Békés Megyei Népújság, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-30 / 177. szám

Készülnek a tv-hátlapok az Orosházi Vas-, Műanyag Ipari Szövetkezet reklámrészlegében. A mintegy 18 ezer darabos megrendelés 3 és fél millió forint árbevételt jelent a szövet­kezetnek Fotó: Veress Erzsi Döntőn a legfelsőbb Bíróság Elváltak — kié a családi ház? A házastársak húsz évvel ezelőtt keltek egybe, de öt év múlva elváltak. Hét év­vel később újból összekerül­tek, a régi szerelem fölújult és ismét házasságot kötöttek- Ez sem bizonyult tartósnak, mert újabb öt év múlva életközösségük megszűnt és a válást is kimondták. Két kiskorú gyermekük az asz- szonyhoz került. A volt házastársak saját családi házukban laktak. Az asszony pert indított a va. gyonközösség megosztásáért. Ebben kérte, hogy nyolcvan- ezer forint ellenében őt jo­gosítsák fel a ház magához váltására. A férj — az egyéb vagyontárgyak figye­lembevételével — kétszáz­ezer forintot követelt. Az asszony volt férje igényét százezer forint erejéig elis­merte és tízezer forint érté­kű ingóságok kiadását is vál­lalta. A járásbíróság a házra a közös tulajdont megszüntet­te és ,a kölcsönös követelé­sek elszámolása után, 140 ezer forintért azt az asszony tulajdonába adta azzal, hogy az összeget kilencven nap alatt köteles megfizetni. Az ítéletet a megyei bíró­ság helyben hagyta. Nyolc­vanezer forint kifizetése után, fennmaradó tartozásá­nak huszonnégy havi tör­lesztése iránt az asszony ké­relmet terjesztett elő, de azt a járásbíróság elutasította A jogerős ítélet és a rész­letfizetési kérelmet elutasító végzés ellen a legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt, amelynek a Legfelsőbb Bíró­ság helyt adott, az alsófokú ítéleteket megváltoztatta, az asszonyt terhelő marasztalá­si összeget százezer forintra leszállította ■ és engedélyt adott, hogy tartozását havi kétezer forinttal törlessze. Az indoklás szerint az in­gatlan értékét a beköltözhe- tőségi állapot .alapján állapí­tották meg, holott, tekintet­tel kellett volna lenniük a családvédelmi szempontok­ra: hogy a házasság a férj felelőtlen magatartása kö­vetkeztében romlott meg, továbbá, hogy gyermekeik az anya gondozásában marad­tak és az ingatlanban vele együtt élnek. Ezért a Legfelsőbb Bíró­ság a házat csökkentett ér­tékben vette számításba és így állapította meg az asz- szonyt terhelő megváltási árát. s a hátralék részletek­ben történő fizetését is in­dokoltnak találta. Fizet a segédmotoros Segédmotoros kerékpáron haladt egy fiatalember a fő­útvonal felé- Az „Állj, el­sőbbségadás kötelező!” táb­lánál megállt, majd újból el­indult, de a jármű nem gyorsult fel, s így mielőtt a főútvonal jobb oldalához ért'volna, odaérkezett egy személyautó. Ennek követ­keztében a kocsi megingott, majd az árokba fordult. A vezető és utasa csak köny- nyebb sérüléseket szenve­dett, az autó azonban javít­hatatlanul tönkrement. A fiatalember ellen a rendőrség eljárást indított és az elsőbbségadás elmulasz­tása, s ,a közúti közlekedés rendjének megzavarása mi­att háromezer forint pénz­bírsággal sújtotta. vezetői igazolványát pedig egy évre bevonta. Ilyen előzmények után az autótulajdonos kétszázezer forint megfizetéséért a bal­eset idején még kiskorú ke­rékpáros, valamint szülei ellen kártérítési pert indí­tott. Az ügyben végső fokon döntő Legfelsőbb Bíróság a kerékpárost havi részletek­ben fizetendő százezer