Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-12 / 136. szám
1980. június 12., csütörtök o n bérgazdálkodás csapdájában A Székesfehérvári Sütőipari Vállalatnál nagyon hasznos kezdeményezést valósítottak meg a péksütemények minőségének megóvására. A zsemléket, kifliket a sütőüzemben alumínium szerkezetű konténerbe rakják, és ponyvával letakarva szállítják az üzletekbe. Egy konténerbe ezer darab péksütemény fér (MTI-fotó: Szabó Imre felvétele — KS) Fiatalok és még fiatalabbak — hisz nőkről van szó — dolgoznak az üzemegységekben. Rend, tisztaság van mindenütt. Egy impresszionista festő sem képzelhetne el szebb színkavalkádot: a paletta szinte minden színe fellelhető itt. Az élénk, pasztell- és tört színű pulóverek kellemessé teszik a műhelyeket a Gyomai Háziipari Szövetkezet gyomai telepén. — Szép az üzemük — mondom Dinya Máté műszaki vezetőnek. — Az — bólint. — Mennyibe került? — Gépekkel együtt, úgy 80 millióba. — Mikor építették? — 1972-ben kezdték, akkor még nem voltam itt. Egy év múlva megérkeztek a japán kötőgépek. 1976-ban folytattuk az építkezést, akkor vettük meg a többi gépet is az NDK-ból. — Mit gyártanak? — Zömmel kardigánokat és pulóvereket, — Külföldi piacuk van? — Volt. — Miért a múlt idő? — Bonyolult. — A minőség? — Lehetne jobb is, 80—85 százalék az első osztályú termékek részaránya. — Munkaerő? — Hm ... — A keresetek? — Hm ... Az éves bérszínvonalunk 30 ezer forint körül van. — Az nagyon kevés ... — Négy évvel ezelőtt csak 26 ezer kétszáz volt... — Hogyhogy? A Gyomai Háziipari Szövetkezet úgy 10 évvel ezelőtt még a környék legjobban fizető cége volt... — Igen. Most azonban fordult a kocka. — Miért? — Nyögjük az adósságunkat. S még négjr évig ez így lesz. — Ha nincs pénz, akkor az emberek elmennek ... — Így van. Helyettük újak jönnek, azokat betanítjuk, azok is odébbállnak, és így tovább, hát ezért nem javul a minőség sem. — Milyen alapanyaggal dolgoznak? — Hazaival, két éve még külföldivel. — Akkor jobb volt a minőség? — Nem, a már említett okok miatt. Fotó: Veress Erzsi Nincs, és mégis van - valahol Megtörtént: a négyes csavar — nevezzük annak — hiánycikk volt a kisvállalatnál. A négyes csavar azonban egy külföldi megrendelőnek szánt gép nélkülözhetetlen alkatrésze, amit végül is a határainkon túlról szereztek be. A vállalat anyabeszerzője borús hangulatban mesélte a történetet az egyik, tőlük mindösz- sze 1 kilométerre levő cég képviselőjének, aki igencsak mosolygott az eset hallatán. Az ő raktárukban ugyanis garmadával hevertek a négyes csavarok... Honnét tudtam volna, hrvgy nekik is van? — sóhajtott, a sztorit befejezvén az anyagbeszerző. Tegnap Békéscsabán, a vasutasok szakszervezete klubkönyvtárában, a II. szövetkezeti kapacitás- és anyagbörzenapok megnyitója után is hallottam az említett történethez hasonló kát a résztvevőktől. Abba mindenki egyetért, sok raktárban vanak olyan termékek, amik az illető cégnél nem kellenek, ugyanakkor másutt nagy szükség lenne rájuk. így hát csak örülni lehet minden olyan kezdeményezésnek, aminek célja, hogy a vállalatok jobban megismerjék egymás munkáját, s .iogy segítsék is egymást. Például úgy, hogy börzenapot szerveznek, ahol a résztvevők tájékoztatják egymást arról, hogy milyen és mennyi felesleges készletük van, mit szeretnének vásárolni, továbbá, hogy kinek van szabad, illetve plusz kapacitása. A vasutas klubkönyvtárban 32 ipari szövetkezet és vállalat ütötte fel két napra főhadiszálását. — Várhatóan nemcsak ők, hanem más cégektől is jönnek majd — mondja Kocsis Sándor, az egyik szervező — Tavaly, az ilyen rendezvényünkön Szolnokon körülbelül 70 cég volt jelen, pedig akkor is csak 32 nevezés érkezett előre a rendezőkhöz. — Eredményes volt tavaly az a vásár? — Az utólagos felmérések is csak hozzávetőlegesek lehetnek az üzletkötésekről. Körülbelül 30 millió forint értékű készlet cserélt gazdát. Nézzük, kik is vannak itt. öt megyéből — Hevesből, Szolnokból, Bács-Kiskunból, Csongrádból és a vendéglátó Békésből — jelezték már jó előre érkezésüket szakemberek. A könyvtárat erre a két napra kissé átalakítottak: paravánokkal felszabdalták a termet, így alakítottak ki 32 boxot. A legtöbb tárgyalósarokban Békés megyei cég szakemberei ülnek. Szécsényi Zoltán a MEZŐGÉP kecskeméti üzeméből jött. Amolyan megfigyelőként. Lapozgatja a vaskos dossziét, amiben le van írva a kínálat nagyja. — Lemezek, csövek és más effélék érdekelnek — mondja. A list.án nincs olyan, amely nekünk kellene. Attól még beszerezheti itt, mivel több asztalon . is új listák vannak az előre kiadott dossziék mellett. Szécsényi Zoltán sem érkezett üres kézzel, stencilezett lapokat vesz elő, amiken a vállalatuk kínálata van feltüntetve. A délelőtti megnyitó után egyre több érdeklődő érkezik, dél felé már megtelnek a tárgyalósarkok, itt-ott konkrét üzletet is kötnek, igaz, jobbára még csak puhatolózó beszélgetéseket folytatnak egymással a szakemberek. Talán egy ilyen beszélge- lésfoszlány jut majd eszébe az egyik résztvevőnek, hogy honnan is lehetne olcsón és gyorsan beszerzeni azt a bizonyos négyes csavart... A börzenapok ma, csütörtökön befejeződnek. H. I. Tálcán kínált üzlet A Mezőberényi Vas-Műszaki Szövetkezet neve nem ismeretlen a nyugati piacokon. Igaz, ott elsősorban tálcagyárként tette nevezetessé magát azzal többek között, hogy tavaly már 10 millió forint értékben szállított ebbő] a fémtömegcikkből a tőkés országokba. Erre az évre eddig 12 millió forintos megrendelést kapott külföldről a szövetkezet, s ezután már jogos a kérdés: mi a titka a mezőberényiek sikerének, amikor köztudott, hogy az előnyös üzleteket nem éppen tálcán kínálják manapság világgazdaság- szerte. Nos, a legelső, amit megállapíthatunk az, hogy jokor és jól ruháztak be: felszereltek egy olyan fémnyomdát, amelyben ma már ötféle méret- és alakváltozatban, ha keli 200 minta között válogatva egy-másfél millió tálcát képesek évente előállítani, akár egyedi igényeken alakuló színkivitelben is. Mert ugye, ha egyszer egy üzlet megindul... Az sem fenékig tejfel. Tudniillik az idei 12 millió forintos tőkés exporton felül újabb 3 millió forintosat kínálnak a dollárral fizetők a herényi tálcagyárnak, ehhez azonban már a bérgazdálkodás jelenlegi rendszerében nincs meg a szövetkezetnek a többlet bérfedezete. Még szerencse, hogy az ilyen és ehhez hasonló esetekre maradt egy mentőlehetőség: a bérpreferencia. Más kérdés, hogy ez az egyszeri kedvezmény nem sokat változtat a Mezőberényi Vas-Műszaki Ipari Szövetkezet azon nehézségein, amelyek abból fakadnak, hogy a bérszínvonal itt nem éri el a megyei átlagot, s így a versenyt sem tudják fölvenni a nagyközség munka- alkalmat és nagyobb fizetést kínáló üzemeivel, vállalataival. Valószínű viszont, hogy mód nyílik előbb-utóbb ebben is lépni, a ha szövetkezet többi — ugyancsak jelentős értéket képviselő — termékei, a fémszekrények és egyéb fémbútorok, a fémjátékok is a tálcák útját járják majd: önmagukért beszélve szereznek maguknak újabb üzleteket. (kőváry) A Mezőhegyesi Állami Gazdaság nemrégiben átadott korszerű komlós-fecskési szakosított szarvasmarhatelepén világra jöttek az első borjak Fotó: Veress Erzsi ítélet a rendörgyilkosok ügyében A Fővárosi Bíróság tegnap ítéletet hirdetett Soós Lajos és társai bűnügyében: A bíróság Soós Lajos, György József és Németh István vádlottakat bűnösnek mondta ki társtettesként, több emberen, különös kegyetlenséggel, aljas célból, előre kitervelten és hivatalos személy ellen elkövetett emberölés bűntettében, ezért Soós Lajost és György Józsefet halálbüntetésre, Németh Istvánt életfogytig tartó szabadságvesztésre és a közügyek gyakorlásától 10 évi eltiltásra Ítélte. Varga László vádlottat társtettesként, aljas célból, különösen kegyetlen módon elkövetett emberölés bűntette miatt 15 évi szabadságvesztésre és a közügyek gyakorlásától 10 évi eltiltásra ítélte. Az ügyben szereplő Mester János és Soós Lajosné vádlottakat társtettesként, nagyobb értékre, üzletszerűen elkövetett lopás bűntettében, Mester Jánost ezen túlmenően kitartottság és közokirathamisltás bűntettében, Soós Lajosnét pedig üzletszerű kéjelgés vétségében mondta ki bűnösnek a bíróság, és ezért Mester Jánost 4 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 5 évi eltiltásra, Soós Lajosnét 2 évi szabadságvesztésre, és a közügyektől 3 évi eltiltásra ítélte. A bíróság elrendelte Mester Já.iosnak a büntetés kitöltésével kezdődd szigorított őrizetét is. A bíróság a tárgyaláson felmerült bizonyítékok alapján megállapította, hogy az emberölésekben bűnösnek talált valamennyi vádlott tevőlegesen részt vett a gyilkosságokban. A halálbüntetésre ítélt Soós Lajos és György József mellett a bíróság Németh Istvánra — aki a bűncselekmény elkövetésekor még nem töltötte be a 20. életévét — a törvény szerint alkalmazható legsúlyosabb büntetést szabta ki. Varga Lászlót pedig — aki az emberölésben 12 évvel ezelőtt vett részt — a bűncselekmény elkövetésekor hatályban volt törvény szerint kiszabható leghosszabb tartamú szabadságvesztés büntetéssel sújtotta. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette. I Varga László és védője felmentésért, a többi vádlott — Soós Lajos kivételével — és védőik enyhítésért fellebbeztek. — Korszerű üzem, korszerű gépekkel, sok pénzért, s mégsem produkálják azt, ami ezek után elvárható lenne. Mi az oka? — Messzire kell visszakanyarodni, 1970-re, amikor a 'szövetkezet megkezdte a bedolgozói hálózat leépítését. — Hány bedolgozójuk volt? — Több mint kétezer. — S most? — Körülbelül 450-en vannak. — Az üzemekben hányán dolgoznak? — Ennél kétszázzal többen. Megérkezik a műszaki vezető névrokona, Dinya Illés termelési osztályvezető is, hármasban beszélgetünk tovább. — Akkoriban jószer vei nem is volt még komoly ibb üzem a környékünkön — mondja az osztályvezető, aki már akkor is a szövetkezetnél dolgozott, csak más beosztásban. — Volt munkaerő bőven, jól fizettünk. Minden évben adtunk egyhavi átlag- keresetnek megfelelő jutalmat is. Jöttek az emberek. — Milyen volt az akkori bérszínvonaluk? — Jobb, mint a környékbelieknek. Igaz, a huszonkét- ezer forintot nem érte el, de az akkor, kiegészülve a jutalmakkal, jóval több volt, mint a szomszédos cégeké. Ügy festett a dolog, hogy lét- jogosultsága van egy nagyüzemnek is. — Honnan volt pénzük a beruházásra? — Már volt egy kötödénk,' évi 30 milliós termeléssel. Spóroltunk, 10 millióval szálltunk be az üzletbe. — Üzlet? — Igen. Az egyik külkereskedelmi cég megegyezett egy japánnal, hogy tőlük veszünk gépeket, a berendezések árát pedig áruval tör- lesztjük le. A mai Skála- Coop is támogatta az ötletet, így a három cég egyenlő arányban adta össze a 30 milliót. — Hadd tegyek hozzá valamit — kapcsolódik a beszélgetésbe a műszaki vezető. — Ugyanis a tíz évvel ezelőtti jó jövedelmeknek közük van a mai bérekhez is. — Hogyan? — Az akkori vezetőség nem fejlesztette a bérszínvonalat. A jutalmakat kifizették, de nem bérként, ezért viszont nem adóztak utána, spóroltak a majdani beruházásra. így állt elő az a furcsa helyzet, hogy bár jó fizetések voltak itt, a bérszínvonal alig emelkedett. S ezután jött a feketeleves. 1973—74-ben őrült tempóban kúsztak felfelé az energiaárak a világon, megrendült a piaci nyugalom is. A japán partner mindössze egy szállítmányra tartott igényt, aztán bejelentette, hogy a további adósságot pénzben fizessék meg a magyarok. Ez a piac tehát hamar semmivé vált. — A beruházást azonban folytatták ... — Igen — válaszol az osztályvezető. — Már ’72-ben is egy, a Könnyűipari Minisztérium által kiírt pályázat megnyerése után fogtunk bele az építésekbe. A második lépcsőben is kaptunk támogatást. — Felépült végre a házuk, megérkeztek a gépek az NDK-ból, és ... — ... És közben történt egy, s más — fűzi tovább a szót az osztályvezető. Míg mi el voltunk foglalva magunkkal, kinőtte magát a sütőüzem, a Viharsarki Halászati Szövetkezet, ma már melléküzemága is van, meg feldolgozással is foglalkozik, három rekonstrukciót hajtott végre Endrődön a cipőipari szövetkezet. Egysz.óval megnagyobbodtak a környező cégek, egyre több munkáskézre volt és van szükségük. S tegyük hozzá: jobban is tudnak fizetni, mint mi. Körülbelül ezer forinttal lehet magasabb a bérszínvonaluk, mint a miénk. — Volt nyereségük tavaly? — Volt — mondja a műszaki vezető —, körülbelül 10 millió forint. Ebből hatot kifizettünk az adósságunkra, egyet a bérszínvonal-túllépésre, meg ilyen-olyan alapokat képeztünk, részesedést csak az idei bérszínvonal terhére tudtunk adni a dolgozóinknak. Hát így állunk most — teszi hozzá. — Ügy hallom, azért van valamenv /i tőkés exportjuk ... — A 12U milliós termelési értékből csak körülbelül 7 millió. — Mit adnak el Nyugaton? — A gépi kötésű sapkákat, meg ... — Meg? — Kötött kesztyűket, amiket a bedolgozók varrnak. Ezt keresik külföldön is. Íme a csapda, amit Jelen esetben nem állítottak, Vinnem szó szerint felépítettek maguknak, s ami pár esztendeig még működik is majd... Horváth István JEGYZET
