Békés Megyei Népújság, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-11 / 161. szám
1980. július 11-, péntek <iki műit *Tti Sarkadon, a cukorgyár közelében megállunk, ősipusz- tát keressük. Két lovas kocsi közelít. A szakállas fiatalember a bakra könyököl, erősen gondolkozik. — A vasútállomás, a TÜZÉP-telep után, a sorompón túl széles földút ■ms Hej, valamikor víz vett körül bennünket vezet ősibe. Ügy tudom, egyetlen ház van ott, a Bau- kó-tanya. A keskeny betonúton vidáman szalad a Trabant. Bal oldalon behorpadt tetejű, elhagyott hajlék, előtte burgonyabokrok. Nem mesz- sze asszonycsapat kapál. Aztán csend lesz. Elénk tárul a fákkal, vadvirágokkal tarkított gyönyörű táj, a Gyepes nyugalmas vize. Madár röppen, sejtelmesen suhog a nád, sárga fejével bólogat a kamilla. Mindenütt megnyugtató békesség. Itt lassabban mérik az időt. Mintha karistolnák az évek homokszemei a tikta- koló élet tengelyét; a mutató keservesen lódul meg, könnyen elakad. Mi változott itt évszázadok óta? A régi idők világa megkapó és lehangoló is egyben. Az ember letelepszik, majd elhagyja ősi fészkét. A civilizáció törvényei szerint, aligha tehet mást. Márki Sándor, Sarkad történetírója 100 évvel ezelőtt hangsúlyozta; az itteni vár erősségét a természet nyújtotta. A települést már az Árpád-korban is a Fekete- Körös kiemelkedő hátságán kell keresni. Körülötte mocsaras, ingoványos föld volt, amelynek lápvilágát az áldások teremtették meg. A sarkadi tóval feltehetően összeköttetésben álló lápos rész az ösi-rét. A fáma szeKét évig még biztosan itt maradunk rint erre épültek Sarkad első kunyhói, a viszonylag dombos vidéken bukkantak rá az első lakók temetőjére. Az 1552-es összeírás idején e vízmentes terület már puszta. A századforduló éveiben harmincegynéhány házat számoltak össze. Tíz évvel ezelőtt 4—5 család lakott itt. Most csupán Baukó János fákkal takart tanyája áll. dacolva az elmúlással. Benyitjuk a kerítés ajtaját. Semmi nesz, csak a két kutya csahol eszeveszetten. Erre aztán a gazda is előkerül. Az istálló felől jön, csendre inti az ebeket. A gémeskúthoz sétál, vizet löttyint a kezére, és felénk közelít. Pirospozsgás, mosolygós, 62 esztendős ember. Rátámaszkodik a szénagyűjtő favillára, majd kíváncsian kérdi: mi járatban vagyunk. — Ez az utolsó ház ősiben? Az öreg szeme szomorkás kissé. — Bizony, az utolsó. Az őseim építették az 1800-as években. Itt születtem a három testvéremmel együtt, akik meghaltak. Nézze, ott a felirat — mutat a ház homlokzatára —, 1942-ben varázsoltuk újjá. Most már kicsit elhanyagolt a porta. Tudja, befelé tartunk mi is a községbe. Két és fél szobás, összkomfortos lakást építettünk. Központi fűtés is lesz. A gyerekek mindig ösztökéltek: gyertek, itt köny- nyebben boldogultok. Mind a három lány férjhez ment, a BÉKÖT-telepen, a pékségben dolgoznak. Szép családi házban élnek, a három unoka alig várja, hogy közelebb legyünk hozzájuk'. Szeretném, ha megmaradna ez a tanya. Az utókornak, hogy emlékezhessen Ősi egykori népére. Az asszony jön-megy, húzza a kútból a vizet, odabent a konyhában rakja a rőzsét a tűzhelybe. Főzi az ebédet. Tyúk kotkodácsol. A lebontott tanyákról elpártolt galambok csattogtatják szárnyaikat. Lakástervezés új módon Hazánk, Kelet-Európa t 11 nemzeti mozgalmak Több éves munkával — amelyben mintegy 70 tervező és kivitelező vállalat, különböző építésügyi szervezet és intézmény szakemberei vettek részt — elkészültek a lakásépítés műszaki tervezésének és tipizálásának fejlesztési irányelvei. Az ÉVM és a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézet irányításával azokat a követelményeket foglalták össze, amelyeknek következetes érvényesítése a következő ötéves tervben és a második 15 éves lakásépítési programban gz eddiginél jóval hatékonyabban elégíti ki a tömeges állami lakásépítés iránti társadalmi igényeket, differenciáltabb alaprajzú otthonokkal és a korszerű városnegyedeknek jobban megfelelő, változatosabb lakóházakkal. Az irányelvek a lakások és az épületek formálásában is új szemléletmódot juttatnak kifejezésre. A lakások tervezésénél például többféle életmódváltozatot vesznek figyelembe. így a lakószobáknál három kategóriát különböztetnek meg, a két fekhelyes hagyományos változaton túl az egyfekhelyes lakószobát és a fekhelymentes nappalit. Elsősorban a több gyermekes házaspárok és a több generációs családok lakásaiban a zavartalanabb együttélés érdekében félszobák tervezésével teremtik meg az elkülönülés lehetőségeit, a felnőttek, valamint a fiú- és leánygyermekek hálóhelyeinek elválasztását. A hat- személyes és az ennél még nagyobb, több generációs típusú lakásokban módot nyújtanak arra, hogy ameny- nyiben az anyagi lehetőségek engedik, két fürdőszobát helyezzenek el, az egyiket káddal, a másikat zuhanyzófülkével. A félszoba két fekhely elhelyezésére is figyelembe vehető, ha alapterülete lagalább tíz négyzetméter. Az étkezőhelyet pedig úgy alakítják ki, hogy a számításba vett lakók valamennyien egyszerre asztal- .hoz ülhessenek, de a tervező számoljon azzal is, hogy a lakók esetleg más hasznos célra szánják az étkező helyét. Bizonyos- esetekben, például ha a lépcsőház fűtött, választható az a megoldás is, hogy a lakás ajtaja ne előszobára, hanem csak kis belépőtérre nyíljon. A lakás alapterületének jobb kihasználását szolgálhatja az a változat, amely szerint részben a fekhelymentes nappali szoba szolgálhat a lakáson belüli közlekedés elosztóteréül. Ugyancsak közlekedő terület takarítható meg a konyha és a nappali szoba közvetlen kapcsolatának kialakításával. Az irányelvek sok lehetőséget nyújtanak változatosabb lakóépületek tervezésére is. Differenciáltabb megoldásokat tartanak szükségesnek épületsorok1, épület- csoportok, homlokzatok, épületmagasságok kialakításánál. Lehetőséget nyújtanak arra, hogy a felvonók megállóhelyét és a szemétledobó helyiséget a közbenső, félemeleti pihenőkön helyezzék el. S ha a szemét pormentes ürítése garantált, akkor nincs is szükség külön szemétledobó helyiségre. A jóváhagyott fejlesztési irányelvek szerint dolgozzák ki a paneles és az alagút- zsaluzatos lakásépítés típusterveit. Ezzel lehetővé tették, hogy a beruházók és a tervezők, a kisebb egységek és sejtek egymás mellé illesztésével formálják1 meg a differenciált igényeknek megfelelő lakásokat, épületeket. A térség népeinek többségénél a múlt század derekára kialakult az a nemzeti kultúra, amelyben a modernizált vagy frissen megteremtett irodalmi nyelv és a művészetek elsődleges funkciója a nemzeti célok szolgálata volt. így fokozatosan létrejött és a társadalom széles rétegei között is elterjedt az etnikai azonosságon alapuló modern nemzettudat. A folyamat kiteljesedéséhez azonban kevés volt az önkéntes társadalmi szervezkedés, meg kellett nyerni az állam támogatását és közreműködését. Az adott politikai keretekben ez legföljebb úgy volt elképzelhető, ha az egyes nemzeti csoportok területi önkormányzatra tesznek szert, és ez az önkormányzat a nemzeti célokat megfogalmazó és propagáló polgári-értelmiségi (esetleg liberális nemesi) kezekbe kerül. A nemzeti ébredés kulturális szakasza így törvényszerűen egy politikai szakaszban folytatódott, és megindult a küzdelem az állam- hatalom befolyásolásáért, a benne való részesedésért. 1848 tavaszán a belső társadalmi és politikai feszültségek, a hatalomnak az engedmények és a merev ellenállás között váltakozó politikája és a külső példa robbantotta ki a népek forradalmi föllépését. A liberális jelszavakat hangoztató megmozdulások elsődleges célja a polgári politikai és társadalmi berendezkedésre való áttérés gyors megvalósítása volt, de a mozgalom motorját a nemzeti célok alkották, az új néptribunok mögé fölsorakozó tömegeket a fölébredt nemzeti tudat járta át. A minden összehangolás nélkül egy időben jelentkező hullámmal szemben a hatalom tehetetlen volt, mindenesetre gyors engedményekkel próbálta lefékezni a forradalmi lendületet. A pánikból fölocsúdva a manőverezés mellett kezdtek előtérbe kerülni a katonai eszközök. A németországi mozgalmak kifulladása és tehetetlensége, Radetzky osztrák tábornok itáliai sikerei és a prágai megmozdulás leverése a nyár végére megteremtette az általános ellenforradalmi föllépés lehetőségét. Egyedül Magyarországon végződött e kísérlet első menete kudarccal, s a dinasztiával való — nem keresett — szembekerülés természetszerűleg radikalizálta a célokat és a politikát. Az európai és a magyar forradalom hatására ugyanekkor nemzeti és társadalmi követelésekkel álltak elő Magyarország nem magyar népei is. önálló nemzetként való elismerést és területi autonómiát igénylő programjuk nehezen volt összeegyeztethető a magyarok nemzetfogalmával és állameszméjével, amibe a mindenkire kiterjedő szabadság- jogok belefértek, de a külön nemzeti jogok nem. A bécsi udvarnak mindenesetre jól jött a magyarok hátában támadt zendülés. A magyar kormány részéről mutatkozó kezdeti értetlenség és türelmetlenség a szerbek majd a horvátok részéről fegyveres reakciót váltott ki, és a rövidesen nyílttá váló Habsburg—magyar konfliktusban létrejött a födéralista álcát öltő dinasztikus abszolutizmus szövetsége a magyarországi délszlávokkal, a románok zömével és a szlovákok kisebbségével. Nincs ér— Lehet, hogy itt halok én meg — szólal meg a feleség. — Persze, télen olyan nagy a sár, hogy mozdulni is alig tudunk. Itt van a sok jószág: három fejőstehén, négy kisborjú, öt süldő. Két évig még biztosan ittmaradunk. Csak a rendetlenséget szégyellem. A tanyavilágban is lehet szép környezetben lakni. A szülök és a három lány esküvői képe A színben kusza összevisz- szaságban, kopott mezőgazdasági szerszámok. Gereb- lyék, vasvillák1, egy rozoga darálóban csöves kukorica vár a sorsára. A kerítésen katonás rendben sorakoznak a köcsögök. — Azokat már bem használjuk, zománcos edényekbe töltjük a tejet — bizonygatja János bácsi. — Az asz- szony hetente kétszer viszi a. tejfölt, a túrót a sarkadi házakhoz. Nem panaszkodunk a sorsunkra. A téesz- nyugdíjam 2240 forint, a feleségem 680-at kap, és van egy hold háztájink. Később, a ház előtt, a barack- és diófák árnyékában újra a múltat idézzük. A gazda félkört ír le a karjával: — összeszámoltam, 51 házat bontottak le, amióta itt élünk. A 60-as években még 32 állt belőlük. Gyorsan jött az elmúlás. Ott, a sással benőtt terület volt a központ. Bolt, kocsma, iskola. Arra van Gyulavári, Kötegyán. A Beliczay uraság földjén még én is kapáltam a harmados kukoricát. Hej, valamikor víz vett körül bennünket. Védett helynek számított Ősi. Erdőség, nádas, vízivilág. A Gyepes itt a közelben ömlik a Kis-Körösbe. Amott, az akácos szélén van a temető. Esőt jósló fellegeket hoz a júliusban szokatlan hideg szél. Megborzongunk. Lábunk alatt gazrengeteg pattog, amint átgázolunk a kiszáradt csatornán. Poros levelű akácfák alatt faragott fejfák', ledöntött síremlékek. A vandalizmus idáig is elér. A látványtól döbbenten bogozzuk a neveket. Ősipuszta népe itt van alattunk, néhány méterrel a föld alatt. Vajon, gondol-e valaki rájuk? „Oláh Mihályné, született Debreczeni Zsuzsanna 1857—1941.” A földre lökött kövön: „Rúna János, élt 22 évet. Hősi halált halt 1917. április 18-án.” — Még két évig biztosan itt leszünk — mondta Baukó néni. És utána? Lehet, hogy csak az emlékekben él tovább ősipuszta. Aztán örökre elfelejtik. Seres Sándor Ledöntött sírkő a temetőben Fotó: Martin Gábor o politikai szakasza telme számolgatni, kit terhel mindezért a nagyobb felelősség, s hogy miért végződtek kudarccal a tragikus szembenállás időben történő fölszámolására tett kísérletek. A kölcsönösen elkövetett hibák végzetességét csak az demonstrálta mindenki számára egyértelműen, hogy az orosz segítséggel végül győzelmet arató császári hatalom a magyarországi nemzetiségeknek „azt adta jutalmul, amit a magyaroknak büntetésül”, alkotmányosság, nemzeti jogok és föderalizmus helyett a centralizált, bifrokratikus, mindenkit elnyomó rendőrállamot. A monarchiabeli forradalmak vívmányaiból egyedül a jobbágyfelszabadítás maradt fönn — s talán a legjobbaknak az egymásrautaltság némi fölismerése. A közép-európai nemzeti mozgalmak veresége csak ideiglenes lehetett. A tőkés fejlődés folytatódása és kiterjedése, az ebből fakadó belső társadalmi változások és a nemzetközi helyzet módosulása rövidesen újabb kísérletekhez, a nemzeti átalakulásért vívott küzdelem újabb fordulójához vezetett. 1859. és 1871. között megoldódott az olasz és a német egység ügye, ha nem is az ideális (forradalmi, demokratikus) formában. Ez közvetlenül érintette a közép-keleteurópai térséget, elsősorban az itt ható nemzetközi erők megváltoztatásával. Egyes nemzeti mozgalmak, legalábbis rövid távon, előnyösebb helyzetbe kerültek (például a magyarok), mások — csehek, lengyelek — nehezebb föltételekkel találták magukat szemben. A korábban is létező orosz fenyegetéshez hozzá társult a német terjeszkedés vagy asszimilá- lás veszélye, s az érintett kisebb népekben mindez erősítette a nagyobb államkeretbe tartozás mellett szóló érveket. Az 1860-as években nagyjából az is eldőlt, hogy ez a keret nem a dunai konföderáció lesz (amivel ugyan sokan kacérkodtak, de kellő határozottsággal egyetlen nép vagy mozgalom sem állt ki mellette, s különösen a hatalmon levők nem), hanem a megreformált szerkezetű, alkotmányos külsőt öltő Habsburg-monarchia. Az 1867-es kiegyezés három erő, a dinasztia, az ausztriai németek és a magyarok politikai elitjének a kompromisz- szuma volt, de a többi kilenc nép és azoknak a határokon túl élő rokonai is elfogadható kiindulópontnak tartották a dualizmust saját nemzeti érvényesülésükhöz. A Balkán teljes fölszabadulása csak 1912—13-ban következett be, amikor a bolgárok, szerbek és görögök — Oroszország aktív közreműködésével — félretették egymás közti ellentéteiket, szövetkeztek az oszmán hatalom ellen, s az eredmény a harcmezőn is megmutatkozott. Ugyanekkor azonban a nacionalizmus természetének másik oldala is megmutatkozott: a közösen kivívott siker után a zsákmány elosztásán össze is vesztek a győztesek, és Bulgáriát közös erővel (Románia támogatásával) jelentős mértékben megcsonkították. Előrevetítette árnyékát, hogy a nemzeti fölszabadulás önmagában még nem hozza meg a békét és nyugalmat, köny- nyen válik új konfliktusok forrásává. Jeszenszky Géza (Folytatjuk)