fo­rint megfizetésére kötelezte. Az ítélet indoklása sze­rint a fiatalembernek szá­molnia kellett azzal, hogy a már négyéves segédmotoros kerékpár nem gyorsul fel megfelelően. Csak úgy lett volna szabad fölhajtania, hogy az ott haladó gyorsabb járművek forgalmát ne za­varja. Ezt elmulasztotta, s ezzel olyan veszélyhelyzetet teremtett, ami a baleset köz­vetlen okozója lett Az autóvezető azonban szintén vétkes. Kilencven kilométeres sebességgel ro­bogott, de a jó látási viszo­nyok között az útkeresztező­déshez érkező kerékpárost észre vehette. Bár a főútvo­nalon elsőbbsége volt. a KRESZ által előírt fokozott gondosság mellett, a sebes­séget csökkentenie kellett volna. Ezért a Legfelsőbb Bíró­ság, 50—50 százalékos kár- megosztást alkalmazva, kö­telezte a kerékpárost a százezer forint megfizetésé­re, de a szülőkkel szembeni keresetet elutasította­Hajdú Endre „II kritika helyben maradt” Miirt nincs parkfrozóhely? Endrőd nagyközség kom­munistái a beszámoló és a vezetőségválasztó taggyűlé- ‘ seken élénken és jó szándé­kú bírálattal mondták el véleményüket szűkebb hazá­juk fejlődéséről, gondjairól. A legmozgalmasabb taggyű­lések a kongresszusi irányel­vek vitája során zajlottak, ekkor a tagság 90 százaléka hozzászólt. A belpolitikai, ideológiai és gazdasági élet szinte minden területéről be­széltek és kérdeztek a helyi vezetőktől. Miről mondták el véleményüket az endrődi kommunisták, és milyen ta­nulságokat szűrt le ezekből a községi pártvezetőség, er­ről kérdeztük a községi párt­titkárt, Kenyeres Istvánt. — Általános tapasztalat, hogy jól tudjuk kritizálni az ország dolgait, csak azt nem látjuk világosan, amikor a saját házunk táján csorbul a politika. A mi taggyűlé­seink fő erénye az volt, hogy a kritika helyben maradt, személyre és ügyre szabták. Főként a munka szerinti el­osztás, az egyéni felelősség, az üzemi belső tartalékok feltárásának kérdéseiről folyt a szó. Soha nem- ta­pasztalt jelentőséggel vető­dött fel a jövedelemelosztás helyzete. Mindenki azzal ér­tett egyet, hogy a párttagok­nak mindenben és minden­hol példát kell mutatniuk. Bírálták a rossz szervezés miatt egyes munkaterülete­ken tapasztalható lazaságo­kat, s az egyenlőtlen leter­helést. Az ütemes, eredmé­nyes munka feltétele a jó gyártáselőkészítés, a minő­ségjavítás, a termelési felté­telek javítása lehet. Hang­súlyozták a vezetők felelős­ségét minden szinten. Ha pontos és határozott a fele­lősök megjelölése, nincs „lab- dadobálgatás”, hogy nem én, hanem a másik vétett ezért, vagy azért. Ha jó az anyag- ellátás például az ENCI-nél, a minőség is megfelelő, ak­kor nem esik, akadozik a termelés, még ha néhányan hiányoznak is a szalag mel­lől. — A község életéről ho­gyan nyilatkoztak a taggyű­lések résztvevői? — Az elmúlt öt év szo­ciális, kommunális fejlődésé­vel elégedett a lakosság. Ez­alatt többet haladtunk, mint az előző időszak sok-sok évében. Azt viszont szóvá tették, hogy javítsunk kör­nyezetkultúránkon. A szom­szédos községek rendezetteb­bek, tisztábbak, szebben par­kosítottak. Oj keletű jelen­ségre is felfigyeltünk: igé­nyes kultúrájú házak lakói a szemetet nylonzsákba gyűj­tik, aztán a község szélén elszórják. Ez nem jó így. El­sősorban a háziasszonyok bírálták a kereskedelmi el­látást. A nők 90 százaléka dolgozik, otthon mégis el kell végezniük a házi mun­kát. A főzés gondjain sokat könnyíthetnének a boltok választék- és