Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-10 / 134. szám
o 1980. június 10., kedd Idegenforgalom és kultúra „Házalók” piros nyakkendőben Fotó: Gál Edit A turista, aki felkerekedik, hogy idegen tájakon töltse szabad idejének legalább egy részét — nem csak lakni és étkezni akar. Közhely ez ma már, mégsem lehet elégszer elmondani. Sok időbe telt, amíg eljutottunk idáig, hiszen még néhány éve is elevenen élt az a szemlélet, amely szerint „a magyaros vendégszeretet elegendő- ahhoz, hogy idecsalogassuk a külföldieket”. Ebbe természetesen beletartozott, hogy talál nálunk szállást — lehetőleg luxushotelekben —, magyaros ételek között válogathat, amihez nem megvetendő skálája járult a „tájjellegű” italoknak. Számos itt járt külföldi beszámolójából derült ki, hogy a magyar lányok csinosságát is „idegenforgalmi vonzerőként” tartották számon — s okkal-joggal kifogásolták, hogy ennél többet, magasabb kulturális színvonalú szórakozást csak hellyel-közzel találtak. örvendetes, hogy a nyári kulturális programok száma — és még inkább a színvonala — szinte össze sem hasonlítható a néhány év előttivel. A Balaton mindkét partján szinte egész nyáron lesznek — váltakozó helyszínnel — színházi előadások. Terveznek cirkuszi produkciókat, bábszínházakat felnőtteknek és gyerekeknek, számos fővárosi és vidéki színész lép fel — kielégítheti kulturális igényeit ezen a nyáron a Balaton partján szabadságát töltő magyarul beszélő vendég. Hiszen ezek a programok — talán a cirkusz kivételével — a magyar nyelv ismeretét kívánják. Külföldi számára lehetnek érdekesek a díszletek vagy a kosztümök — a szöveget azonban nem érti. Legföljebb a színművek zenéjét. Ami viszont ismét arra figyelmeztet, hogy az idegen- forgalmi idény kulturális programját jó előre a várható közönséghez kell tervezni. Siófokon már készül ilyen: musical-színpadot akarnak kialakítani. A musicalnél valóban nem elsőrendű fontosságú a szöveg — bár feltétlenül szükséges, hogy annak különböző nyelvű kivonatait a jegyvásárláskor vagy legalább az előcsarnokban megkaphassa a külföldi érdeklődő. De Siófok nem jelenti az egész Balatont — s még a Balaton sem azonos az ország egész idegenforgalmával. » Rendeznek Beethoven- hangversenyeket Martonvá- sáron, Haydn-koncerteket Fertődön, és a sort még lehetne folytatni. Kevés azonban az esély rá, hogy összejön a kettő: a magas nívójú zenei esemény és az ilyet kívánó külföldi közönség. De — miért tagadnánk? — a más országokból érkezők nagy része nem is igényli ezt. Beérné kisebb zenei műveltséget követelő, számára is érthető, valóban felüdülést, kikapcsolódást jelentő zenével is. Sok országban felismerték már ennek jelentőségét. Társasutazásokon részt vett magyar turisták Izrei tanúsíthatják, hogy — például — Spanyolországban az olcsó útnak is tartozéka a Fla- mengo-est, az ottani népi zenéből és táncból adott ízelítő. Hasonlóképpen fogadják vendégeiket a görögök: aki néhány napot tölt náluk, feltétlenül láthat eredeti szirtaki-táncot. Népi együttesekből nincs hiány nálunk, a legjobbak felsorolása is sok helyet venne igénybe. A Balaton-part műsoraiba — legalább hetenként vagy kéthetenként egyszer — különösebb nehézség nélkül be lehetne iktatni egynek-egynek egész estét betöltő műsorát. Vannak a könnyűzenének más, elismert képviselői is, akik ugyancsak tudnának újat, a külföldi vendégeknek megfelelő színvonalú műsort adni. Nem „hakni-szinten”, hanem úgy, hogy tudatában legyenek rendezők és szereplők: az ilyen műsorral a