Békés Megyei Népújság, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-12 / 162. szám
IZhslUlfiTc} 1980. július 12., szombat Kombájnosok rajt előtt Gyulai VÍZGÉP Középüzem — a valóságban A Szeghalmi Állami Gazdaság töviskesi I. számú kerületének a központi gépjavító műhelyében felkészültek a gabona betakarítására. Július 2-án megtartották a gépszemlét, nincs semmi akadálya annak, hogy a nagy nyári munka elkezdődjék. Mérei István, az SZMT munkavédelmi felügyelője két kérdést tesz fel Elek Mihály műhelyvezetőnek. — Hogyan szervezték meg a munkát? — Minden csapatban 6 kombájnos és két (szállító) gépkocsivezető van. Hozzánk tartozik még egy szerelő, aki nemcsak a gépek gyors javításáról, hanem az emberek ellátásáról is gondoskodik. Ha pedig esetleg baleset történik, azonnal segítséget nyújt. — Hogyan étkeznek majd a kombájnosok? — Ebédre másfél adagot kapnak a szokásos térítés ellenében, az uzsonna, ami ugyancsak kiadós lesz, térítésmentes. Citromos teát pedig annyit ihatnak, amennyi jólesik. Lacházi Pál 14 éve vesz részt a nyári nagy munkában. Már tavaly azon az E—516-os NDK gyártmányú kombájnon dolgozott, amelyen az idén is fog. Ezt a gépet a legjobbak egyikének tartja, amelyen — ahogy mondja — lehet keresni. — Tavaly mennyi pénz jött össze? — kérdezem. — Huszonegy napra 7 ezer 200 forintot kaptam. — Mit vár az idén? — Talán nehezebb lesz az aratás, mert sok a gyom és az esőzések miatt mély a talaj. — Mit szokott reggelizni munkába indulás előtt? — Szalámit, szalonnát, sonkát ... szóval, csupa tartalmas ennivalót, hogy jó legyen a közérzetem. — Munkavédelmi oktatásban részesült? — Igen. — Tudna adni egy-két jó tanácsot másoknak is? — A legfontosabb, hogyha bármilyen hiba van a gépen, előbb le kell állítani és áram- talanítani a motort. Csak azután lehet elkezdeni a javítást. Egyébként nekem az a véleményem, hogy a baleset- mentes munka egyik lényeges feltétele a jól működő gép. Akkor a vezető a figyelmét az aratásra összpontosíthatja. — Radványi Győző, a Jendrassik kombájnos szocialista brigád vezetője 12 éve vesz részt a nyári betakarítási munkában. A brigádjában egyszer sem fordult elő baleset. Valameny- nyien a saját gépükön dolgoznak, amelyet ők javítottak, és a tulajdonságait jó’ ismerik. — Néhány éve valamelyik gazdaságban előfordult, hogy a kombájn elgázolt egy fűben alvó embert. Itt nincs ilyen veszély? — Pihenésre, dohányzásra helyet jelölnek ki, ahová táblákat is kitesznek. Elek Mihály egy vastag drótkötelet mutat: — Mély a talaj, ha elakad valamelyik kombájn, a DT- lánctalpas traktor ezzel a 18 milliméteres drótkötéllel húzza ki a kátyúból. Biztosan nem szakad el. Mert előfordult már, hogy amikor a megfeszült drótkötél elszakadt, nagyot csapódott, és agyonütött egy embert. Pásztor Béla Konkurrencia? Együttműködés! Ahogy a leendő laké kéri A beruházási lehetőségek átrendeződésével napjainkban sokan úgy ítélik meg a helyzetet, hogy egyes kivitelezők között élénkül a korábban nem létezett konkurrencia. Valóban, az elmúlt évtizedben, némi túlzással, a beruházók sorban álltak a kivitelezőknél, hogy azok elvállalják egy-egy létesítményük megvalósítását. A beruházások összege szűkült, vagyis, most már a kivitelezőknek kell talpalniuk a munkák után. Konkurrencia. Az értelmező szótár szerint általános értelmezése szerint versenyzést, vetélkedést, versenyt jelent, míg közgazdasági tartalma a vállalatok, vállalkozók, monopóliumok egymás közötti könyörtelen harca, versenye a minél nagyobb haszonért. Napjainkban az építőiparban vajon van-e konkurrencia? — Van is, nincs is! — válaszol Tamási Géza, a Békési Építőipari Szövetkezet elnöke, akivel ezt a kérdést boncolgatjuk. — Szövetkezetünk feljövő ágban van, a 64 millió forintos kapacitásunk kitöltött, a városban működő más építőipari szervezetek, a KEVIÉP, az ÁÉV, az ÉPSZER, a városi tanács költségvetési üzeme, az Egyetértés Tsz, valamint az ÁFÉSZ építőipari részlege egymásnak ma még nem jelentenek konkurrenciát, ugyanis mindegyiknek más és más a feladata. Konkurrenciát jelenthetne egymásnak az ÁÉV, az ÉPSZÉR és az építőipari szövetkezetünk, de e három szervezet tagja a megyei építőipari társulásnak, így nem a versengés, hanem az együttműködés lehetőségét keressük. Persze, ez csak elmondva ilyen egyszerű. Az elmúlt két esztendőben a békési szövetkezet 6,5 millió forint veszteséggel zárta az évet, míg a városban más, lakásépítéssel foglalkozó szervezetek eredményt produkáltak. — Az elején úgy fogalmaztam, hogy van is, nincs is konkurrencia — folytatja az elnök. — A beruházóknak és a kivitelezőknek partnernek kell egymással lenniük, vagyis a beruházók ne ragaszkodjanak görcsösen az elképzelt műszaki megoldá- ' sokhoz, a kivitelezők pedig ne a kibúvókat keressék, hanem műszaki megoldásokat ajánljanak. Közösen keressék a megoldásokat. Persze, ehhez sok minden hozzátartozik ... S máris sorolja az elnök saját, korábbi hibáikat, ami önkéntelenül, de egyértelműen megrendítette beruházóik bizalmát. Ilyen volt többek között a rossz előkészítés, tervszerűtlen anyagrendelés és anyaggazdálkodás, gondok voltak a munkafegyelemmel, a munkaidő kihasználásával. Mindez a minőség rovására ment, . és gyakran csúsztak a befejezési határidők. — Ha valami konkurrenciát jelent, az a minőség és a határidő! Csak a pontos és jó munkával lehet a partnert megfogni — summázza az elnök, s egy példát említ: az elmúlt két évben szövetkezetünk olcsón vállalta a kivitelezéseket, sokan ezért keresték fel, s csak ritkán sikerült a szerződésben megállapított határidőket tartaniuk. Az elmúlt évtől változott az alapállás: a vállalási árakat egy szintre hozták más vállalatokéval, ugyanakkor a minőségi _ követelményeket emelték, s szigorú előírásnak tekintik a befejezési határidőket. Ezen intézkedések új helyzetet teremtettek: most már a jó minőség csalogatja a beruházókat, sőt, ma már ott tartanak, hogy a megye- székhelyen is építenek lakásokat a szövetkezet kőművesei. — Ha nincs konkurrencia, akkor létezik-e együttműködés? — s máris hangzik a válasz. A KEVIÉP békési főépítésvezetőségével jó kapcsolatot tartanak: a főépítésvezetőség a mélyépítési, a szövetkezet szakipari gárdája pedig a szakipari munkákban segít. Az ÁÉV-nek festő alvállalkozója a szövetkezet, ugyanakkor a megyei vállalat üvegező és tetőszigetelő munkákkal segíti a szövetkezetét. — A kölcsönös előnyökkel eredmények érhetők el. A tisztességes számlázás, nem a másikon való meggazdagodás, a kivitelezői erők, a feladatok koordinálása, a gépek közös üzemeltetése, az anyaggazdálkodás szorosabbá fűzheti a kivitelezők kapcsolatát. A megyei építőipari együttműködésnek is ez a lényege! — hangzik a megállapítás. — A szövetkezet a technológiai váltás időszakát éli... — Ez évtől a hagyományos építési módról áttérünk a közép téglablokkos technológiára. Már most látjuk, hogy hosszú távon Békés nem tud folyamatos munkát adni, ezért kellett kilépnünk a városon kívülre. Napjainkban építünk lakásokat a megye- székhelyen, de a megyében bárhová elmegyünk, ahol legalább 30 lakás építésével megbíznak bennünket. A jövő évtől pedig Gyoma, Me- zőberény és Sarkad térségében, az ottani építőipari szövetkezetekkel együttműködve középtéglablokkos félkész lakásokat építünk. — Akkor végeredményben csak mennek a munka után... — Az építőipar bizonyos fokig szolgáltató. A technológiai váltással a lakásépítésben előrébb léptünk, megnőtt a kivitelezői kapacitásunk. Hosszú távon szeretnénk megélni, jól élni, amit csak a színvonal emelésével tudunk megteremteni, újabb partnerekre találni — mondotta a szövetkezet elnöke. S még valamit a jövőről elárult: az elkövetkező évtől a befejező munkák időszakában szeretnénk felvermi a kapcsolatot az új lakástulajdonosokkal, s az otthonokat úgy elkészíteni, ahogyan azt a lakók kívánják. Törekvésük mindenesetre elismerésre méltó, és egy biztos: sok bosszúságtól kímélik meg a tulajdonosokat és magukat akkor, ha olyan színű csempét raknak a fürdőszobába, amit a lakók kémek, azt a tapétát ragasztják fel a falra, ami a családnak tetszik, olyan színűre festik a szobákat, ami illik a bútorhoz, s a villanykapcsolókat, konek- torokat oda helyezik, ahová kérik. Ha mindezt megvalósítják, biztosan konkurrenciát jelentenek más építőipari kivitelezőknek. — sz — Üzemek, kicsik és nagyok. Vitáznak róluk, hogy melyiküket támogassák. Egyszer már eldőlt a vita. A nagyok javára. Nem egészen vált be. Most vannak, akik sok kicsit, illetve közepeset