Békés Megyei Népújság, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-15 / 164. szám

1980, július 15., kedd Egy kenyéren a nnyi évszázad viharai, meg nem értése után hazánkban a nemze­tiségi kérdés nyugvópontra jutott. A hazánk területén élő német, délszláv, szlovák és román anyanyelvű lakos­ság a mindennapi életben tapasztalja azt, amit a XII. pártkongresszus határozata így foglal össze: „A nemze- • tiségiek hazánk egyenjogú állampolgárai. A nemzetiségi szövetségek fontos politikai és kulturális feladatot lát­nak el. Minden szükséges tá­mogatást megadunk ahhoz, hogy nemzetiségiek tovább­ra is aktív részesei legyenek társadalmi, politikai éle­tünknek, őrizzék és fejlesz- szék anyanyelvi kultúráju­kat ... A nemzetiségi kér­dés internacionalista megol­dásának fontos eleme a két­nyelvű, kettős kultúrájú ál­lampolgárok szabad fejlődé­se”. Ennek a fejlődésnek mindannyian tanúi vagyunk, akik lépést tudunk tartani a kor jelen idejével, s tudjuk azt is, hogy ez a jelen idő új, meg új kérdéseket vet fel. Nem véletlen tehát, hogy a korábbiaknál gyakrabban esik szó a nemzetiségi értel­miség helyéről és szerepéről társadalmunkban. Beszélhetünk-e hazai vi­szonylatban külön nemzeti­ségi értelmiségről? Természetesen igen, fölöt­tébb rossz is lenne, ha nem beszélhetnénk; nélkülük ho­gyan is lenne elképzelhető az anyanyelvi oktatás, a nem­zeti kultúra ápolása? Rendelkezés írja elő, hogy minden településen, ahol leg­alább tizenöt nem magyar anyanyelvű iskolaköteles gyermek él, a szülők kéré­sére anyanyelvi oktatást kell bevezetni, vagy pedig az anyanyelv kötelező tantárgy­ként történő oktatását. Több száz nemzetiségi óvoda és általános iskola működik az országban. A középiskolák között, önállóak is vannak, mint a bajai német, a bé­késcsabai szlovák, a buda­pesti délszláv és szlovák, a gyulai román középiskola, vagy a budapesti, a kőszegi és a pécsi tagozatos osztá­lyok. Nemzetiségi politikánk fontos részét alkotja, hogy ezekben az iskolákban meg­felelő felkészültségű pedagó­gusok neveljék az ifjúságot. Államunk erre nagy gondot fordít: felsőfokú óvónőképző működik Sopronban, Szarva­son, tanítóképző a főváros­ban, középiskolai tanárokat képeznek Szegeden, Pécsett. Ezekből a tanintézetekből ke­rül ki a nemzetiségi értelmi­ség zöme, amely fő hivatása mellett — a gyakorlat ezt mutatja —, megtalálja az utat a nemzetiségi folklór, a hagyományok intézményes Igen, kálózok, mégpedig napjainkban. És nem is va­lamiféle kalandregényben, hanem a valóságban. A kö­zelmúltban történt: kalózok támadtak meg egy Szaúd- Arábiába igyekvő, árukkal megrakott magyar hajót. A textíliáknak, elektromos be­rendezéseknek, fürdőkádak­nak, üvegáruknak nyoma ve­szett. A kár 200 ezer dollár! Az Állami Biztosító — mit tehetett — megtérítette a tu­lajdonosok kárát. Más. Itáliában történt, nem a zord hegyek között, hanem Milánóban. Két ma­gyar kamiont elraboltak a vámhivatal elől, amíg a pi­lóták a szükséges pecsétek után szaladgáltak. A tolva­jok zsákmánya lett 120 ezer dollár értékű rézlemez, bőr­áru, gyógyszer, hanglemezés motorolaj. Az olasz rendőr­ség hosszas nyomozás után az egyik kamiont előkerítet­te, az persze üres volt. A biztosítótársaságoknak igen sokba kerülnek az ilyen ese­tek. Csökkenti viszont a koc­kázatot, hogy élnek az úgy­nevezett viszontbiztosítás le­összegyűjtését, ápolását cél­zó közhasznú társadalmi