Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-13 / 137. szám

a 1980, június 13„ péntek „Okosan tervezni a jövőt...” 1981. január 1-től Öl évre szóló tervet dolgozzanak ki a szülői munkaközösségek „Anya, én nem megyek oviba, megyek a nagyapá­hoz. Tudod, most már nem jár dolgozni!” — A bűbájos kisunoka, Nóri így tervezget. A nagyapa, aki „most már nem jár dolgozni”: Martin­csek László, az OTP Békés megyei igazgatója 44 évi munka után ugyanis nyug­díjba vonult. Magas, vé­kony, egyenes tartásé, derűs tekintetű férfi. Otthonában minden nyugalmat, kényel­met áraszt. A belső szobá­ban egy ovális, régi asztal­ka mellett kínál hellyel ben­nünket. A szobában renge­teg ajándék; a kollégák, fe­lettesek, ismerősök megbe­csülésének, ragaszkodásának jelei. És persze emlékeztetői a munkás évtizedeknek. Hogyan is kezdődött? 1936- ban a békéscsabai Felsőke­reskedelmi Iskolában tett érettségi vizsgát egy szorgal­mas fiatalember, aki abban a házban lakott, ahol egy bankfiók volt. Éppen volt egy hely — így kezdhette pályafutását 1936 szeptem­berében, hosszú, szigorú fel­vételi beszélgetés után a Magyar Általános Takarék- pénztárnál Martincsek Lász­ló. Első munkaköre: gyors­és gépírás az igazgató mel­lett. Aztán jött a háború, ve­le a katonaévek, majd ismét a pénzintézetbe került visz- sza. Az Országos Takarék- pénztár 1949-ben alakult meg. Itt először szervező volt, azután iskolára küld­ték, és 1953-ban vezetőhe­lyettesnek, 1954. július 1-től pedig vezetőnek nevezték ki. — Amikor megalakult az OTP, összesen 14-en dolgoz­tunk, és hálózati egységünk nem volt — emlékezik visz- sza Martincsek László — és most! Közel 400-an dolgoz­nak összesen, a megyében 20 fiók és 6 totó-lottó kirendelt­ség működik. A hitel- és a betétállomány milliárdokban kifejezhető összeg. A hitel- tevékenységünk 1957 után vált jelentőssé. Sok-sok csa­ládi és társasház épült az elmúlt 20 évben kölcsönnel. A lakásépítési program meg­valósításában nagy szerep jutott az OTP-nek is. — Huszonhat évig állt a megyei igazgatóság élén. A vezetésben mit tartott a leg­fontosabbnak? — Alapelvem a türelem. A közvetlen és a beosztott munkatársakkal való kap­csolatban mindig erre töre­kedtem, s elvártam, megkö­veteltem ugyanezt a vezetők­től is. A dolgozóban mindig Kevesen tudják, hogy ha­zánkban milyen nagy múltú az ismeretterjesztés: már a XVII—XVIII. században Ynegszülettek a tervei. Per­sze, századoknak kellett el­telniük ahhoz, hogy mostani formája kialakuljon. És még ma sem mondhatjuk, hogy nincsenek „fehér foltjai”. Például a kulturált szexuá­lis életre nevelés, amelynek gondját már a század elején jól látta Vajda Péter. 1935- ben megjelent könyve, A férfiasság már címében szembeszállt az álszent pol­gári világgal. „A természet czélja örökre az marad, hogy fajunkat szaporítsuk. Ezért kötötte a nemzés munkála­tát a legnagyobb gyönyörrel öszve.” — írta könyvében. Nemcsak az ismeretter­jesztés régi hazánkban, de együttműködése is évszáza­dos a művelődéspolitikával. A cél közös: művelt, korsze­rű ismeretekkel rendelkező emberek nevelése. S a mű­veltséghez ma éopúgy hoz­zátartozik a k-.lturált sze­xuális, mint például a mo­dem irodalom ismerete. Mindezt nem csupán jól látta a szarvasi 'Városi Ta­nács művelődésügyi osztálya és a városi TIT, de gyorsan cselekedett is. Az 1978/79-es évadban megalakította a az embert kell látni, aki a munkája mellett egyéni gon­dokkal küzd. — Soha nem hívták, vagy vágyott más pályára? — Hívni hívtak, de nem vállaltam. Más pálya? Nem! Belenőttem ebbe a szakmá­ba, megszerettem, különösen, amikor már hiteltevékenység is volt. A kölcsön nagy se­gítség. Mennyien jutottak így otthonhoz! Sokan aztán tollat fogtak, vagy eljöttek személyesen megköszönni. Munkájának hivatalos el­ismerése sem maradt el. A könyvespolcon vagy két tu­cat kisebb-nagyobb doboz; kitüntetések, emlékérmek. A legelső, amit 1956 augusztu­sában kapott, a „Kiváló Pénzügyi Dolgozó” kitünte­tés. Az a békemozgalom aranyjelvénye, ezt itt párt­propagandista tevékenysé­géért a megyei pártbizott­ságtól kapta, mellette a Felszabadulási Jubileumi Emlékérem, a Munka Ér­demrend bronz fokozata, Bé­késcsaba város „Pro Úrbe” kitüntetése. S legfölül a leg­utóbbi, amit nyugdíjba vo­nulásakor vehetett át: a Munka Érdemrend arany fokozata. Ezzel már a jelenre, és még inkább a holnapra tere­lődik a szó. Ez az a pillanat, amikor sokan érzelgős, le- mondó-szomorú hangon kez­denek beszélni az életről, a jövőről. Tőle távol áll az ér­zelgősség. De nem is szenv­telen, hanem fegyelmezett, józanul gondolkodó, mint az a fajta ember, aki tisztá­ban van vele, hogy ami meg­változtathatatlan, azon kár siránkozni. Vajda Péter Szabadegyetem egészségügyi tagozatát. A ta­gozat a közművelődés fej­lesztéséről szóló párthatáro­zatban és a közművelődési törvényben megjelölt felada­tok minél eredményesebb megvalósításához kívánt se­gítséget nyújtani. Egészség- ügyi felvilágosítással, egész­séges életmódra neveléssel, az egészségügyi és a testi kultúra fejlesztésével akart hozzájárulni mindehhez. Sze­rencséjük volt a szarvasiak­nak, hiszen a megye neves szakembereit, sőt megyén kí­vüli jeles orvosokat sikerült megnyerniük. Így találkozott' az egészségügy, az ismeret- terjesztés és a művelődéspo­litika célja. A téma aktuali­tását bizonyítja, hogy már tavaly néhány százan meg­hallgatták az előadásokat, amelyek széles témaskálát öleltek át. A sorozat záró akkordja­ként rendeztek fórumot jú­nius 9-én, hétfőn a DATE szarvasi főiskolai karán. Az előre beérkezett írásbeli kér­désekre és a szóban feltet­tekre hat kiváló szakember válaszolt: dr. Szemere György, a Szegedi Orvostu­dományi Egyetem professzo­ra, dr. Aszódi Imre és dr. Jakubecz Sándor főorvos, dr. Varga István, a szegedi ta­— A nyugdíj nagy válto­zás az ember életében, ami­re készülni kell, okosan ter­vezni a jövőt, mert külön­ben lelki törést okozhat — simít végig fehér haján, nap­barnított arcán —, úgy kell élni, hogy sose legyenek pil­lanatok, amikor nem tud az ember mit csinálni. Mert az ilyen pillanatok szülik az érzést: én felesleges vagyok. Szeretek horgászni, hát most több idő jut majd rg. És többet lehetek az unokákkal, meg törődhetek a kertem­mel. A bélyeggyűjteményem vagy 15 éve várja, hogy egy­szer rendezzem. A könyvek közül is sok még olvasatiam Na, és jönni-menni mindig nagyon szerettem. Van egy autóm, elmegyek végre or­szágot látni. — Most, túl a munkás év­tizedeken, mit tud felmutat­ni? Természetesen nem anyagiakra gondolok. — A beszélgetés elején szó volt arról, mennyit fejlődött megalakulása óta a pénz­intézet. Ebben a fejlődésben, úgy érzem, az én munkám is benne van. És még vala­mi — int kifelé —, úgy né­zek az új lakótelepekre, mint amikhez egy kis köze az OTP-nek, így nekem is van. Apropó! A szép, sok fiókos, régi íróasztalról felemelt egy márványtalpú tolltartót, ben­ne kézre áll a régimódi toll. — Ezt hazahoztam. De sok papírt, sok millió forin­tot írtam alá vele!... nárképző főiskola adjunktu­sa, dr. Bilibok Péterné pszi­chológus és a fórumot veze­tő dr. Viski Mátyás. Őszin­ték voltak a kérdések, köz- érthetőek és mégis tudomá­nyosak a válaszok. Nagyon sokféle kérdést feltettek, kezdve a gyermek szexuális felvilágosításának hogyanjá­tól a „meddig nő a nő?”-ig. Szó esett a fogamzásgátlás különböző módjairól, a gene­tikai problémákról, az embe­ri nemi teljesítőképességről és a szerelmi élet végső ha­táráról. Mindennapi gondok ezek. Alig akad ember, aki ne küszködne ilyen eredetű problémákkal, hiszen a sze­xualitás életünk egészét át­hatja, a gyermekkortól az időskorig, nem beszélve számtalan testi-lelki követ­kezményéről. Minden kor­osztálynak van szexuális ter­mészetű gondja, épp ezért kell nyíltan beszélni róluk. Két év tapasztalata után már látható, hogy szerencsés volt a szarvasi kezdeménye­zés. Több százan meghallgat­tak egy-egy előadást, a rend­szeres látogatók közül 57-en oklevelet is kaptak. Folyta­tásra érdemes tehát a soro­zat, melynek ősztől kezdődő szakasza „szemünk fényéről”, a gyermekről szól majd. G. K. Terjedelmes jelentést is­mertetett Gellai Béla, a Ha­zafias Népfront megyei mű­velődéspolitikai bizottságá­nak elnöke azon az ülésen, amelyet tegnap délelőtt a HNF megyei nő- és réteg­politikai bizottságával közö­sen tartottak Békéscsabán. Az anyagban többek kö­zött szó esett arról, hogy a szülői munkaközösségek (a továbbiakban: SZM) nép­frontirányításának tapaszta­latait 1972 augusztusában vi­tatták meg a HNF megyei testületi szervei. Hét évvel később újra napirendre ke­rült a téma, és a két mun­kabizottság tagjai a megyei, majd az országos tanács ál­tal adott szempontok alap­ján 93 általános iskolánkban vizsgálták meg az SZM te­vékenységét, mozgalmi irá­nyítását, illetve a közokta­tás támogatásának HNF-fel- adatait a szülők véleménye alapján. Egyébként az össze­gyűjtött tapasztalatokat és a tegnapi tanácskozáson el­hangzott véleményeket, ja­vaslatokat az ajánlásokkal Több mint ezer köbméter vasbetont építettek be a föld alá, erre emelik a következő két évben a Dél-Alföld/ leg­nagyobb víztornyát a Dél­magyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalat dolgozói az újjáépülő szeged-rókusi Az orosházi határőrkerület parancsnoksága a szovjet— magyar űrhajóspáros felbo­csátásának napján vonultat­ta be a határőr tartalékoso­kat. A tisztek és határőrök a meghatározott időben pon­tosan eleget tettek hazafias kötelességüknek, és zökkenő- mentesen érkeztek be a lak­tanyába. Rövid egy hét alatt felelevenítették a korábbi politikai, katonai ismeretei­ket, majd 100 százalékos eredménnyel hajtották végre az előírt lőgyakorlatokat és az éles kézigránát dobást. Persze a nehéz és fárasz­tó szolgálat mellett jutott idő arra is, hogy a tartalékosok együtt a HNF megyei elnök­ség június 25-i ülése elé terjesztik. A felmérésbe bevont vala­mennyi oktatási intézmény­ben az SZM munkaterv sze­rint végzi feladatát. Kiemel­kedően precíz és jó progra­mot állítottak össze például Békéscsabán, a 2. és a 10. számú iskolában; Gyulán, á 2. számú iskolában; vala­mint Köröstarcsán és Újkí­gyóson. Néhány településen azonban az SZM-munkater- vek nem tartalmaznak konk­rét tennivalókat, s csupán általános megállapítások sze­repelnek bennük. Ezzel kap­csolatos az egyik HNF-aján- lás is, éspedig: „...az álta­lános iskolákban működő szülői munkaközösségek 1981. január 1-től egységesen öt­éves ciklusra tervezzenek. A ciklikus tervekhez évenként konkrét feladatokat tartal­mazó kiegészítő munkatervet készítsen az SZM ... részle­tesen határozzák meg a szü­lői munkaközösségek tenni­valóit a 11 nevelési terüle­ten ...” városnegyedben. Különleges látványt nyújt majd a hat­vanhat méter magas torony tetejére kerülő fordított kú­pos pohár formájú két be­tontartály. Az alsó ezer, a felette levő pedig háromezer köbméter befogadóképességű. felelevenítsék az őrsi életet. Elmondották azt is, hogy jólesett számukra az ember­séges fogadtatás, és a velük való törődés az utóképzés ideje alatt. A tartalékos ál­lomány eredményes munká­ját ünnepélyes csapatgyűlé­sen köszönte meg dr. Csen- tes Mihály alezredes. Itt tí­zen kapták meg a „Kiváló Határőr” kitüntető jelvényt, 15-en kaptak emléktárgyat, 12-en előléptetésben, 37-en pedig dicséretben részesül­tek. A kerületparancsnok kérte a határterületen élő és dolgozó tartalékosokat, hogy a jövőben is aktívan segít­sék a határőrsök munkáját. egészség Képzeletünkben a kórház mindig mint a „tisztaság hajléka” jelenik meg. Egé­szen addig, amíg személyes tapasztalat meg nem cáfolja a képzeletet. És ez bizony gyakran előfordul. Nemrég sebészeti intézetben jártam, amely az átlagosnál jóval tisztábbnak tűnt. Az ablako­kat viszont még a téli ko­rom és a tavaszi eső ma­radványai tették a tejüveg­hez hasonlóvá. Egy másik fekvőbeteg-intézetben, ahol nem operálnak, csak rehabi­litálnak, a kétes tisztaságú ágyneműről kiderült, hogy kéthetenként cserélik. Kétségtelen, hogy egyik is, másik is, nehezen illeszthető be a kórházhoz fűződő kép­zeteink közé. Az igényesség helyett igénytelenségről, a nehézségek passzív tudomá­sulvételéről árulkodó tünetek azonban nemcsak a kórház higiéniáját veszélyeztetik. Bár ez sem lekicsinylő ve­szély. A következetes szá­monkérés feladása ugyanis akarva-akarátlanul tért hó­dít és rombol más vonatko­zásban is. Nem is olyan régen, né­hány évtizeddel ezelőtt még általános gyakorlat volt, hogy a főorvosi vizit a vécé­ben kezdődött. A ma már tipikusnak korántsem mond­ható gyakorlat hatása meg is látszott és elhagyása sem maradt következmények nél­kül. Sajnos, nemcsak a vé­cékben. Folyosókon, kórter­mekben egyaránt találna ki­fogásolnivalót az egyszeri, ma már esetleg ódivatúnak tartott főorvos. Az ilyen bíráló észrevéte­lekre többnyire elhangzik a sok tekintetben kétségtele­nül megalapozott védekezés. Nehézségekről, magas költsé­gekről, létszámhiányról. „Nincs takarítónő” — hang­zik a refrénszerű kifogás. Valóban nincs, azaz jóval kevesebb van a kelleténél. Különös azonban, hogy míg a kifogás általános érvényű, maga a helyzet kórházan­ként, illetve egy-egy intéze­ten belül osztályonként vál­tozik. Egyazon épületben az egyik osztályon kifogástalan rend, tisztaság uralkodik, a másikon méltán panaszkod­nak a betegek a rendetlen­ségre, piszokra. Ez a nem kívánatos válto­zatosság a vezetés követke­zetlenségének áruló jele. Az igénytelenség tünete, amely mögött a vezető beletörődik a vitán felül létező nehézsé­gekbe. És felmenti magát alapvető kötelességeinek tel­jesítése alól. A kórházi higiénia bizto­sítása ugyanis alapvető ve­zetői kötelesség. Nem alá-, hanem mellérendelt feladat. A gyógyítás egyéb tenniva­lóival párhuzamosan teljesí­tendő. Mert elhanyagolásán életmentő műtét, intenzív gyógykezelés szenvedhet ha­jótörést. Emberéletet veszélyeztet, amely mindennél drágább. Olyan értelemben is, hogy a modern betegellátás rendkí­vül költséges, hogy egy-egy sokkos állapot elhárítása, egy szívműtét előkészítése, lebonyolítása, a beteg válsá­gon való átsegítése százezre­ket 1s fölemészthet. Ennek sikerét . kockáztatja a nem makulátlan tiszta orvosi kö­peny, a piszkos folyosóról a cipőtalpon becipelt kóroko­zó, vagy más higiéniai ha­nyagság. Lehet, hogy sokan elcsé­peltnek tekintik a közmon­dást : a tisztaság fél egész­ség, de egyik-másik kórhá­zunkban mégsem ártana ko­molyan venni! Lukács Mária Tóth Ibolya Fotó: Veress Erzsi Fórum a szexualitásról Kúpos „betonpoharat” építenek Szegeden Tartalékos határőrük gyakorlata és kitüntetése Dr. Csentes Mihály alezredes adta át a kitüntetéseket, ju­talmakat Fotó: Surányi Andrásné

Next

/
Thumbnails
Contents