Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-17 / 193. szám

1980. augusztus 17., vasárnap Barátaink életéből Forradalmi szóval harcolt Erich Weinert Kilencven évvel ezelőtt, 1890. augusztus 4-én szüle­tett Magdeburgban Erich Weinert, német költő, a szatiri­kus politikai líra kimagasló szerzője és tolmácsolója, a német kabaré ismert egyénisége, a német és nemzetközi munkásmozgalom harcosa, jelentős szónok, antifasiszta publicista, aki rengeteget tett hazájáért és a népekért, a fasiszta hatalom leveréséért. Erich Weinert születésének 90. évfordulója alkalmából a Neues Deutschland 1980. augusztus Z—3-i számá­ban Ursula Münchow írását közli. „Szép, férfias-merész orca, jó és jóságos, néha mégis ha­ragos, határozott, a magas homlokot dús haj öleli, a fényeskék szempár pillantása tiszta és szabad, és mintha folyton távoli hangokra fi­gyelne ... Méltóságteljes, büszke tartás párosul a leg- méltóságteljesebb szerény­séggel ; így maradsz meg, ked­ves Erich, örökre, barátaid emlékezetében. Szigorú-fa­nyar és gyöngéd verseid egyaránt elkísérik a német emberek jövő generációinak győzelmeit is, és a nagy forradalmi átalakulás idejé­nek művészi megformálásai­ként tisztelik és csodálják majd őket.” Mondotta Willi Bredel 1953-ban Erich Wei­nert halála után. A lelkesítő trombita Weinert lelkes forradal­márként és proletárköltőként vált ismertté. Előadómű­vészként elsősorban a szatí­ráival hódította meg közön­ségét. Nagyszerű mestere volt a műfajnak, a nyárs­polgár pellengérre állításától kezdve egészen a burzsoáziá­val paktáló szociáldemokra­ta politikusok szatirikus megvilágításáig és a fa­sizmus elleni maró-harapó gúnyig. A szatírában jó módszert vélt felfedezni ar­ra, hogy a fárasztó előnyo­mulást megkönnyítse, fel­frissítse, lelkesítse az üdí­tő trombitaszóval, a szatírá­val. Egy új világ felépítésé­nek dalát fújta. De a harci trombita mellett bizony bo- rongós, tartózkodó, kételke­dő hangok is megcsendül­tek, s mindig azzal a szán­dékkal, hogy az ember szí­véhez szóljanak. Már fiatalon arra vágyott, hogy közvetlenül hathasson a legkülönbözőbb embertí­pusokra. A Weimari Köz­társaság idején, amikor tu­lajdonképpen a politikai munka érlelte költővé, külö­nösen rajongott azért, hogy agresszív alkalmi költemé­nyeit nemcsak kommunis­ták előtt adhatta elő, hanem széles, politikailag képzet­len tömegeket is gondolko­dásra késztethetett, dönté­sekre kényszeríthetett. Csak a Hitler hatalomra jutása előtti öt év alatt több mint kétezer munkásgyűlésen szó­lalt fel, és az önként állított küldetésben megerősítve érezte magát, amikor egy-egy Weiner-est után a hallgató­ságból sorok jelentkeztek, hogy a Német Kommunista Párt tagjai lehessenek. Természetesnek vélte, hogy költészetében Heine, Weerth, Herwegh és Freiligrath ha­gyományait követi, hiszen épp ezek a költők már ré­gen ismertek és kedveltek voltak a munkásmozgalom­ban. Költői és színpadi si­kereit nagyszerű nyelvmű- vészetének', hatásos politikai szójátékainak, gondolkodásra serkentő, saját szóalkotásai­nak is köszönhette. A húszas években Weinert a szatírából olyan szerszá­mot kovácsolt, amellyel igekezett világosságot te­remteni a fejekben. Költő volt, aki tehetségét a politi­kai harc szolgálatába állí­totta, a nap aktuális poli­tikai teendőjének, követel­ményének szószólója. A munkásosztály sorainak a fasizmus és az imperialista háború elleni egységes fel­lépése érdekében gyakran egy versen belül is hangot váltott, a szatíra helyett a harcias pátosz nyelvén szólt — szerencsésen kibontakoz­tatva egyiket a másikból. Legtöbbször már a kezdő so­rokat olyan izzítóan és ha­tásosan fogalmazta meg, hogy a beszélő és a hallga­tó közötti kontaktus az első strófa elhangzása után nyil­vánvaló volt, és a lelkes tet­szésnyilvánítás sem maradt el. Weinert hozzászokott, hogy verseinek előadásakor köz­vetlen egyetértésre talál. Ezt bizonyítja a tény is, hogy ar­ra, amit elő akart adni, min­denkor meg is találta a meg­felelő hangot. Elképzelhető, micsoda csend uralkodott, amikor a Bredel által gyön­gédnek1 nevezett verseit ad­ta elő, mint például az 1932-ben politikai foglyok­nak szentelt, nagyon lírai, átélten megfogott, később többször újra kiadott A fog­lyok éjszakája című költe­ményt. Saját és sok bátor antifasiszta harcos kitartá­sát tükrözi, ahogyan ezt és néhány hasonló későbbi ver­sét, mint A katona álma (1941), A halottak* szólnak (1943) próféta-optimizmus­sal zárja, s ezzel feloldja azt a nyomasztó érzést, amit a vers végig sugallt. 1933 után az emigrációban csak hosszas szünetekkel folytathatta Weinert színpa­di működését; rövid ideig a német—francia határon, ké­sőbb Spanyolországban, ahol a harci dalok mellett az operatív politikai költészet minden lehetséges formáját harcba vetette. Verset, pró­zát, jeleneteket írt a front­újságnak, röpiratokat készí­tett, rádióbeszédeket mon­dott. A költészet új lehetőségei Lírája összességében új ar­cot öltött 1933 után. A sza­tíra még súlyozottabb lett. Világpolitikai jelentőségű témákat vett célba, s előtér­be került a balladisztikus ki­fejezésmód. Jellemző példái a Reichstag felgyújtására vo­natkozó Vásári balladák Né­ró császárról, vagy a nyil­vános könyvégetést kigú­nyoló Tűz az opera terén. Nagy hatása volt a John Schehr és elvtársai című költeménynek is. A balladai forma lehetővé tette Weinert számára, hogy ne csak az esemény drámai­ságát ábrázolja, hanem sa­ját gyászának szintén han­got adhasson. Ugyanakkor, mint valami tudósító, az el­lenállás szellemét is éleszt­gette, illetve ébren tartotta ez a költészet. Ebből az idő­ből származnak olyan ver­sek, mint Egy német mun­kás fiatalhoz (1933), Német anya (1933) és az Azért is, amit 1936-ban Moszkvában írt, miután a nácik szét­rombolták Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg sírját. Weinert emigrációs költé­szetének sokoldalúságát iga­zolja a Jussupow fejedelem vendégkönyve című poéma, amelyben a klasszikus orosz líra hagyományaira építve a feudalizmustól a szocializ­musig, a világtörténelem második fejezetéig vezeti le a történelmi haladás útját. Segítőtárs az átalakított világhoz vezető úton Moszkvában műfordítással foglalkozott Weinert, törté­nelmi dráma- és regénytöre­dékeket hagyott ránk. Amint Hitler a Szovjetuniót meg­támadta, ott hagyta az író­asztalt, az óra diktálta po­litikai feladatnak rendelte alá önmagát, s ez a feladat különösen nehéz volt... 1933 óta mindig abban hitt, hogy a költő erejével képes lesz az őrült németeket jobb belátásra és Hitler elleni fel­kelésre bírni. Remény, csa­lódás, harag, harci kedv ve­gyült fáradozásaiba ... 1941- től egyre inkább. Számos röpiratot gyártott, Sztálin­grád előtt személyesen szólt a rádióban a fasiszta Német­ország katonáihoz. Az 1943- ból származó Elég a jajga­tásból és a szégyenből cí­mű röpirat a költő mélysé­ges felindultságát és csilla­píthatatlan haragját tükrö­zi. Kevés versében van je­len a lírai én annyira köz­vetlenül, mint ebben. Weinert tevékenysége a Szabad Németország Nemze­ti Bizottságának elnökeként több fronton erősítette az ellenállást, s ma már emlé­kezetes történelmi tény, em­beri fejlődésének csúcs­pontja. Hitét igazolta a ta­pasztalat; a politikus költő, ha nem hanyagolja el a harcot, és a politikus cselek­vés minden formáját ki­használja, nagyon sok em­bert segíthet azon az úton, amely az átalakított világba, a mi társadalmunkba vezet. A felszabadulás után nem sok év adatott meg Weinert- nek, aki súlyos tüdőbetegség­ben szenvedett. 1953-ban be­következett haláláig alkotott. Kultúrpolitikai és költői munkáit egyaránt az új Né­metországnak, az antifasiszta, anttiimperialista NDK-nak szentelte. Életműve mara­dandó kincs nemzeti kultú­ránkban, fénye, hatása mit sem veszít az idő múlásával. Fordította: Niedzielsky Katalin Milliók szenvedélye Százezrek a pálya gyepén, százezrek a tribünön — négy na­pon át. A lelátókról összesen háromnegyedmillióan figyelték a tömegtorna-bemutatót (Fotó: CTK — KS) Románia A jövedelmezőség feltételei A bukaresti magyar nyel­vű napilap augusztus 7d szá­mában jelent meg az a be­szélgetés, amelyet a cikk szerzője Baricz Alberttel, a Gyergyószentmiklósi Mecha­nikai Vállalat főkönyvelőjé­vel folytatott, s amelynek té­mája a vállalati jövedelme­zőség növelésének kérdése volt. Kiderült: noha az úgy­nevezett fizikai tervet az idén ez a gazdasági egység is teljesítette, de mégsem hasz­nálta ki eléggé a kínálkozó lehetőségeket. Például na­gyobb arányban kellett vol­na csökkenteni az üzemelte­tési költségeket, és meg le­hetett volna takarítani a ké­sedelmes szállítások miatt ki­fizetett büntető kamatokat is. Ezzel kapcsolatban idézzük a főkönyvelő szavait: „Vélt vagy valóságos kifogások merülnek fel a szállítmányok minőségével szemben, gyak­rabban akkor, ha a megren- delő'"pillanatnyilag éppen fi­zetésképtelen, és nem akar erre hivatkozni... írd és mondd, hat százalékkal na­gyobb lett volna vállalatunk jövedelme, ha árutermelésé­nek ellenértékével idejében rendelkezik.” Jóllehet, az elmúlt évek­ben a mechanikai vállalat kapacitása jelentősen nőtt, ám a „szervezeti felépítés” változatlan maradt. Ez pedig az új gazdasági mechanizmus előírásainak végrehajtását akadályozza. Korszerűsítésre szorulnak a vállalat gazda­sági és szociális alapjainak felhasználására vonatkozó pénzügyi szabályok is. (Előre) A spartakiád fényei már kihúnytak a prágai Strahov stadionban, de tévedés lenne azt hinni, hogy a százezre­ket, sőt milliókat megmozga­tó, országos méretű, tömeges sportolás ezzel véget ért. Ugyanis nemcsak a Strahov stadionban mutat be torna­gyakorlatokat 3—400 ezer férfi, nő, gyerek — olykor együtt, egész családok. Az 1862 óta rendszeresen ismét­lődő nemes, nemzeti és mun­kás hagyományokat őrző spartakiád a falvakban, a járásokban, a megyékben, a városokban, Prága és Po­zsony házaiban, utcáiban, ke­rületeiben máris újra kezdő­dik. Férfiak, nők, egész csa­ládok millióinak szórakozá­sa, hogy eljárnak hetenként egy-két este tréningezni, hogy kiválaszthassák közü­lük a legügyesebbeket, akik majd 1985-ben ismét ott lesz­nek a Moldva fölötti stadi­onban. B. J. Penza megye Behozható még a lemaradás A múlt hónapban készült el az a kimutatás, amelyet 27 járás 1980. I. félévi adatai alapján állítottak össze a szakemberek. Az állatte­nyésztéssel kapcsolatban — hat hónap mérlegét megvon­va — megállapították, hogy Penza megye szovhozainak és kolhozainak csak a tojás­programot sikerült maradék­talanul végrehajtani, míg a hús- és tejtermelésre vonat­kozó tervek teljesítésében lemaradás mutatkozott. (Egyedül a megyeszékhely gazdaságai tudtak az előírt mennyiségnél többet előállí­tani ezekből az állati termé­kekből.) Jó néhány helyen a problémák abból fakadtak, hogy jelentősen csökkent a szarvasmarha-, a sertés- és a juhállomány; illetve nem szakszerűen bántak a növen­dék jószággal. A jövőben nagyobb gondot kell fordíta­ni a takarmányellátás és a legeltetés feltételeinek bizto­sítására. Ami a tejtermelést illeti, az elmúlt év hasonló idősza­kához képest itt 12 százalé­kos a lemaradás. Ezt sok esetben még a téli időszak nehézségeivel sem lehet meg­indokolni. Nem fogadható el a kifogás különösen akkor, ha a tavalyi és az idei első nyári hónap eredményeit ha­sonlítjuk össze. Például a nyizsnyelomovi gazdaságok­ban 1979-ben 363, de 1980- ban már csak 279 liter tejet adott egy-egy tehén átlago­san. A feladat megoldásának kulcsát a cikkíró többek kö­zött abban látja, hogy fo­kozni kell a tejfelvásárlást azoknak a falusi lakosoknak körében, akik otthon szarvas- marhatartással foglalkoznak. Ez év első hat hónapjá­ban összesen 162 millió 300 ezer darab tojást — a múlt évihez képest 2 százalékkal többet — adták a megye szovhozai, kolhozai a nép­gazdaságnak. A táblázatból kitűnik, hogy csupán egyetlen járásban nem tudták telje­síteni a tervet. Eszerint a baromfitenyésztésben nincse­nek olyan jelek, amelyek ag­godalomra adnának okot. A hús- és tejtermelésben vi­szont jócskán akad tennivaló. Az állomány szaporítása, szakszerű gondozása, s a szakemberek fokozott ellen­őrző-irányító tevékenysége jó garancia arra, hogy év vé­géig behozzák az állatte­nyésztésben tapasztalható le­maradást. A birkanyírás országos ügy Mongóliában. Kiveszik benne a részüket öregek és gyerekek egyaránt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents