Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-24 / 198. szám

1980. augusztus 24., vasárnap

o

IZUdUkfilc}

1 termelési nagydij és ami mögötte van

Az új mindig tartalmaz kockázatot

Elismerésre méltó eredmények a gazdálkodás szinte valamennyi területén. Az utóbbi öt évben két kiváló vállalati cím, és végül ebben az évben, augusztus 20- ára termelési nagydíj. A bábolnai, majd a Mezőhegyesi Állami Gazdaság után — a 124 közül — az orosházi a harmadik, amely kiérdemelte a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium termelési nagydíját.

í!í

*A>

A fellendülés az évtized első éveiben kezdődött. Erről a következőket mondja Násztor Sándor, a gazdaság igazgatója:

— 1973-at írtunk, amikor a Bábolnai Állami Gazdaság igazgatója, Burgert Róbert a megyében járt. Az ország első növénytermelési rendszerének megalapításán fáradozott. „Hittérítő” körútját végül is siker koronázta. Gazdaságunk és az orosházi Oj Élet Tsz azóta tagja az IKR-nek. (Akkor még CPS.) Nem csak a megyében, de az egész Tiszántúlon elsőként csatlakoztunk. Sokan rosz- szallották lépésünket. Két- három év múlva azonban világossá vált: a termelési rendszer új színfolt a magyar mezőgazdaságban.

(Az új mindig tartalmaz kockázatot. Ám józanul mérlegelve ma már világos, hogy ebben az esetben a mezőgazdasági üzemek sokkal inkább önállóságuk elvesztésétől féltek, sem mint az esetleges „bukástól”. Csak később ébredtek rá, hogy a korszerű vetőmagvakkal, berendezésekkel, technológiákkal sokkal többet nyerhetnek, mint amennyit a vállalt kötelezettségek jelentenek. Ez a jövőt illetően is tanulság marad.)

De maradjunk az állami gazdaságban szerzett tapasztalatoknál. Csak 1975-től a tervezettnél 850 vagonnal több gabonát takarítottak be, a kukorica átlagtermése pedig 7,7 tonna volt hektáronként. A növénytermesztés ágazatai 50 millió forint többletbevételhez juttatták az állami gazdaságot.

önmagukért beszélnek a következő számok is: öt év alatt 1200 vagon borsót — az idén több mint 300-at — adtak át a konzervgyáraknak. Egy hektárról éves átlagban 8,2 tonna szénát takarítottak be.

A növénytermesztés fejlődése, különösen az évtized közepétől, egyenletes és gyors volt. Sok nehézséggel, ellentmondással kellett viszont szembenézni az állattenyésztésben. Násztor Sándor:

— A társulásos iparszerű sertéstelep messze tájon híres volt problémáiról. Á gazdaságtalan termelés megszüntetése több éven át lekötötte az ott dolgozók energiáját, próbára tette türelmét. Az új telep állandó átalakítása 50 millió forintot emésztett fel. Végül is a jobbra törekvés eredményeként a sertéstelep ebben az évben több mint 30 ezer sertést bocsát ki, és várhatóan 14 millió forint nyereséget állít elő.

(Az állami gazdaság a telep építésével hatalmas terhet vállalt magára. Más nyereséges ágazatokból finanszírozta az átalakítást, fizette a veszteséget. A drága pénzen szerzett tapasztalatokat azonban az egész magyar mezőgazdaság kamatoztathatja.)

. A szarvasmarha-ágazat eredményei egyértelműen tanúskodnak az ott dolgozók szakmai hozzáértéséről. öt év alatt az egy tehénre számított tejtermelés 4100 literről 4800 literre nőtt Két éve és tavaly is elnyerték a megyei tejtermelési verseny első díját. A tervezettnél 87 tonnával több marhahúst értékesítettek. Mindezt beruházás nélkül, tudatos fajtajavító keresztezéssel, sikeres brucellózismentesítéssel, körültekintő munkával érték el.

(Ma az állattenyésztési ágazatok adják a gazdaság termelési értékének 41 százalékát.)

Az elmúlt években a gazdaságosabb, hatékonyabb termelés érdekében elemezték energiagazdálkodásukat. Így a földgáz és folyékony üzemanyag ésszerű fel- használása több millió forint megtakarítással járt. A gazdaság pénzügyi helyzete kiegyensúlyozott, hiteltörlesztéseit idő előtt teljesíti.

Az eddig elmondottak arról tanúskodnak, hogy az

állami gazdaság , irányítása tehetséges, hozzáértő kezekben van. A vezetési módszerekben is akad tehát tanulság.

— A mi munkastílusunk alapja, hogy szót értsünk az emberekkel, mindenki azt tegye, ami a dolga. Megtanultuk tisztelni az emberek igyekezetét. Közben arról sem feledkezünk meg, hogy tekintélyt nemcsak fegyelmezéssel, hajszolással lehet teremteni — vallja az igazgató.

(Az elmondottak igazolásául: az idén az állami gazdaságban a tervezettnél kevesebb búza termett, kevesebb, mint a környező, hasonló adottságú üzemekben. Hogy miért? Azt most vizsgálják. A szakmai tévedés lehetősége sem kizárt. Mégis fegyelmezni, büntetni, felelősségre vonni hiba lenne

— mondják a gazdaság irányítói. Mert az ágazat vezetőit bántja a legjobban a kudarc, és mert ők termelték meg azt a zöldborsót, amely a tervezettnél 4 millió forinttal többet hozott a „konyhára”. A búza kisebb termése miatti kiesés viszont nem éri el az egymillió forintot. Fejüket venni, ambíciójukat letörni tehát értelmetlen lenne. Le kell viszont vonni a tanulságokat, hogy még egyszer ne ismétlődhessen meg hasonló „tévedés”.)

Minden bizonnyal a vezetési módszereknek is nagy szerepe van abban, hogy a gazdaságban nincs gond a munkafegyelemmel, a munkamorállal. A maga területén mindenki önállóan alkothat.

— Nagy szerepet tulajdonítunk az ösztönzésnek. Jutalmazáskor, fizetésemeléskor nem sorsolunk, a munka értéke alapján döntünk

— teszi hozzá még az igazgató.

A termelési nagydíjat nem érdemtelenül, véletlenszerűen adják. Gondoljunk csak bele: az ország 1500 mező- gazdasági üzeme közül ebben az évben csak öt, közte egy állami gazdaság érdemelte ki ezt az elismerést. Ez a tény pedig mindenképpen az állami gazdaság munkáskollektívájának érdemeit emeli.

Kepenyes János

Magyar-NSZK

élelmiszerszaknapok

Szombaton, a Technika Házában megnyitották a magyar—NSZK élelmiszergazdasági szaknapokat.

Tóth-Zsiga István, a MÉTE ügyvezető titkára üdvözölte a szaknapokon részt vevő, a két ország vállalatait képviselő szakembereket, majd Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter méltatta a magyar—NSZK agrárgazdasági és élelmiszertermelési együttműködés jelentőségét. Elmondotta, hogy tíz év alatt ötszörösére nőtt a két ország külkereskedelmi forgalma, a fejlődés üteme töretlen, ezt bizonyítja, hogy az elmúlt évben is tíz százalékkal több áru cserélt gazdát a két ország külkereskedelmi forgalmában. Figyelemre méltó, hogy „ magyar élelmiszerkivitel felét már a feldolgozott termékek alkotják, ami azt bizonyítja, hogy nőtt a magyar áruk versenyképessége az igényes NSZK-beli piacokon.

Ezután Josef Érti, az NSZK élelmezésügyi, mező- gazdasági és erdészeti minisztere tartott előadást.

A gádorosi November 7. Termelőszövetkezet közel egy éve kezdte meg kooperációs tevékenységét az Orosházi Vas-, Műanyagipari Szövetkezettel. Műanyagvákuum-formáző gépeket szerelnek készre az üzemben dolgozó lakatosok, festők, hegesztők és villanyszerelők. Eddig 30 darab VFP—D Super névre hallgató szerkezetet készítettek el

Fotó: Veress Erzsi

Nagykamarás

Belvíz alatt az aranykoronák

Nagy kamarás Dél-Békés

megye faluja, a nagyobbak közül való. Az itt lakók közül csak néhányan járnak be dolgozni Békéscsabára vagy Gyulára. A megyei átlagnál Nagykamaráson sokkal kisebb az ingázók tábora. A BÉKÖT ide is kiterjesztette bedolgozóhálózatát, de a vállalat csupán 30 asszonyt foglalkoztat. Így a faluban a Ságvári Termelőszövetkezet nyújtja az egyedüli kereseti lehetőséget. A tagok száma több mint 500.

„Idült” belvíz

A termelőszövetkezet területének egyharmada már három éve kiesik a termelésből. A nagykamarásiak csak legyintenek rá; idült belvíz ez már, mondják kesernyésen. Pedig a megye egyik legértékesebb földterülete ez, 30—35 aranykoronás földet lep el évről évre a pokolra kívánt víz.

A falu mellett megépült a csatorna, ami arra jó, hogy a belvizes hetek idején ne álljanak a falu házai az ablakpárkányig vízben. Ám a termelőszövetkezeten kizárólag az átfogó melioráció segítene. A VI. ötéves terv végére be is ütemezték a talajrendezést: ám addig is az embereket mindig elfogja a tehetetlen düh a tocsogó sár láttán. Még öt év — elég nehéz öt év — telik majd el addig, és természetesen a pénzt is elő kell teremteni rá.

Ahol nincs sár — 2100 hektáron — fele-fele arányban búzát és kukoricát termesztenek. A búzából 165 hektárt „vitt ki” a víz, ami megmaradt, onnan 5,6 tonnát arattak le egy hektárról. A belvíz elemi csapás, fizet rá a biztosító. A mezőgazdasági biztosítási szerződés szerint azonban csak az átlagtermés után kapja a kártérítést a téesz, pedig nekik a

legjobb területüket borítja el a víz, azt, ahol a rekord terméshozamokat szokták elérni. Nem tudja ezt a terméskiesést megfizetni senki nekünk, mondogatják. Év közben — mesélik —, sokan részvéttel sajnálkoznak, amikor látják a tócsákat, ám ősszel, amikor az eredményeket veszik számba, akkor bizony már csóválják a fejüket, hogy már megint csak ..nullán állunk”. Régi hasonlat erre; a háborúban mindegy, hogyan veszíti el a csatát az egyik fél, a történelem csak a végeredményt jegyzi fel.

Amikor a tagok utánaszámolnak, kiderül, hogy a „kényszerugar” miatt 20 millió forinttal szegényebb a közös kassza, hiszen egy hektárról átlagosan 20 ezer forint termelési értéktől esnek el.

Baromfi és sertés

Az állattenyésztési ágazat sokat lendít a termelőszövetkezeten. A már 8 éves sertéstelep 4 ezer 500 sertést bocsát ki évente. Most kezdték az elavult belső technológiát felújítani, s egyúttal bővítésére is sor kerül. A terv szerint 15 millió forintba kerül majd a bővítéses rekonstrukció, és befejezését követően már 7 ezer 500 hízott sertést fognak értékesíteni.

A baromfiágazat igen jól jövedelmez. Az emlékezetes „tojásháború” nem érintette a tenyésztojás-termelést és értékesítést. Az a 20 ezer szülőpár, amit beállítottak intenzív termelésre, nem is tudja még kielégíteni a BARTÖV felvásárlási igényeit.

A csirketenyésztést a broi- ler-fajtára alapozták. Évi 700 ezer csirkét termel a minden melléképületet felhasználó baromfitelep. így, mivel már tavaly is hasznosítottak minden csirkenevelésre alkalmas helyet a gazdaságban, lehetetlenség volt növelni az állományt. A baj csak az, hogy a növelés hiányában nem kapták meg azt a kilónkénti 4 forintot, amivel az utolsó órában mégis megteremtették idén a csirketenyésztők számára az érdekeltséget. Így náluk leromlott a húscsirketenyész- tés eredményessége, hiszen a mezőgazdaságban emelkedett mindennek az ára, ami ipari eredetű.

Nullán állnak

Gondolkoznak is éppen eleget azon, hogyan ellensúlyozzák a megnövekedett költségeket. Mióta új elnök van — ennek hat éve — új beruházásokkal, gépekkel két és félszeresére nőtt a termelési eszközök értéke. Most három éve a belvíz „leállította” a fejlesztést, az amortizáció maradt az egyedüli beruházási forrás, de ez még a legszükségesebbekre sem elég. Amit tehetnek, az az okos gazdálkodás, a takarékosság, az üzemszervezés, a minőségjavítás. így érték el tavaly, hogy nem zártak veszteséggel, „nullán” álltak. Azt mondják, hogy félmillióval veszteségesnek vagy nyereségesnek lenni manapság a véletlen műve. Ilyen körülmények között szinten maradni, ez a művészet.

Melléküzemágat szeretnének már, egy viszonylag stabil pontot, de egyelőre nincs rá pénz. A tagok háztájival egészítik ki a jövedelmüket — a termelőszövetkezetben egy munkanapra 154 forint bér jutott tavaly. A termelőszövetkezet minden segítséget megad a háztáji termeléshez, az elmúlt évben 2500—3000 sertést, 3800 hízómarhát adtak le a tagok. De zöldségtermesztéssel is foglalkoznak.

Kelemen T. Magda

Takarékosság a cementtel

Nem is oly rég csak a fogyókúrázók számítgatták, hogy hány kalóriát fogyasztanak naponta. Ma már nem ütközünk meg azon sem, ha összehasonlítást olvashatunk arról, hogy mennyi energia szükséges 1 kg sertés-, marha- vagy csirkehús előállításához. És minél drágább lesz az energia, annál több terméknél kényszerülünk megvizsgálni, hogy mennyit tartalmaz ezen természeti erőforrásból. Nincs ez másként az építőipar anyagainál sem.

A Norvég Betonszövetség összehasonlító adatai szerint : 1 tonna acél előállításához 70o liter, ugyanannyi tégláéhoz 200, míg cementéhez 130 liter olaj szükséges. Ha a cementből betont keverünk, és funkcionálisan nézzük. hogy azonos igénybevételnél mennyi az acél-, a tégla- és a betonszerkezet energiaigénye, az előbbi arányok akkor is igazak maradnak. így várhatóan tovább növekszik a beton alkalmazási köre, tehát méginkább fontos, hogy az egységnyi mennyiségbe ne kerüljön több cement annál, mint amennyi fetétenü] szükséges.

Hazánkban az idén körülbelül 12 millió köbméter betont állítanak elő. Igaz, hogy ennek nagyobb hányada ma már különböző betonüzemekben készül — innen szállítják az építési helyekre, valamint az előregyártókba

—, de ennek ellenére nemcsak a maradéknál (a kisüzemeknél, a magánépítőknél) lehetne cementet megtakarítani. Az ÉGSZI-gyors- jelentés egyik múlt évi száma beszámol arról, hogy a budapesti betonüzemek átlagosan 16,7 százalékos cement-túladagolással dolgoznak. E többlet mintegy 40— 50 forinttal drágítja ,a beton minden egyes köbméterét.

A cement tulajdonképpen speciális ragasztó anyag. Annái kevesebb kell belőle, minél kisebb a ragasztandó felület. vagyis ha a nagy kavicsok közti űrt kisebb kavicsok töltik ki. Így a cementnek valóban csak ragasztania kell, nem pedig adalékanyagot pótolni.

Ha minden ilyen egyszerű, akkor miért fogyasztanak a szükségesnél több cementet a betongyárak? (Mért a magánépítőknél ez „természetes”, hiszen ők ritkán juthatnak osztályozott kavicshoz.) Először is, kevés üzemben található megbízható, vizes osztályozó berendezés. Gyakoribb a vibráló rostákká; működő úgynevezett száraz rendszerű osztályozó, amely a nedves adalékanyagot már nem választja szét tökéletesen. így a betontechnológus a rosz- szabb körülményeket veszi alapul a receptúrák összeállításánál. Ha ehhez még hozzá vesszük, hogy ,a munkások

se tartják be mindig azt az előírást, hogy melyik szemnagyságú kavicsból mennyit tegyenek a betonba, akkor újra csak növelni kell ,a cementhányadot. És biztos ami biztos alapon, inkább több kerüljön bele, mint, kevesebb. A túlbiztosítást erősítik a pontatlan mérlegek és az elromlott .automatikák is. Ha a kezelő nézi a mutatót, akkor gyakran megesik, hogy túlfut az előírt ponton, mire ujját leveszi az adagolást vezérlő gombról. Hasonló „szubjektív ok”, amikor a betonüzem oda is erősebb betont küld, ahová gyengébb is elég lenne. „Egy kocsiért nem érdemes változtatni a programon” — de naponta hány kocsi viszi a felesleges többletcementet?

Persze, létezik „elismert” többletfelhasználás is — de a gazdaságosságot ilyenkor is vizsgálni kellene. Például, ha a technológia folyós betont kíván, akkor a hígítás történhet vízzel és vegyszerrel is. Ha vízzel teszik, akkor a szilárdság miatt növelni kell a cementadagot. Kérdés, hogy mi olcsóbb: a pótlólagos cement vagy a plasztifi- káló vegyszer?

A kérdés: mi olcsóbb: a betongyár,ak technológiájának tökéletesítése, a munkafegyelem megkövetelése vagy az elpocsékolt cement megfizetése? Az évi 12 millió köbméter beton, megszorozva a 40—50 forint többletköltséggel 500—600 millió forintot jelent.

Németh K. Géza