Békés Megyei Népújság, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-17 / 166. szám

1980. július 17., csütörtök o lgndWKft.lt* Társadalmi munka a közért és az üzemért A Medgyesegyházi Vas-, Faipari Szövetkezetben a szo­cialista és munkabrigádok az elmúlt egy év alatt 2220 tár­sadalmi munkaórát dolgoz­tak. Részt vettek a telephely végleges kialakításában. Az egyik üzemrész emeletét ugyanis le kellett bontani, mert életveszélyessé vált. Eb­ből a bontott anyagból majd lakatosműhely épül a kollek­tíva segítségével. Két kom­munista szombatot szervez­tek, ezek bevételét a községi gyermekintézmények támo­gatására fizették be. össze­sen 920 órát dolgoztak a szö­vetkezet munkásai és alkal­mazottai a szabadidő-park lét­rehozásával, ezzel együtt a házi sportpálya kialakításá­nál. A szövetkezet KISZ-esei védnökséget vállaltak: a köz­ségben levő Hősök sírjának ápolását, rendben tartását és a szabadidő-park gondozását. Egy év alatt csaknem 400 órát dolgoztak itt a KISZ-en kívüliekkel és nem brigád­tagokkal együtt. n változó Alföld A napokban jelent meg a könyvesboltokban „A válto­zó Alföld” című kiadvány. Az alföldi megyék: Szolnok, Hajdú, Csongrád, Pest, Bács- Kiskun, Szabolcs-Sizatmár és Békés megye hely-, vízrajzi feltérképezése alapján a jel­legzetes talajtípusokat tag­lalja, azok gazdasági haszno­sítását elemzi a könyv. A komplex vízgazdálkodás kér­déseire kapunk választ a má­sodik fejezetben, majd átte­kinthetjük a növénytermelés lehetőségeit a felszabadulás után és napjainkban. Az ál­lattenyésztés szerkezetét, fej­lődését vetítik elénk a gaz­dasági adatok, elemzések. öt évvel ezelőtt a szénhid­rogének 96,6 százaléka al­földi eredetű volt. Jelentős része földgáz, alig egynegye­de kőolajból állt. Az algyői mező az Alföld földgázter­melésében 55,2 százalékkal részesedik, Kardoskút 11 szá­zalékkal, Üllés mindössze 0,4 százalékkal. Arra is rámutat a fejezet anyaga, hol dolgoz­zák fel, és hogyan használ­ják fel a kiaknázott nyers­anyagot. Az Alföld közlekedésföld­rajzi helyzete körsugaras szerkezetű, településhálózatá­ra az elszórtság jellemző. „A dekoncentrált építkezés kö­vetkezménye az agglomerá­ció (vonzáskörzet) túlzott szétterülése, s a közművesí- tettség alacsony foka.” — ír­ja budapesti alföldi részéről a kiadvány településföldrajzi fejezete. A népesedési viszo­nyokat dr. Tóth József, a Földrajztudományi Kutató- intézet Alföldi Csoportjának vezetője dolgozta fel. Folya­matosan szűnnek meg az egyes országrészek közötti társadalmi különbségek, „bár az iskolázottságot tekintve az Alföld még ma is elmarad az ország más térségeitől.” Ada­tok, tények bizonyítják ezt, továbbá azt is, hogy a fej­lődésért az itt élőknek min­dent meg kell tenniük. A legelmaradottabb urba­nizációs területként emlege­tik az Alföldet. Ennél azon­ban sokkal összetettebb, bo­nyolultabb a helyzet. Az ur­banizáció kiterjed a telepü­lésrendszer egészére, a fővá­rostól a tanyás körzetekig. A kiadvány utolsó előtti feje­zete bebizonyítja: „az Al­föld nagyon sokat .ledolgo­zott’ korábbi elmaradottsá­gából, de történelmi öröksé­geit minden téren és minden szinten még nem tudta egé­szen leküzdeni.” Végül a természetvédelem kérdésére kap választ az ér­deklődő. Célunk és felada­tunk, nemzeti ügyünk, hogy a meglevő