szeretnének. Felépítettük a hegyet, s most lebontjuk? Kár lenne szemellenzősen nekirontani. Mit mond erről egy igazán illetékes szakember, Cser- nok Attila, az MNB elnök- helyettese? „Nem lenne jő, ha kampánnyá válna a kis- és középüzemek létesítése. Ahogyan helytelen az a sokáig érvényben volt vélemény, miszerint csak a nagyvállalat az igazán jó és hatékony, úgy az sem igaz, hogy a kisvállalatok létrehozásával minden gondunk megoldódik” — nyilatkozta lapunknak adott interjújában. A dolgok nem fehérek és feketék. A Vízgépészeti Vállalat gyulai gyára középüzem egy nagyvállalatban, önállóak is, meg nem is. Most nagyobbodnak. Szögi Antallal, a gyár igazgatójával beszélgetek. — Tételezzük fel, hogy önálló középüzemmé lennének. — Nem nyernénk vele, veszélyeket rejtene magában. — Miért? — önerőből képtelenek lettünk volna felépíteni az új telephelyünket. Ezt csak a négy üzem eredményeinek összeadása után, a vállalati újraelosztás tette lehetővé. — Közösen viselik a terheket? — Is-is. A másik három gyárban is volt fejlesztés, körülbelül 40 millió forint értékben. A vállalat a korszerűsítés költségeinek egy részét saját kasszából állta, kaptunk állami támogatást is, és vettünk fel a banktól kölcsönt. A törlesztésben — érthetően — ránk jut a legnagyobb rész. — A vállalat kebelében nagyobb a biztonságuk? — Pontosan. Nézze, szűkítjük a termékskálánkat. Ez gazdaságos, hiszen többféle, azonos rendeltetésű gyártmánycsaládot is készítünk. Ez a folyamat ugyanakkor kockázatos is. Gondoljon csak arra, ha a kevés terméktípusból egyre, vagy kettőre nem tartanak igényt a vásárlóink. Beüt a krach, szaladhatunk munka után. A vállalaton belül könnyebb átállni új berendezések gyártására, hisz a felkészülési idő alatt is kapunk munkát bőven. — így tehát kényelmesebb. — Igen, mert feladatvégrehajtók vagyunk. De ne felejtsük el, mi a vízügy háttéripara vagyunk’. A feladatunk elsősorban az, hogy különböző műtárgyakat, csöveket és egyéb szerkezeteket csináljunk nekik. Ez országos érdek. A paksi atomerőmű összes hűtővízellátó berendezése itt készül a gyárban. — Hogyan hangolja ösz- sze a négy üzem munkáját a vállalat? — A cég egyes létesítmények1 vízellátásához, szennyvíztisztításához szükséges összes vízgépészeti berendezés gyártását vállalja. Ezután megkeres egy tervező vállalatot, majd a tervek elkészülte után szétosztja a munkát a négy gyárnak. Képzelje el, ha önállóak lennénk,- mit csinálnánk. A négy középüzem külön-kü- lön rohanna esetleg ugyanahhoz a tervezőhöz, utána pedig leülne egyeztetni a terveket. Kooperálnánk1, egységes elképzelés nélkül. Káosz lenne, s ismét közelednénk egymáshoz. Hozzáteszem, romlanának az esélyeink a versenyben is, de ami a lényeg: nem kockáztathatjuk a vízügyesek munkáját, hisz nem kevesebbről van szó, mint az ipari vízellátásról, szennyvíztisztításról. Ehhez nélkülközhetet- lenek a könnyű és nehéz acélszerkezetek, csövek és a különböző méretű szűrőtartályok. Ezek egyszerűen kellenek1. S hogy minél gazdaságosabbak legyenek, azért közösen vagyunk felelősek. Ezt úgy értem, hogy felesleges lenne minden egyes üzemnek figyelemmel kísérnie a hazai, sőt a nemzetközi piacot. Szétforgácsolnánk az erőinket. — Mi a legfőbb törekvésük jelenleg? — Idővel fokozni az exportot. — Nincs itt valami ellentmondás? Az előbb ugyanis arról beszélt, hogy elsősorban a hazai vízügyi vállalatok igényeinek kell elegei tenniük. Ennek megfelelően a kivitelük eddig csak 5 százalék volt. — Ha teljesen elkészül az új üzemünk, két, három év múlva, akkor megduplázzuk a termelésünket. A beruházásokat visszafogták, ez várhatóan érinti mrjd a mi munkánkat is. Ha csak az eddigi, s nem is csökkenő ütemben épülnek a vízellátással és tisztítással kapcsolatos műtárgyak, akkor is több berendezést tudunk gyártani, mint amennyit itthon igényelnek. — S ha mégsem így lesz, hanem megnő a kereslet a termékeik iránt? — Na látja, akkor a vállalaton belül könnyebben tudunk alkalmazkodni az igényekhez. Nem kell velünk együttműködő partner után futkosni, mivel együtt vagyunk. A dolgok nem fehérek és feketék. Horváth István A csepeli gyárnak készítették ezt a rácsos szerkezetet. Háttérben: csövek Paksra Festésre készíti elő a fémet ez az automata gép Fotó: Martin Gábor
