Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-20 / 195. szám
NÉPÚJSÁG 1980. augusztus 20., szerda o Ki mit tud az Alkotmányról A fiatal Pár meglepődik. Elsőnek a fiú szólal meg. Tagoltan mondja, mintha az emlékezetében megjelent könyvlapról olvasná. — A magyar népnek ... írásba foglalt... jogai és kötelességei... — Tudnál mondani néhány jogot? — Hát... a munkához való jog. Vagy ,a tanuláshoz ... — Érvényesül ez a munkahelyeden? — Gépkocsivezető vagyok Most nem tanulok, de ha akarnék, biztosan nem lenne akadálya — mondja most már magabiztosan Vizi János. Egy középkorú hölgy autóbuszra vár. Kicsit meglepődik, de hamar „kapcsol”. — A nép alkotmánya. Leszögezi, hogy ,a hatalom a dolgozó népé, felsorolja a jogokat és kötelességeket... — Érzi-e saját életében a törvény hatását? — Hogyne! Pedagógus vagyok, s az iskolákban a megvalósulás számtalan példájával találkoztunk: az ingyenes tanítás, a tanszervásár kedvezményei vagy az úttörőélet, a táborozások ... Aztán a sok gyermekes családok megsegítése ... Tehát már a gyerekkortól. Megkérdezzük a nevét: Baukó Andrásné. — Tessék parancsolni! — mondja szolgálatkészen az ősz férfi. Magabiztosan kezd mondókájába: „A dolgozó népet szolgálja, pártfogolja a munkásosztályt”. Aztán emlékezik: — Fiatal ember volton, amikor megalkották. Nagy ünnep volt, mindenki örömmel fogadta az új törvényt. Büszkék is lehetünk rá, hiszen nem minden országnak van ilyen ... hogy- ismondjam.. Hosszasan töri a feéjt. — Humánus? — próbálunk segíteni. — Az, az! — csillan fel a szeme. — Szóval humánus alkotmány. Van az embereknek választási joguk, szavazhatnak arra, .aki nekik tetszik. Aztán a szakszervezet is a munkások javát szolgálja. Orvosolják a sérelmeket ... A módosítások is azt a célt szolgálják, hogy méginkább képviselje a munkások érdekeit — jelenti ki meggyőződéssel Szécsé- nyi József kazánkezelő. Középkorú nő nézelődik a bútorbolt kirakatában Kerekre nyitja ,a szemét, hogy leállítjuk, így ismeretlenül. Aztán ahogy a kérdést feltesszük, zavartan csak eny- nyit mond. — Az Alkotmányról? Én nem vagyok idevalósi, Kondorosról jöttem. Nem tudok mit válaszolni erre. Különben is sietek — s már megy is, hátra se fordul, el se köszön ... Két nő jön velünk szemben, őket is megszólítjuk. A fiatalabb a másikhoz hajol, valami olyasmit súg neki, hogy „siessünk .. ”, ám Hri. csovinyi Mihályné megáll és készséggel válaszol. — Sok mindent tudok az Alkotmányról. Mindaz, amit lefektettek benne, lehetővé tette számomra, hogy az egykori cselédlány, felelős beosztást láthasson el És most ne haragudjon, valóban sietünk ... Odább, a Gyóni Géza utcában egy férfit pillantunk meg, Hudák Ferencet, — mint később megtudjuk. Gépkocsija csomagtartójával bíbelődik. Cseppet elgondolkozik a hirtelen jött kérdésen. — A felszabadulás után ebben rendezték az állampolgárok jogait, és kötelességeit. Hogy milyen jogaink vannak? Választói, munka- vállalási, szavazati, ja, az ugyanaz mint a választói... Szóval ilyesmiket. De ,a kötelességeinkről sem feledkezhetünk meg. Mi a tanulság? Hézagosak ismereteink az Alkotmányról, ha az abban foglaltakat meg kell fogalmazni De az Alkotmányunkban rögzített jogok és kötelességek alapján élünk. S ez any- nyira természetes nekünk már, mint a napjában ezerszer beszívott levegő. A hiányát éreznénk. G. K. — N. A. Kooperáció az ipari üzemekkel Nem tartozik a gyenge üzemek közé a gyomai Győzelem Termelőszövetkezet. Tavaly 200 millió termelési értéket ért el, ennek egyti- zede az alaptevékenységen kívüli munkákból származott. Munkalehetőségek Mint a tsz egyéb eredményei is bizonyítják, nem anyagi kényszer vitte vezetőit arra, hogy három éve ipari tevékenységekbe kezdjenek. Egyszerűen csak figyelték az adottságokat, számba vették a lehetőségeiket. Az egyik kiinduló pont az úgynevezett piros malom. Ez a használaton kívül álló épület Gyoma belterületén található, és sokáig nem használták semmire. Másik lehetőségük egyben kényszer is volt, hiszen a gépesítéssel sok munkaerő szabadult fel más ágazatokból. Általában 40—42 nő és férfi foglalkoztatását tudták megoldani, ezért mind sürgetőbbé vált, hogy munkalehetőséget teremtsenek számukra. Szerencsés döntés volt az, amikor az elsők között keresni kezdték az ipari partnereket, hiszen három évvel ezelőtt még több lehetőség volt megtalálásukra. Más téeszek ugyanis még akkor nem szorgalmazták az ipari tevékenységet. Szerződést kötöttek a füzesgyarmati Univerzál Ipari Szövetkezettel, a Gyomai Vegyesipari Vállalattal, a szentesi Kontaktéval és a békési Starttal. Vásároltak néhány nagyüzemben már leírt, de még használható gépet, és elkezdték a munkát. Gyártottak kábelkorbácsot vasúti átjárók fénysorompójának automatikájához, Rivál kazán égőket, duga- szoló aljakat, lámpatesteket szereltek össze. Szakképzés A három év alatt mindössze egy „szakításra” került sor; a szentesi Kontaktéval nem újították meg a szerződést. Mint a téesz vezetői vallják, erre közös megegyezéssel került sor, ugyanis nem tudtak volna annyi terméket szállítani a gyárnak, mint amennyit az igényelt. A többi partner elégedett. Sokat segített ebben a termékek jó minősége. A Győzelem Tsz a megfelelő szakvezetés mellett a képzésről is gondoskodott. Üzemen belül tanfólyamot szerveztek, ahol a dolgozók megtanulhatták a különféle présgépek', célszerszámok használatát. A 611. számú szakmunkásképzővel közösen egyéves hegesztőtanfolyamnak adtak otthont, melynek végén többen szakmunkásvizsgát tettek. Szeretik1 a dolgozók a piros malomban működő kis üzemet, hiszen a jó kereset mellett védve vannak az időjárás viszontagságaitól, a termelés bizonytalanságától. Különösen a nők számára előnyös a benti, rögzített idejű munka. Az egy műszakos beosztás és a szabad szombat ugyanis lehetővé teszi, hogy többet törődhessenek családjukkal, jusson idejük a házimunkára. Azok a, többnyire traktorosműhelyből idekerült férfiak pedig, akik igénylik a magasabb keresetet, találnak nehezebb, de jobban megfizetett fizikai munkát. A termelőszövetkezetnek sem mindegy, hogy van egy állandó, stabil jövedelemforrása, ami független az időjárástól. Tavaly egymillió 200 ezer forint nyereséget hozott a közös kasszába az ágazat. Pedig termelésük, nyereségük nagyban függ a szerződő partner hozzáállásától. Színvonal Eszerint az ipari üzemek szabják meg bizonyos kereteken belül, hogy mennyi termékre tartanak igényt. Ök biztosítják a szükséges alapanyagot, ezzel is ütemezik a téesz üzemének' gyártását, szállítását. A szövetkezet vezetői szerint ez a legjobb megoldás, hiszen nem kell hatalmas apparátust foglalkoztatni azzal, hogy a speciális anyagokat, alkatrészeket beszerezzék. Csak az úgynevezett rezsi- költségek terhelik a tsz-t. Ennek tudható be az is, hogy míg tavaly 20, az idén már csak' 16 millió termelési értékkel számolnak. A nyereség marad a múlt évi színvonalon, ez azt jelenti, hogy kevesebb saját anyagot és több munkát adnak a gyártmányokba. A jövőt feltétlenül a szakmai színvonal növelésében látják a tsz szakemberei, mérsékelt létszámemelés mellett. Mindezt függővé teszik a partner igényeitől és a belső lehetőségektől. Any- nyit már most is tesznek' a továbbfejlesztés, szintemelés érdekében, hogy a gyomai szakmunkásképző intézet 6-7 növendékével kötnek évente szerződést, akik az iskola elvégzése után a téeszbe jönnek dolgozni. így biztosítják, hogy mind színvonalasabb munkát végezhessen az üzem. Természetesen régebbi, másutt feleslegessé vált munkaerő foglalkoztatása mellett. Hiszen, ahogy Kertes 1-mre ágazatvezető mondotta: — Fölös munkaerő minden téeszben van. Ezt vagy észreveszik, vagy nem akarják — ha igen, tudják hasznosítani is. M. Szabó Zsuzsa Mire képes a magyar mezőgazdaság? Űj kenyerünket is ünnepeljük augusztus húszadikán, amikor Budapesten százezrek, milliók előtt kinyílnak az országos mező- gazdasági és élelmiszeripari kiállítás és vásár kapui. Az ország figyelme jó két héten át a vásárvárosra irányul; aki teheti, útra kél, hogy ott körülnézhessen. A mezőgazdasági termeléssel foglalkozó azért, hogy holnapi munkaeszközeit, az új növény- és állatfajtákat lássa, tapasztalatot cserélhessen — a mezőgazdaság, az élelmiszeripar produktumainak fogyasztója, naponkénti minősítője pedig azért, mert neki is köze van élelmiszer- gazdaságunk állapotához. Valóban: valamennyien személyesen érdekeltek vagyunk élelmiszertermelésünk fejlettségében, a kenyeret termelő ember jó közérzetében, munka- és vállalkozó kedvében, megbecsültségében. II világelsők közé Az élelmiszertermelés ugyanis nem csupán a mezőgazda- sági termeléssel foglalkozók, s nem is csak a feldolgozó üzemekben tevékenykedők ügye. A társadalom egészének gondolkodásáról, felelősségérzetéről is tanúskodik, arról, mit tud megvalósítani a rendelkezésre álló élelmiszertermelés lehetőségéből. A gépet, az üzemanyagot, a sokféle vegyszert, az új növény- és állatfajtákat, az építőanyagot és sok egyebet, de még a vetést az ár- és belvíztől védő gátakat is „kívülről” várja a mezőgazda- sági termelő üzem. Éppúgy a termelési biztonságot, a bölcs irányítást. Nem kisebb, hanem nagyobb területen folyt a termelés az ötvenes években, a termelők száma is lényegesen nagyobb volt a jelenleginél, s mégis üresek voltak az üzletek, hosszú sorok álltak a kenyérboltok előtt, két deka paprikát éppoly nehéz volt beszerezni, mint egy kiló húst, egy tojást, bizonyságául annak, hogy az elhibázott politika és a rosszul irányított gazdaság ott is hiányt képes teremteni, ahol a bőségre is lehetőség van. Mezőgazdasági termelésünk több területen a világelsők közé küzdötte föl magát: az utolsó öt év átlagában elért 40 mázsás gabona-, és csaknem ötvenmázsás hektáronkénti kukoricatermelésre méltán büszkék lehetünk. Arra is, hogy az egy főre jutó tojástermelés terén egyetlen ország sem, a hústermelésben is csak egy-két ország előz meg bennünket. Mező- gazdaságunk, élelmiszeriparunk termékeinek nagyjából harmadát exportáljuk, s ez a teljes magyar kivitel egynegyede. Az ötvenes években gabonát voltunk kénytelenek vásárolni, tavaly több mint félmillió tonnát adtunk el. A gyümölcsexport húsz év alatt kilenc-, ezen belül az almáé tizenötszörösére, a gyümölcskonzerveké csaknem hétszeresére, a boré négyszeresére, a húsféléké több mint ötszörösére nőtt. A következő évek fejlődésétől várható mezőgazdasági terméktöbblet csaknem egésze tovább növelheti az exportálható mennyiséget, hiszen a jelenleginél sokkal több élelmiszer hazai fogyasztására senki nem számít. Számok is bizonyítják Élelmiszerüzleteink, a piacok bőségéről, nagy választékról tanúskodnak. A számok is bizonyítják az elmúlt két évtized fejlődését. Az 1960-as 48 kilogrammos személyenkénti húsfogyasztás 72 kilóra, a 114 kilogrammos tejfogyasztás 157-re, a cukoré csaknem a kétszeresére emelkedett. Primőr zöldséget, fagyasztott készítményeket, étel-, gyümölcs- és zöldségkonzerveket az év minden szakában vásárolhatunk a bőségben rendelkezésre álló idénycikkekkel együtt, s ezt egyúttal mező- gazdasági termelésünkről kiállított bizonyítványnak is tekinthetjük. „A mezőgazdaság a szocialista átszervezés előtti évekhez viszonyítva jelenleg hét százalékkal kisebb földterületen, 48 százalékkal kevesebb dolgozóval, 61 százalékkal több terméket ad az országnak” — hangzott el a XII. pártkongresszuson, bizonyítékául annak, hogy a helyes politika, a mezőgazdasági termelés fontosságának felismerése alapján kialakított gazdaságirányítás szép sikereket hozhat. Mázsákkal, százalékokkal, de még válogatott jelzőkkel sem fejezhető ki azonban az a változás, ami az elmúlt két—két és fél évtizedben a mezőgazdasági termelők munkájában, életében történt. Mert rettenetesen nehéz volt a kaszát húzni aratáskor, sarlóval szedni a markot a szederindás forró tarlón, emelgetni a kapát a vége sehol, gazos, cserepes földű kukoricasorokban, térden csúszva egyelni a cukorrépát esővel naponta többször is megverten, porban, verejtékben fürdeni a cséplőgép töréklyukja mellett, hordani a szalmát a kazal tetejére, a nyolcvankilós búzazsákokat magtárba, padlásra. A mai ötvenévesek gyerekkorukban még kézzel csavargatták, vagy egyenként, késsel vagdosták le a cukorrépa sáros, olykor deres levelét, koronáját, heteken át törték a kukoricacsöveket. Az elmúlt évtizedek legnagyobb igazságtétele, hogy az élelmiszertermelő ember számára is megszűnt a látástól vakulásig való munka, s hogy a tudomány vívmányai a technika legkorszerűbb eszközei a földművelő ember könnyebbségére és kezébe kerültek. A kőbányai vásárvárosban az idén is bizonyára sokan megfigyelik majd a legújabb típusú gépeket: a korábbinál is nagyobb teljesítményű traktorokat, a kombájnokat, a minden igény teljesítésére képes vetőgépeket, a speciális munkákra használható sok-sok technikai csodát. Akárcsak a hatékonyabb, ám kíméletesebb vegyszereket, a valóban hatékony gazdasági együttműködésről szóló tudósításokat. Kell is, hogy sokan és jól megfigyeljék; mezőgazdaságunk számára ugyanis nincs megállás. Terméseredményeink tovább növelhetők, a termelés szerkezete is finomítható. Vannak tartalékaink — szoktuk mondani sok mindenre, s ez az élelmiszertermelés esetében szó szerint igaz. Az irányítási túlzásoktól le nem béklyózott nagyüzem a felvásárlók ár- és átvételi önkényétől tartani nem kényszerülő kistermelő az eddiginél is többre képes. Nemzeti kincsünk A Tamási Állami Gazdaságban az év végére befejezik egy ezeregyszázhúsz férőhelyes tehenészeti telep építését. A beruházás hatvankétmillió forintba kerül. A szabadtartási telepet fokozatosan népesítik be Holstein-fríz F—1-es fajtával (MTI-fotó: Gottvald Károly felvétele — KS) Megfizethetetlen nemzeti kincsünk, hogy a mezőgazdasági termelésnek kiváló irányítói, szakemberei és gyakorlati művelői százezerszám találhatók nálunk. Ha az - árak azt jelzik: kell a hízott sertés, hizlalnak, ha úgy mutatkozik, ha igényli és megfizeti a piac a primőr zöldséget, már állnak is a fóliasátrak. Sok millió szakkönyv sorakozik a mezőgazdasági termeléssel foglalkozók polcain, s ezeket nem lakásdíszül, hanem a szakmai tudás forrásául vásárolták az új tudnivalókkal, fajtákkal, eljárásokkal ismerkedni nem rest, többet, jobbat termelni akaró emberek. Felmérhetetlen haszna lenne persze annak is, ha a termelés szervezésére is hivatott és a nagyközségekbe, járási székhelyekre költözött szövetkezetek emberei a magukra hagyott községekben is megfordulnának néha, biztatnák a termelőket, szerveznék, könnyítenék a munkájukat. Mert a jövőben is egyre nagyobb mennyiségben lesz szükség az itthoni kifogástalan ellátást lehetővé tevő és gazdaságosan exportálható élelmiszerre. Nem egy ez a sokféle megvásárolható cikk között: nélkülözhetetlen az ember számára, örülhetünk annak, hogy előállításához lehetőségünk, erős szándékunk és szorgalmunk is van. Gonda Irén