értékeket meg­őrizzük és megvédjük ma­gunk, és az utánunk követ­kező nemzedékek számára. Sz. J. Pillantás a piacra Válaszol a ZŰLDKER vezérigazgató-helyettese A megyei lapoktól a Köz­ponti Sajtószolgálathoz be­futott kérdéstömeg átrágása után kopogtattam a ZÖL.D- KER vezérigazgató-helyette­sénél, Kenyeres Lászlónál: mint a zöldség-gyümölcs fel­vásárlásban domináns szere­pű megyei ZÖLDÉRT-válla- latok központjának egyik vezetője, adjon választ e kérdések legalább némelyi­kére ... A fogadtatás szívélyes volt, de mielőtt rátértünk volna a válaszokra, arra kér­tem Kenyeres Lászlót, ad­jon általános tájékoztatást az oly sok átszervezést — a leg­utóbbi 1977-ben volt — megélt szervezet pillanatnyi helyzetképéről. — Tavalyelőtt 300, de ta­valy már csak 170 millió fo­rintos nyeresége volt a 19 megyei vállalatnak, ami ön­magáért beszél. De még ezt a nyereséget is csak úgy si­került elérniük, hogy az ál­lam 900 milliós támogatást adott, azonos mértékűt, az 1978. évivel. A támogatás je­lentős részét a ’78. évi nagy burgonyatermelés eliminálá­sára, a felvásárlási árzuha­nás „kivédésére” költöttük, például 2 forintot kaptak ki­lóidként a termelők, de az árut nem vittük el tőlük. A burgonya olyan termék, amely árúként döntően a ZÖLDÉRT-eknél fut össze, a téli tárolással jóformán ki­zárólag mi foglalkozunk. Roppant érzékeny cikk a krumpli, amiből évi átlag­ban 20 ezer vagonra lenne szükségünk, de 120 ezer va­gon terem. — Mégis, tapasztalataim szerint szerfölött cikcakkos a termelői kedv, s általa a megtermelt burgonya. A ma­gammal hozott kérdések kö­zött Miskolcról firtatják: csökkent a vetésterület, mi lesz 1980-ban a krumplival? — Valóban nagyok az évek közti különbségek min­denekelőtt az átlagtermés miatt— így Kenyeres Lász­ló. — Hogy ne menjek messzire: 1978-ban még 36 ezer, de tavaly már csak — mintegy ellenhatásként — 19 ezer vagon volt a felvásárolt áru. Az idén pedig már im­portáltunk ezer vagonnyit, főként az NDK-ból. Pedig a leszerződött mennyiség ele­gendő, 28 ezer vagonra rúg, de kétségtelen, hogy a ter­mőterület nemcsak Borsod­ban — országosan is apadt a nagyüzemeknél. Mégpedig a tavalyi 22 ezerről 17,5 ezer hektárra. Ha legalább 150 mázsás átlagtermést érnek el a gazdaságok, úgy nem lesz gond, de ha nem... Az el­múlt hetek csapadékos idő­járása mindenesetre jót tett a burgonyának, akárcsak a zöldséggyökémek, de ke­vésbé kedvezett a meleget igénylő paprikának, paradi­csomnak. S ha már áttérj tünk más portékákra, hadd jegyezzem meg, hogy a pi­ackép szerfölött változó: vannak hiánycikkek is, fő­ként gyümölcsből, de el­adatlan tömegek uborkából, káposztából, zöldbabból. — Mégis drága az ubor­ka ... — Az árképzést a vállala­tok önállóan végzik. Előfor­dult, hogy a Békésben 3 fo­rintért felvásárolt uborka 25 forintba került Budapesten. Éppen ez a visszaköszönő té­makör, az árak és az árré­sek megtárgyalása is szere­pelt július 10-én Kecskemét­re összehívott országos érte­kezletünkön. A nagy árrés egyik magyarázata, hogy a közgazdasági szabályozók idei módosításával elestünk 300 millió forint központi kockázati alaptól. A megma­radt dotáció két forrásból származik: 150 milliót ka­punk téli tároláshoz nyúj­tott állami támogatásként, valamint a lakosságnak el­adott áru minden tonnájá­hoz 800 forint szubvenciót kapunk, ötvenezer vagonra tehető éz a mennyiségben, együttesen azonban 110 ezer vagon körüli a forgalmunk, mert nemcsak a lakosság­nak, exportra, hűtő- és kon­zervipari célokra is adunk árut. — Térjünk vissza a való­ban örökzöld árrésügyre. Mennyi a megengedett? Hi­szen az mégsem elfogadható állapot, hogy a 3 forintos uborkából 25 forintos le­gyen ... — Ez nyilvánvaló, s a ZÖLDKER idei célja az, hogy 16 százalékos átlagnál magasabb ne legyen a zöld­ség-gyümölcs fogyasztói ár­emelkedése. Sajnos, az esz­tendő első öt hónapjában ez 28 százalékos volt az előző év azonos időszakához ké­pest. Pillanatnyilag úgy lá­tom, hogy csökken ez a mu­tatószám, visszaesés követ­kezik be az árszínvonalban, s remélhetően a 20 százalé­kos átlag alatt maradunk 1980-ban. — Ami az árrést illeti, 38 —40 százalékos volt 1977— 79-ig, vagyis 10 forintos fo­gyasztói árból 6 jutott a ter­melőnek, 4 nekünk. Az álla­mi támogatás hozzávetőleg összesen 400 millió forintra tehető csökkenésének ellen- súlyozásaként, s hogy mégis próbáljanak megállni saját lábukon a vállalatok, az ősz­szel határozat született arra, hogy 45—48 százalékra emelhessük az árrést. Tehát immár a fogyasztói ár fele jut a ZÖLDÉRT-eknek. Ez az arány nem rosszabb a nemzetközi átlagnál, hiszen nyugaton 150—200 százalékos árréssel dolgoznak a keres­kedők. — Nálunk a mostani is soknak tűnik, mindenesetre megfeleltünk több megye, így Hajdú-Bihar, Csongrád idevágó érdeklődésére. Ez utóbbi levél mindjárt figyel­meztet arra, hogy lehetséges azért másként is: a szentesi Korai Zöldség Termesztési Rendszer — írja érdeklődő levelében a Dél-Magyaror- szág főszerkesztője —„mind­össze 5 százalékért adja el a tagszövetkezetek zöldségét”. (Ha jól számoltak, tehát alig egytizednyi (!) árrés fe­jében is piacra juttatható a zöldség. Javallom, érdemes lenne Szentesre utazniuk a kecskeméti tanácskozáson részt vett megyei ZÖLDÉRT- vállalatok igazgatóinak. — Milyen módosítást ter­veznek? — 1981-től megengedjük a más megyékből való, de csakis kizárólag szerződéses alapon történő felvásárlást is — válaszol Kenyeres Lász­ló. — Például, ha a buda­pesti ZÖLDÉRT azt mondja, hogy van három szabolcsi téeszpartnere, amellyel szer­ződést kíván kötni, megte­heti. Ez a lényeg: hogy jó előre tudjon erről mindenki, mert ily módon nem lehet­séges egymás elől elorozni a portékát, elkerülhetjük az anarchiát, s a szükséges köz­ponti készletet is biztosítani tudjuk. — Végül a kecskemétiek kérdését tolmácsolom: a kaj­szibarackszezonra megérke­zik-e az Indiában rendelt jéggyáruk? — Sajnos, nem: napokon belül befut ugyan Fiumébe, de hát a felszerelés, egye­bek ... Záporoztathatnám még a fogasabbnál fogasabb kérdé­seket a vezérigazgató-helyet­tes fejére, akinek — elfoga­dom — roppant nehéz hatá­sok közepette kell dolgoznia, ami egyébként áll az egész ZÖLDÉRT-szervezetre, vagy­is 23 ezer emberre. Sok vál­lalatnak — a Komárom, Nógrád, Baranya, Veszprém megyeieket említi beszélgető- partnerem — úgyszólván lé­téért kell megküzdenie, vagyis azért, hogy ha már nyeresége nincs, legalább vesztesége se legyen. Tanulságot levonni nem áll szándékomban, egy fé­lénk töprengésnek mégis hangot adok: vajon nem kö­zeleg-e a sokadik átrendező­dés? Vajon azt az „elvett” négyszázmilliós dotációt nem lehetne-e olyképp ellentéte­lezni, legalábbis részben, hogy valahogy csak-csak rö­vidüljön az áru útja, s ily módon a zöldség-gyümölcs fogyasztói árak szolidabban növekedjenek?! Keresztényi Nándor 4 Debreceni MEZŐGÉP Vállalat 1. sz. gyárában új Mobitox szerelőszalagot helyeztek üzem­be, melyen a korábbi tizenöt helyett, naponta huszonnégy—huszonöt mezőgazdasági gépet készítenek (MTI-fotó: Tárkányi Béla felvétele — KS) Takarékosság? Panaszkodik az egyik im- pex vállalatnál dolgozó ifjú ismerősöm, hogy főnökei megtiltották a teafőzést: a forraló áramot fogyaszt. Vi­gasztalom, parancs az pa­rancs. Ám az ifjú közbevág: „Kávézni bezzeg szabad! Akár ötször-hatszor napjá­ban. Pedig a presszógépet sem a napenergia fűti!” Az egyik ruházati szövet­kezetben márciusban furcsa eset történt: a tmk-viliany- szerelők végigjárták a mű­helyeket, irodákat, és min­den százas égőt kicseréltek 60 wattosra. Egy olyan régi­módi, belvárosi házban, ahol a szobák 4 méter magasak, s a szűk utcában alig talál utat a fény. Az indok: taka­rékoskodni kell az árammal. Nemrég hallottam, hogy jó néhány mezőgazdasági termelőszövetkezetben az idén alaposan megnyirbálták a szociális-kulturális alapot, mondván: takarékoskodni kell a közösség pénzével. Ta­karékoskodni, ha színházlá­togatásról, TIT-előadásról vagy könyvvásárlásról van szó. De mit szóljunk ahhoz, hogy a termelőszövetkezetek csupán 1980-ra 1000 Ikarus autóbuszt rendeltek — mun­kásszállítás céljaira? Megfordultam az idén né­hány olyan üzemben, ahol a tavaszutó hideg napjaiban nem fűtöttek, mert letelt a fűtési szezon, és takarékos­kodni kell az energiával. Is­merek olyan gazdaságokat, ahol a vízdíjak állami dotá­ciójának megszüntetése óta nem öntöznek, mert költsé­ges. Hogy ez a költség bő­ven visszatérül, hiszen míg egy hektár kukorica öntözé­se 2000—2100 forintba kerül, a többlettermés 4800—5000 forintot ér — úgy látszik, nem gondolkoztatta el a ve­zetőket. Takarékoskodni hazai és import nyersanyaggal, ener­giával, alkatrészekkel és pénzzel — nem egyszerűen jelszó, hanem a kor paran­csa. Kétszer is megnézni, mire költjük a pénzt, gazda­gabb országokban is taná­csos. De kétszer is megnéz­ni, és aztán arra sem költe­ni, amire kell, súlyos hiba. A teafőzésen megspórolt vil­lanyáram sokszorosát paza­rolják el a napokig égve fe­lejtett utcai lámpák. A kul­turális alap szűkösen mért tízezreinél sokkal többet vi­hetnek el a gyűléseket köve­tő mulatságok, közpénzen rendezett magyarnóta-estek. Takarékoskodjunk a pénz­zel, anyaggal, energiával. De okosan, célszerűen, az egyén és a közösség hasznára. 'Nyirl Éva Együltműhödésre szerződtek Endrődön kezdődött Üj vállalkozásba fogtak megyénk északi felén a Kö­rösök Vidéke Tsz-Szövetség- hez tartozó gazdaságok. Jú­lius l'én Endrődön a 6-os körzet, 11-én Körösújfalun a 4-es körzet tagjai írtak alá együttműködési szerződést. Mit is tartalmaznak ezek a szerződések ? Legegysze­rűbben úgy lehetne megfo­galmazni, hogy az aláíró szövetkezetek képviselői vál­lalják, hogy együttműködnek egymással a termelés, gaz­dálkodás területén, és min­denütt, ahol arra mód nyí­lik. Részletesebben: a körzetbe tartozó tsz-ek egyeztetik éves terveiket, középtávú el­képzeléseiket, fejlesztési el­gondolásaikat. Közösen hasz­nálják ki az eszközeiket, megvizsgálják a közös gép­javítás lehetőségeit, össze­hangolják növényvédelmi, meliorációs munkájukat, ta­nulmányozzák a földcserék lehetőségeit, a termelésszer­kezet átalakítását, a háztáji tevékenységet, a közgazdasá­gi elemző munkát, és min­den gazdálkodással összefüg­gő kérdést. Együttműködnek a társadalompolitikai kérdé­sek, munkaügyi problémák megoldásában. Körzetenként egy együttműködési tanácsot alakítanak a szövetkezetek elnökei, s maguk közül elnö­köt választanak, aki irányít­ja a testület munkáját. De nemcsak a tsz-elnökök jönnek össze rendszeresen megtárgyalni gondjaikat. Hasonló rendszerességgel szakmai eszmecseréket foly­tatnak majd a főkönyvelők, főagronómusok, üzemgazdá­szok, ki-ki ismerteti gond­jait és együtt keresik a meg­oldást. Röviden így összegezhetők azok a szerződések, amelye­ket a Körösök Vidéke Tsz- Szövetség szakemberei dol­goztak ki közösen az érintett szövetkezetek vezetőivel, s amelyeket a napokban írnak alá az érintettek. — Korábban is együttmű­ködtünk már bizonyos terü­leteken — mondja Balázs István, az endrődi Lenin Tsz elnöke. — Rá is kényszerül az ember ebben a körzetben, hogy figyelje a másikat, és segítsen, vagy segítséget kér­jen. Másfél éve érlelődik a gondolat egy papíron is szen­tesített együttműködés kiala­kítására. A tsz-szövetség szakemberei állítottak össze egy szerződéstervezetet, amit mindenki megkapott, és vé­leményt mondott róla. Így a véleményeknek megfelelően készült el a végleges szöveg, amit itt Endrődön, a 6-os körzet 11 tagja írt alá elő­ször. — Az egyezség szerint, amíg le nem arattunk a kör­zetben, gép nem mehet el másnak segíteni, x. hanem a körzet tagüzemeibe irányít­juk — mondja Galambos Imre üzemgazdász. — De vannak lehetőségek az én szakmámban is: megismer­jük egymás tervezési, érté­kelési rendjét, ami jó, azt átvesszük egymástól, i — A másik jelentős terü­let, ahol összefoghatunk, az alkatrészellátás — veszi át újra a szót a tsz-elnök. — Szóba került már, hogy kö­zös raktárt hozunk létre, mert ez nagyban megköny- nyítené a munkánkat. Ha nem is kész tervek, de el­képzelések már születtek, a továbbiakban szeretnénk megoldani ezt az égető gon­dot. Egy szerződés annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle, szokták mondani. Én is ezt vallom, és személye­sen is sokat várok tőle. Ügy látom, a kollégákban is meg­van az akarat. — Meglepetést és örömet okozott, amikor megtudtuk, hogy valamennyi szövetke­zet hajlandó az együttműkö­désre — mondja dr. Drágán Iván, a Körösök Vidéke TE- SZÖV jogásza. — Ügy ér­zem, a már korábban ki­alakult kapcsolatok fejlődé­sét jelentősen felgyorsítják az aláírt szerződések. Ez is egy mód a haladásra, hogy a stagnáló, nehéz viszonyok között gazdálkodó szövetke­zetek fokozzák termelésük biztonságát. — Hogyan jellemezné a szerződéseket? — Rendkívül színes, sok­rétű együttműködést írnak elő. Nem jogi formula, a szövetkezeti mozgalomra épülő kapcsolatokat fed, amelyek később jogi formá­kat is ölthetnek. S ami na­gyon fontos; egyszerű és nem bürokratikus. A kezde­ményezés tőlünk indult ki, kedvező visszhangra talált, más más megyékből is ér­keznek szakemberek, hogy tapasztalatokat szerezzenek. M. Szabó Zsuzsa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents