Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-11 / 135. szám
iznilm-tiitj. 1980. június 11., szerda Öntözés negyvenezer hektáron Javítják az utat Június elején sokfelé kapott nedvesség-utánpótlást a talaj, országszerte kiadós záporok voltak, ennek ellenére a mezőgazdasági nagyüzemek jó eredménnyel öntözik földjeiket. Az idén eddig hozzávetőleg több mint 40 ezer hektár kapott mesterséges „esőt”, mindenekelőtt azokon a területeken, ahol az átlagosnál kevesebb csapadék hullott. (Májusban ugyanis a csapadékeloszlás rendkívül szeszélyes volt; egyes területeken mindössze 25 milliméter esőt mértek, másutt 140 —150 milliméter csapadék jutott.) A különbséget a termelők igyekeztek mesterséges esőztetéssel kiegyenlíteni. Ahol erre lehetőség volt, mindenütt bekapcsolták az öntözőműveket, különösen a Kisalföldön és az Alföld szárazabb éghajlatú részein dolgoztak folyamatosan az öntözőberendezések. Az öntözésben jelentős változást hozott, hogy az idén megváltoztatták a vízdíjat. Azok az üzemek, amelyekben a műszaki berendezések elavultak, és ennél fogva az öntözés nem volt gazdaságos, a vízjogi engedélyről lemondtak. Mintegy 73—74 ezer hektárnyi terület esett Kazánkarrier Hazánkban és a hozzánk hasonló éghajlatú országokban a háztartások egyre fokozódó gépesítése ellenére a lakossági energiafogyasztás zömét még ma is fűtésre használják. Ez tulajdonképpen természetes is, de az már nem, hogy a szakirodalom és a tapasztalatok szerint is a normákhoz képest jelentékeny a felesleges többletfelhasználás. Ennek sok oka van. Rossz az épületek hőszigetelése, nem zárnak a nyílászárók, nincsenek jól beállítva a fűtőberendezések, és gyakran a kazánok sem a legjobbak. Magyarországon ma meglehetősen elterjedtek azok a központifűtés-kazánok, melyek mindössze 60 százalékos hatásfokkal dolgoznak. Van ezenkívül más probléma is. Hiába jó hatásfokú egy kazán, ha az nem abban a teljesítménytartományban üzemel, melyben érvényesülnek kedvező tulajdonságai. Pontosan méretezni meglehetősen nehéz feladat, mert a hőigények nagyon nagy ingadozást mutatnak. Olyan kazántelepeket létesíteni tehát, ahol az összes hőigényt ki tudják elégíteni, van megfelelő tartalék, jó a hatásfok és lehetőleg még olcsó is, nem is olyan egyszerű feladat. Amiket eddig mondtunk, nem új dolog. A szakemberek előtt évtizedek óta ismertek, csak éppen nem voltak megfelelő eszközök, ahhoz, hogy valóra váltsák elképzelésüket. Sokáig hiányoztak a hazai piacról a korszerű, jó hatásfokú, megfelelő teljesítményű kazánok. Ezért kapott az alkalmon az orosházi KAZÉP egyik jogelődje, a kazángyártó szövetkezet, amikor 1969-ben a feltalálók felajánlották a Thermopress néven szabadalmazott kazánkonstrukciójukat gyártásra. A prototípusok 1971-ben és 1972-ben készültek el, és a sikeres elfogadás után fokozatosan fejlődött a gyártás. Eljutottak egy ízben az évi 200 darabos termeléshez, de addigra már az igények ezt lényegesen meghaladták. Olyannyira, hogy 2-3 évet kellett várakoznia egy megrendelőnek, mire megkapta a kért kazánt. Mi ennek a szinte viharos sikernek a titka? A magyarázatot Csurányi András, a szövetkezet főmérnöke adta meg: — Ez a Thermopress-ka- zán egy rendkívül szellemes konstrukció. Hegesztett acéllemezből készül, ezért köny- nyű, és sikerült olyan tűzés vízteret kialakítani, mely rendkívüli módon megnövelte a hatásfokot. Ennél a kazánnál például a homlokrész is melegíti a vizet, más konstrukcióknál ez hőelnyelő samottal van bélelve. Ez és a többi újdonság tette lehetővé, hogy 80 százalék feletti hatásfokot garantáljunk valamennyi kazántípusunkra. Emellett az is hozzájárult a sikerhez, hogy kazánjaink blokkosíthatók. Több különféle teljesítményű egy típus is egy tömbbe építhető, ezáltal lehetővé válik, hogy mindig csak annyi működjön, amennyi az optimális hőellátáshoz kell. Ezt viszont a jó hatásfokú teljesí- ménytartományban tudja leadni a kazán. Főleg ezeknek az előnyöknek köszönhető, hogy a Nehézipari Minisztérium tőkés import kiváltására alkalmas termékekre minősítette a Thermopress kazánokat. Hiába alkalmas azonban importkiváltásra a Thermopress, ha nem lehet kapni. Ezt már évekkel ezelőtt felismerte a szövetkezet. Ezért úgy döntöttek, hogy az igények kielégítésére a csorvási úti központi telepet úgy építik fel, hogy ott jelentősen fokozhassák a kazángyártást. Az épületeket saját erőből felépítették, de a gépi beruházásokra már nem futotta a pénzből. Szerencsére energia- racionálási célokra támaga- tást nyújtott az állam, így ezt megpályázhatták. Nem egyszerű elnyerni egy ilyen pályázatot. Részletesen ki kell mutatni a várható előnyöket, a megtakarításokat és a megtérülés idejét. A számításokat az erre illetékes hatóság az Állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyelet végezte. Ebből kiderült, hogy, ha évente 200 darabbal több Thermopress-kazán készül, akkor a hatásfoknövekedés miatt 3,2 millió köbméter földgáz és 214 ezer torma fűtőolaj takarítható meg. Az állami támogatás 3 és fél év alatt térül meg. A kedvező adatok kedvező elbírálást tettek lehetővé. 1978 decemberében 12,7 miiki az öntözésből, de csak „papíron”, hiszen ezek a földterületek eddig is jóformán csak a statisztikában szerepeltek, tényleges jelentőségük a mindennapos gyakorlatban nem volt. Az ország öntözésre berendezett területe jelenleg 400 ezer hektár. Az elkövetkező hetekben, hónapokban néhány műszaki újdonság szolgálja majd az I öntözés korszerűsítését. Auto- I matikusan működő tömlő- I csévélő berendezést gyártanak, és forgalomba hoznak egy, az eddiginél nagyobb teljesítményű öntözőegységet is. lió forintos állami támogatást kapott a szövetkezet, azzal, hogy 1980. május 31-ére teljesen el kell készülniük a beruházással. Ez az idő meglehetősen rövid, különösen hazai viszonyok között. Akik már láttak közelről egy beruházást, azok tudják, hogy mennyi idő telik el az engedélyezéstől mire a pénzt valóban megkapják. Nagyon hosszú a gépek beszerzési ideje, főleg ha hazai vagy szocialista importról van szó. így tehát bőven akadtak kétkedők, akik szerint lehetetlen feladatra vállalkozott a KAZÉP. Május 31-e eltelt, és a KAZÉP teljesítette, amit vállalt. Áll az új üzemcsarnok, és benne dolgoznak a korszerű, termelékeny gépek. És a gépek túlnyomó többsége hazai vagy szocialista gyártmányú, mindössze 700 ezer forintnyi származik nyugati országokból. Ennek a sikernek a titka egyszerű: jó előre tudták, hogy mit akarnak, és ezért mertek is kockázatot vállalni. Az első megrendeléseket például már akkor feladták, amikor még nem volt kezükben a támogatást engedélyező okirat. Ez, ha szigorúan nézzük a paragrafusokat, tulajdonképpen szabálytalan. De most már a kétkedők is azt mondják: ezt így kellett csinálni. Vagy például: mire tárgyalni mentek a gépvásárlásokról, már pontosan tudták, hogy nekik mi lesz jó, mi helyettesíthető mással, így sikerült jó gépeket, olcsón és viszonylag gyorsan beszerezni. Megoldották a korszerűsí- , tés során a varratok, fedőpo- ( ros automata hegesztését. A ; kitűnően működő szovjet gé- j pék 20 magasan képzett he- J gesztő átcsoportosítását tét- I ték lehetővé. A forgatóbe- \ rendezések nehéz fizikai I munkát tesznek feleslegessé, | és segítségükkel a hegesztési varrat is egyenletesebb lesz. j A magyar gyártmányú dara- I boló az eddigi lángvágást j váltja fel, gyorsabban, ol- ! csobban, hulladékmentesen. Ahol még megmaradt a kézi hegesztés, ott olyan félveze- j tős berendezést állítottak be, j mely egyszerre 14 munka- j hely kiszolgálására képes. Az új beruházás éppen a legjobb pillanatban lépett üzembe. Nemcsak azért, mert így megtartották a határidőt, és mellesleg a költségkereten is belül maradtak, hanem azért is, mert a Nehézipari Minisztérium a korszerűsítési program keretében 600 kazánnal többet kér az állami és szövetkezeti ipartól, mint amennyi az eredeti tervekben szerepelt. Ebből a tekintélyes mennyiségből a KAZÉP 400-at vállalt magára. Lónyai László * A zúzalékterítő gép Fotó: Lakner Pál A Nagyszénás és Szarvas közötti út egyik szakaszán javítják az utat. A gépláncban elöl a bitumenpermetező gép halad, amelyet a zúzalékterítő gép, végül az úthenger követ. Tóth István, a ’ KPM Békéscsabai Közúti Igazgatósága orosházi üzem- mérnökségének a művezetője elégedett a munka ütemével és minőségével. — A gépláncban eddig is ez volt a sorrend — tájékoztat. — De a zúzalékterítés egy tehergépkocsira szerelt berendezéssel történt. Ez á jármű hátrafelé haladt, vezetése nehézkes volt. Mivel pedig magasról szóródott a zúzalék, jókora por is keletkezett. Egymás után érkeznek a zúzalékkal teli billenős tehergépkocsik. „Etetik” a zúzalékterítő gépet, aminek láthatóan igen jó az „étvágya”. Hárman lápénál dolgoznak — A bitumen zárja a repedéseket, frissíti a felső réteget. A zúzalékkő a bitumennel keverve másfél centiméter vastag kopóréteget képez, és így egy-két évig ismét jó lesz az út — mondja Lakner Pál, az orosházi üzemmérnökség vezetője. A zúzalékterítő gép kezelője Domokos János, aki nyolc éve dolgozik a közúti igazgatóságnál. Eredetileg személygépkocsi-vezető volt, aztán sorra-rendre megtanulta az útépítésnél, illetve -karbantartásnál használt valamennyi gép — mint például az aszfaltkeverő, a fi- niser, a kotró, az úthenger — kezelését. Végül a zúzalékterítő gép következett. — Mi a véleménye erről a masináról? — kérdezem tőle. — Ügy tudom, hogy a Szegedi Közúti Igazgatóság szakemberei tervezték és készítették el. Kitűnő újításnak tartom. — Lehet vele keresni is? — Igen, ha van teljesítmény. Most haladunk. A régi gép lassú és veszélyes volt. — Látom, itt, a zúzalékterítő gép körül hárman lapáttal dolgoznak. Mi az ő feladatuk? — Arra ügyelnek, hogy a . zúzalékba nagyobb kő vagy más anyag ne kerüljön, mert az bedugaszolja a rostát és elgörbíti a kihordócsigát. Punyi József három évtizede útőrként kezdte az állami alkalmazotti pályafutását. Most utókezelő segédmunkásnak titulálja magát. — Régen még a vagonból is lapáttal raktuk ki a rengeteg követ, zúzalékot, kavicsot. Ég és föld a mai és a régi munka közötti különbség. Ég és fűid a különbség — Fárasztó a munkájuk? — Éppenséggel nem pihenni jövünk. Teljesítménybér van, de sem a teljesítmény, sem a bér nem kevesebb, mint volt. Azért esténként van annyi erőnk, hogy végignézzük a tv-műsort. Nemigen alszunk el a fáradtságtól úgy, mint régen. — Akkor tehát érdemes itt dolgozni? — Bárcsak így kezdtük volna. Most kevesebb ránc lenne az arcomon, és talán nem is lennék beteg néha. Társa, Huszka Ferenc útépítő munkás, aki mindösz- sze másfél éve dolgozik az úton, egészen természetesnek tartja, hogy a munka neheze a gépre, és nem az emberekre hárul. Azt is, hogy rendszerint a legközelebbi község vendéglőjében ebédelnek. Autóbuszon szállítják őket oda, mint ahogy reggel hazulról a munkahelyre, este pedig haza autóbuszon utaznak. A géplánc folyamatosan halad előre. Az idén helyezték először üzembe a zúzalékterítő gépet. Négyszeres a teljesítmény Lakner Pál elégedetten állapítja meg: — Az előzőhöz képest négyszeres a teljesítmény, tehát egynegyednyi idő alatt elkészülünk az útfelület záróréteggel való bevonásával, amit a megyében vagy 20 helyen kell végrehajtani. Kevesebb ember kell hozzá, az idő is pénz. Különösen itt, mert ezt a munkát nyáron, meleg időben kell csinálni. Csak ilyenkor dolgo- zódik össze megfelelően a zúzalék a bitumennel. — Kihasználják a nagy teljesítményű gépet? — fordulok Meliska Jánoshoz, az igazgatóság osztályvezetőhelyetteséhez. — A lehetőség az útfenntartásra fordítható összegtől függ. Az idén az igazgatóság 50—55 nap alatt teljesíti ezt a tervét. Ésszerű lenne a gépet mondjuk az egyik szomszédos megyei közúti igazgatósággal megosztva üzemeltetni — válaszol. — Ez azt jelenti, hogy felesleges minden megyei igazgatóságnak hasonló gépet vásárolnia? — Igen. Akkor tehát érdemes erre is gondolni. Elvégre két megye határa nem országhatár. Pásztor Béla Nem szemétlerakóhely Orosházán, a' Szarvas felé vezető út és vasút között, közei az üveggyár kerítéséhez, van egy földdel, különböző hulladékkal félig-meddig feltöltött nádas. Ettől nem messze egy másik szemétlerakóhely keletkezett, ahol műanyag flakonok, vasdarabok, festékesdobozok, rossz cipők, törött üvegek, gumitömlők és egyebek találhatók. A jelekből arra lehet következtetni, hogy eleinte a nádast töltötték fel, újabban azonban inkább az ú melletti árkot temetik be. Sőt, vagy 50 méterrel arrébb még egy góc keletkezett, ahol már csak az árkot használják lerakóhelynek. Itt a legkényelmesebb megszabadulni a szeméttől. Jóformán még ki sem ketl szállni a gépkocsiból. Az ilyenfajta tiltott szemétlerakás rendszerint az éj leple alatt történik. A szabálysértőket nem könnyű tettén érni. De valamit mégiscsak tenni kell az ellen, hogy bárhol is ilyen környezetszennyező góc jöjjön létre. Ráadásul az anyagi kár is jelentős. Az árokban nem tud lefolyni az esővíz, hanem a töltésbe szivárogva meglazítja a talajt, és így tönkremegy az út. Tehát a szemetet — nem kis költséggel — el kell takarítani, ami kényszerűen a közúti igazgatóságra hárul. A végrehajtást pedig abból a pénzből kell fedeznie, amit egyébként az utak felújítására, karbantartására fordíthatna. —or wwww»ww»wwWWWWWWWWWMW<MWMWWWWWW<tww<w 1
