Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-02 / 180. szám
1980. augusztus 2., szombat 0 Ugrón Amusijesztgetö? Aratás szemveszteségmérővel Amikor úgy két és fél évtizede Magyarországon is „bevezették” az első aratócséplőket, a kaszához szokott földművelők rosszallóan csóválták a fejüket a földön maradt búzaszemek láttán. Bizalmatlanságuk sokáig kísérte még ,a gépek munkáját, pedig időközben a kombájnokat tökéletesítették. A technika legújabb vívmányaival szerelték fel azokat, könnyebbé vált a munka, kisebb a tévedés lehetősége. * * * Sokáig az volt a döntő, hogy a „járva cséplők” teljesítőképességét növeljék, minél több embert tegyenek szabaddá a nagy nyári munkák végzése alól. És csak miután ezt az elgondolást siker koronázta, kezdtek nagyobb figyelmet fordítani a valóban tetemes veszteség csökkentésére- Igaz, a kombájnok korszerűsítésekor mindig is törekedtek erre, de különleges, a szemveszteség csökkentésére alkalmas berendezések vásárlására eddig nem jutott pénz — Szerintem nem lehet vitás, kell-e szemveszteségmé- rő berendezés. A Bábolnai Iparszerű Kukoricatermesztési Rendszer néhány gazdaságában kísérleti jelleggel már korábban is használtak a Claas Dominátorokhoz (kombájnok) gyártott szem- veszteségmérőt. Békés megyében ebben az évben 28 kombájnt szereltünk fel ilyen berendezésekkel — mondja Horváth Sándor. az IKR Békés megyei termelésszervezési egységének vezetője. * * * De hogyan is működnek ezek a szerkezetek. Erről tájékoztatott Dányi László szervizmérnök. — A szemveszteség mértékéről a kombájn dobjába szerelt integrált áramkörös érzékelő „tájékoztatja” a kijelző szerkezetet, amelyre azután tetszés szerint kürt, jelzőlámpa vagy éppen mindkettő szerelhető. Ilyenek működnek a mezőhegyesi és a Szarvasi Állami Gazdaságban, a pusztaföldvári Lenin, a tótkomlósi Viharsarok és az orosházi Üj Élet Termelőszövetkezetekben. Továbbfejlesztett változataik már ennél is többet tudnak. Ez a több a terhelésszabályozó szerkezet. A dob terhelésétől függően szabályozza a kombájn haladási sebességét. Ezek kézzel állítható berendezések. S hogy ne lehessen tetszés szerint változtatni az értéket, úgynevezett leíró berendezésekkel látják majd el a szemveszteségmérőket- A grafikonról azután az aratásvezető, az agronómus nap mint nap meggyőződhet arról, hogy a kombájn hányszor és mennyi ideig aratott a megengedettnél nagyobb veszteséggel. Az említett kombájnok az IKR gazdaságaiban 1,5 százalékos veszteséggel dolgozhatnak. Az elmúlt évek tapasztalata azt bizonyítja, hogy a gépek okozta szórás mértéke még egy százaléknál is kisebb lehet. A veszteségmérők átalakítással az E—516-os és az SZK kombájnokra is felszerelhetők. — Pontos számításaink vannak arra vonatkozóan, hogy mennyi idő alatt térül meg egy berendezés. A veszteségmérőket 58 ezer forintért vásároltuk. Ha egy kombájn évente csak öt vagon kukorica értékének megfelelő maggal kevesebbet szór el. már a berendezés duplája térül meg. Ez rendkívül kedvező. A szerkezetek elterjedésének azonban két alapfeltétele van: ,az egyik, a cég szállítókészsége, a másik, mennyi valutát szán erre az állam. Mi egyébként azt tapasztaltuk, hogy a gazdaságok irányító szakemberei is hasznos berendezésnek tartják a szemveszteségmé- rőt. A kombájnvezetők premizálása is egyszerűbbé válik. A Mezőhegyesi Állami Gazdaságban négy kombájnra szerelték fel a szemvesz- teségmérőt. Pontos számításokat nem végeztek még (amikor ott jártunk, javában tartott az aratás), de Gönczi Ferenc aratásirányító elmondta: méréseik szerint a betakarítási veszteség jóval két százalék alatt van, pedig a dőlt gabona igencsak megnehezíti a munkát. A kombájnosok egymás közt agronómusijesztgetőnek nevezték el a berendezést. — A műszer persze elsősorban nekünk ad hasznos jelzéseket. Kevesebb gondot kell fordítanunk arra, hogy a veszteség a meghatározott érték alatt maradjon — mondja Mátyási Mihály kombájnos. A minél kisebb veszteség érdeke az arató-cséplők vezetőinek. Ha az ,a meghatározott szint alatt marad, keresetük 30 százalékát kapják prémiumban. — Arról sem feledkezhetünk meg. hogy ezen a nyáron nem lassíthatjuk le túlságosan a gépek haladási sebességét, egy vagy fél százalék megmentése miatt, amikor még nagy mennyiségű gabon,a van a földeken — veti közbe Hegedűs Mihály. — Kombájnjaink úgy dolgoznak, ahogy az a gazdaság érdekeinek a legjobban megfelel — válaszol mintegy az előbbi közbevetésre Gönczi Ferenc. Azt persze senki sem vonja kétségbe, hogy a veszteségmérő hasznos berendezés, amelyre szükség van. K. J. A búza átvétele zökkenőktől mentes A Békés megyei Gabona- forgalmi és Malomipari Vállalat ebben az évben 132 átvevőhelyen 200 átvevővonalon szervezte meg a kenyér- gabona átvételét. Így naponta már több mint 30 ezer tonna búzát tudnak fogadni a mezőgazdasági üzemektől. Hiába nőtt azonban egy év alatt 15 százalékkal az átvevővonalak teljesítőképessége, az idén eddig nem tették azokat különösebben próbára. A rendkívüli, szeszélyes időjárás és az aratás lassú üteme miatt egy nap érték csak el a 15 ezer tonna gabona átvételét. A tárolás gondjait egyébként jelentős mértékben enyhíti aZ, hogy az elmúlt évben új betontároló épült Békéscsabán, s folyamatos az értékesítés is. A vállalat saját tárolóit és a mezőgazda- sági üzemek tulajdonában levő szükségraktárakat párhuzamosan tölti meg. Július 30-ig a tervezett mennyiség mintegy 55 százalékát vásárolták fel. A gabona túlnyomó többségét eddig és várhatóan az aratás hátralevő részében is szárítani kell. A szárítók teljesítőképessége emiatt sok helyütt befolyásolja az aratás ütemét. A szárítók használatában is együttműködés figyelhető meg. A Békéscsabai Állami Gazdaság gyulai kerületének szárítójába az elmúlt napokban a gyulai Lenin Termelőszövetkezet szállította a búzát. A gabonaforgalmi vállalat Szeghalmon, Vésztőn, Sarkadon, Dé- vaványán és Békéscsabán üzemelő szárítói naponta ezer tonna búza fogadására képesük. A nagy sietség miatt a szárítók üzemeltetése nem mindenütt felel meg a technológiai előírásoknak. Emiatt a vállalat szakemberei nem egy esetben túlszárítás- sai találkoztak. Az előírtnál nagyobb hőfokon történő szárítás ugyan megnövelheti a berendezések teljesítőképességét; de rendkívüli mértékben csökkenti a kenyérgabona sütőipari értékét. A vállalat az aratás kezdete előtt gondosan felkészült a búza minőségi átvételére. Az úgynevezett javító búzák beltartalmi értékének vizsgálatára, a minőségi átvétel megkönnyítésére 12 minősítőhelyet alakítottak ki, teljes műszerezettséggel, kiképzett laboránsokkal. Eredményes munkaerő-átcsoportosítás A szarvasi Szirén Ruházati Szövetkezetben már hosz- szabb ideje keresik a hatékonyságnövelés járható útjait. Minden munkaterületen igyekeznek bevezetni a végzett munkához szorosan kötődő bérezési formát. Nemrég a pártbizottság felhívására önrevíziót végeztek, és ennek során megvizsgálták, hol nyílik lehetőség a nem termelő létszám csökkentésére. Ez a revízió több olyan területet tárt fel, ahol még jelentős tartalékok vannak, így fordult a figyelem a készáruraktár felé, ahol sokáig lehetetlennek tartották a teljesítménybérezés bevezetését. Féléves előkészítő munkával azonban sikerült kidolgozni azokat a módszereket, melyekkel mérhető a raktári dolgozók munkája. A hathónapos előkészítésbe természetesen a raktári dolgozókat is bevonták, és együtt alakították ki azt a bérezési formát, mely július 1-gyel lépett érvénybe. A lényege az, hogy a készáruraktár dolgozóinak fizetése közvetlenül a kiszállított áruk mennyiségétől függ. így érdekeltek a dolgozók abban, hogy a különféle fuvarokmányok mindig időre készen legyenek, ne késsenek a rakodással, és folyamatos nyomon kövessék az esedékes szállítási időpontokat. Szükség esetén arra is felhatalmazásuk van, hogy kapcsolatba lépjenek a megrendelőkkel és értesítsék őket az áru elkészültéről. Bár a mindenre kiterjedő részletes értékeléshez hosz- szabb idő kell majd, az eddig eltelt egy hónap tapasztalatai máris nagyon kedvezőek. A régebbi 17 dolgozóból négyet máshová lehetett elhelyezni, a létszám tehát csaknem 25 százalékkal csökkent, ráadásul három dolgozó közvetlenül a termelésben talált munkát, és ez tovább javítja a hatékonyságot. Csökkent a raktározási költség, és meggyorsult az árukészlet mozgása. Jól jártak a raktári dolgozók is. Keresetük legalább 12—13 százalékkal lett több, mint régebben, de előfordulhat ennél jelentékenyebb emelkedés is, a végzett munka lehetővé teszi. Az Egyesült Izzó Kutató Intézetének munkatársai ebben az évben fejezik be az ipari célokat szolgáló, infravörös széndioxidlézer kutatási-fejlesztési munkáit. A lézerberendezés építésével párhuzamosan alkalmazástechnikai kutatásokat is végeznek. Ezeket elsősorban az Egyesült Izzó által készített fényforrástermékeinek gyártási technológiájában lehet hasznosítani. A kialakított lézercsaiád ötven- és ötszáz wattos fényteljesítmény-tartományban készíthető. A széndioxidlézer számos ipari területen, a „mini” változata pedig az orvostudományban használható fel (MTI-fotó: Hadas János felvétele — KS) Sínen a társulás Négy évvel ezelőtt, 16 termelőszövetkezet alapította 2400 hektár bevonásával a Békés megyei Zöldségvetőmag Termelési Modelltársu- lást. Az alapítókhoz azóta még öt tsz csatlakozott, a termőterület meghaladja az idén az állami támogatás feltételének szabott 5 ezer hektárt. Gépek és technolégiák A megalakulás célja kettős volt. Egyrészt, hogy a tagüzemek magas színvonalon, kiváló vetőmagot termeljenek, másrészt, hogy a tábláról lekerült magot kezeljék, csomagolják. Az első cél megvalósult. Sokat segített ebben az állami támogatás, amely lehetővé tette, hogy olyan célgépeket vásárolhassanak a tagok, amelyekkel a legmagasabb technikai szinten dolgozhatnak. A gépek mellé megszülettek a termesztési technológiák is. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium által juttatott, szaknyelven MÜFA-nak nevezett pénzalap segítségével. A műszaki-fejlesztési alap lehetővé tette, hogy szántóföldi kísérleteket folytassanak, s ennek alapján kidolgozzák a bab, a hagyma, a sárgarépa, a saláta és az uborka vetőmagtermesztésének új eljárását. És ez nem csekélység, különösen ha figyelembe vesz- szük, hogy más hasonló szervezetek hatalmasra duzzadt irányító apparátusával szemben mindössze négy szakember intézi a társulás ügyes-bajos dolgait. Munkájuk jó példa a szellemi tőke hatékony felhasználására. Elkészültek tehát a termelési technológiák, eredményük is mutatkozik a termések nagyságán, minőségén. Nem ilyen megnyugtató azonban a második lépcső, a feldolgozás. Ennek létesítményeire egy viszonylag csekély, ötvenmilliós fejlesz- tésialap-támogatást kért és kapott a társulás. Illetve, eddig csak egy részét könyvelhették el bevételi számláikon. öt, tíz, tizenöt és húsz — ebben a nagyságban és sorrendben kellett volna megérkezni az ígért pénznek 1977-től kezdődően. Az első és második összeget megkapták, a tavalyi már kétmillióval kevesebb lett, az idén még nem érkezett meg a várt értesítés. Pedig nagy szükség van rá, hiszen terveiket ennek megfelelően készítették el, s a 60 millió saját hozzájárulás kevés a megkezdett beruházások befejezéséhez, még a tagok rendkívüli erőfeszítése mellett is. Arak és költségek Miről is van szó? Tizenhat technológiai tároló színt, egy hagymarózsa-szikkasztót, egy paradicsomlé-kinyerő vonalat, egy palántanevelőt felépítettek, elkezdték 1500 hektár öntözésének megoldását. Az épületek1 egy részének készültségi állapota 80 százalék alatt van. Ha nem sikerül őket befejezni, csorbát szenved a „második lépcső”, mert hiába terem jó mag a földeken, ha nem tudják jól feldolgozni, az veszélyezteti a minőséget. Gondot okoznak a vetőmagárak is, hiszen a magtermesztés költségei is növekedtek. Egy gondosan elkészített önköltségszámítás szerint fajtaborsóból 1,76 tonna fedezi a termelés költségeit. Éppen magas termelési színvonaluk miatt egy fél tonnával ennél többet termelnek a társulási tagok’, és ez közel 5 ezer forint nyereséget jelent hektáranként. Ugyanakkor a búzavetőmag 8 ezer forintot hoz hektáranként. Nem nehéz elképzelni, milyen nagy ez a különbség ahhoz képest, hogy menynyivel nagyobb a borsó termelési kockázata a búzáénál. Nem tekinthető túlzásnak a vetőmagvállalatnak tett javaslat, hogy ennek megfelelően módosítsák az árakat, a borsónál és más növénynél. Remélhetőleg tárgyalás és közös megegyezés tesz pontot a problén.c végére. Semmiképpen nem nevezhető rossz üzletnek belépni a társulásba, hiszen minden tag részesedik a közös beruházásból és a haszonból. Csakhogy ezért adni is kell, mivel az állami támogatás feltétele a terület- növelés. És vannak olyan szövetkezetek, amelyek csak kis területtel és kis erőbedobással társulnak. Nem is érzik igazán, mit kell adni a kapott javakért cserébe. Tagok is gondok Név és helyszín nélkül. Az egyik üzem közös gazdaságában neveli a társulat többi tagjának1 a palántákat. Ugyanakkor háztájiban a tagok fóliáznak. Sajnos, nem egyedi a jelenség, hogy az egy időben jelentkező munkák közül a tagság a háztájit választja, s a vezetés sem figyel igazán a közösre. Ez történt az idén az említett üzemben, s a kár az, hogy 20 hektárra nem jutott palánta, ezért két tsz nem tudta teljesíteni a vállalt területen a termelést. A másik hanyagsága miatt. Az is gond, hogy sok1 helyen még mindig nem tartják be a termesztési technológiákat, ez pedig termés- és bevételcsökkenést okoz. A modelltársulás vezetősége látja a hibákat, tudják, hogy sokáig nem tűrhető a mindnyájuk hasznát veszélyeztető magatartás. Nem is terveznek nagyobb bővítést a tagok sorában és alaposan mérlegelik, kit javasolnak1 a felvevendők sorába. Az egyik ilyen új tag, a kétsop- ronyi Rákóczi Tsz, amelynek „szerepléséhez” szép reményeket fűznek. Három éve 67 millió volt a közös termelési érték, tavaly már 142, az idei terv szerint 162. Lendületes fejlődést takarnak a számok', s a terv is megvalósítható. Talán egy kicsivel még több is lesz — vallják az irányítás szakemberei. Sok mindenbe beleszólhat még az időjárás, de az már tény, hogy a területnek majdnem felén, 2450 hektáron termesztett borsó máris felülmúlta a tavalyi átlagot és a tervet. M. Szabó Zsuzsa