te­vékenységhez. Az évenként megrendezett kulturális se­regszemlék, számos alkalom­mal, a televízió képernyőjén zajló vetélkedők sorában kü­lön színt jelentenek a nem­zetiségi együttesek. Dalaik hallatán, táncaik láttán le­hetetlen nem gondolni arra, hogy mindaz, amit nyújta­nak, részévé válik saját nem­zeti kultúránknak, egész né­pünket gazdagítja. Vannak azonban kevésbé látványos bizonyítékai is a nemzetiségi értelmiség je­lenlétének. Ilyenkor, válasz­tások küszöbén különösen időszerű szemügyre venni: milyen részt kap és vállal a nemzetiség a hatalom gya­korlásából ? Köztudott, de azért érde­mes utalni rá, hogy a ha­zánkban élő nemzetiségek számarányuknak megfelelő képviselethez jutnak a kü­lönböző tömegszervezetekben és mozgalmakban, így első­sorban a népfrontban, amely az arra leginkább méltóakat tanácstagnak jelöli, az or­szágban ezrekre tehető a nemzetiségi tanácstagok szá­ma. De szavuk van a nem­zetiségeknek legfőbb állam- hatalmi szervünkben, az or­szággyűlésben is. A nemze­tiségi képviselőket ott látjuk a parlamenti bizottságok ülé­sein, ahol részt vesznek a készülő törvényjavaslatok megvitatásában, aktív alakí­tói a közéletnek, formálói terveinknek. Természetes és érthető, hogy ebben a mun­kában oroszlánrészt vállal­nak a nemzetiségi értelmisé­giek, akiket ezért jogosan tisztelet és megbecsülés övez. Közös munkálkodásunk több évtizedes hagyománya szemmel láthatóan arra kö­telezi őket, hogy legjobb ön­magukat adva részt vállalja­nak gondjainkból, nehézsége­inkből, tudva, hogy így vál­nak részeseivé közös öröme­inknek. Az a felismerés is tükröződik ebben, hogy egy kenyéren élünk, sorsunk kö­zös, a mi országunk nekik is hazájuk. A XII. pártkongresszus már idézett határoza­ta azt is kimondja: „A hazánkban élő nemzeti­ségek és a szomszédos or­szágokban élő magyarság je­lentős mértékben hozzájárul­hat népeink barátságának és együttműködésének elmélyí­téséhez”. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha fel­tételezzük : a nemzetiségi ér­telmiség idejekorán felismer­te ezt. Eszerint él és dolgo­zik, jól tudva: önmaga ki- teljesítésével közös ügyet mozdít előre. Kovács Imre hetőségével, és egymás kö­zött megosztják anyagi fe­lelősségüket. Ily módon tör­tént, hogy a közelmúltban a Boszporusznál elsüllyedt ha­talmas román tartályhajó után a 60 millió dolláros kár­ból — a viszontbiztosítás ré­vén — az Állami Biztosító 100 ezer dollárt térített. A viszontbiztosításnál ma­radva: a Douglas DC repü­lőgépekre kötött viszontbiz­tosítási szerződés alapján a chicagói, az új-zélandi és az athéni légikatasztrófa után a magyar pénzintézet is jelen­tős összeget fizetett. Nyert viszont az Állami Biztosító a szaúdi uralkodó aranyozott luxusrepülőgépére kötött szerződésen. Mert nem zu­hant le. S ha már a furcsaságok­nál tartunk, még egy szélső­séges eset: egy bártáncosnő a bájait szerette volna biz­tosítani. Az Állami Biztositó természetesen nem vállal­hatta a szerződést. Mert ho­gyan is garantálhatná, hogy az illető hölgy alakja az évek múltán változatlan marad?... Öt év mérlegen Tegnap, július 14-én Bé­késcsabán kibővített ülést tartott a Magyar Jogász Szövetség Békés megyei szervezetének vezetősége. Dr. Bállá József, az MJSZ ve­zetőségének tagja beszámolt a munkaügyi döntőbizottsági tisztségviselők oktatásáról. Az elmúlt oktatási évben megyénk vállalatainál, in­tézményeinél, és szövetkeze­teinél működő döntőbizottsá­gok tagjai közül 392-en vet­tek1 részt a tanfolyamokon. A Munkatörvénykönyv egyes rendelkezéseinek módosítá­sáról szóló tájékoztatót 298 dolgozó hallgatta meg. A rendszeres oktatással ma­gyarázható, hogy megyénk­ben a munkaügyi döntőbi­zottságok jól működnek. A vezetőségi ülésen dr. Nyíri Béla, az MJSZ megyei szervezetének titkára beszá­molt a Magyar Jogász Szö­vetség Békés megyei szer­vezetének ötéves tevékeny­ségéről. Jelenleg 356 tagja van a megyei szervezetnek. Számuk az elmúlt években 50-nel gyarapodott. Eredmé­nyesen tevékenykednek a szakosztályok is. Az ülés az MJSZ Békés megyei területi szerveinél sorra kerülő választások elő­készítéséről szóló tájékozta­tóval ért véget. Ülésezik a KNEB Ne kerüljön a kukába, majd a szeméttelepre az ipa­ri földolgozással hasznosítha­tó háztartási hulladék — ez a cél. Kellő gonddal igyekez­nek-e az illetékesek a papír, fém, üveg szervezett begyűj­tését megoldani — ezt vizs­gálják Budapesten a népi el­lenőrök. Górcső alá veszik a közeljövőben a főváros köz­műhálózatának karbantartá­sát, a BKV hajózási üzem­ágának működését, a mun­kaerő-gazdálkodás helyzetét. A vizsgálatok előkészítésé­nek teendőit vitatják meg a fővárosi Népi Ellenőrzési Bi­zottság tagjai a testület hét­fői ülésén. Felmérik azt is, hogy a korábbi vizsgálatok — a népi ellenőri tapaszta­latok, megállapítások —nyo­mán kellő intézkedések tör­téntek-e. Zajcsillapitó falak Térbeli elhelyezéstől, al­kalmazási módtól függően 8—15 decibellel csökkenti az ipari üzemek műhelycsarno­kai, munkahelyei zajszintjét a Szellőzőműveknél kifej­lesztett, modul elemmé ki­alakított zajcsillapító fal. Az elemeket hazai anyagokból készítik1 A Könnyűbeton- és Szigetelőanyag-ipari Válla­lat tapolcai gyára állítja elő az ásvány- vagy más néven bazaltgyapotot, amely a 2 méter magas és másfél mé­ter széles elemek bélésanya­gaként elnyeli, tompítja a különféle zajokat. A Szellőzőművek új ter­mékét először a Székesfe­hérvárott megrendezett, zaj­ártalommal foglalkozó ta­nácskozáson mutatták be. Sikerét, az iránta régóta meglevő igényeket jelzi, hogy nem sokkal ezután megérke­zett az első megrendelés a Danuvia Központi Szerszám- és Készülékgyártól. A zaj­csillapító falak gyártására felkészült a vállalat, és ta­nácsadással, zajtérkép ké­szítésével segítséget nyújta­nak hatékony alkalmazásuk­hoz, elhelyezésükhöz. Az elemek nem csak ön­magukban hasznosíthatók1, paravánná vagy fülkévé is összerakhatok. Egész mű­helycsarnokok „halkulnak el”, ha a tetőszerkezetre fel­függesztik az elemeket. Kalózok, kamiontolvajok Bölcsödé a Törökzugban Van még karika? Köztudott, hogy hazánk­ban zsúfoltak a bölcsődék. Rendeletek írják elő, hogy csak 120 százalékos lehet a felvételi arány, és gyereken­ként legalább 4 négyzetmé­ternyi területű legyen az in­tézmény. A valóság sajnos rácáfol az előírásokra. Az anyák munkavállalásával nincs összhangban a bölcső­dék felvételi lehetősége. Igaz, ott a gyermekgondozási se­gély, a szabadság lehetősége. Ezt a kedvezményt azonban nem mindenki tudja, vagy akarja igénybe venni. Az eredmény: Vannak bölcső­dék, ahol majd kétszer any- nyi gyereket kénytelenek fo­gadni, mint ahány személyre tervezték azokat. Egyévesnél fiatalabb babát nem is ta­nácsos a közösségbe vinni, később viszont már egyre inkább igényli a kisgyermek a társaságot, az egymás mel­lett játszást. Megyénkben 2240 bölcsődei hely van, 100 gyermek közül 12-nél vala­mivel többet tudunk elhe­lyezni. Az első három év na­gyon fontos korszak életük­ben: ez a beszédtanulás ide­je, személyiségük döntő je­gyei is ilyenkor alakulnak ki. Sokan talán nem is gondol­ják, hogy a bölcsődei dolgo­zók munkájának milyen lé­jobb, ha legalább egyévesen kerülnek hozzánk. A tipegő- sök és a kisóvodások népesí­tik be főként a bölcsődét. A gondozónőhöz fűződő szemé­lyes kapcsolat meghatározó az életükben, az, hogy nyu­godt, derűs légkörben csepe­redjenek, zavartalanul tevé­kenykedjenek, kezdeményező kedvük, akaratuk megfelelő­en fejlődjön. Nekünk az len­ne „könnyebb”, ha szót fo­gadnának, engedelmeskedné­nek mindig a gyermekek. Ha így lenne, akaratgyenge em­berekké formálnánk őket, s ezt semmiképpen nem tehet­jük. Ezért fontos, hogy pe­dagógiai és lélektani ismere­tekkel legyünk felvértezve, ne csak ösztönösen nevel­jünk. Erzsiké nemcsak szóban, de elméleti dolgozatokban is elemezte már a kisgyerme­kek fejlődését, például egy hét fős csoportot figyelt hosz- szú időn át. Ezek mozgékony apróságok voltak, 13 hónapos korukban már jártak, 9—10 hónaposak voltak, amikor egytagú szavakat mondogat­tak, a szobatisztaságot 2 éve­sen érték el. Másfél évesen már majdnem önállóan et­tek, nem kérték a gondozónő által nyújtott kanalat. Ehhez persze tudni kell, hogy a bölcsődében már a legfiata- labbakat sem cumival, ha­nem kanállal etetik. A já­téktevékenységet a csoport létszáma befolyásolja, elmé­lyült játékot akkor látha­tunk, ha kevés gyerek van eevütt. A járókából kikerü­lők a tologatós eszközöket, később a babát, autót, képes­könyvet, építőjátékot kedve­lik. A bölcsőde nem óvoda Esztendőkkel ezelőtt a gon­dozási munka került előtér­be, később pedig óvodai fog­lalkozásszerű próbálkozáso­kat kezdeményeztek a gon­dozónők. Sem az egyik, sem a másik véglet nem helyes. „A gyermek akarata a szent” — mondják a bölcsődei ne­veléssel foglalkozók. Tardos Anna neveléselmélete alap­ján a játék lehetőségét bizto­sítják, eszközét, idejét, he­lyét teremtik meg a gyerme­Építőjáték a kisóvodásoknál Fotó: Martin Gábor nyeges része a gondozás mellett a gyermekek nevelé­se. A gyulai 4-es számú (tö­rökzugi lakótelepi) bölcsődé­ben kutattuk a nevelői és gondozói munka összefonó­dását a kisgyermekek jelle­mének alakításában. Lélektani, pedagógiai ismeretek Vozár Imréné, Erzsiké, a bölcsőde vezetője gyermek­ápolónőként kezdte pályafu­tását. Hosszú ideig dolgozott a kórházban, megismerte a beteg gyermekek gondozását, majd az egészséges aprósá­gokat bízták rá a harisnya- gyári,^ Béke sugárúti, végül pedig ebben a törökzugi szép, új bölcsődében. Itt még min­den ragyogó és gyűretlen, tágasak a csoportszobák, a játékok is bírják a sok for­gatást. 8 gondozónő őrködik a kicsik testi és szellemi fej­lődésén, kevesen vannak, ők maguk is többségében 2-3 gyermekes anyák, a mai nők minden gondjával és örömé­vel. — Csecsemő korú babánk nem sok van — mutatja be a bölcsődét Erzsiké. — Ezek a kicsik gyakrabban betegek, keknek. A 70-es évektől me­gyénk gondozónői is rendsze­resen tanulnak továbbképzé­seken, ahol pszichológiai, ne­veléstudományi, munkajogi, egészségügyi ismeretekről hallanak előadásokat. Tudá­sukról számot is kell adniuk. 10 év alatt hihetetlenül sokat fejlődött a bölcsődei munka színvonala. Irodalmi értékű mondókákat, dalokat, verse­ket, meséket is tanulnak az itteniek, s adnak tovább a kicsiknek. Bevezették a sa­ját gondozónő, saját gyerek rendszert. Ez azt jelenti, hogy a bölcsődébe lépés első percétől az óvodáig kíséri gyermekét a nevelő. A sze­mélyes kötődés mindkettő­jüknek lényeges; a kicsi tud­ja, kihez tartozik, biztonság­ban érzi magát, ha ugyanazt az arcot látja. A gondozónő pedig megismeri a gyermek apró jelzéseit, amelyekkel örömét, bánatát kifejezi. Nem, az anyát senki sem pó­tolhatja, a gondozónő sem. Az édesanya felelősségét, ér­zelmi fontosságát a bölcsőde nem helyettesíti. Ma már minden bölcsődé­ben fokozatos a szoktatás — mondja Vozámé. — Ha húsz gyerek elmegy óvodába, nem jön helyette azonnal ugyan­annyi. Az újakat 3-4 gye­rekenként fogadjuk, kez­detben csak néhány órára, fél napra, s legalább két hét kell ahhoz, hogy egész naposak legyenek. A szoktatás valóságos ideje 3 hónap. Vannak kicsik, akik úgy viselkednek, mintha min­dig idejártak volna, de bizo­nyos jelek mutatják, hogy még nem érzik jól magukat. Nagy a gondozónők felelőssé­ge: folyamatos napirendet kell tervezniük a korcsoport­nak megfelelően. A kicsiket nem várakoztathatják feles­legesen. A játékban segíte­niük kell, de elmélyülten te­vékenykedőket megzavarni bűn! Mondókákat, gyermek­dalokat az alkalomhoz illően egy-két kicsinek mondjanak. Az sem mindegy, milyen szé­pen formálják a szavakat, hogyan beszélnek magyarul. Együtt a szülőkkel Sok tépelődő, aggódó ma­mát hallottam, láttam már körülöttem: rosszat vagy jót Mindenki szeret kezet mos­ni? tesznek-e gyermekükkel, ha bölcsődébe adják — gondol­koztak. Érdemes-e a pilla­natnyi érdekektől hajtva fel­adni az első évek cseperedő boldogságát? Egyéves korig semmiképpen sem! Annak viszont az óvónők a meg­mondhatói, hogy a bölcsődé­ből érkezették könnyebben illeszkednek az óvodai élet­be. Nem idegenkednek a kö­zösségtől, önállóbbak. Az egészségügyi szokásokat (szo­batisztaság, mosakodás, öl­tözködés, evés) hamarabb, és talán tökéletesebben is elsa­játítják, átlagban szókincsük is gazdagabb, mint az otthon nevelteké. Ez a bölcsőde ja­vára szól. Az viszont aggasz­tó, hogy néhány mama az utóbbi időben a nevelés min­den gondját szívesen a böl­csődére ruházná át. A gyer­mekneveléssel foglalkozók szerint a gyes, a gyermek- táppénz lehetősége jól szol­gálja az újabb generációknál a családi életre nevelést. A törökzugi bölcsőde dol­gozói is nélkülözhetetlennek érzik a szülők segítségét. Társadalmi munkájukkal a szülők segítették a bölcsőde takarítását, átadását, de a gyermeknevelési gondokat is közösen vállalják a gondozó­nőkkel. A vezető óvónő er­ről így mesél: — Év elején szülői érte­kezleteket tartunk, örülünk az állandó, őszinte érdeklő­désnek, amelyet az anyák, apák megjelenéséből, kérdé­seiből érzünk. Közvetlen han­gú, érdekes találkozások ezek, ahol egymástól kémek segítséget szülők és nevelők. Legtöbb kérdés a szobatisz­taságról, az étkeztetésről hangzik el. A nevelés fele­lősségét a bölcsődében mi nagyon nagyra értékeljük, ez nem közhely. A gyerekek kialakuló pozitív tulajdonsá­gai az igazunkat bizonyítják, azt, milyen fontos a szakem­berek szaktudással párosult szerető gondoskodása. Ezért kapcsolódunk a bölcsődei módszertani intézethez, s sze­retnénk még szorosabbra fűz­ni velük a szálakat, hogy új­ra és újra még többet tanul­junk tőlük, mi, gondozónők. Bede Zsóka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents