Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-30 / 203. szám
1980. augusztus 30., szombat Szeptember 1-én lép életbe az új Casco Beszélgetés Szabó Andrással, az Állami Biztositő megyei igazgatójával Hazánk közútjain 503 ezer olyan gépjármű fut, melynek tulajdonosa Casco-biztosítással rendelkezik. Ez a biztosítási fajta 14 év alatt igen népszerűvé vált. Ez év szeptember 1-től megújul. Megyénkben az Állami Biztosító üzletkötői és hét fiókja köt Casco-szerződést. Szabó Andrástól, az Állami Biztosító Békés megyei igazgatójától többek között arra kértünk választ, hogy milyen formában történik a kárrendezés, vannak-e könnyítések, hogyan lehet elkerülni a számlavitákat, és milyen változásokat tartalmaz az új Casco. — A szerződések megújítására az elmúlt 8 év alatt nem került sor, a felmerült gondokra, problémákra reagálva az Állami Biztosító több esetben díjemelés nélkül bővítette a Casco szolgáltatásait. A károk dinamikus emelkedése, a motorizáció területén bekövetkezett változások; az értékesebb gépjárműpark kialakulása, az alkatrészárak, a javítási költségek emelkedése megnövelték a kártérítések összegét. A Casco-biztosítások népszerűségét a számok is igazolják. Amíg 1979. első felévében a megyében levő 24 396 magántulajdonban levő személygépkocsiból 14 028 rendelkezett Casco-biztosítással, 1980 hasonló időszakában már a 27 196 gépkocsiból 16 399 volt biztosítva. Tehát 57,5 százalékról 60,3 százalékra emelkedett a telítettségünk. — Hol legnagyobb a telítettség? — A békési városi fiókunk területén a telítettség 76,1 százalékos. A legalacsonyabb a békéscsabai városi fióknál, mindössze 46,1 százalékos. Jóllehet Békéscsabán van a legtöbb gépkocsi, de itt van a legtöbb adásvétel is, és ez kihat a Cascóra is. — Ebben az évben hány gépkocsikárt rendeztek? — Január 1-től 3 ezer 192 bejelentett gépkocsikárt rendeztünk, s eddig 15 millió 194 ezer 903 forintot fizettünk ki. Ez kedvezőtlenül befolyásolja a Casco-biztosítások jövedelmezőségét. Közben újabb gondok is felmerültek : például avultatás, amely az évek során igen sok félreértésre és vitára adott okot. Az említett gondok megoldására egy új, szélesebb választékot nyújtó Casco-szerződést dolgozott ki az Állami Biztosító. Ennek bevezetésére 1980. szeptember 1-én kerül sor. — A változások mennyiben befolyásolják a biztosítás díját? — Eddig a díjat a gépkocsi teljesítménye, valamint a vállalt önrészesedés határozta meg. Űj, hogy nem a teljesítmény, hanem a kocsi értéke és az önrészesedés határozza meg a jövőben a díjat. Tehát a szocialista országban gyártott gépkocsinál a belföldi fogyasztói ár, illetve a nem szocialista országban gyártott személygépkocsi esetében a vámalapár és az ■ önrészesedés függvényében • kerülnek meghatározásra. A i Casco-biztosításoknak három ; válfaja ismeretes. A teljes • körű, a részleges, a külföldre • szóló. Újdonság van az ön- j részesedést Illetően is. A tel- J jes körű Casco-biztosítás — • az ügyfél választása szerint J — megköthető: önrészesedés | nélkül és ezer, 2 ezer, 3 ezer, 5 ezer, illetve 10 ezer forint összegű önrészesedéssel. Újdonság az önrészesedés nélküli forma, valamint, hogy a jövőben nem lesz 500 forint, 1500 forint és 20 ezer forint összegű önrészesedés. — Mennyit vonnak le a i kár összegéből? — A megállapított kár ősz- : szegéből 10 százalékot a biz- : tosított maga visel. Ameny- • nyiben a 10 százalék nem éri j el a szerződésben vállalt : önrészesedés összegét, min- • dig az utóbbi kerül levonás- j ra, ha pedig az ügyfél önré szesedés nélkül kötötte a szer ződést, ilyen címen nem vo biztosítás is, amely a töréskárok kivételével a határozatlan időre szóló Casc0 valamennyi szolgáltatását tartalmazza. — Eddig sokan lemondták az öregebb, használtabb gépkocsik Casco-biz- tosítását. A jövőben megéri-e ezeket a szerződéseket fenntartani? — Mint az elején már említettem, a kártérítés feltételei között nem szerepel az avultatás, tehát bizonyos kivételektől eltekintve — alváz, karosszéria, komplett motor — a teljes helyreállítás költségeit fizeti meg a biztosító, az értékemelkedés nélkül. — Mi lesz a baleset-biztosításokkal, az ellopott értékekkel? — A baleset-biztosítási összegek emelkedtek. Megtérítjük az ellopott személyi használatú tárgyak értékét is. Kifizetjük a szocialista országokban bajba jutott autósok hazautazási költségeit. A balesetmentesen vezetőknek továbbra is megmarad a díjvisszatérítés. — Mi történik a régi Casco-biztosításokkal? — Az 1980. szeptember 1. előtt kötött Casco-szerződé- sek nem szűnnek meg, automatikusan mindaddig érvényben maradnak, amíg az ügyfél el nem adja a kocsiját, illetve másikat nem vásárol. Az új tulajdonosok viszont csak az új Cascó-biz- tosítási formák közül választhatnak. — Vannak-e könnyítések a kárrendezésnél? — Az Állami Biztosító kárfelvételi egységeihez forduló autósok alapvetően kétféle kárrendezési mód közül választhatnak: úgynevezett készpénzes és számlás. Ma már kétségtelenül a legelőnyösebb az ügyfélnek az ÁB —AFIT, valamint a szarvasi és békéscsabai Generál Ipari Szövetkezetekül szerződés alapján létrehívott együttműködéses számlás kárrendezés. Ennek az a lényege, hogy az ügyfelek az AFIT- vállalatok telephelyein létesített ÁB-kárfelvevő, -kárrendező helyek segítségével egy helyen megcsináltathatnak mindent, a kárbejelentéstől a kárfelvételen keresztül, a sérült gépjárművek kijavításáig. A gépkocsi- tulajdonos az állami és szövetkezeti javítóműhelyek közül saját maga választja ki a lakóhelyéhez legközelebb esőt, vagy a számára legrokonszenvesebbet. A helyreállítás után a gépjármű tulajdonosa befizeti a javítópénztárba az őt terhelő költségeket (pl.: önrészesedést), és aláírásával igazolja, hogy a javítással elégedett. Más teendője nincs is, mert a helyreállítás közben felmerülő gondokat (mint például pótszemle) és a számlával kapcsolatos kérdéseket az Állami Biztosító és a javító közvetlenül — a károsult bevonása nélkül — rendezi. Másik lehetőség a számla nélküli — készpénzes — kárrendezés, amely a biztosító és károsult egyezségén alapul. A biztosító megszemléli a sérült kocsit, felméri a rongálódás mértékét, s a javítóiparban alkalmazott munkadíjak és alkatrész-fogyasztói árak alapján meghatározza és kifizeti a helyreállítás várható költségét. Az Állami Biztosító ezt a kárrendezési formát akkor alkalmazza, ha nincs pótszemlére szükség, ha a sérülések teljeskörűen megállapíthatók. A forgalom- biztonságra kiható szerkezeti elemek sérülésénél a kártérítésnek ez a módja nem alkalmazható. Ha a gépkocsi sérülései olyan nagyok, hogy a kár a számla nélküli kárrendezés összeghatárát meghaladja, ha a forgalombiztonságra kiható szerkezeti részek sérülnek meg, ha további pótszemle szükséges, akkor a kárrendezés számla alapján történik. — És a javítás? — A javítást az ügyfél az állami, a szövetkezeti és a magán javítóiparral egyaránt elvégeztetheti. A biztosító a kárt a számla ellenőrzése után fizeti ki a kárfelvételi jegyzőkönyvben rögzített tények alapján. Ha magánkisiparos végzi a javítást, akkor a javítási számla kiállítása előtt kétpéldányos árajánlatot kell benyújtani. — Így talán elkerülhetők a számlaviták? — Az autójavító kisipari tevékenység jobb kihasználása, a szervezett együttműködés, a minőség javítása, valamint az utóbbi évek során előfordult számlaviták elkerülése érdekében az Állami Biztosító és a KIOSZ szerződést kötött. Az Állami Biztosító minden lehetséges eszközzel igyekszik a biztosítottak segítségére lenni. Serédi János : S A Baranyában gazdálkodó majsi Kossuth Tsz házikacsa he- • lyett vadkacsát nevel az üzemi tavakon. A vadkacsákat a ; MAVAD nyugat-európai országokba szállítja, ahol gyakorlanunk le semmit. Választék- • tj]ag korlátlan piaca van a jó ízű vadhúsnak bővítést jelent továbbá az : . (MTI-fotó: Cser István felvetele — KS) továbbá az úgynevezett részleges CascóAz egészség érték... A Medicor Debreceni Orvosi Műszergyárának egyik legrégebbi terméke a kvarclámpa, melyből évente három változatban nyolcvanezer készül (MTI-fotó: Oláh Tibor felvétele — KS) ...és alattomos ellensége: a zaj A zajnak az emberi szervezetre gyakorolt károsító hatása rendkívül sokrétű. Ezek közül a nagyothallás a legismertebb. A beteg fül nem érzékeli azt a hangerősséget, amelyet az egészséges még hall. Nagy zajban el" töltött időszak után kezdetben ez a károsodás még csak átmeneti. Huzamosabb zajterhelés viszont már maradandó hallásromlást okoz. Kialakulását nehéz észrevenni, mert a beszéd megértését még nem zavarja. A káros jelenség ugyanis a beszéd megértéséhez kevésbé fontos frekvencia (rezgésszám) tartományra korlátozódik. A Föld lakosságának 1 százaléka halláskárosodott. Ezek felénél a kór-ok: a zaj. Hazánkban több százezren nagyothallók a zaj következtében, de a veszélyeztetettek száma ennél is nagyobb. Az erős zajhatás azonban nemcsak a hallószervet, hanem az emberi szervezet egészét is károsítja. A zajtúlterhelés olyan civilizációs ártalom, amely a vegetatív idegrendszeren keresztül a szervezet sok funkcióját befolyásolja. A légzés szaporábbá válik, megnő az oxigénfogyasztás. A lecsökkent gyomornedv- termelés miatt emésztési zavarok jelentkezhetnek, a nyálmirigyek csökkent működése következtében szájszárazság lép fel. A magas vérnyomásban szenvedőknél betegségük rosszabbodását is előidézheti. Pszichésen is jelentkezik a zaj idegesítő, fárasztó és figyelemelvonó hatása. Az ipari, technikai fejlődés következtében — a termelő- munkától a háztartásig — az emberi tevékenységek jórésze: zajforrás. Hazánkban a hallást károsító, zajos munkahelyek száma _ mintegy félmillióra tehető. A munkavédelemmel foglalkozó kormányrendelet a zajvédelem követelmény- rendszerét is tartalmazza. Ennek ellenére ez a probléma még korántsem megoldott — jelzik a foglalkozási megbetegedések statisztikái. A technikai zajkeltés visszaszorítását gyakran a tudomány és technika felhasználásával lehet megoldani. Körültekintő tervezéssel, különféle műszaki megoldásokkal csökkenthető a zaj. Az utcák, közterületek legfőbb zajforrása .a közlekedés. Ügyes forgalomszervezéssel, a járművek megfelelő karbantartásával ezen iR lehet segíteni. És — nem utolsósorban — a járműtulajdonosok belátására is szükség van. Finomabb vezetéssel, csendesebb melegítéssel, enyhébb fékezéssel, kevesebb dudálással nagyban hozzájárulhatnak idegeink, szervezetünk kíméléséhez. De általánosságban is kimondható: a csendért — vagy legalábbis a zajszintnek az elviselhetőség mértékéig való leszorításáért — mindenkinek tennie kell! Érdemes meggondolni: hányféle indokolatlan, szükségtelen zajjal mérgezzük mindennapjainkat. A hajnali rakodások ládacsattogásai, a késői hangos rádió-, tévé-, magnóhasználat, az utcai hangoskodások elkerülhetőek volnának. Csak belátást, helyes emberi viselkedést igényelnek, amelyek hatósági intézkedésekkel nem helyettesíthetők. A zaj — mint a közérzetet, egészséget hátrányosan befolyásoló tényező — sok veszteséget okoz a társadalomnak. A megzavart álmú, ki- alvatlan ember nem nyújthat maximális teljesítményt, különösen akkor nem, ha még munka közben is zajterhelés fárasztja. Sőt, a csökkent figyelőképesség köny- nyen balesethez is vezethet. Szakemberek szerint — például a szövödék zajának — minden egyes decibelnyi csökkentésével egyszázalékos termelésnövekedés érhető el. A megbetegedések következményeként a gyógyítási, kártérítési költségek is komoly kiadást jelentenek országszerte. A zajterhelés tehát anyagi terheket is jelent. Napjainkban egyre többen emelik fel szavukat a felesleges zaj és káros hatása ellen. Egészségünk érdekében — mindnyájunk ügye —lét- fontosságú, hogy ezek a hangok túlharsogják a zajt. A differenciálás kérdései II Gátló környezeti tényezők A jövedelmek differenciálásának háttérbe szorulásában igen jelentős szerepet játszik a vállalati, gazdálkodásra jellemző — olykor már aggasztó mértékű — szervezetlenség. Az építőipari vállalatok egy része például — időjárási okoktól függetlenül — főként fizikai dolgozói számára nem tudja biztosítani a folyamatos munka végzésének feltételeit. A fizikai munkások és a vállalatvezetés közötti jelentősebb feszültségek elkerülése érdekében a konkrét teljesítményektől függetlenül rendszeresen garantál egy meghatározott jövedelemszintet. A tényleges teljesítmények, és az elért jövedelemszint közötti szakadékot pedig fiktív teljesítményelszámolással hidalja át. EnI nek azonban szinte egyenes következménye, hogy ameny- nyiben a teljesítmények és a I jövedelmek színvonala köI ' zötti kapcsolat ily módon meglazul, nincs lehetőség ar- . ra, hogy a dolgozók közötti teljesítményarányos különbségeket kialakítsák. Természetesen az ilyen jellegű, a teljesítmények érvényesítését akadályozó tényezők korántsem pusztán az építőipar sajátjai. Gondoljunk például a szerződéses fegyelem lazaságaiból, a kooperációs kapcsolatok meg bízhatatlanságából származó, a folyamatos tevékenységet gátló, s ezen keresztül a teljesítményi elv érvényesítését megakadályozó körülményekre a gazdasági élet legkülönbözőbb területein: a termelésben, a szolgáltatásban, de még az adminisztrációban is. Nagymértékben rontja a teljesítmények szerinti ösztönzés lehetőségeit, ha a a munkaerőpiacon az erőteljes túlkereslet a jellemző. Ilyenkor ugyanis a munkaerő megtartása céljából a még kifizethető legalacsonyabb jövedelmek színvonala viszonylag magas lesz, ami feltétlenül rontja a differenciálás lehetőségeit, már csak azért is, mert a lehetséges legmagasabb szintet így alacsonyabban kell megállapítani. A munkaerő-túlkereslet további negatív hatása az is, hogy miután ily módon a munkavállalók vannak „erőpozícióban”, a vállalatot és a munkavállalót egyaránt kielégítő bérmegoldások helyébe a munkavállalók igényeit az indokoltnál nagyobb mértékben tükröző megoldások lépnek, melyek így függetlenednek a teljesítményi szempontoktól. A teljesítményösztönzés hatékonyságát olyan tényezők is befolyásolják, mint például az, hogy a dolgozók családi életciklusuk mély szakaszaiban vannak. Az egyes családi életciklusok pénzigénye ugyanis eltérő. A családalapítás és gyermeknevelés időszaka például igencsak pénzigényes. S itt az összefüggés a következő: a kevésbé „pénzigényes” szakaszban levő dolgozókat kevésbé lehet hatékonyan ösztönözni a teljesítményekre. Jelentősen befolyásolják a teljesítmények érvényre jutását a dolgozók kulturális „hátterében”, érték- és nor-
