Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-17 / 193. szám

A házasság iskolája • HIRDETÉS TELEFON: 13-221 • Wartha Vince Wartha Vince (1844—1914) Az eozinhoz hasonló, fém- fénnyel irizáló, lüszteres máz már a XI. században ismert volt a Közel-Keleten. Zsolnay Vilmos, a pécsi kerámiagyár kiváló tehetsé­gű alapítója, a XIX. század végén új életre keltette a kö­zépkori keramikusok mű­helytitkát, és már a 80-as évek végén foglalkoztatta az irizáló lüsztermáz, ám az ak­kor készült, magas hőfokon égetett ún. „lüszter”-edények még nem voltak színjátszó- ak. 1891 szeptemberében War­tha Vince, a Budapesti Mű­egyetem nagy tudású pro­fesszora, Zsolnay Vilmos vendégeként néhány napot Pécsett töltött. Warthának igen szép kerámiagyűjtemé­nye .volt, s őt is izgatta az ősi, redukált máz előállításá­nak módja. Elhatározták, hogy kísérleteiket ezután együtt folytatják, s elért eredményeikről kölcsönösen értesítik egymást. Warthát tanári működésé­nek kezdetén már foglalkoz­tatták a természetes augit, ollivin, szerpentin, topáz, anomit, a földpátok, zeolitok szerkezeti kérdései. Kutatá­sait eleinte csupán tudomá­nyos szempontok vezérelték. Műszaki hajlama és különö­sen a szép iránti szeretete azonban figyelmét a kerá­mia területére irányította. Noha érdekelték és foglal­koztatták a kerámiai masz- szák is, munkásságának kö­zéppontjában mégis a díszí­HUMOR — Hogy áll tulajdonkép­pen alvás dolgában, Hőfii úr? — kérdi páciensétől az orvos. — Éjszaka kitűnően al­szom, doktor úr — hangzik a válasz —, legalább tíz órát. A déli álom is jó, de — akár hiszi, akár nem — az irodában le sem tudom huny­ni a szememet! * * * A takarékos agglegény vé­gül ráun a hosszú legényélet­re, s mégis megházasodik. — Hát ezt jól csináltad — mondja a barátja —, bizto­san addig vártál, amíg egy gazdag özvegy nem akadt horogra? A vőlegény kissé keserűen feleli: — Ebben igazad van ugyan, 150 000 márka hozo­mányt hozott magával a há­zasságba — de ez a „villám­esküvő” mindjárt 30 már­kámba került! * * * Az autóvezetői vizsgán az egyik jelölt a következő kér­dést kapja: — Körülbelül 300 métert már megtett, amikor hirte­len észreveszi, hogy nincs is slusszkulcsa. Mit csinál? A tanulóvezető rövid gon­dolkodás után így felel: — Szóval, előbb jobbra fordulok, aztán megállók, kiszállok, és jól behúzok an­nak, aki egész idő alatt ma­ga előtt tolt! * * * — Képzelje: Lehmannék csak egy éve házasodtak ösz- sze, és a férfi tegnap már úgy pofon vágta a feleségét, hogy annak feldagadt az ar­ca! — Azt hittem, Lehmann úr elutazott? — Hiszen éppen az volt a baj, hogy Lehmann-né is azt hitte . . . és az eozin tés technológiája, a kera­mikusmázak és festési el­járások kérdése állt. A párizsi világkiállításon, 1889-ben figyelt fel Massier rendkívül dekoratív, fémes csillogású fajansztárgyaira. Itt gondolt először arra, hogy megkísérelje hasonló díszű tárgyak készítését. Tíz évvel később, már a kere­sett eljárások birtokában a Magyar Tudományos Akadé­mia nagygyűlésén tett, szin­te vallomásnak ható közlé­séből tudjuk ezt, és kísérhet­jük figyelemmel a lázas szenvedéllyel végzett kuta­tást, amely gondosan titkolt és évszázadok óta feledésbe­ment eljárások felidézéséhez vezetett. Wartha rájött arra, hogy a mázak fémes csillogását réz- és ezüstvegyületek felhasz­nálásával lehet előidézni. A réz- és ezüstsókat eleinte oldhatatlan vegyületek alak­jában használta az ólom­mentes mázakhoz. Ezeket por alakban magába a máz­ba keverte, fémmé való re­dukálásukat a kemencébe vezetett világítógázzal vé­gezte. Később az ólom tar­talmú mázakhoz víz-, oldha­tó réz- és ezüstkomplexeket elegyített. Az oldatok tetszés szerinti hígítása a máz fi­nomságát, szivárványos csil­logását, a színek és fények végtelen változatát eredmé­nyezte. 1893 júliusában Wartha Vincének sikerült megfejteni a titkot, s napvilágot láttak az első rubinszínben pompá­zó edények. Vörös színükről Zsolnay és Wartha „eosin”- nak nevezte el a pompás mázféleséget, mert fénye a hajnal pírjára emlékeztetett (eos — görögül: hajnal). Ezeknek az első eozinos edé­nyeknek még nem volt iri­záló fényük, de kristálytisz­ta, átlátszó, kemény fémfény- nyel csillogtak. Mázuk ma­gas hőfokon olvadó, kemény zománc, amelyen a fémoxid nem irizál. Ezért e darabok a „kemény eozin” elnevezést kapták. Rubinvörös színük, átlátszó mázuk, nemes for­máik következtében a Zsol­nay gyár legszebb alkotásai közé emelkednek. Pap János A tanításnak vége. Az egész osztály az ajtóhoz ro­han. Csak a kis Kari marad ülve. Amikor mindenki el­ment, a tanítónő megkérddi: — Mi bajod, Kari? — Tudja, kisasszony, négy- szemközt be kell vallanom valamit: szeretem magát. — Ugyan Kari — feleli a tanítónő, s azon igyekszik, hogy harsányan fel ne ka­cagjon —: ugyan mit kezd­jek egy gyerekkel? — Hát majd vigyázunk egy kicsit, kisasszony — vá­laszolja a talpraesett Kari. * * * Klemmerli és Greib kerék­pártúrára’indul. Amikor rá­juk esteledik, kénytelenek a szabadban alvóhelyet keres­ni. Jobb híján lefekszenek a mezőn, és a kerékpárjukkal takaróznak be. Éjnek idején Klemmerli felébred és fel­költi a barátját: — öregem, pokolian fá­zom! Greib így felel: — Nem csoda! Hiszen há­rom küllő hiányzik a bicik­lidről! * * * — Mi lelte a kandúrját, szomszéd? — kérdi az egyik kerttulajdonos a másiktól. — Hiszen úgy rohangál a ker­tekben, akár egy őrült! — Hát persze — feleli mo­solyogva a másik —, tegnap végül párt találtam számá­ra, és most szedi a lábát, hogy mindenütt lemondja a randevúit! * * * Röbeli reggel négy óra tájt botorkál haza. Felesége nem éppen kitűnő örömmel fo­gadja: — '■Legfőbb ideje! Mit kép­zelsz, hát ki lehet bírni ilyen izgalmat? Hiszen egész éjjel le sem hunytam a szememet! A férfi nyugodtan kioldoz­za a nyakkendőjét és meg­jegyzi: — Mit képzelsz, én talán aludtam? Családvédelem — családbomlasztás A család a társadalom alap­közössége, legkisebb sejtje. A gyermek számára nélkü­lözhetetlen, de a felnőtt is boldogtalan magányba sod­ródik nélküle. A család ott hullik szét legkönnyebben, ahol csak egyetlen gyermek van. Hosszú távon az egy­kéknél eltűnnek az oldalági rokonok. (Nincs testvér, te­hát nagynéni, unokatestvér sem lesz.) Ha a szülők el­váltak, közülük is rendsze­rint csak az egyik marad tá­maszként az egyke mellett. Testvérek hiányában gyön­gébben szocializálódik, kap­csolatteremtő képessége ke­vésbé fejlett, így barátokat is nehezen talál. Ha saját életében megismétli a szü­lői példát, maga is elválik, egykönnyen magára marad. Ideig-óráig talán talál élet­társat, s azután?! A társadalom pedig annál nagyobb terhet hordoz, mi­nél több a boldogtalan, el- magányosult ember. Mert annak nemcsak az élethez, de a munkához sincs kedve. (Előfordul ugyan, hogy va­laki egyéni bánatára munká­jában lel vigaszt, de ez a ritkább eset, és csak azok­kal történik meg, akik való­ban hivatásnak érzik pályá­jukat.) A maga boldogtalan­ságában elmerülő, célját vesztett ember, kivált a csa­ládi bajok heveny fellobba- násakor, bajosan koncentrál, hibákat követ el, sikertelen­sége még növeli önbizalom- vesztését, kész prédája lesz a neurózisnak, a pszichoszo­matikus betegségeknek, és az alkoholnak. Ha nagyon sok az ilyen sérült, ki marad a gyógyí­tásra? A belülről összeom­lottak terhének hordozására? Ha azt mondjuk: társadalom, mi is benne vagyunk, az nem csupán másokra vonatkozó gyűjtőfogalom! Aki a maga életét szertezilálja, kétszere­sen árt önmagának: közvet­lenül, egyénileg és közvetve, mint a közösség részének. A család gazdasági egység is, ha felbomlik, mindkét fél életszínvonala lejjebb száll. A gyermekeké leginkább. (A gyermektartás nem ugyanaz, mint a két szülő közös erő­feszítése!) Éppúgy, mint szellemi-érzelmi vetületben: a gyermek nem egy szülőt veszít, hanem „a szülőket”: egyik sem képes pótolni ket­tőjük közösségét. Ha sok a felbomló család, ha sokan élnek rosszabbul a kelleté­nél, az egész nép közössége megérzi. A családbomlasztás való­jában a gazdag népek fény­űzése. (Amerikában újabban eredeti modellel kísérletez­nek, persze csak azok, akik jómódúak és békés termé­szetűek. Hogy a gyermekek ne szenvedjék meg túlságo­san szülőik válását, ők ma­radnak a régi családi ott­honban, a szétköltöző szülők pedig felváltva tartanak ügyeletet mellettük. Állítólag így kevesebb a lelki sérült gyermek. Három lakás kell hozzá; és két szelíd felnőtt. És persze ez is művi megol­dás, az a három otthon együtt sem ér fel egy igazi­val.) □ A családvédelem állandó­an napirenden levő feladat nálunk. Az állam sokféle módon — legutóbb a több- gyermekesek családi pótlé­kának emelésével — igyek­szik erősíteni, védeni ezt az oly fontos alapközösséget. Kohéziójának erősítése azon­ban elsőrendűen nevelési kérdés. Ideje volna felhagy­ni végre a túlkényeztetéssel, azzal az „újgazdag” menta­litással, hogy „legyen neki jobb dolga, mint nekünk volt”. Kicsi korban kell meg­szokni a fegyelmet, a felelős­séget, a türelmet, a lemon­dani tudást és főként a mun­kát. Nemcsak a családi élet­re, hanem a családalapítás­ra is nevelni kell. Arra, hogy az életbe induló utódai iránti felelősséggel tudjon választani, ha pedig válasz­tott, legyen benne állhata­tosság, megértés, türelem és áldozatkészség is. Elkényez­tetett fiatalok egykönnyen beleütköznek egymás önzésé­be. A válás lehetőségére szük­ség van. Olyan, mint a vo­naton a vészfék. De vajon miként közlekednének a sze­relvények, ha mindenki a vészféket rángatná, amikor leszállni van kedve? Ha az utasok nem az állomásokon akarnának átszállni. hanem ott, ahol éppen megunták az utazást? Nemcsak a vonatok érkezése lenne kiszámítha­tatlan, de a búzaföldek mel­lett egyedül baktató utas is rémülten tekintene a tovaro­bogó mozdony után. Majomszeretettel nevelő családok, gyermekeik szívé­ért vesztegetve versengő el­vált szülők: ideje volna a jövőbe tekinteni! A gyorsan futó időben csakhamar elér­kezhet a pillanat, amikor egy magára maradt, elkese­redett ember őket átkozza majd. Bozóky Éva A csecsemő és a színek Látszatra talán fölösleges a kérdés: lát-e színt a cse­csemő? Hiszen ha már lát, akkor miért éppen színt ne látna! Csakhogy egyfelől nem ilyen egyszerű a dolog, másfelől meg tudománynak éppen az a kötelessége, hogy megkérdőjelezze az evidens­nek tűnő dolgokat, is, és ke­resse a bizonyítékaikat. Így vált kérdéssé a tudo­mányban a csecsemő színlá­tása is mégpedig a megle­hetősen bonyolult és hossza­dalmas kutatásokat kiváltó kérdéssé, amint erről az Élet és Tudomány május 4-i szá­ma beszámol. A kutatóknak fel kellett találniuk olyan módszereket, amelyekkel el­lenőrizhető, hogy a csecsemő — aki nem közölheti szóban látásélményeit — valóban mit lát, színeket lát-e és mi­lyeneket? A legutóbbi években sike­rült összetett vizsgálati mód­szerekkel megbizonyosodni arról, hogy a csecsemők mintás ábrákra jobban felfi­gyelnek, mint a mintázatla- nokra; s hogy a mintázotta­kat is annál inkább nézik, minél színesebbek, illetve minél nagyobb mintáik szín­eltérése. Miközben "sorozatos fényingerekre fordított fi­gyelmüket mérték, azaz a nézési időt rögzítették, már háromhónapos csecsemőkről is sikerült kimutatni, hogy színlátásuk' normális. A múlt évben egy kutató már azt az állítást is megkockáztatta, hogy az újszülött az élet el­ső napjától normálisan lát — ezt azonban még nem bizo­nyították be kísérletileg. A Battonya—Dombegyhá? és Vidéke ÁFÉSZ Igazgatósága pályázatot hirdet szabadkasszás kiskereske­delmi és vendéglátóipari egységek vezetői állásának betöltésére. Pályázati egységek: élelmiszer, ruházat, vegyesiparcikk, italbolt, melegkonyhás éttermek. JELENTKEZÉS: az ÁFÉSZ személyzeti osztályán, seeptémber 8-ig. személyesen. Az ecsegfalvi Egyetértés Mgtsz (C kategóriájú) PÁLYÁZATOT HIRDET NÖVÉNYVÉDELMI SZAKMÉRNÖK RÉSZÉRE. Fizetés a 19/1977. (V. 25.) MÉM számú rendelet alapján. Jelentkezés írásban vagy személyesen a tsz elnökénél. Cím: Egyetértés Mgtsz, 5515 Ecsegfalva, Vörös Hadsereg u. 43. A Gyulai Fa- és Fémbútoripari Szövetkezet felvételre keres MŰSZAKI rajzolót, ASZTALOS, VILLANYSZERELŐ. LAKATOS, HEGESZTŐ SZAKMUNKÁSOKAT, FÉRFI És NÓI SEGÉDMUNKÁSOKAT. Jelentkezés a szövetkezet személyzeti vezetőjénél. Gyula, Zrínyi tér 1—2. szám alatt. A KAZÉP Kazángyártó és Építőipari Szövetkezet, Orosháza, pályázatot hirdet KÖZGAZDASÁGI ÉS PÉNZÜGYI OSZTÁLYVEZETŐ munkakör betöltésére. Feltétel szakirányú végzettség, és minimum 5 éves szakmai gyakorlat. A pályázatot kérjük: KAZÉP, Orosháza, pf. 43. címre küldeni. A „B” kategóriás pusztaföldvári Lenin Mg. Termelőszövetkezet SERTÉSTELEP - VEZETŐI ÉS SERTÉSTELEPRE BRIGÁDVEZETÖI ÁLLÁST HIRDET. Telepvezető esetében legalább üzemmérnöki végzettség és 3—5 éves nagyüzemi gyakorlat, brigádvezetői állásnál technikusi végzettség és 3—5 éves nagyüzemi gyakorlat szükséges. Fizetés a 19/1977. (V. 25.) MÉM—MüM sz. rendelet szerint. JELENTKEZNI: a termelőszövetkezet elnökénél lehet a termelőszövetkezet központjában. A Békés megyei Tanács Egészségügyi Gyermekotthona Békéscsaba, Degré u. 27.. felvételt hirdet TAKARÍTÓNŐ, KONYHALÁNY, FÉL MŰSZAKOS HIVATALSEGÉD MUNKAKOROK BETÖLTÉSÉRE Jelentkezni lehet a fenti címen. A dévaványai Lenin Mgtsz értesíti a megye lakosságát, mezőgazdasági és ipari üzemeit, vállalatait, hogy kárpitosüzemének bővítése folytán IFA GÉPKOCSIK, VALAMINT MEZŐGAZDASÁGI GÉPEK ÜLÉSÉNEK JAVÍTÁSÁT VÁLLALJA. Az ülések lakatos-, festési és kárpitosmunkáját egyaránt végzi. Kisebb megrendeléseket csereüléssel teljesíti. FENTIEKEN TÜL GÉPKOCSI PONYVÁK JAVÍTÁSÁT IS VÁLLALJA A TSZ. Megrendeléseket a tsz melléküzemágánál kell eszközölni (Bévaványától a kisújszállási úton haladva, jobbra 3 km). A munkák elvégzését rövid határidőre, garantált, több színű kivitelben vállaljuk.

Next

/
Thumbnails
Contents