diákjai. A megyék közötti verseny­ben azonban változatlanul szerény helyet foglal el Bé­kés megye. Ahhoz, hogy a következő években előrébb lépjünk, néhány iskolában több segítséget kell nyújtani a KISZ-szervezeteknek a fiatalok mozgósításához. Ez elsősorban a tantestületek feladata. K. J. A Békéscsabai Állami Gazdaság építőtábora Fotó: Veress Erzsi Santa Maria és Babilon folyéi Mégis lesz világsztárunk? Erdős Pétert, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat Pepita-márka menedzserét az elmúlt hónapokban többször is bírálták a sajtóban, szá­mon kérve rajta azt a nyi­latkozatát, amelyet 1979. ele­jén tettek közzé a Magyar Ifjúság poprovatában „Há­rom éven belül világsztár runk lesz” címmel. Az első év eredményeit figyelembe véve ugyanis úgy tűnt, hogy a szkeptikusoknak lesz iga­zuk, a nyilatkozat csupán egyike a popszakmában már megszokott túlzásoknak. Az utóbbi hónapokban azonban változott a kép. A külföldi partnerektől ez év elejétől egyre kedvezőbb hí­rek érkeztek a Vörösmarty tpróüvegpalotába; elsőként a Neoton família robbantott. A fejleményekről Erdős Péter a következőket mondja: — Az együttes első, Spa­nyolországban megjelent kis­lemeze a Santa Maria az egyik legnépszerűbb diszkó­felvétel volt a spanyol fiata­lok körében. A spanyol pop­zenei szaklap nagy összesí­tett slágerlistáján a nyolca­dik helyig verekedte fel ma­gát, olyan világhírű együtte­seket is megelőzve, mint pél­dául a Queen. A sikert kö­vetően megjelent és népsze­rű lett az együttes nagyle­meze, a Sunf lower. Az együt­tes tagjai már tettek egybe­mutatkozó látogatást Spa­nyolországban, június 29-től pedig 30 napos nagy turnéra indulnak. 15 koncertet kö­töttek le velük Madridban, Barcelonában és a tengerpar­ti városokban. — Ez valóban figyelemre­méltó teljesítmény, de ön­magában még mindig nem az igazi átütő siker! — Akkor folytatom a sort. Japánban a Toshiba EMI cég a sikert látva megvette a le­mez licencjogát, és a lemez további 5 távol-keleti or­szágban került piacra. Szer­ződést kötöttünk egy másik kislemezre is, június köze­pén pedig a Sunflower nagy­lemez ott is megjelenik. Most jártak nálunk japán filme­sek. 30 perces promociós fil­met készítettek az együttes­sel, ami, ismerve a japánok üzleti megfontoltságát, ko­moly sikert jelent. De foly­tassuk a sort... A Sunflower júniusban megjelent az NSZK-ban, Dániában már üzletekben van a Santa Ma­ria, és év végén megjelenik a nagylemez. Görögország­ban több cég is verseng a licencjogokért, Mexikóban és Kolumbiában is aláírt szer­ződésünk van. Argentínában pedig Pepita Argentína né­ven egy új cég alakult, amely kizárólag a magyar popzenére specializálja ma­gát. — Ez a hosszú felsorolás azt is jelenti, hogy ömlik a pénz a vállalathoz? — Sajnos nem, mert a si­kerekhez nincs meg a ki­használó apparátusunk. De ha lenne, már üzleti sikere­ket is elkönyvelhetnénk. Nagylemezenként 3—5 ezer márkát vagy 2 ezer dollárt, illetve a kislemezekért 200 dollárt kapunk előlegként. Aztán attól függően, hogy milyen feltételekkel kötöt­tünk szerződést, úgy részese­dünk az üzleti forgalomból. Ez általában 8—12 százalé­kos részesedést jelent, Ja­pánban például 3,5 dollár egy kislemez, a Santa Máriá­ból 267 ezer darabot adtak el. A bevételből a szerzők 8 százalékos jogdíjat kapnak, a vállalat pedig 10 százalékot. Ez az egyik véglet. Az or­szágok nagy többségében azonban nem tudjuk ellen­őrizni a piacot, és kizárólag a partnerek jóindulatára va­gyunk bízva. — A Neoton tehát nemzet­közi hírnévre tett szert. Ho­gyan sikerült a robbantás a MIDEM-fesztiválon felvo­nultatott és a vállalat által favorizált többi magyar elő­adónak? — A Fonográfnak nagyle­meze jelent meg Hollandiá­ban, és szerződésünk van egy NSZK-ban megjelenő nagylemezről is. Szűcs Ju­dittal a nyugatnémet Elect- rola cég vesz fel két kisle­mezt. A Piramisnak aláírt szerződése van Spanyolor­szágban, és tárgyalunk japán és francia lehetőségekről is. Az LGT most fejezte be egy angol nyelvű nagylemez fel­vételeit, amely az NSZK-ban és Spanyolországban jelenik meg, az EDDA iránt — a kislemezük alapján —ugyan­csak az NSZK-ból mutatko­zik érdeklődés. — Mindez azt jelentené, hogy már van világsztárunk? — Ha azt nézem, hogy mit ért el az ABBA, azt kell mondanom, hogy még nincs, de ha azt nézem, hogy hon­nan indultunk, akkor már komoly eredményeket köny­velhetünk el. Sebők János minimagazin Pályakezdő gyógyszerészek A Szegedi Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudo­mányi Karán kilenc Békés megyei fiatal végzett az idén februárban. Közülük nyol­cán a megye ösztöndíjasai­ként tanultak. Mindannyian a megyében helyezkedtek el, tele ambíciókkal, remények­kel. Fél év múltán közösen kerestünk választ hármójuk­kal arra, hogy mi valósult meg az akkori elképzelések­ből. Tál a nehézségeken fpacs Valival Békéscsabán találkoztam, amikor a gyógy­szertári központba jött, hogy szakmai kérdésekről konzul­táljon munkatársával. — Gyakran előfordul, hogy kivételes szakmai problémát kell megoldani, és itt bármi­kor segítenek — mondja Va­li. — És Mezőkovácsházán? — Ott is, ha tudnak segí­tenek. — Mikor kezdtél el dol­gozni? — A központban február 10-én jelentkeztem — emlé­kezett —, s én már másnap dolgoztam. — Mennyi idő kellett, hogy megszokd az iskolapad he­lyett a mindennapos talpa- lást, a sokféle gyógyszerké­szítést? — Nehezen szoktam itt meg. Volt bennem is egy nagy adag félsz. Államvizsga után úgy gondoltam, enyém a világ, amikor pedig el­kezdtem dolgozni, megijed­tem, hogy nem bírok a fel­adattal. — Sikerült azért a kezde­ti nehézségeken túljutnod? — Annyi volt a munkám a járási gyógyszertárban, hogy nem volt időm tömi a fejem. Sokat dolgoztam, úgy érzem, sok gyakorlatot is szereztem. Hamarosan az „ügyelést” is vállaltam, ott gyógyszerészeti folyóiratokat, érdekes könyveket olvastam. Fél év kellett a beilleszke­déshez. — Van-e munkádban, ma­gánéletben olyan, akit példa­képnek tekinthetsz? — Az államvizsga előtt Gyulán voltam gyakorlaton. Ott az oktatómtól azt lát­tam, tanultam, hogy meg kell ismerni a szakma min­den „részletét”, hogy min­denkin tudjak segíteni, öt szeretném emberi magatar­tásában is követni. — Hol, hogyan élsz? — Nagybánhegyesen élek szüleimmel. Onnan járok be naponta busszal, Mezőko- vácsházára dolgozni. Szabad időmet pedagógus barátaim­mal töltöm. Szüleim a köz­ség postáján dolgoznak, ott is lakunk. Ha lejár az egy év Vereckei Ágnessel az end- rődi gyógyszertárban ismer­kedtem meg: — Hárman vagyunk gyógy­szerészek és nyolc asszisz­tens dolgozik velünk. Mind­annyian fiatalok vagyunk, jól kijövünk egymással — mondja. — Van-e mód tudományos munkára? — A lehetőségek megvan­nak, de nemigen vállalkoz­nak az asszisztensek többlet- munkára. Nem is inspirálja őket senki. Ennek ellenére szeretnék foglalkozni gyógy­szerkészítési eljárások kuta­tásával. Néhány munkatár­samat felkérem, segítsenek ebben. — Időközben férjhez men­tél, a férjed hol tanul? — A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Ka­rán most ötödéves. — Hol dolgozik majd, ha végez? — Attól függ, hol lesz vég­leges állásom nekem is. — Nem véglegesen vettek fel ide? — Egy gyeses anyuka he­lyére jöttem, ha ő visszajön, nekem mennem kell. Nincs több állás, így hiába érzem itt jól magam, hiába kaptam szolgálati lakást, megnehezí­ti az ittlétemet a bizonyta­lanság. — Egy év nagy idő, addig még változhat a helyzet. — Igen, de a megyében se­hol sem ígértek eddig állást. Tovább nehezíti helyzetemet, hogy férjemnek, aki egy év múlva végez az egyetemen, csak Gyulán, vagy Szarva­son kínáltak állást és la­kást. Kiváló Ifjú Gyógyszerész A szőke Űjlaki Eszter ab­ban is különbözik a többiek­től, hogy hónapok alatt Ki­váló Ifjú Gyógyszerész vált belőle. Munkahelye Dobozon van, lakása Békéscsabán. Az egyetemet az ötödik nekiru­gaszkodásra kezdte meg Sze­geden, s most már kész gyógyszerészként mindennapi munkája mellett, tudomá­nyos munkát is végez. — A dolgozatot a Rozs­nyai Mátyás emlékverseny­re másfél hónap alatt készí­tettem. Címe: „Részadatok néhány gyógyszerkészítmény mikrobiológiai vizsgálatáról”. Egyébként az idén végzettek közül egyedül indultam. Sok támogatást kaptam, nemcsak Dobozon a gyógyszertárban, hanem a gyógyszertári köz­pontban is segítő munkatár­sakra találtam. A vizsgála­tokat a KÖJÁL-ban végez­tük. Mindig volt körülöttem olyan gyógyszerész, asszisz­tens vagy munkahelyi veze­tő, aki támogatott. — A versenyen hányadik lettél? — A megyei döntőn ne­gyedik lettem, s jutalomból ott voltam az országoson is. — A „felmutatott” mun­kádért kaptad a kitüntetést? — Igen. De nemcsak a ka­pott cím, hanem a munka szeretete is arra serkent, hogy ne csak részadatokat tudjak meg a vizsgált gyógy­szerek mikrobiológiai vizsgá­latáról. — Beszéljünk a minden­napokról. Naponta haza­jársz? — Rendszerint igen, de ha ügyelek ritkán jutok még kocsival is haza. — Sok az ügyelet? — Mivel ketten vagyunk, havonta két hét. De ez a fi­zetésemen is látszik. — Jól keresel? — Alapfizetés kezdő gyógy­szerészeknél egyformán 3200 forint, ehhez jön az ügyeleti díj. Így havonta 4800—5000 forintot is keresek. — Szeretsz itt lenni? — Olyan jól érzem ma­gam, hogy most nem szíve­sen mennék máshová dolgoz­ni. Számadó Julianna Írvíz után Az Ifjúkommunistában olvastuk A FAT-ról; a fiatal agrár szakemberek tanácsáról, az agrárértelmiségről, a falu jö­vőjéről folytatott kerekasz- tal-beszélgetést Dékány Sán­dor, s az elhangzottakról az Ifjúkommunista idei 7. szá­mában olvashattunk. A be­szélgetés résztvevői között volt dr. Szabó István, a Me­zőhegyesi Állami Gazdaság állatorvosa, FAT-titkár is. „Az állami gazdaság szakmai vezetőivel konzultálnak a FAT tagjai. Azonban a FAT kicsit közéleti, ismeretgyara­pítási fórum, következéskép­pen politikai-nevelő funkciót is betölt, ezekben a kérdé­sekben elsődlegesen a KISZ­bizottság határozza meg a tennivalókat” — mondta a fiatal Békés megyei szakem­ber a FAT-ról. A beszélgeté­sen a következő téma az ag­rár szakemberek közéleti te­vékenysége volt, amellyel kapcsolatban dr. Szabó Ist­ván egyebek között elmond­ta: „A mezőgazdasági üze­mek vezetőinek többsége dip­lomás, köztük egyre több a fiatal szakember, aki szak­mai munkáján túl szívesed, vállalkozik, pontosabban sok helyütt szívesen vállalkoz­na közéleti munkára... gya­kori tapasztalat, hogy „je­lentkezés” esetén is a válasz, a megbízatás túl sokáig vá­rat magára.” Lapunkban az elmúlt he­tekben beszámoltunk arról, hogy a KISZ Központi Bi­zottsága felhívására fiatalok ezrei érkeztek két augusztusi hét végén megyénkbe, a gá­takra, menteni a veszély el­múltával a töltésbe épített zsákokat. A fővárosi, Bács- Kiskun, Békés, Csongrád és Hajdú megyei fiatalok mun­kájáról beszámol a Magyar Hiúság is, legfrissebb, augusz­tus 29-i számában „Árvíz után a gátakon” címmel. Csak egyetlen mondat, ame­lyet egy debreceni fiatal munkás mondott: „Szervez­ni? Nem kellett szervezni, csak bejelentettük, hogy mit kér a KISZ, és jöttek a gye­rekek. Mindig ez van, ha fontos és értelmes dologról van szó.” Hárman a nyolc közül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents