Békés Megyei Népújság, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-06 / 157. szám
1980. július 6., vasárnap NÉPÚJSÁG KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Fanfár után Balogh Ferenc: Firenze TÉKA Hajdú Mihály: A csoportnyelvről „Ég s föld éled a dalban, szív s értelem száfgiyal abban, őrzi, kibontja a dallam mély századok énekét" — Keresztury Dezső soraival invitált a meghívó, s a toll, mely arra hivatott, hogy megörökítse a hallottakat, most összefoglalót nyújt át a IV. békés-tarhosi zenei napok eseményeiről. 1980. június 21., kora reggel. Egy város készül az ünnepi megnyitóra. Az utcákon, hirdetőtáblákon plakátok jelzik a nagy eseményt. Résztvevők, zeneszerető érdeklődők sokaságát szállítják a buszok a tarhosi zenepavilon elé. A hatalmas park üdvözletét madárdal jelzi, s míg a vendégek sétát tesznek az ősi fák között, a rendezőgárda percre készen biztosítja a nyitó,, ünnepség programját. Kilenc órakor fanfár adja tudtul mindenki számára: megkezdődtek a IV. békés- tarhosi zenei napok. Sűrítve is nehéz elmondani azt a gazdag programot, melyet az első nap jelentett Tarhoson. S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárának megnyitó szavai után, a zongoraverseny elődöntői és a Kodály-kiállítás nyújtotta élmények birtokában, részletesen is szólni kell az esti hangverseny vendégéről, Kocsis Zoltán Kossuth-díjas zongoraművész fellépéséről. Akik csak olvasták a műsorfüzet előrejelzését, tudták, hogy legkiválóbb pianistánk hatalmas feladatra vállalkozott. Akik jelen is voltak az eseményen, valami emberfeletti teljesítménynek és művészi lemérhetetlenségnek lehettek tanúi. Kocsis Zoltán nemcsak azt bizonyította be, hogy az emberi teljesítőképesség a csodákig fokozható — hisz egész napos zsűrizés után, pihenés nélkül vállalkozott a koncertre —, hanem műsorválasztásával a zongorairodalom legértékesebb kincseit tárta fel a hallgatóság előtt. A műsor első felében játszott Gyermekeknek sorozat a bartóki előadásmódhoz ragaszkodó hűség és az egyéni tehetség csodálatos ötvözetét adta. Kurtág: Játékok című szerzeménye a mai zene meghökkentő hangzásvilágába vezette be a közönséget. Meggyőző erejű, démoni sugárzású játékot hallhattunk. Szünet után Bach: A fúga művészetének kilenc darabja szólalt meg a művész előadásában, és nem túlzás, ha leírjuk, hogy a hangok megszólalásakor a zenetörténet és az előadóművészet két óriása talált egymásra. A műsor befejező részét Kocsis — Rachmanyinov és Wagner — átiratai alkották. A művész nevezte el mindezeket színpadra lépése előtt a „zongorajátszás mélyvizének”. A koncert végén szűnni nem akaró taps, virágcsokor jelezte, hogy ennek a „mélyvíznek” ura és parancsolója volt, s műsorával méltón adózott a hely szellemének. Másnap a zongoraverseny döntőjével folytatódott a program. 1980. június 22. Tarhoson első alkalommal gyűltek ösz- sze az ország zeneművészeti szakközépiskoláinak igazgatói és művész tanárai, hogy növendékeiket gondos útra- valóval ellátva próbára tegyék a fiatalok tehetségét, teherbírását és művészi fel- készültségét. Sok-sok lemondás, szellemileg és fizikailag is fárasztó gyakorlás előzte meg a huszonhat tehetséges gyerek találkozását. Kadosa Pál Kossuth-díjas zeneszerző, zongoraművész professzor elnökletével a bíráló bizottság tizenkét kitűnő zongoristát juttatott a döntőbe. A zsűri elnökének kétezer forintos különdíját Csik Laura, a Gulyás György alapította hétezer forintos tarhosi díjat Almásy László budapesti versenyzők nyerték, akik kiugró teljesítményükkel bizonyították tanáruk, Hambalkó Edit zongoraművész alapos felkészítő munkáját. Az a vasárnap emlékezetes marad sokak számára. A Békésen megtartott szakmai értékelésen a városi könyvtár kollektívája látta vendégül a zsűrit és a felkészítő tanárokat. Társadalmi intézmények, szocialista brigádok, vállalatok ajánlottak föl szebbnél szebb ajándékokat a győzteseknek, s nem lehet tudni, ki minek örült a legjobban. Volt, aki Kadosa Pál sugárzó szeretetét vitte magával vagy éppen Kocsis Zoltán kamaszos humorát őrzi ezután, s volt, aki az ajándékba kapott tarhosi könyvet dedikáltatta a jelenlevő hírességekkel. Az arcok, a tekintetek azt mutatták, hogy mindenki elégedett volt. A délután megtartott, régi tarhosi diáktalálkozó is ilyen emlékezetes marad. Este, a díjkiosztó ünnepségen, Tarhoson adták át Gulyás György és a debreceni Ko- dály-kórus részére — 25 éves jubileumuk alkalmából — a miniszteri dicsérő oklevelet, majd felcsendült a muzsika, s a gálahangverseny szereplői korukat meghazudtoló érettséggel játszották el kedvenc műveiket. Hétfőn reggel újabb vendégek érkeztek a zenepedagógiai tanácskozásra. 1980. június 23. Kilenc órakor térzenével fogadta az ünneplőbe öltözött fúvószenekar a konferencia résztvevőit Tarhoson. A békési zeneiskolások Bodri János vezényletével indulókkal köszöntötték a minisztériumi vendégeket és a tanácskozáson részt vevő pedagógusokat. A programfüzet sokakat érdeklő témát ígért. „Perspektívák és gondok a zenei nevelés fejlesztésében” címmel Strém Kálmán tartott vitaindító bevezetőt. Előadásában a zene és a társadalom kölcsönhatásáról, a közönségnevelés fontosságáról, a zenei nevelés jelenlegi helyzetéről, gondjairól és megvalósítandó feladatairól beszélt. A hallottak kapcsán a vitában — melyet Mező Imre zeneszerző vezetett — neves zenei és pedagógiai szakemberek mondták el javaslataikat. Tarczai Zoltán, Wenin- ger Richárd, Tibori Tímea és dr. Tótpál József után Gulyás György karnagy emelkedett szólásra, s Tarhos jövőjéről beszélt. Elképzelései szerint a magyar zenei élet vérkeringésébe oly módon kell ezt a helyet ismét bekapcsolni, hogy — egyrészt a nagyközönség előtt is meg kell nyitni a kapukat — melyre idén immár negyedik alkalommal került sor —, másrészt közös erővel olyan fórumot kell ittt teremteni, mely mindig a legfrissebb zenei és pedagógiai ismereteket nyújtja, és továbbképzést biztosít az óvodai, az alsó- és középfokú zeneoktatás számára. Szavait nagy tetszés fogadta, s a jelenlevők reagálásából érezni lehetett, hogy van igény az elmondottakra. Délután a békési Városi Tanács dísztermében a Békés-tarhosi Baráti Kör közgyűlésével folytatódott a program, majd este 7 órakor került sor a tarhosi zenepavilonban a debreceni Kodály-kórus és Alekszandr Kramarov szovjet hegedű- művész közös koncertjére. A kiváló hegedűs méltó partnere volt a Gulyás György vezette Kodály-kórusnak. Ezt az a szeretet és ünneplés is bizonyítja, melyben az est közönsége a környezet hangulatteremtő jelenlétében részesítette őket. 1980. június 24—25. A zenei napok szerves részét alkotta a Tarhoson megrendezett vonószenekari tábor. Szülők, gyerekek elbeszéléseiből, az újság híradásaiból június 17-től folyamatosan lehetett értesülni az itteni munkáról. A tábor légkörének igazi hangulata kedden este, a vendégművészek házi hangversenyén, bontakozott ki. A mezőgazdasági szakmunkásképző kollégiumának nagytermét ülték körbe a gyerekek, a megye zeneiskoláinak legjobb vonósai, telve várakozással és kíváncsisággal. Fejes Antal, a tábor vezetője köszöntötte a vendégeket, tanárokat, majd a gyerekek lelkes tapsától kísérve került sor Stanics Andrea, Kerek Ferenc és A. Kramarov műsorára. Tanulmányt lehetne írni a gyerekek figyelő tekintetéről, ahogyan élvezték a zene és az előadói műhelytitok közelségét. Igazi, baráti találkozó volt, méltó lezárása a tábor mindennapi munkájának. A záró hangversenyre szerdán este Gyulán, a zeneiskolában került sor. A zenekar játékának színvonala az előző évekhez képest örvendetes fejlődést mutatott. A gyerekek pontos összjátékuk- kal, biztos hangszerkezelésükkel alkalmazkodtak az est szólistáihoz. Legszebbre sikerült Arányi: Variációk zongorára és zenekarra írott művének lendületes előadása, valamint Vivaldi: a-moll kettős versenyének második tétele. Fejes Antal és Tóth István vezénylésén érződött, hogy a szakmai összefogáson felül emberileg is közel álltak a gyerekekhez. A hangverseny második felében a vendégművészek műsorában gyönyörködhettünk. Stanics Andrea előadásában — Kerek Ferenc zongorakíséretével — Bartók: Román táncok sorozata és Sarasaié: Cigánydalai szólaltak meg. Mindkét mű népszerűsége és a Sznyitkovszkij-tanítvány, Stanics Andrea ízléses előadói stílusa biztosította a sikert. Kerek Ferenc, a zene- művészeti főiskola szegedi tagozatának művész tanára Debussy, Schumann és Chopin egy-egy művét játszotta: Fények a vízen, Vallomás és c-moll etűd sorrendben. Játékát kulturáltság, érzékeny billentés és megnyerő technika jellemezte. Ezt követően került sor Alekszandr Kramarov szólóműsorára. A fiatal hegedűs egy éve él Magyarországon, s jelentős művészi múltra tekinthet visz- sza. 1973-ban az olaszországi Paganini-versenyen első díjat nyert, és olyan nagy nevű felkészítővel dicsekedhet, mint mestere, Leonyid Kogan professzor. Műsorában Bach: É-dúr partitájának prelúdiuma, Handoskin: Érzelmes áriája és Kreisler, Paganini egy-egy darabja szólalt meg. Stílusos, lendülettel felépített Bach-játékot hallhattunk, a Handoskin- ária a művész intim hangszerkezeléséről győzte meg a közönséget. Befejezésül a bravúr-etűdök briliáns előadása jelentette az est legnagyobb élményét. A békés-tarhosi zenei napok idei rendezvénysorozata nem zárult le ezzel a négy nappal. A meghívó szerint július 18-án a tarhosi parkban kerül sor a gyulai Várszínház és a zenei napok közös estjére, Kodály: Székelyfonójának és a Psalmus Hun- garicusnak az előadására. A vendégművészek és a rendezőgárda rövid időre megpihen. Majd, ha júliusban ismét felcsendülnek a fanfár hangjai, a Szokolay Sándor hangszerelte szignál jól ismert dallama, és felidézzük az idei év legszebb perceit, eszünkbe kell, hogy jusson Kodály szava: „Legyen a zene mindenkié!” Bizonyára számos olvasónk könyvespolcán megtalálható a Magyar értelmező kéziszótár. Ebből az egykötetes hatalmas és sokszori kiadása után is mindig elfogyó műből a magyar irodalmi nyelv és a mai magyar beszélt nyelv szókészletét ismerhetjük meg mintegy 70 000 szócikkben. A hét vaskos kötetben napvilágot látott A magyar nyelv értelmező szótárának anyaga új szavak, szó- kapcsolatok stb. felvételével még tovább bővült. Mégis sok olyan kisebb közösség kommunikációjában használt kifejezés lehet, melyet eddig szótáraink (még a tájszótárak sem!) nem jegyeztek. Pedig nem haszontalan dolog, ha ismerjük nyelvünk élő szókincsét, mert kevés híján minden ismeretnek anyanyelvűnk közvetítésével jutunk a birtokába. Most a Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok sorozat első, egyben az orosházi származású nyelvész kandidátus tizedik önálló megjelent A csoportnyelvről című munkáját vehettük kezünkbe. Mi a csoportnyelv és a csoportnyelvkutatás? A nyelvi rendszer bármely területén (hangrendszer, szókincs, mondatszerkesztés) minden nyelvi jelenség a témakörébe tartozik, mely az egységesen gyakorolt nemzeti köznyelvtől eltér, függetlenül attól, hogy milyen számú embercsoport (a nyelvészek szerint legalább három ember egybehangzó adatközlése kell, hogy az azonos jelentés kétségkívül megállapítható legyen) használta vagy használja. Ezeknek a fellelhető köznyelvtől való eltéréseknek az összegyűjtése, feltárása és közzététele a csoport- nyelvkutató feladata. A szerző megjelöli a csoportnyelvkutatás új irányát és lehetőségeit, bizonyítva az ilyenfajta vizsgálódások szükségességét. Szól a csoportnyelv és nyelvjárás, valamint a csoportnyelv és etnikum kapcsolatáról, az iskolai végzettség és műveltség szerinti nyelvi rétegződésről. •' Ezeknél a kutatásoknál a szókincs, a közszavak feltárásával lehet legjobban észlelni la változást, hisz a nyelvi rendszereknek ez a leginkább megújuló része. A helynevek, földrajzi nevek gyűjtése területén megyénkben is sok még a tennivaló, a csak kis közösségek által ismert dűlők, tanyarészek, laposok, erek, csatornák, határrészek stb. régi neveit leginkább a környéken lakóktól lehet összeszedegetni. Szeretnénk, ha itt Békés megyében is termékenyítő hatása lenne ennek a munkának, és - az elkövetkező évek folyamán elkészülne néhány tudományos igénnyel megírt csoportnyelvi sajátosságokat feldolgozó kiadvány, és megjelenne ebben a Hajdú Mihály által szerkesztett sorozatban. Kár hogy a csekély példányszám miatt nem juthat el mindenhova ez a „bordó füzet'.. pedig a téma közérdekű volta miatt sokkal nagyobb nyilvánosságot érdemelne. Koszorús Oszkár F, Pálfy Zsuzsa Károlyi Júlia: A csizma Reggelre kimerültén és csapzottan az asztalon állt a csizma Vajon ki járt az éjjel benne s neki mi a terve Megdöbbenjek, bámuljam vagy járjak benne Honnan érkezett ez az álomból meglépett csizma egyenest az asztalra Balogh Ferenc: Békéscsaba
