Békés Megyei Népújság, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-27 / 175. szám
1980. július 27., vasárnap-IgHtiMMit] „Elefánt”, fekete cápa és társaik Csak az csinálja, aki a természetet szereti... Egy külföldi szakfolyóirat szerint a hobbik legneme- sebbike az, amelyik élő szervezetek gyűjtésével, tenyésztésével, esetleg nemesítésével foglalkozik. Talán még gazdasági és tudományos haszna is lehet; bár egy-egy hobbi esetében ez a legkevésbé fontos szempont. Az első az, hogy művelőjének, környezetének, más embereknek örömet, élményt, hasznos elfoglaltságot nyújtson. Nos, talán ezért is tartanak házukban, otthonukban egyre többen kutyát, macskát, díszmadarat, egzotikus növényeket, díszhalat. Ahogyan Gyebrovszki Lajos is, Békéscsabán. A VI. kerületi szép családi ház vaskapuját az utóbbi időben gyakran nyitják meg a látogatók. A közvélemény által egy viszonylag kevésbé ismert szövetség, teljes nevén: Magyar Díszmadártenyésztők Országos Egyesülete Békés megyei Csoportja Akvarista Szakcsoportjának vezetője lakik ebben a házban. Pontosabban : szinte páratlan gyűjteményével együtt. A gyűjtemény trópusi díszhalakból áll, mintegy negyven, 20—300 literes akváriumban. A szivárvány minden színében tündöklő kis élő ékkövek ezrei egy technikailag mindennel felszerelt, vagy húsz négyzetméteres helyiségben kaptak helyet. — Harminckét esztendeje foglalkozom akvarisztikával. Még sráckoromban láttam ilyet Pesten, a rokonoknál. Tízéves koromban egy hónapot töltöttem el egy dunai hajón, menet közbei} nap mint nap jó néhány hal került elém, a kezembe. Akkor szerettem meg ezeket az állatokat. A háború előtt lett is egy kis medencém, de aztán másra kellett az erő, a pénz . .. Az ötvenes években házfelügyelősködtünk a feleségemmel, no akkor fogtam hozzá komolyabban. Volt is egy nagyszabású kiállításunk a csabai múzeumban. Nagy sikere volt! — s mutatja a korabeli fényképeket. Történeteket mesél. Hogyan ismerkedett meg Zsilinszky Sándorral, a hazánkban kiadott Akvarisztika című alapszakkönyv _ egyik szerzőjével. Hogyan gyűjtötték azt a sok vagonnyi vízibolhát a budapestieknek a szomszéd gyerekkel, aki ma már neves színművész. Meséli, hogy tavaly a szegedi tenyésztőknek nem volt Mohijuk, neki meg vagy kétszáz növendék- Elküldte nekik, ők másfajta halakkal viszonozták. De hát a legfontosabb most a szakcsoport, vagy ahogyan Gyebrovszki Lajos mondja: a szakkör. Mert volt olyan is, tíz évvel ezelőtt szűnt meg. Azt akkor a TIT szervezte. De hát nem volt rá pénz, tudomása szerint. Most anyagi gondjaik nincsenek. Negyvenen vannak, zömük igen fiatal. S ami a legnagyszerűbb, hogy majd minden szakma képviseltetve van. — Amit itt a kertben, meg a kisszobában lát, azokat a ragasztott medencéket most csináltuk az idei kiállításra. Holnap jönnek a gyerekek sódert mosni... — mosolyog. — Nagy munka, meg- karistolja a kezet... De nem kell itt senkit biztatni! Hiszen azért csináljuk, mert szeretjük... A kiállítás az írás megjelenésével egy időben tart még a baromfifeldolgozó vállalat művelődési házában. Ez a vállalat segít a legtöbbet a szakcsoportnak. Viszonzásképpen az új székházban díszítésként néhány akváriumot felszerelnek, a szakkörtagok kezelik, gondozzák majd. Vitorlásportré Fotó: Gál Edit — A szakcsoport legnagyobb problémája az élő ele- ség beszerzése. Bár házilag csinálunk száraz eleséget, de a tenyészállatoknak az nem a legmegfelelőbb. Sok száz kilométerről hordjuk például a tubifexet. Tudomásom szerint a mezőgazdaság kemizá- ciója, a közművesítettség miatt Békés megyében már kipusztult. A szegediek például kaptak egy kisebb tavat a városi tanácstól. Az akvaristák gondozzák, abban tenyésztik az eleségnekvalót. Talán ezt Békéscsabán is meg lehetne oldani. Vállalnánk, hogy rendben tartjuk a környékét, befásítanánk, körülkerítenénk. Csak egy aláírásba kerülne... Van is Csabán ilyen megfelelő tavacska. Gyebrovszki Lajos a Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalatnál dolgozott villanyszerelőként. Most nyugdíjas. A megnyerő modorú férfi szeretettel simítja végig az ezüstszürkére festett állványokat, szelíden koppint egyet-egyet az üvegfalakon. — Rájuk vagyok a legbüszkébb. Fekete cápák, négy darab. Édesvíziek. Egy külfölditől kaptam. Persze, csabai kolbászért! Ott a növények között egy pár elefánthal. Ormánya van, onnét a neve. Ebből a cápából — tudomásom szerint — összesen nyolc van Magyarországon. Jóformán semmit nem tudok a tenyésztésükről. Reméljük, hogy hamarosan szaporodni fog — mutatja be az örökmozgó, kígyózó, még ilyen duplaaraszosan is félelmetesnek tűnő, bár csak halivadékon és tubifexenélő halakat. A kristálytiszta vizű, ritkább vagy sűrűbb növényzetű kisebb és nagyobb medencékben szinte valameny- nyi tropikus díszhal megtalálható. A legközönségesebbnek számító zebradániótól kezdve a xiphókon át a gyermektenyérnyi, lenyűgöző szépségű levél-, vagy ahogyan közismertebbek: vitorláshalakig. Gyebrovszki Lajos felesége a vitorlások medencéje felé nyúl. A halak egy pillanat alatt a kézhez úsznak. „Szinte a kezemből esznek” — hangzik a magyarázat. Egy másik akváriumban csodás, lila farkú fekete Mol- lik. Mellettük palettaszínes, úgynevezett fekete guppik. Tenyészállatok, elevenszülők. A bal alsó sarokban a labirintkopoltyúsokhoz tartozó — tehát a vitorlásokkal is rokon — fiatal paradicsomhalak köröznek. Az egyik legnagyobb medencében gyöngy-, kék- és törpe- gurámik, szájköltő halak. A szoba közepén álló, vagy háromszáz literes akvárium növényrengetegében a sügérekhez tartozó, afrikai származású, fekete és narancssárga csíkos, ritka ornátuszok húzódnak' meg. — Pár évvel ezelőtt még voltak sztevardiáim. Ez az üvegsügérhez hasonló, ikrá- zó, gyönyörű halfajta kihalt Magyarországon. Ha minden sikerül, akkor rövidesen kapok párat a csehszlovák kollégáktól. A kedvenceim voltak, én láttam el ivadékkal az ország többi akvaristáját. A másik „halvágyam” a tengeri csikóhal. Mióta feltalálták a ragasztott medencéket, könnyű tengeri halakat is tartani. A só nem marja szét a fémvázat. — Csak az foglalkozzon akvarisztikával, akinek türelme van hozzá. De még fontosabb: szeresse a természetet. Az élővilágot. Rengeteg srác jár el hozzám, nemcsak a szakköri tagok. Én nem őrzöm hét pecsét alatt az évek során megszerzett tenyésztési, tartási titkokat. Mert ugye a szakkönyvek nem terjedhetnek ki minden körülményre. Sokszor a saját káromon tanulok. De ami már bevált, azt kötelességemnek érzem továbbadni. Hogy a többieknek köny- nyebb, sikeresebb legyen. — Elevenszülők közül xip- hóval kezdjenek, az ikrázók közül pedig dánióval, kolibrihallal. Tartásuk is, tenyésztésük is a legegyszerűbb. S akit valóban érdekel, az jöjjön a szakkörbe. A tanácsok mellé olcsóbban kapja a növényt, a halat is. A családban már megvan az utánpótlás: a fiam és a két unokám is akvarizál. Nemesi László Tudomány — technika Egy óceánrepülés ötvenéves jubileuma Egészség — higiénia Felhalmozott gyógyszerek Szocialista társadalmunkban mindenkinek lehetősége van arra, hogy egészsége megóvására, betegsége gyógyítására, csekély hozzájárulás fejében (vagy ingyen) kitűnő gyógyszerekhez jusson. Ezt a kedvező helyzetet ki is használjuk, a gyógyszerfogyasztásról készült statisztikák bizonyítják. De a statisztikai adatok azt is tükrözik, hogy sokszor nem járunk el kellő körültekintéssel, és túlzott fogyasztással, a gyógyszerek otthoni tárolásával veszélyeztetjük egészségünket. A gyógyszerek pazarlása nagy kárt jelent az államnak, hiszen a gyógyszerek térítési díja nem azonos a készítmény értékével, hanem sokkal több. A gyógyszerek felhalmozása azért is káros, mert szavatossági idejük időközben lejárhat, az összetételük! megváltozhat, és ennek következtében az egészségre ártalmasak lehetnek. Helytelen a gyógyszerek felhalmozása azért is, mert egy idő után elfelejtjük, hogy melyik gyógyszert mire és hogyan kell használni. Ebből is bőven adódhatnak egészségügyi problémák. Az is előfordul, hogy valamelyik orvosságot más feliratú dobozba tesszük, aztán kimegy a fejünkből. A végén van egy halom (sok esetben lejárt) gyógyszerünk, melynek használatával esetleg többet árthatunk, mint használunk. Nem egyszer előfordul, hogy csak azért használunk bizonyos gyógyszert, mert megszoktuk. Arra is szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy — a gyógyszerek beszerzésének megkönnyítése ellenére — a betegségre utaló panaszok' orvoslása céljából az orvost kell felkeresni! Ne akarja magát senki gyógyítani, sem a saját elképzelése, sem mások tanácsa alapján! Az öngyógyításra már nagyon sokan ráfizettek, ne tegyük. F. K. Televíziónk 1980 első hónapjaiban nagy érdeklődéssel kísért hétrészes filmsorozatot vetített „A repülés története” címmel, a francia Daniel Costelle rendezésében A sorozat egyik része a két világháború közötti óceáni átrepülésekkel foglalkozott. A Breguet gyártmányú „Super Bidon” névre keresztelt gép, a filmsorozat egyik főszereplője volt, ma a cha- laismeudoni (Párizs mellett) repülőmúzeum csarnokában láthatjuk. Ezzel repülte át Az óceánrepülő a múzeumban 1930. szeptember 2-án Cos- tes és Bellonte az Atlantióceánt „fordított irányban”. A két pilóta ezen a napon startolt a Párizs melletti Le Bourget repülőtér gyepéről, és leszállás nélkül másnap ért földet a New York-i repülőtéren. A megtett út hoszsza 5850 kilométer volt. amelyet 37 óra és 17 pere alatt tett meg a két bátor pilóta. Azért használjuk a „fordított irány” kifejezést, mert a húszas és a harmincas évek óceánrepülő veteránjai általában az Egyesült Államokból startoltak, és Európában szálltak le. Az akkori körülmények mellett az Európa—USA útvonal berepülése volt a nehezebb vállalkozás. Costes és Bellonte voltak .az első óceánrepülők, akik ezt az útvonalat leszállás nélkül tették meg Európából az USA-ba. A gépet 12 hengeres His- pano-Suiza motor hajtotta 650 LE teljesítmény mellett. A maga korában igen erős gép volt a „Super Bidon”. A Costes—Bellonte óceánrepülés 50. évfordulóját szeptemberben ünnepük meg Franciaországban. <KS> Autó — motor Mozgássérültek a volánnál Világszerte sokan vannak, akik betegség vagy baleset következtében annyira megrokkantak, hogy normális személygépkocsit nem vezethetnek. A rokkant, sérült, csonkolt emberek hazánkban az Orvosi Szakértői Bizottság engedélye birtokában, a KPM Autófelügyelet jóváhagyásával, csak különleges segédberendezésekkel ellátott, kiegészített autók volánja mögé ülhetnek be. E kocsikat tilos átalakítani, hiszen a rokkant által vezetett autó csak többet tudhat, de kevesebbet nem, mint amikor a gyárból kikerült. Azt, hogy egy testi fogyatékos alkalmas-e az autóvezetésre. egy speciális berendezés, egy műszerek sokaságával ellátott, tesztjármű segítségével döntik el a szakértők. A szimulátor megmutatja, hogy milyen erővel képes működtetni a vizsgált személy az autó kezelőszerveit, megfelelő-e a reakció- képessége, elég hosszúak-e azok a mozgások, amelyekkel a berendezéséket kezeli. A vizsgálat során az is kiderül, hogy milyen egyedi kisegítő berendezések szükségesek ahhoz, hogy a mozgássérült egy adott típusú gépjármű vezetéséhez enge- 1 délyt kaphasson. A tesztjárművön, amelynél még a ko- ; esi ajtajának kinyitása is egy feladat, minden autókezelő szerv legalább kétszer van meg. Itt bal és jobb kézzel egyaránt működtethető a kézifék, gázadagolóbó) három is van: bal lábra, jobb lábra és jobb kézre eső is. Fontos előírás, hogy a kocsit olyan állapotban szabad csak használni, hogy az éP ember által is bármikor vezethető maradjon. A jármű kezelőpedáljának helyzetét például nem szabad felcserélni, balról indulva: a kuplung, fék, gáz sorrend nem változtatható meg (ezek a világ minden autóján így helyezkednek el). Ä szerelvények módosításánál nincsenek olyan szigorú megkötések, mint a biztonsági berendezéseknél. Minden további nélkül áthelyezhetők a világítás, irányjelző, ablaktörlő, kürt, fűtés stb. kapcsolói. Megengedett a kézifék áthelyezése, a második gázpedál felszerelése, a sebességváltó kar megismétlése, a pedálok szélesítése is. A viszonylag könnyen me- chanizálható pedálmozgatások mellett, nagy gondot jelent a hiányzó, csonkolt vagy bénult kezű rokkantaknál a kormány legmegfelelőbb kezelésének a megoldása. A volán forgatását, tartását és mozgatását gyakran úgy oldják meg, hogy egy gömbfejet erősítenek a kormánykerékre, amelynek ellendarabját — egy gömbcsészét — a protézisbe rögzítenek. így a kar izomereje alkalmas módon átadódhat a kormánynak, s ezzel finom, jól érzékelhető mozdulatok, és egykezű kormánymanőverek is biztonságosan végrehajthatók (ilyen és hasonló esetekben azonban csak sebességkorlátozással kapható meg a vezetői engedély). Hazánkban — a korgalom- ból lassacskán már kikerülő, régebbi beszerzésű háromkerekű csehszlovák „bőregereken” kívül — csak a Trabant Hycomatra számíthatnak a mozgássérültek, pontosabban azok, akiknek a bal lábuk hiányzik, vagy azt valamilyen okból nem tudják használni. E típusnál ugyanis a tengelykapcsoló oldása és zárása — bár a sebességváltót kézzel kell kapcsolni — teljesen automatikusan történik. Ilyenféle autó egyébként sokféle változatban kapható külföldön, kár. hogy nálunk nem áll nagyobb választék a mozgássérültek rendelkezésére. Lengyel szakemberek elkészítették. a Polski Fiat P 126 modelljének kézi kezelőszervekkel működő változatát. E kocsin a kormánykerék jobh oldalán van az a kar,, amely a tengelykapcsoló, a fék- és a gázpedál szerepét veszi át (ettől függetlenül lábpedálokkal is vezethető a kocsi). B. I.
