Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-03 / 181. szám
1980. augusztus 3., vasárnap Távol az otthontól Élet egy munkásszállón Az állomás környéki házak közül messziről feltűnik az ötszintes, sárga épület. Az idegen valamiféle szállodának vélné, amíg a széles bejárathoz nem érkezik, és nem olvassa el: Kőolajkutató Vállalat munkásszállója,' Orosháza. Most csendes a hosszú folyosó. Az éjszakai műszak pihen, a nappalosok dolgoznak. A szabadnaposok közül néhányan a városba mentek, mások a szobájukban, vagy az udvaron töltik a délelőttöt. A porta előtti székeken három idősebb férfi üldögél. Cigarettáznak. — Milyen programjuk van mára? — szólítjuk meg őket. — Pihenünk, főzőcské- zünk, meg elolvassuk a sajtót — válaszol a legbeszédesebb, Tarsoly Imre fúrómester. — Sokat dolgoztunk tegnap, elfáradtunk. Mező- gyánban voltunk, s onnan még 4 óra az út hazáig. Ma pihenünk, holnap 9, fél 10 felé megint indulunk. Kilenc nap munka, három nap pihenő — így alakul a munkaidő. Szemenyei Mihály munka után tanul — A tizenkétórázás után már nem sok kedvünk marad a művelődésre. — mondja Mészár János — Hogyan él távol a családtól? — érdeklődünk. — Huszonnyolc éve dolgozom a vállalatnál, megszoktam már. Az asszony is megszokta — hunyorít. — Csak az a baj, hogy messze, Szolnokon lakom — tűnik el a mosolya. — Sokáig megy a vonat, míg hazaérek. Nem mondom, jó itt a szállón. Mielőtt felépült, albérletben laktunk. Bizony, ott hiányzott az összkomfort. Most a zuhanyozótól a színes tévéig mindenünk megvan. Még kuglizni, pingpongozni is lehet. Valamikor aktívan sportoltam — emlékszik vissza. — A két fiam folytatja a hagyományt. A nagyobbik bajnok lett — büszkélkedik, aztán a többiek felé fordulva mesélni kezdi a részleteket. * * * A beszélgetőkkel csaknem szemben van a könyvtár. Szi- kora Lászlóné, aki takarítónő és egyben könyvtáros, sietve hozza a kulcsot. Hathét négyzetméteres szobába lépünk. A körbe futó polcokról felvillan néhány könyveim : Egy magyar nábob, Magyar atom, A világirodalom legszebb versei... — Hatvanezer forint értékű a könyvállományunk — világosít fel a könyvtáros. Százhatvanan laknak a szállóban, és százhúszan beiratkozott olvasók. Kétezer kötetünk van, főleg szépirodalom. Ezt keresik, no meg a krimiket. Az az igazság, hogy a politika nemigen kell. Ott vannak a napilapok, abban elolvassák, hogy mi történik a nagyvilágban. — Állandóan gyarapítjuk a könyvtárat. Most érkezett az első negyedévi szerzemény — mutat a sarokban álló jókora papírdobozokra. — Kiszámoltuk, hogy évente öt forint jut a vállalat minden dolgozójára, hiszen a könyvtárat nem csak az itt lakók használják. Sokan bejárnak nézni a színes tévét is. Bár most, az olimpia alatt a fekete-fehér működik, nehogy valami baja legyen a drága készüléknek. A nagyteremből most is hallani a televízió hangját. Nemrég kezdődött a délelőtti adás. Néhányan ásítozva szállingóznak le, és kényelembe helyezkednek a „bűvös doboz” előtt. , *** A gomb vezényszavára halkan lódul a lift. Az emeleteken takarítónők szorgos- kodnak. — Pszt! — int csendre az egyik. — Alszanak. A homályos folyosó két oldalán zárt ajtók néznek egymással farkasszemet. Üresen ásítoznak a közös helyiségek, a zuhanyozók, a konyhák. Az utóbbiban lakatra zárt hűtőszekrények, mosogatók fehérlenek. Nem csak a bútorokon, a falon sincs maszatfolt, kopás, festék-hiány. Az egyik szobából mo- corgás hallatszik. Kopogunk, majd benyitunk. Mészár János nemrég kelt fel. Még kócosán jár-kel, alig pihente ki az éjszakai műszakot. Azért készségesen fogad. — Nem könnyű a nappali alvás — húzza szét a függönyt. — Ha igaz, hamarosan bevezetik az ötször-ötöt, vagyis öt munka-, öt pihenőnapot. Akkor több idő jut az alvásra és a szórakozásra is. Bizony, a tizenkétórázás után már nem sok kedvünk van művelődésre. Csak néha fér be az időbe egy-egy könyv. Most is van itt a könyvtárból — mutat az asztalra. Körülnézünk a szobában. Mint mindegyiket, ezt is hárman lakják. Az ágyak egyformák, a fölöttük levő polcok apróságai azonban már tulajdonosukról árulkodnak. Három ember — három egyéniség. Vajon hogyan alkalmazkodnak egymáshoz? — villan fel a kérdés. Nyílik az ajtó, és törülközővel a kezében Szemenyei Mihály lép be. A halkszavú fiatalember hamar bekapcsolódik a beszélgetésbe. — Régóta ismerjük egy-! mást, együtt tanultunk, együtt dolgoztunk. Mindhárman nőtlenek vagyunk, így szórakozni is gyakran járunk közösen. Tekintettel vagyunk egymásra. Ha valaki pihen, nem zavarjuk. Én szabad időmben tanulok, most leszek harmadikos a gépészeti szakközépiskolában. A többiek békén hagynak, ha a könyv mellé ülök. Megértik, hogy nehéz így munka mellett. — Volt, aki nem tudott beilleszkedni — mondja Mészár János. — Elküldték 6 hónapra, és ha azután sem változott meg, végleg elmehetett a szállóból. Ilyen eset persze ritkán fordul elő. A többség rendesen dolgozik, és az ivást sem viszi túlzásba. — Tulajdonképpen megvan itt mindenünk — folytatja a másik fiatalember — mégis mindenki saját otthont szeretne. Nem keresünk rosz.szul, megvan az 5, 5 és fél ezer. Abból már lehet spórolni, de így is éveket kell várni a lakásra. Addig marad a szálló. * * * Az udvaron gurui a tekegolyó. Izmos fiatal fiú, Ökrös Sándor próbálja felborítani a fabábukat. — Elütögetek itt, aztán megebédelek, délután pedig edzésre megyek. Focizok, így hát nincs gondom a szabad idő eltöltésével — fordul felénk közlékenyen. — A munkaidő úgy van. megszervezve, hogy a sporttal ne legyen probléma. Napi edzések, hét végén meccs — ritkán jutok haza Vésztőre. Ha mégis akad szabad időm, társaságban töltöm. Nem mondom, akad, akinek nem tetJ szik, hogy munkásszállón lakom. Az ilyenekkel nem kell foglalkozni! Visszafelé indulunk. A földszinti folyosó egyre jobban benépesül. Néhányan teli szatyorral érkeznek, és indulnak, hogy megfőzzék az ebédjüket. Gubucz Katalin Jó szórakozás és sport is a tekézés Fotó: Gál Edit A kétezerkötetes könyvtárban főként szépirodalom található A Néprajzi Múzeumban kolumbiai aranykincsekböl nyílt kiállítás. Az inkák kincse, a köztársasági bank bogotai aranymúzeumának felbecsülhetetlen értékű gyűjteménye vándorkiállításként járja a világot. Budapesten augusztus végéig látható (MTI-fotó: Weber Lajos felvétele — KS) Az őszi siker után ismét Dzsesszhétvége Békéscsabán w Uj Aurora- füzetek — őszre Irodalmi és művészeti lyóiratunk gondozásában eddig két füzet jelent meg: Csoór István novellái Tomka Mihály versei. A hamarosan tovább mert őszre újabb két kötet kerül a könyvbarátokhoz, egyikben Szűcs Sándor állami díjas néprajzkutató írásait olvashatjuk Tudományos disputa címmel, míg a másikban Varsa Zoltán Orosházán élő költő tizenkét verse jelenik meg. Kötetének címe: Magamraolvasó. Az Űj Aurora-füzetek a Kner Nyomda gyomai üzemében készülnek, 300 számozott példányban. A Jelenkor legújabb száma Megjelent a Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat hagyományosan összevont kettős nyári száma. A lírai rovatban többek között Bárdosi Németh János, Bertók László, Csorba Győző, Csordás Gábor, Csukás István, Kálnoky László, Makay Ida, Mészöly Miklós és Weöres Sándor költeményeit olvashatjuk. Szépprózával Bertha Bulcsú, Csá- nyi László, Csoóri Sándor, Kende Sándor és Nádas Péter jelentkezik. Figyelmet érdemel Fekete Gyula interjúja Bertha Bulcsúval. Hallatna Erzsébet a „Tudósportrék” sorozatban Lissák Kálmánt mutatja be. A művészeti írások sorában Aradi Nóra az egyetemes és magyar képzőművészet 1945 utáni fejlődésének csomópontjait elemzi, Rom- váry Ferenc Simon Béla pécsi kiállításáról, Németh Lajos Maróti János szobrairól ír, Mándy Iván pedig „Két arckép” címmel Gora Erzsébet festményeiről és Hárs László irodalmi műveiről közöl jegyzetet. A színházi rovatban Bori Imre jugoszláviai Sterija játékokról, Bécsy Tamás budapesti, Pályi András pedig pécsi előadásokról számol be. A Magyar Rádióval közösen a mezőmegyeri művelődési ház, a békéscsabai ifjúsági és úttörőház, a városi tanács művelődésügyi osztálya, a Megyei Művelődési Központ és a KISZ Békés megyei bizottsága augusztus 9-én és 10-én — az elmúlt év őszén első alkalommal megtartott est sikerére alapozva — dzsesszhétvégét rendez Békéscsabán. Szombaton este fél nyolc órakor a csabai ifjúsági ház nagytermében a svéd Rune Erik- son—Anders Carlen duó, a budapesti Vukán-trió és a lengyelországbeli The Quar- tet lép a közönség elé. Másnap, vasárnap este ugyancsak fél nyolckor az ifjúsági házban a vendéglátó békéscsabai Hat Szív együttes, a budapesti Üj Rákfogó, valamint az ugyancsak a fővárosból érkezett Saturnus koncertezik. A rádió minden együttes programjáról hang- felvételeket készít, amelyeket későbbi időpontban sugároznak majd. A békéscsabai dzsesszhétvége a dixielandkedvelőknek is szolgál csemegével: aug. 10-én, vasárnap délelőtt 11 órától a Körös Szálló előtt szabadtéri dzsesszmatiné lesz a szegedi Molnár Dixieland Band közreműködésével. A „Versről versre” sorozatban Simon István „Száll a rosta” c. költeményéről beszélget Domokos Mátyás és Fodor András. Az „Irodalom a gyorsuló időben” témája ezúttal a Galaktika c. tudományos-fantasztikus antológia. Erről beszélget Bélá- di Miklós, Hernádi Gyula, Kuczka Péter, Szabó B. István és Vekerdi László. Az irodalmi tanulmányok, esszék1, jegyzetek közül kiemelkedik Bodnár Györgynek Juhász Ferenc: Babonák napja ... c. verséről készített elemzése. A felvétel az őszi koncerten, az azóta újjáalakult békéscsabai Hat Szív együttesről készült. A mostani dzsesszhétvégének ismét ők lesznek a házigazdái Fotó: Veress Erzsi Ötkötetes magyar zenetörténet készül Kéziratban már kész, sőt a lektoráláson is túljutott a magyar zenetörténet első kötete. Az öt kötetre tervezett tudományos szintézis a magyar zenekutatás első olyan vállalkozása, amely mind adatanyagában, mind módszerében tudományos igénynyel, de közérthető módon tárja fel a magyar zenetörténet korszakait. A nagyszabású munkában a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete munkatársainak irányításával a társtudományok sok szakembere is részt vesz. Az első kötet 1526-ig dolgozza fel a magyar zene történetét, kilenc fejezetben számos jegyzettel, bibliográfiával, forrásanyaggal követi nyomon a hazai zenekultúra kialakulását, fejlődését. A történeti anyagokat nem lexikonszerűen, címszavakban, hanem elemző tanulmányokkal mutatják be. Először foglalják össze középkori hangjegyes forrásainkat, a hangjegyírás magyar dokumentumait. Nehezíti a tudósok munkáját, hogy más hasonló jellegű sorozatokkal szemben a zenetörténeti kutatásokban csaknem egyszerre, kell elvégezni a forráskutatást és az összegző munka megírását. Évente mintegy hatezer kartonnal gyarapodnak a magyar zene történetére vonatkozó adatok. A legtöbb adatot a XIX. és a XX. századi kötetekhez kell összegyűjteni. Az elképzelések szerint a második és a harmadik kötet foglalkozik majd a XVI.—XVIII. századi zenekultúrával, a negyedik kötet a XIX. századi, a A ötödik pedig a XX. századi zenetörténeti adatokat, értékeléseket foglalja össze. A sorozat utolsó könyve a nyomdát előreláthatólag a 80-as évek második felében hagyja el. A szöveges tanulmányok, megértését számos hangjegyes példával, szemelvényekkel könnyítik meg.
