Békés Megyei Népújság, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-30 / 177. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS fl MEGYEI TflNACS LAPJA 1980. JÚLIUS 30., SZERDA Ara: 1,20 forint XXXV. ÉVFOLYAM, 177. SZÄM Lassan sikerül megfékezni az árt I Qt és fél ezren dolgoznak a veszélyeztetett területen Kedden Gergely István államtitkár elnökletével rendkívüli ülést tartott az Országos Vízgazdálkodási Bizottság. A tárcaközi testület az Országos Vízügyi Hivatal előterjesztése alapján megtárgyalta és jóváhagyólag elfogadta a Tisza-völgyi árvíz- és belvízvédekezési, helyi vízkárelhárítási helyzetről szóló beszámolót. Elismerését fejezte ki a védekezésben együttműködő szervek eddigi erőfeszítéseiért, különösen a vízügyi szolgálat, a honvédség, a belügyi szervek, az érintett lakosság, a helyi tanácsi és pártszervek dolgozóinak munkájáért. A védekezés hatékonyságát szolgáló konkrét intézkedések mellett — állapította meg a bizottság — változatlanul a lakosság élet- és vagyonbiztonságának megőrzése, a kitelepítettek megnyugtató ellátása, a települések és létesítmények védelme, a mezőgazdasági betakarítási munkák gyorsítása a legfontosabb feladat. Felhívta a figyelmet arra, hogy az apadás ellenére még nagy víznyomás terheli a gátakat, és jelentős területet borít még a belvíz. Ezért lankadatlan, sőt megkettőzött figyelemmel és erővel kell folytatni a védekezést a rendkívüli károk csökkentése, elhárítása érdekében. Különösen jól szervezett és megfeszített munkára van szükség a Körösök, a Bodrog és a Tisza térségében, ahol a legveszélyesebb árhullámok alakultak ki, és a legnagyobb kiterjedésű a belvíz. A Hosszúfoki csatorna töltését több mint ezer honvéd magasította A Kettős-Körösön történt gátszakadás nyomán hétfőn és tegnap éjjel is óriási erővel folyt a veszélyeztetett területen élők kiköltöztetése, az értékek mentése. A válságos órákban a veszélyeztetett szakaszra százszámra jöttek segíteni a környező településekről, valamint a néphadsereg különböző alakulataitól. Ap elmúlt 24 órában csaknem kettő métert csökkent a folyó vízszintje. Ezzel egy- időben viszont nőtt a2 elöntött terület nagysága. Ameddig lehetett, az ember útját Szalay, a Detre testvérek, Kardvívóink és a vízilabdacsapat Bronzérmes nap az olimpián A legjobb hat között hét sportágban voltunk érdekeltek a moszkvai olimpia tizedik napján. Magyar aranyról nem számolhatunk be, annál több helyezésről. A hét sportágból négyben jutott dobogós hely a mieinknek. Igaz, ez mind bronz, s állíthatjuk, azok értéke igen változó. Amíg a vízilabdában kudarcként foghatjuk fel a harmadik helyezést, addig a repülő hollan- dis (vitorlázó), Detre testvérpár bronzérme akár egy jobb helyezéssel is felér, hiszen az olimpiák történetében még sohasem jutott magyar vitorlás a legjobb három közé. A nyári olimpiai játékok tallinni második versenynapján futottak ki a Vízre a vitorlások. Ez volt az első futam. E napon már felhívta magára a figyelmet a testvérpár — Detre Zsolt és Szabolcs — második helyezésével- Fél nappal — egy óvás után — az élre kerültek. Ezt követően váltakozó sikereket értek el a további futamok során, de őrizték helyüket ,az élmezőnyben. Az ötödik forduló után negyedikek, a hatodik után pedig ötödikek voltak. Az utolsó — 7. futamban diadalmaskodtak ,az ír és dán legényA súlyemelő Szalay bronzérmes (Telefotó) ség előtt, ami annyit jelentett, hogy az összetett verseny eredményhirdetésekor a dobogóra állhatták. Az olimpiai súlyemelőversenyek utolsó előtti napján a 110 kg-osok, azaz a nehézsúly úak léptek porondra. Tizenhárom versenyző alkotta a mezőnyt és már a rajtnál nyilvánvaló volt, hogy ez a társaság különböző erőcsoportokra oszlik, öt súlyemelő emelkedett ki korábbi teljesítményei alapján a többi közül, éspedig a szovjet Taranyenko, az idei Európa-bajnok és az összetett világcsúcs tulajdonosa, a bolgár Hrisztov, ötszörös világbajnok, akinek összetett világrekordja öt évet élt, a svéd Nilsson, a szakítás világbajnoka és a csehszlovák Khek, aki az elmúlt esztendőben Várnában Európa- bajnok volt ebben a fogásnemben. Az ötödik Szalay György, aki 392,5 kilós teljesítménnyel tartja az országos csúcsot. Ennek az ötösnek a versengése rövidesen négyesre szűkült, mert a csehszlovák Khek nem bírt a kezdő súly- lyal, először kétszer a 175, majd 'utoljára a 177,5 kg- mal és kiesett. Szalay elrontotta első, 167,5 kilós szakítását, majd javított, és teljesítette a 172,5-öt is. A lökés következett. Itt emelkedett ki igazán a mezőnyből a szovjet Taranyenko, aki a végén egyedül birkózott a tárcsákkal, de nem is akárhogyan: 240 kilós világcsúccsal fejezte be a versenyt, ami 20 kilóval több mint a második helyezett, bolgár Hrisztov eredménye, összetettben is világrekordot javított a szovjet sportoló: 422,5 kg. (Folytatás a 8. oldalon) állta az árnak; homokzsákokkal, töltésekkel késleltette továbbhaladását. Mindez több időt adott az értékek mentésére. A békési tanyavilágot — és mintegy 5 ezer 500 hektárt — víz borít. A gátszakadástól alig két kilométernyire az elmúlt hét végén egyik tsz-elnök ismerősöm büszkén mondta: „Jó búzatermésre számítunk!” Most csaknem kétméteres víz borítja a vidéket, a közelmúltban felújított, Békést Vésztővel összekötő közúton félméteres víz hömpölyög. Csak a néphadsereg kétéltű járművei haladhatnak itt biztonságban. — Hétfőn reggel riasztottak bennünket, azóta talpon vagyunk — mondja Ködmön István hadnagy, aki az egyik lánctalpas " úszógépkocsi parancsnoka. Szemei a fáradtságtól mélyen ülnek, hangja rekedt. — Emberek százait mentettük ki az éjjel — invitál, menjünk velük. — Abból a tanyából két kisgyereket, egy felnőtt asz- szonyt és két férfit szinte az utolsó percben mentettünk ki — mutat jobbra, a félig összedőlt épületre. Röviddel később pedig már a búzatábla felett hajózunk, majd egy romépület előtt kötünk ki. Megdöbbentő a látvány. A falak megroggyantak, az istállóban maradt ló hasig érő vízben áll. Az udvaron levő gumikerekes kocsin malacok visítanak, és egy fehér kuvasz nyüszít rajta. Amint meglát bennünket a kocsiról a vízbe veti magát. Küszködik az árral, végül egy farönkben kapaszkodik meg. Fáradt szeméből a segítségkérés olvasható ki. Az egyik kiskatona a mellig érő vízben begázol érte. Bundájánál fogva emeljük a fedélzetre. Közben az istállóból hár- man-négyen kirángatják, kivonszolják az átfázott, remegő lovat. Hosszú kötélen tartva próbáljuk egy magaslatra vezetni. A szomszédos tanyából öt borjút vezetnek ki, úszva hozzák a járműhöz. A disznók az épület romhalmazán találnak menedéket. Megindulunk vissza a kikötőhöz, miközben elered az eső. A 350 lóerős gép motorja felbőg, fedélzetén békésen megfér egymás mellett a borjú, a malac, a kutya, a csirke. Hagymási Imre, a békési Egyetértés Tsz kombájnosa átázva, vacogva ugrik le a járműről. — Hétfőn reggel fél öttől talpon vagyok. Itt arattunk a szakadás szomszédságában, most a mentési munkákban segítünk. Közben autóbuszokkal újabb erősítés érkezik Szolnokról, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságtól. — Jászkisérről százan jöttünk, szakmunkások, kubikosok, műszakiak — sorolja Szász Károly, aki egyébként asztalos. — Amikor elindultunk otthonról, nem gondoltuk, hogy ilyen nagy a baj... (Folytatás a 3. oldalon) Fotó! Jávor Péter A minőség a legfontosabb Van, ahol már befejezték Az ország nagyobb részén kedd reggelre annyira felszikkadt a föld, hogy ismét teljes erővel megindulhatott az aratás. A nagy párásság miatt a hajnali harmatképződés szinte mindenütt olyan erős, hogy reggelente a gépek a megszokottnál később indulhatnak. örvendetes, hogy az időjárás okozta nehézségek nem szorítják háttérbe a minőségi követelményeket. Országosan is kimagaslónak tekinthető az, hogy a Komáromi Állami Gazdaságban 0,3 százalék alatt van a szemveszteség. Ezt a szem- veszteség-számlálók és a kombájnosok nagy szakértelme mellett az ösztönző bérezésnek1 is köszönhetik. A gazdaság kombájnvezetői nem hektáronként, hanem a betakarított, elcsépelt meny- nyiség alapján kapják a fizetésüket: aki 0,2 százalék alatti szemveszteséggel dolgozik, háromszor annyit keres, mint az, akinek a szemvesztesége meghaladja a 0,4 százalékot. Hasonló minőségi bérezést alkalmaznak a Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelő Közös Vállalat számos más taggazdaságában is. Félidejéhez érkezett kedden az aratás a Dunántúl három fontos gabonatermő vidékén, Fejér, Tolna és Somogy megyében. A Fejér megyei jelentés kiemeli, hogy a lehetőségekhez képest folyamatosan végzik a járulékos munkákat is. Északabbra haladva a búzának nagyobb része még aratásra vár. Pest megyében például keddig még csak mintegy 35 százalékát takarították be. Heves megyében ugyanilyen okból a búza aratása még jóformán a kezdeténél tart. Az idei aratás az ország egész területén küzdelmesebb az átlagosnál, Hajdú- Bihar és Békés megyében azonban még az átlagosnál is nehezebb helyzet alakult ki. A Hajdúságban például^ már több mint egy hete pihenőre kényszeríti az időjárás a kombájnokat, július 21. óta csak két fél nap volt olyan, amikor a megye egyes részein dolgozni tudtak a betakarító gépek. Több napos száraz időjárás kellene ahhoz, hogy folyamatosan arathassanak. A gazdaságok készenlétbe helyezték a szárítókat. A kilátások’, sajnos, még kedden is rosszak voltak: ezen a napon ismét tetemes mennyiségű eső zúdult a vidékre. Békés megyében az ár- és belvizek által veszélyeztetett gabonák gyors betakarítása ad rendkívüli feladatot. Az érintett gazdaságokban kedden saját gépeik mellett 25 kölcsönkombájn is vágta a búzát. # A nehéz aratásról szóló beszámolók közepette, s látva a nagy munkáknak alig- alig kedvező időjárást, a szokásosnál jobban esik ütött már hallani, hogy befejezték a betakarítást. Ezt jelentették tegnap szerkesztőségünknek telefonon, telexen több pontjáról is a megyének A battonyai Dózsa Tsz- ben július 10-én kezdték meg a 910 hektár kenyérgabona vágását. Amint a tsz-ben elmondták, a csapadékos időjárás mellett az is nehezítette a mag szérűre szállítását, hogy az IFA-tehergép- kocsikhoz és a Bizon-Gigant kombájnokhoz nem mindig kaptak alkatrészeket. Mindezek ellenére az aratást tegnap, július 29-én — csupán öt nappal később a tervezettnél — be tudták fejezni, s a felszabadult gépek a. helyi. Május 1. Tsz-be vonulhatnak át immár az ottani munkákat segíteni. A szarvasi Dózsa Termelőszövetkezetben, ahol egyébként elsőként láttak hozzá az aratáshoz Békés megyében, tegnap délután ugyancsak örömmel közölték a hírt, hogy befejeződött az aratás. A fűmaggal együtt több mint 950 hektáron vágták le a gabonát. Az aratás, az esős napokat nem számítva, zökkenőmentes volt. Az arató-cséplők 12 napon át dolgoztak a közös gazdaság földjén. Mától kezdve a kombájnok a Haltenyésztési Kutató Intézetben, majd ezt követően Bélmegyeren vágják a búzát. A gádorosi November 7. Tsz-ben már hétfőn este levonultak az aratók a közös gazdaság búzatábláiról. Saját 994 hektárjuk után most a szomszédos gazdaságokban és Szeghalom térségében gyűjtik a szemet kombájnjaik.