magyar kultúrát képviselik hazai tájakon külföldi — vagy részben külföldi — közönség előtt. Ami viszont a hazai turizmust illeti: nem túlzás, hogy égető szükség van a meglátogatásra érdemes helyek idegenforgalmi és kulturális fejlesztésének összekapcsolására. Számolni kell azzal, hogy az autós országjáró — márpedig közülük kerül ki a hazai turisták többsége — jó előre meggondolja a kirándulást. Drága benzinnel, számítva a magas vendéglői és szobaárakra, csak akkor indul útnak, ha remélheti, hogy valódi élményekben lesz része. Már az előzetes tájékoztatásban, a prospektusokban és reklámfüzetekben szerepelnie kell annak, hogy milyen programot, műsort tudnak nyújtani az idegenforgalmi helyeken. Még csak a tavasz kezdetén vagyunk — legalábbis az idegenforgalmi időszámítás szerint. Van idő a tervezésre és — mindenekelőtt az összehangolásra. Természetes folyamat, hogy a követelmények évről évre nagyobbak, s ehhez járul az idén az is, hogy a gazdasági helyzet megfontoltabbá teszi a mindenütt várt turistát, legyen az kül- vagy belföldi. E zért most már nem elég csak várni őket. Az igényekhez és a helyi adottságokhoz mért, de mindenképpen színvonalas kulturális programokkal kell várni, mi több: hívogatni azt a több millió embert, aki — ha érdemesnek látja — az idén is útnak indul, ismerkedni Magyarországgal. Váfkonyi Endre Vége a délelőtti tanításnak, kezdődhet a második műszak. Nem, nem tévedésből írtam így, valóban nem szabad a mezőberényi gyerekek délutánja ezekben a napokban. Legalábbis jó néhányan más elfoglaltságot választottak; 2 órától könyvet árulnak. Megpakolják lila vásárlókosaraikat 20—30 könyvvel, és már indulnak is. Házhoz viszik az irodalmat, s így a kultúra tudatos, vagy kevésbé tudatos szolgálóivá lesznek. Hogy ilyen is, olyan is van köztük, azt a beszélgetés bizonyítja, amelyre bőven jut időnk, miközben a tavaszi verőfényben átsétálunk a könyvesbolttól a Köl- csey-lakótelepig. A kérdésre, hogy tudják-e miért éppen most árulnak, még válaszolnak: „mert ünnepi könyvhét van”. De amikor arról érdeklődök, hogy ez mit jelent, tanácstalanul néznek egymásra. Végül is az egyik kivágja: — Ilyenkor olcsók a könyvek ... Hát... Elmagyarázom, hogy sok új kiadás lát napvilágot, meg hogy író-olvasó találkozókat szerveznek ... Nem folytathatom tovább, odaérünk az első házhoz. A lépcsőház ajtaján elsőnek Müle- ki Anikó, a legbátrabb lép be, utána szép sorjában a többi: Csenger Mari, Bojkai Erika, Valentényi Ági és Szo- kola Edit. * * * A földszinten mindkét ajtó megnyílik a csengetésre, de a könyvekből nem kérnek. A lányok azért nem keserednek el, mennek egy emelettel feljebb. Kamaszodó srác nyit ajtót. — Könyvet? Krimi van? — nézegeti, amit a gyerekek mutatnak, aztán megcsóválja a fejét, de tanácsot azt tud adni. — Nekem nem kell ilyesmi, de itt a szomszédban van egy gyerek, azt érdekli a csillagászat... A másik lépcsőházban megvan az első üzlet is. A középkorú asszony csodálkozva néz végig a gyermekseregen. Kezében rongyot szorongat, éppen takarított. — Mennyi ez a zöldségtermesztés? No, megveszem, legyen meg az üzletetek. A második házban egy nagyobbacska lány kukkant ki Frei Józseféktől. — Nem kérünk könyvet— mondja határozatlan hangon, de mikor bentről egy férfihang dörög ki — „Csukd már be az ajtót!” — gyorsan elbúcsúzik. Nyerges Imrééknél megint csak sikertelenül csöngetünk: — Nyaranta könyvet árusítok, akkor mindig veszek egy évre valót — mondja barátságosan végigsimítva tekintetével a kis házalókat az asszony. * * * Ahogy a harmadik ház felé ballagunk, gyors kalkulációt végeznek, kiszámolják hány könyv van még. Anikó közben készséggel mesél: — Tetszik tudni, sokszor árultunk már. Van, ahol szívesen látnak, főleg az idős, nehezen mozgó emberek. MáŰt közben ... sutt kevésbé örülnek nekünk ... Alig néhány családot találunk otthon. Bartók Pálék ajtaja kinyílik a csöngetésre, de akár ne nyílt volna: — Megelőztek benneteket a fiúk, tőlük már vettünk könyvet. — Biztos a másik iskolából jöttek — fortyog az egyik kislány, miközben megnyomja Varró Bálinték csengőjét. Ki az? — jön a kérdés bentről. Valaki kiles, aztán kulcszörgés, egy asszony nyit ajtót. — A gyárban már vettem könyvet, köszönöm. Szemben, Nádas Márton- nétól ugyanezt halljuk. Elmondja, hogy a PATEX-ben, ahol dolgozik, a könyvespa- vilönból vásárol. Megyünk tovább, több helyre hiába csöngetünk. Általában meg sem nézik, mit hoztak, már csukják is az ajtót. „Liszkai Márta”, olvasom a névtáblát. A kilépő nő előbb nem kér, aztán engedékenyebben: „Na, nézzem, milyen könyvet hoztatok? ...” Végül három könyv gazdát cserél. Megyünk tovább. Ütközben Anikó mondja megint a magáét: — Az az igazság, hogy sok rossz könyvet kapunk. Kertészet, nyúltenyéSztés, ga- lambászat..., kinek kell lakótelepen? — Hangjában azért cseppnyi elkeseredés sincs. Fürgén szaporázza a lépést a többiekkel, pedig már ki tudja, hányadik lépcsőházba lépünk be. Kováts Árpádéknál kedves asszony jön ki. — Várjatok egy percet, éppen retket pucoltam — mondja kis zavarral, kés van a kezében. Bemegy, leteszi, aztán válogatni kezd. — Történelmi témájú könyvetek nincsen? Én azt tanítok, és szívesen vennék — aztán hozzám fordul. Elismeréssel beszél az úttörő- nyakkendős „házalókról”, hogy úgy is kevés az ideje, meg hogy jólesik a figyelmesség. Végül a soványka választékból egy mesekönyvet vesz, a Sehányéves kislányt. — Behívnálak benneteket — magyarázkodik —, de beteg volt a gyerek, és most alszik. De gyertek el máskor is! — szól még utánuk. Rózsás hangulatban indulnak tovább. Hajkó Jánosék lakásából egy női hang szól ki a csöngetésre. — Nyitva van! Tessék bejönni! Most először jutunk át a küszöbön, valósággal betódulunk. Az asszony csodálkozva fogadja a bevonulást. — Hú, de sokan vagytok. No, és mitek van? Haszongalambok, Nyúlte- nyésztés, sorolják a lányok, de talán maguk is érzik, ez itt valahogy nem létkérdés. Az asszony jót nevet a különös ajánlatokon, aztán széttárja a kezét: — Talán, ha regényeket hoztatok volna ... * * * Már visszafelé jövünk. Kicsit fáradtan, kedvetlenül lépegetnek, aztán az egyik valamerre a távolba mutat: — Gyertek, menjünk abba a házba, ott még biztos nem jártak a fiúk! Már oda is a "rossz kedv, felgyorsítják lépteiket. Megint lelkesek, csak nehogy egyszer végleg elmenjen a kedvük... E délután tanulsággal is szolgált. Talán jobban oda kellene figyelni, hogy mi kerüljön a kosarakba, megfigyelve, hogy. melyik gyerek milyen területre indul. A másik dolog: hogy nem ártana azért közösen megbeszélni, hogyan, s mit ajánljanak egyáltalán... Végül, ha öt helyen megköszönték, hogy kimentek, sokat mondok. Pedig ezek a lányok és kis társaik nagyon szeretnek játszani délutánonként és a tanulnivaló is hátra volt még ... Szabad idejüket áldozták másokra. S tévedés azt hinni, hogy azok tettek szívességet, akik ajtót nyitottak nekik ... Nagy Ágnes KÉPERNYŐ Szép magyar könyv 79 Június 7-én, szombaton 16 óra 15 perces kezdettel vetítette a televízió a „Szép magyar könyv ’79” című műsort. Nagy kíváncsisággal vártuk a kezdési időpontot, hiszen a rádióújságban azt olvastuk, hogy: „Az ünnepi könyvhéten minden évben kihirdetik a „szép könyv” pályázat eredményeit. Ez alkalomból nemcsak a győztes könyvekkel és alkotóikkal ismerkedhettünk meg, hanem bepillanthattunk' a könyv születésének titkaiba is. Vajon, mit tekintünk szép könyvnek ma?” Aztán elérkezett a várva várt pillanat, s megkezdődött a riportfilm, s egyben a csalódások sorozata, mert valóban, csaknem mindenből láthattunk valamicskét r Az első villanások a Liszt Ferenc téri könyvesboltban játszódtak, ahol az eredményt, hirdették. Ám olyan semmitmondó részt sikerült kiragadni az eseményből, amely mindent közölt, csak éppen azt nem, ami a legérdekesebb, hogy kik azok az alkotók, akik a díjakat kiérdemelték? Az viszont még ennél is bosszantóbb volt, hogy szűk öt percben elintézték a könyv születését, illetve ezen belül is csupán arról beszéltek, hogy az ofszettechnika, az előregyártott elemek fékezik-e az alkotói fantáziát? Mészáros Tibor mérnök e részben megped- zett egy jóval izgalmasabb problémát, az alkotó és a nyomda együttműködését, ám — hogy a hasonlatnál maradjunk —, bár gyönyörű „kapás” volt a nézők részéről, a szerkesztő-riporternek, Novák Henriettnek eszébe sem jutott e kérdésre mélyebb választ keresni. Mert egy hirtelen fordulat, s már a könyvnyomtatás nagy korszakairól volt szó, Tolnai Gábor professzor előadásában. Iniciálék, Corvina, Tótfalusi Kiss Miklós, utána máris a XX. században voltunk ... A megrendelésekről, s a művészek fizetéséről is szó esett. S ismét a nagy gond: hiába a szép elképzelés, ha a nyomdászszakma régi, jó hírnevének vége, s ha a könyv valódi kivitelezői a névtelenség homályában maradnak. Hiszen így a nyomda eleve nem lehet a szó nemes értelmében „alkotótárs”. Ám hogy ez ügyben mi lenne a megoldás? Ez is —mint az előzőek' — csak nyitott kérdés maradt, hiszen a húsz percbe még bele kellett férnie (?) annak is, hogy milyen feladata van a könyv „ruhájának”; hogy csábítson és tájékoztasson egyaránt. Erre még néhány jó és rossz példa elhangzott, aztán vége... A mi nyugalmunknak is. Hiszen tanúi lehettünk a légizgalmasabb gondolatok félbehagyásának, s ez egyáltalán nem vált a rendező, Bohó Róbert dicséretére. N. Á. MSI MŰSOROK KOSSUTH RÁDIÖ 8.21: A felnőttkor határán. 8.51: Nótacsokor. 9.44: Rímek és ritmusok. 10.05: MR 10—04. 10.35: Magyar tenorlsták operettfelvételeiből. 11.00: Kodály: I. vonósnégyes. 11.39: Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha. XI.. •rész. 12.35: Törvénykönyv. 12.50: Kapcsoljuk a Magyar Nemzeti Galériát. Hangverseny délidőben. 13.45: Az Állami Népi Együttes felvételeiből. 14.42: A román irodalom kezdetei : A népköltészet és népkönyvek. 15.10: A Szovjetunió népeinek zenéjéből. 15.26: Nyitnikék. 16.05: Hunyadi László. Részietek Erkel operájából. 11.01: Mozgásterek. 11.32: Pongrácz Péter és Sebestyén János felvételeiből. 11.45: Szabó család. 19.15: Bemutatjuk új felvételeinket. 20.04: Csak egy kultúránk van. 20.34: Ferenc Éva és Martin János népdalokat énekel. 21.05: Húszas stúdió. 22.30: Évszázadok mesterművei. 23.06: Csajkovszkij operáiból. 0.10: Karácsony János és Szte- vanovity Dusán táncdalaiból. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Induló, táncok fúvószene- k<irr3. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Társalgó. 12.25: Látószög. 12.33: Melódiakoktél. 13.30: Éneklő ifjúság. 14.00: Kettőtől, hatig ... 18.00 Tip-top parádé. 18.33: Muzeális felvételeinkből. 19.00: Körkapcsolás bajnoki labdarúgó-mérkőzésekről. 20.00: Csak fiataloknak! 21.03: Művelődés a XVII. századi Magyarországon. 21.13: Derűre is derű. 21.39: A tegnap slágereiből. 22.21: A Rádió Dalszínháza. 23.15: Az 1919. évi pori nemzetközi dzsesszfesztivál felvételeiből. III. MŰSOR 9.00: A Londoni szimfonikus zenekar játszik. 11.05: Kövesd az ösvényt. Mai lapp költők versei. 11.25: Komán művészek operafelvételeiből. 12.10: Rásonyi Leila hegedűi. 13.07: Magyar irodalmi arckép- csarnok. 13.27: A Deák Bigband játszik. 15.53: Századunk zenéjéből. 15.26: Jean-Pierre Rámpái fuvo- lázik. 16.06: Muszorgszkij — Emerson: Egy kiállítás képei. 16.45: Labirintus. 17.Ó0: Marilyn Horné operafelvételeiből. 17.36: Harminc perc alatt a föld körül. 18.06: Hangfelvételek felsőfokon. 19.05: Újdonságainkból. 19.35: Eszmecsere az idegen nyelvű Corvina könyvekről. 20.05: Mahler: II. szimfónia. 21.29: Puccini operáiból. SZOLNOKI STŰDIÖ 11.00: Hírek. Kiskunsági népdalokat énekel Madarász Kati és Béres Ferenc. 11.20: Nők negyedórája. Szerkesztő: Kardos' Ernő. (A tartalomból: Nyaral a család. A konyha rabjai. Mikrofonpódium. Szabad egy táncra, főnökasszony?) 11.35: Sanzonok, könnyű melódl- . ák női előadók felvételeiből. Közben: Tanyai képek. Tóth Tibor írása. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Táncritmusban. A Bay City Rollers együttes slágereiből. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. TELEVÍZIÓ, I. MŰSOR 16.25: Hírek. 16.30: Gólyavári esték. Előadások az emberiség történetéből. XIII/9. rész. (ism.) 11.10: Nagy magyar muzsikusok. Adám Jenő. 18.05: Reklám. 18.10: Hol tart? A konverter. 18.25: 35 esztendő. 19.00: Reklám. 19.10: Tv-torna. 19.15: Esti mese. (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: Anna Karenina. X/6. rész. 20.55: Legszemélyesebb közügyeim. Ki is Kerényi József? (f.-f.) 21.45: Televíziós mesék felnőtteknek. Aelita. 22.35: Tv-hfradó — 3. 22.45: A 20. miskolci tv-fesztivál díjnyertesei: Mindenki cirkusza. (ism.) II. MŰSOR 16.20: Lengyelország—NSZK—Magyarország női atlétikai viadal és férfiverseny. 19.00: Autó-motorsport. 19.30: Tv-hiradó. 20.00: Lírai riport — Pilinszky Jánossal. 20.45: Magasépítők, (f.-f.) 20.55: Tv-hiradó — 2. 21.15: Régi zeneszerszámok. VI/5. rész. 21.40: Szemle, (f.-f.) BUKAREST 10.00 Dallas. Az Eving olajtársaság. (ism.) 15.45: Turisztikai műsör. 16.10: Ifjúsági klub. 16.55: A tv társadalmi-politikai szemléje. 11.50: Esti mese. 18.00: Tv-híradó. 18.40: Tv-ankét. 19.10: Tv-színház. N. Osztrovsz- ki: Nem mindennap van ünnep. 21.05: Tv-hiradó. BELGRAD. I. MŰSOR 11.40: Mágyar nyelvű tv-napló. 18.15: Akarni kell, merni kell. 18.45: Népi muzsika. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Ma este... 20.00: Riport a városról. 20.05: Portoroz: Játékok határ nélkül. 21.40: A nyáj. II. MŰSOR 18.00: Kis koncert. 19.00: Az ember barátai. 19.55: Slágerek. 20.00: Külföldi szórakoztató zene. 20.50: Huszonnégy óra. 21.10: ö. 22.00: Költői színház. SZÍNHÁZ 1980. június 10-én, kedden este 20.00 órakor Tótkomlóson: VARAZSKERINGÖ MOZI Békési Bástya: Földi űrutazás. Békéscsabai Szabadság: de 10 és da. 4 órakor: A bumfordi, 6 és 8 órakor: A burzsoázia diszkrét bája. Békéscsabai Terv: Fábián Bálint találkozása Istennel. Gyulai Erkel: Gyilkos a tetőn. Gyulai Petőfi: 4 órakor: Peti, a csodagyerek, 6 és 8 órakor: Meghívás egy gyilkos vacsorára. Orosházi Partizán: Futárszolgálat. Szarvasi Táncsics: 6 és 8 órakor: A nagy álom, 22 órakor: Forradás.