minőségbőví­téssel. Felvetődött egy nyug­díjasklub alakításának gon­dolata. Sok az idős ember a községben, róluk szervezet­ten kell gondoskodnunk. — Miként reagáltak ezek­re az észrevételekre? — Konzultáltunk az üze­mek, téeszek vezetőivel, a községi tanáccsal, és meg­vizsgáltuk a változtatás le­hetőségeit. Az üzemekben I termelésirányítók, szakem- I berek, munkások részvételé­vel munkacsoportok alakul­tak. Az ésszerű anyag- és munkaerő-gazdálkodást mér­ték fel önvizsgálattal. Az üzem teljes tevékenységét elemezniük kellett. A mun­kacsoportok saját tapaszta­latuk mellett széles körű közvélemény-kutatást végez­tek, véleménycserét szervez­tek a dolgozók között. Számtalan jó javaslat szüle­tett, amelyet az intézkedési tervekbe építettek. Hatalmas anyag gyűlt így össze, s mindez a jó értelemben vett üzemi demokráciára épült. A vizsgálatot végzők azt a módszert is alkalmazták, hogy felkérték a munkáso­kat, írják le néhány szóval tevékenységüket, értékeljék a körülményeiket, a saját tel­jesítményüket. A terv nyo­mán már jó néhány intézke­dést bevezettek. Például a cipészeknél sor került az irányítási rendszer átszerve­zésére, a gyártáselőkészítés, -termelés, -értékesítés egy­másra épülő, egymást el­lenőrző organizmusának tu­datosabb tervezésére. A sza­bók szövetkezetében korsze­rűsítették a személyre szóló munkaköri leírásokat, felül­vizsgálták a normákat, in­tézkedtek a gyártásszerve­zésről. — A községben milyen változásokról, intézkedések­ről számolhatnak be a kér­dezőknek? — A következő ötéves tervben környezetünk szépí­tése lényeges feladat. A két község, Gyoma és Endrőd közös üzeme, a költségveté­si üzem, megvalósítja majd a szervezett szemétgyűjtést. Köztisztasági eszközöket, például locsolókocsit kell vá­sárolnunk. A Hazafias Nép­front is mozgósítja az em­bereket hogy mindenki tart­sa rendben az utcát a háza előtt. A tanács próbaként vásárolt 2 ezer rózsatövet, és ezt egy hosszú utca lakói társadalmi munkában ültet­ték el. Azóta is példásan gondozzák. A tanács művelődési elő­adója és a művelődési ház igazgatója együtt mérik fel a nyugdíjasklub létrehozásá­nak lehetőségeit, az igénye­ket. Az idősebbek szemléle­te koronként változik: a ré­gi nyugdíjasokat nem lehet a közösségbe csábítani, az öregek napközijébe is nehe­zen mennek. A 60—65 éve­sek pedig nemrégiben kita­lálták, hogy létesítsünk nyug­díjasok panzióját. Itt lakré­szeket alakíthatnánk ki, kö­zös társalgójuk lenne, orvosi felügyelet mellett élnének. Ehhez sokan felajánlották a pénzüket is. A község egészségügyéről elismerően szóltak az embe­rek, három körzeti orvosunk van, ősztől munkába áll a második fogorvos. A bölcső­dénkbe, óvodánkba minden jelentkezőt fel tudtunk ven­ni. Ebben a tervidőszakban kaptunk 8 tantermes iskolát, amelyből okos gazdálkodás­sal 12 tantermet alakítottunk ki. Renováltuk, javítottuk a régi iskolát, de bizony ezen a területen van még tenni­valónk. A községi párttitkárságot nem lehet kitanulni, itt egye­dül nem lehet okos az em­ber. Csak úgy dolgozhatunk, dönthetünk jól, ha szinte na­ponta ott vagyunk az üze­mekben, a téeszekben, a dol­gozók között. Értjük, érez­zük a gondjaikat, s az alap­szervezeti párttagság erejé­vel, ötleteivel, javaslataival segítjük a munkájukat. Az intézkedésekből, a község életének változásaiból máris mindenki érezheti, hogy a véleményét figyelembe vet­tük, s az okos gondolatokat a község hasznára valósítjuk meg. Bede Zsóka Amíg kétsávos volt Bé­késcsabán az Orosházi út, mellette néhány parkírozó­hely is létezett- Igaz, inkább csak hevenyészett, téglatör- melék-burkolatú, de legalább állhatták a gépkocsik vala­hol, amíg gazdáik betértek mondjuk az ABC-kisárudá- ba, az eszpresszóba, vagy a vasboltba. Most négysávos az út. Jó és szép is. Bizonyára meg kellett fizetni- az árát. Ilyen úton sokkal biztonságosabb a közlekedés, mint azelőtt volt. A régi, tehát a szüksé­gesség alapján kialakult gép­jármű-parkírozó helyek azonban megszűntek, illetve azok helyett nem hoztak létre újakat. Az út szélén pedig majdnem mindenütt megállni is tilos. A gépkocsi nem luxus­cikk. Egészen természetes például, hogy munkaidő után valaki autón megy a gyer­mekért. az óvodába, bölcső­débe, hazafelé tartva pedig betér egy-egy üzletbe vásá­rolni. De hol álljon meg a kocsival, ha nincs parkíro­zóhely? Sok kényelmetlenségtől mentesülnének a gépkocsi­tulajdonosok. ha az út ter­vezői és építői pótolnák a mulasztottakat Akár úgy is, hogy nagyobb forgalmú he­lyeken — kereskedelmi egy­ségeknél, üzemek bejárata körül — e szép négysávos út mellett készítenének parkí­rozóhelyeket. Közös erővel, mert végső soron az ő érde­küket is szolgálja. —or tést azonban minden esetben nedvesíteni kell. Az égési sérülteknek nyúj­tott elsősegély további része (a sérült bőrfelület és az alatta fekvő szövetek lehűté­se, valamint a közönséges vagy nedvesített kötés fel­helyezésén kívül) az elvesz­tett folyadék pótlása. Az égési sérülés következ­tében a sérült végtagrészle­ten, vagy testrészleten szá­mottevő folyadékkiáramlás kezdődik meg az erekből. Ez az oka annak az ismert je­lenségnek, hogy az égett végtagrészlet, vagy testrész fél, egy nap alatt jelentősen megduzzad. A vizenyőbe ke­rült folyadék a keringő vér­ből veszendőbe megy, és en­nek már nemcsak a helyi el­változások, hanem a sérült általános állapota szempont­jából is jelentősége van. Ezért a folyadékpótlást hala- * déktalanul, illetve mielőbb meg kell kezdeni. A folyadékpótlás céljára a tiszta víz nem felel meg. Az érpályából ugyanis nemcsak víz, hanem ásványi sók (el­sősorban nátrium) mennek veszendőbe, ezért pótolnunk kell azokat is. Ellenkező esetben úgynevezett vízmér­gezés állhat elő, amely ön­magában is súlyos állapot. Ezért szájon át történő folyadékpótlás céljára csak üdítő ital, sós tea, leves, vagy bármilyen más folya­dék felelhet meg, amely ás­ványi sókat is tartalmaz. Folyadékot kis adagokban mindaddig keli fogyasztani, míg a sérült orvosi kezelés­ben nem részesül. Ezzel el is értünk az első­segély befejező mozzanatá­hoz: a sérültet mielőbb or­voshoz kell juttatni. A sérü­lés bekövetkezése és az or­vosi ellátás megkezdése kö­zötti idő, az elsősegély mel­lett, a sérült felgyógyulásá­nak második döntő tényező­je. A kettő között nehéz fon­tossági sorrendet felállítani. Ezért mindenkinek köte­lessége, saját magával és a társadalommal szemben is, hogy a sérülések e súlyos fajtájának, az égési sérülés­nek az elsősegély keretében végzendő eljárásaival tisztá­ban legyen. A korszerű gyűjtőeszközök okozta sérülések ii. A különböző gyújtókeveré­kek áttekintése és a nukleá­ris fegyver hatására való utalás után rátérünk a vé­dekezés lehetőségeire, és a már bekövetkezett sérülés elsősegély keretében történő ellátásának teendőire. A nukleáris bomba égési sérülést okozó hatása ellen a védekezés látszólag egysze­rű. Ügy szokták mondani, hogy az atombomba ott okoz égési sérülést, „ahová lát”. Ez azt jelenti, hogy a fény egyenes vonalúan terjed, és ennek következtében min­den, ami hatékonyan árnyé­kol, véd az égési sérülés el­len is. Az atombomba égési sé­rülést okozó hatása elleni védekezés egyebekben telje­sen azonos az atombomba más károsító tényezői elleni védekezés formáival. A napalm, foszfor és ha­sonló típusú gyújtókeverékek elleni védekezés bizonyos ér­telemben több eredménnyel kecsegtet. A bomba robba­násakor szétfröccsenő gyúj­tókeverék cseppjei ugyanis a ruházatra fröccsennek, és habár azt rendszerint átége­tik, amennyiben sikerül gyor­san levetni, az égési sérülé­sek megelőzhetők. Ebből a szempontból a különböző vé­dőleplek, vagy akár egysze­rű köpeny, kabát viselése is bizonyos fokú védelmet nyújt, illetve a védekezés le­hetőségét biztosítja. A szabadon, fedetlenül le­vő testfelületre csöppent gyújtókeverék hevesen ég, és ezért igen hamar mély égési sérülést okoz. A vízzel tör­ténő oltás céltalan, mert a korszerű keverékek vízsu­gárral nem olthatok, egyedül a levegőtől történő teljes el­zárás biztosítja eloltásukat. Erre vastag pokróc, takaró, esetleg alkalmas lehet, de célszerűbb földdel, vagy ho­mokkal történő beszórás, be­fedés (úgy, hogy levegőtől a gyújtókeverék anyaga el le­gyen zárva). Jó szolgálatot tehet megnedvesített vastag ruhadarab is, minthogy ez gyakorlatilag állandóan víz alatt tartja a foszfor- (vagy más hasonló) szemcséket. A veszélyforrás kiiktatása, illetve a tűz területének el­hagyása után következő te­endő a sérült elsősegélyben részesítése, az égési seb el­látja. A múlt században több kutató felhívta a figyelmet arra, hogy a felmelegedett bőr és a bőr alatti szövetek mielőbbi lehűtése a szövet­károsodást, azaz az égési sé­rülés mélységét csökkenteni képes. Ez az elsősegély ke­retében alkalmazható mód­szer azután, mint sok más elv, feledésbe merült, és csak a XX. század utóbbi évtize­deiben ismerték fel újra je­lentőségét. Ma már objektív kísérleti eredmények birto­kában állapíthatjuk meg, hogy a sérülést követő 5—15 percen belül végrehajtott ak- ' tív hűtés jelentősen csök­kenti a sérülés súlyosságát. A hideg víz alkalmazásá­nak előnye, hogy a fájdal­mat is csillapítja. Használ­hatunk hűtés céljára jeget is, ennek az égési sebre rög­zítése azonban rendszerint körülményes. Napalm vagy más típusú gyújtóanyag-keverékkel tör­tént sérülés esetén a hűtés mellett az állandó folyó víz­nek, illetve elsősorban ned­ves kötéssel a levegőtől való elzárásnak van jelentősége, hogy a keverék ne égjen to­vább, és a már bekövetke­zett sérülés ne súlyosbodjék. Emellett azonban itt is érvé­nyesül a hűtő hatás. Az elsősegély befejezése után minden esetben nedves kötést kell a sebre helyezni, és sondoskodni arról, hogy a kötés anyaga az orvosi ellá­tás megkezdéséig nedves ma­radjon. Az égési sérüléseknek kö­téssel történő ellátása tulaj­donképpen nem gyógyító be­avatkozás. A hűtés ezzel szemben a legkorszerűbb szakorvosi szintű gyógykeze­lés megkezdésének számít, illetve az első elengedhetet­len lépés, különös tekintettel arra, hogy a felmelegedett szövetek lehűlése, mint em­lítettük, már 20—25 perc alatt bekövetkezik, ezen az időponton túl a hűtésnek nincs jelentősége. Amennyi­ben foszfor tartalmú gyújtó­keverékre van gyanú, a kö-

Next

/
Thumbnails
Contents