Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-19 / 194. szám

1980. augusztus 19., kedd Építsünk vagy felújítsunk? Az elmúlt évtizedben a tanácsok azzal a céllal hív­ták életre költségvetési üze­müket, hogy a tanácsi intéz­mények fenntartásáról, kar­bantartásáról gondoskodja­nak. Aztán szép sorban, az élet igényeihez igazodva te­vékenységi köreiket bővítet­ték. Békés megyében az egyik legnagyobb költségvetési üzem a békéscsabai tanács költségvetési üzeme. A 330 dolgozót foglalkoztató építő­ipari egység idei árbevételi terve 48 millió forint. — Ez a létszámhoz viszo­nyítva kevésnek tűnik... — A legfőbb tevékenysé­günk, iskolák, óvodák, taná­csi intézmények felújítása, fenntartása — kezdi a be­szélgetést Jambrich Mihály igazgató. — Üzemünk első­sorban ennek a feltételnek igyekszik megfelelni. Ha az árbevételt nézzük, akkor mindenképpen kevésnek tűn­het. De egy dolgot viszont figyelembe kell venni, még­pedig azt; a felújítási, kar­bantartási munka termelé­kenysége elmarad az új lé­tesítmények építésétől. Költségvetési üzemünk a megyeszékhelyen a tanácsi beruházásokból egyébként ki­vette részét. Erre a szűk épí­tőipari kapacitások is kész­tettek bennünket, nemcsak felújítást végeztünk, hanem egyebek között új iskolát, óvodát, tornacsarnokot és ABC-áruházat építettünk. — A beruházási lehetősé­gek szűkülése hogyan érinti az üzemet? — A VI. ötéves tervben a beruházási lehetőségek szű­külnek. Az üzem ez évtől fokozatosan visszanyeri ere­deti funkcióját, kivitelező ka­pacitásunk mintegy 50 millió forint. Az elmúlt években munkánk nagyobb hányadát már beruházások tették ki. A jövőben mi is, de azt hi­szem valamennyi költségve­tési üzem folyamatosan az eredeti funkciójának meg­felelően dolgozik majd. — Az önök esetében egy jól gépesített üzem kihasz­nálatlan gépekkel rendelke­zik majd... — Tévedés! Igaz, az el­múlt években gépesítésre több 10 millió forintot köl­töttünk, ez viszont nem ki­dobott pénz. A jövőben a fenntartás a korábbinál is nagyobb műszaki színvonalat igényel. A felújításokban hatékonyságunkat csak a jobb műszaki előkészítéssel, gépesítéssel tudjuk fokozni, és természetesen más kivite­lezőkkel való együttműködés révén léphetünk előre. El­képzelhető, hogy nálunk és más egységeknél gépi ka­pacitások felszabadulnak, s előfordul minden bizonnyal az is, hogy bizonyos gépek­ből hiányunk lesz. Kooperá­cióban viszont tudunk egy­máson segíteni, aminek már van eredménye. — Például? — A Békés megyei Állami Építőipari Vállalattal több éve van együttműködé­sünk. így besegítünk nekik a festő- és mázoló munkába, ők pedig más, felkészültsé­güknek megfelelő feladato­kat vállalnak át tőlünk. így a II. sz. általános iskola szerkezetszerelésében vesz­nek részt. Tárgyalásokat folytattunk egyébként más vállalatokkal, szövetkezetek­kel is. — Elképzelhető ezek sze- «. rint, hogy az üzem árbevé­tele csökken... — Ez nem kizárt. A jövő­ben fogjuk majd azt csi­nálni, ami valójában a fel­adatunk, ami korábban úgy­mond kényszer volt. Amit az elmúlt öt esztendőben épí­tettünk, azoknak a létesít­ményeknek az állaga jó. A régebbi tanácsi épületek ál­laga viszont gyenge. Már fel­térképeztük a megyeszékhe­lyen azokat a létesítménye­ket, amelyeknek karbantar­tása a legsürgősebb. így el­sősorban az iskolahálózat ke­rül előtérbe. Korábban eze­ket az intézményeket rész­legeiben újítottuk fel, a jövő­ben pedig az lesz a célkitű­zésünk, hogy minden egyes intézmény teljes felújítása egyszerre történjen, s csak azután adjuk át rendelteté­sének. A programok kidol­gozása során a békéscsabai Városi Tanács illetékes osz­tályaival a szoros együttmű­ködés, valamint kellő idő­ben történő pénzügyi és mű­szaki tervezés elengedhetet­len. Ügy vélem, hogy nép- gazdasági szinten ez a fel­adat legalább olyan hasz­nos, mintha új létesítménye­ket építenénk — mondotta befejezésül a békéscsabai ta­nács költségvetési üzemé­nek igazgatója. —szekeres— KISZ-esek a gátakon — Ez a jámbor folyó sza­kította át a töltést? — kér­dezte vasárnap reggel a Ket­tős-Körös mezőberényi híd- jánál a Ganz-MÁVAG KISZ- bizottságának autóbuszából kilépő fiatalember, majd így folytatta: — Szinte hihetet­len ... Szombaton és vasárnap KISZ-tagok több száz tagú csoportja dolgozott az árvíz- védelmi területeken, a véde­kezéshez szükséges anyagok mentésében. Vasárnap Békés megyéből 280, Budapest üze­meiből, gyáraiból, intézmé­nyeiből 692 ifjú kommunista ajánlotta fel segítségét. Többségük Hosszúfok térsé­gében, mások Bélmegyeren dolgoztak,' Valamint a Tar- host védő körtöltés zsákjait ürítették, mosták a hullám­verés ellen használt fóliát, rozsét szedték össze. Sok anyag kellett a védekezés­hez, most azok megmentésé­hez is elkeltek a dolgos ke­zek. — A felhasznált anyagok nagy része megmenthető, s ezzel jelentős pénzt takarít­hatunk meg — fogad a tar- hosi körtöltésen Kiss Gyula, a II-es szakasz védelemveze­tője. — Csak Tarhosnál több, mint 300 ezer homokzsákot „építettünk be”. Egy-egy zsák ára 60 forint, s ha csak' a felét sikerül visszanyer­nünk, akkor már csökkennek a költségek. Ahogyan apad a gáton kívül a víz, úgy szed­jük föl a- nyúlgátakat és a megtámasztásokat. Féléves mérleg a szakcsoportokról A Fogyasztási Szövetkeze­tek Békés megyei Szerveze­tében (MÉSZÖV) értékelték az ÁFÉSZ keretében műkö­dő szakcsoportok első félévi termelését. A szakemberek szerint a szakcsoportok jó félévet zártak, ez a megál­lapítás azért is örvendetes, mivel január elsejétől a MÉ­SZÖV is nyereségcentrikus­sá vált. Ennek alapján nem a kizárólagos forgalomnöve­lésben, hanem elsősorban a gazdaságos — árréses — ter­mékek értékesítésében érde­kelt. Évek óta egyre nagyobb mértékben nő megyénkben a „ nyúltenyésztők tábora. Míg tavaly az első félévben 288,3 tonnányi nyulat adtak le a szakcsoportok, addig az idén ez a szám 340-re emelkedett. A tenyésztési kedv fellendü­lése elsősorban annak kö­szönhető, hogy az általános tápárdrágulást a legkövetke­Pozsár János hat hold föl­dön gazdálkodik. Egy holdon kukoricát, három holdon cir­kot, két holdon pedig diny- nyét termel. A földje a Kétegyházát Medgyesegyházával összekö­tő út melletti lankás részen terül el. A dinnyést lécekre erősített drót veszi körül, amely — mint kiderül — villanypásztorul szolgál. Igaz, nem azért, hogy a szokásos módon befelé, hanem, hogy kifelé terelje az állatokat, pontosabban a nyulakat és az őzeket. Azok ugyanis sok kárt tesznek, ha beszabadul­nak a dinnyék közé. Pozsár János legfontosabb munkaeszköze egy MTZ- traktor. „Kilóra” vásárolta, és ő maga helyezte üzemké­pes állapotba. Valamikor a főhercegi uradalomban gőz­ekés volt, ért a gépekhez. A traktorral szánt, boronái. Annak a segítségével alakít­ja ki az előnevelt dinnyepa­lántának a fészkeket. Egy kicsit óvatos volt, csak május vége felé ültette ki a palántákat. Most 5100 tő gö­rög- és 80 tő sárgadinnyéje van. A szüretet augusztus 13- án kezdte meg. Sokat jelen­tett előzőleg a néhány napos nagy meleg és a két egymást zetesebben a nyúl felvásár­lási ára követte. Javult a nyúltelepek állategészség­ügyi helyzete az oltások rendszeressé válásával. Érez­hető a dunavarsányi terme­lőszövetkezet — amely orszá­gos gesztora a nyúltenyész- tésnek — jó üzletpolitikája is. A tenyészállatokat és a ketreceket OTP-hitelre ad­ják a kistermelőknek, s a kamatok fizetésében a duna-' varsányi tsz és az ÁFÉSZ- ek is részt vállalnak. Meg­egyezés szerint a tenyésznyu- lak árát sok helyen a sza­porulatból vonják le. A du­navarsányi termelőszövetke­zet az árvíz idején a veszé­lyeztetett területekről a súly­határ alatti nyulakat is fel­vásárolta. Most új, nagy mennyiségű tenyészanyagot kínál a kistermelőknek, szin­te határidő nélküli szállítás­sal. Az elmúlt évben 4 ezer nyulat helyeztek ki Békés követő kiadós eső. Kitűnő a dinnye minősége. Az első tíz­mázsás szállítmányt kilón­ként 12 forintért tudta elad­ni. A későbbiekért várható­an csak 4-5 forintot kap majd. A kereskedők helybe jönnek, és viszik az árut. Nemrég éppen Debrecenből és Nyíregyházáról jelezték, hogy hamarösan érkeznek. — Hány kilóra számít? — kérdezem. — Legalább 15 ezerre. — Mennyi lesz a tiszta be­vétele? Erre nehéz lenne egyszeri­ben válaszolnia, mert jócs­kán van kiadása is. A gyep­kocka- és a fészekkészítés­hez, a háromszori kapálás­hoz, néha a szedéshez segít­ségre van szüksége. Ilyen munkát 30 forintnál keve­sebb órabérért senki sem vál­lal. Drága a vetőmag, a vegy­szer, az üzemanyag, és per­sze adót is keli fizetnie. Mindezt egybevetve úgy vé­li, hogy a 40—50 ezer forint tiszta keresete mégis meg­lesz. — Más években is jól „fi­zetett’ a dinnye? — érdek­lődöm tovább. — Igen. Hét éve kezdtem dinnyetermesztéssel foglal­megyében a szakcsoportok­hoz, az idén eddig 2 ezret. Ennek hatása jövőre már érezhető lesz az átvételi mennyiségben. A nyulak 90 százalékát Olaszország vásá­rolja meg, a maradékot pe­dig — az itthon nem ked­velt csemegéből — NSZK-ba és Franciaországba szállít­ják. A galambtenyésztés új faj­tákkal és új tartásmóddal került ismét az előtérbe a kistermelők körében. A par­lagi galambot és a szabad tartást felváltotta a texán és king fajta intenzív hizlalásos módszere. A nemrégiben 45 —50 dkg-ra felemelt átvé­teli súlyhatárt ezek a ga­lambok már el tudják érni, s ez a nyugati piac kívánal­mainak is megfelel. A fajta­váltást az elmúlt 4-5 évben kihelyezett 20 ezer tenyész- galamb segítette elő. kozni. Akkorra már kellő gyakorlatot szereztem ehhez a munkához. De volt más is. Azelőtt mifelénk a „masze­kot” nem nézték jó szemmel. Bizonytalan vállalkozásba pedig nem akartam pénzt befektetni. — És most? — Ügy érzem, megszűnt a bizonytalanság. Előre lehet tervezni, vetésforgót kialakí­tani. A termés eladható. Nyugodtan dolgozom. Már el­határoztam, hogy a jövőben a jelenlegihez hasonló meny- nyiségű dinnyét, kevesebb cirkot és több paprikát ter­mesztek majd. Olajtökkel is megpróbálkozom. Szerződést is kötöttem rá az egyik ÁFÉSZ-szel. Azt csinálom, amiből nagyobb jövedelem­hez juthatok. Evés. közben jön meg az étvágy. Most már arra is gondol Pozsár János, hogy az MTZ-hez még egy mun­kagépet, sorművelőt vesz. Szeretné, ha a környékbeli dinnyetermelőkkel együtt a közelben levő kutak vizét öntözésre használhatná fel. Egy tervének a megvalósítá­sát már el is kezdte: a föld­jének jó termővé való kiala­kítását. Közben az állattar­tást sem hagyja abba. Van egy fejőstehene és két üszője. Pásztor Béla Járműre kerülnek a zsákok és a rőzsekötegek Verőfényes vasárnap dél­előtt. Kisebb csoportokban, mindenütt szervezetten fo­lyik a munka. A távolból ideiglenesen telepített szi­vattyú hangját hozza a szél, az új töltésen a szó szoros értelmében az utolsó simítá­sokat végzik a földmunkagé­pek. A régi töltésen a fiúk és a lányok keményen dol­goznak. — Egy-egy zsák száraz anyaggal megtöltve, 40—50 kilogramm súlyú. Most, hogy nedves, legalább 8—10 kilo­grammal nehezebb — ma­gyarázza Csuvarszki András, a békéscsabai Híradótechni­kai Vállalat Landler Jenő KISZ-alapszervezet titkára, akivel két-három hete a ho­mokzsákok töltésénél, a kő­szállításnál találkoztam. A letaposott zsákokban ha­talmas gombóccá állt össze az anyag. Az erősebb fiziku­mú fiúknak is volt mit emelgetniük. Tímár Imréné és dr. Magda Erzsébet — a 8-as Volán dolgozói és KISZ- tagjai — ketten rángatják, Délben jólesik nthány falat Dinnyeszüret A Hosszúfoki főcsatorna gátjának megnyitásával gyorsítják az elöntött területekről a víz levonulását vonszolják ki a sárból a zsá­kokat. — A gátszakadáskor az üdülőnkből a csehszlovák vendégeinket mentettük, ak­kor láttam a vizet — mond­ja dr. Magda Erzsébet. — Most mi is akartunk segíteni — kapcsolódik a be­szélgetésbe Tímár Imréné, majd így folytatja: — Ami­kor megtudtuk, hogy jöhe­tünk dolgozni, úgy véltük; a kellemeset összekötjük a hasznossal, vagyis a friss le­vegőn mentjük az anyago­kat. De ez a víz...?! — mu­tat a gáton túlra, a fekete színű, bűzös áradatra. * * * A hajdani békés—tar hősi úton ponyvás tehergépkocsi áll, padjain elcsigázva fala­toznak a fiatalok. Orosházá­ról, a MEZÖGÉP-től és az üveggyárból érkeztek. — Két hete mást csinál­tunk — szólal meg Dér László, az üveggyár betaní­tott munkása — akkor Bé­késen homokzsákokat töltöt­tünk. Ez valamivel kelleme­sebb munka, látjuk, tudjuk, a veszély a végéhez közele­dik. Egy zsák ára hatvan forint, érdemes megmenteni Valóban csak közeledik és bizony nagyon, nagyon las­san. — Tíz nap alatt 66 centi­méterrel csökkent a víz szintje — magyarázza Bé- nyei Gábor, szakaszvédelem­vezető. A veszély nem szűnt meg. Továbbra is éberen kell őrködnünk az átázott, néhol megroskadt gátakon, mert a víz alattomos — majd elis­meréssel szól az ifjúkommu­nisták munkájáról. — Az anyagok összegyűjtésében, azok rendbe rakásában akár kétszer ennyi fiút és lányt is tudnánk foglalkoztatni — hallom a főhadiszálláson, vagyis az általános iskola gyik tantermében, ahol a áblára felírták a napi víz­szintet. Ott olvasom, hogy a veszély megszűnik: Adria feletti 86,00 méteres szintnél. Hogy mikor? Erre egy ha­talmas kérdőjel a válasz. — Mégis mikorra várható, hogy Tarhos lakói hazaköl­tözhetnek? — faggatom a szakaszvédelem vezetőjét. — Ha az apadás hasonló ütemű lesz, mint az elmúlt Bényej Gábor szakaszvéde­lem-vezető Fotó: Veress Erzsi 10 napban, akkor a hónap utolsó hetében minden bi­zonnyal hazatérhetnek a fa­lubeliek. Egyébként az elön­tött területről a víz lefolyá­sának gyorsítására a Hosz- szúfoki főcsatorna töltését három helyen átvágtuk. * * * A késő délutáni órákban Hosszúfoknál a folyó tölté­sén már ezer számra szárad­tak a zsákok. Budapesti fia­talok dolgoztak itt. — Csoportunk a IV. kerü­letből, Üjpest két üzeméből, a Chinoinból és az Egyesült Izzóból érkezett, de jöttek fiatalok a főváros valameny- nyi kerületéből — áll meg szusszanásnyi időre Hegyi György, a budapesti VI. ke­rület KISZ-bizottságának tit­kára. — Alig két nap alatt mozgósítottuk a tagságot, nagy volt a túljelentkezés, így csak a jelentkezők felét tudtuk elhozni. — Mi hozott ide bennete­ket? — fordulok Szilágyi An­talhoz, aki az Egyesült Izzó­ban dolgozik. — Az utóbbi hetekben lát­tuk a tv-ben, olvastuk az új­ságokban, hogy baj van a Körösök vidékén. Szeretnénk segíteni. Vállalatunk brigád­jai egyébként kommunista műszakokat ajánlottak fel az árvíz sújtotta területek meg­segítésére. Hogy miért? Azért, mert úgy érezzük, hogy ke­nyerünk egy darabja itt te­rem meg. Késő délutánra járt az idő, amikor a buszkaraván elin­dult. Kisebb részük a me­gye településeibe, többségük a fővárosba vitte haza a hosszúra nyúlt nap fáradt utasait. Szekeres András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents