Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-08 / 133. szám

1980. június 8., vasárnap „Hány gyengécske hazai film készül...” Yves Montand a mai francia filmgyártásról Az elmúlt év végén a te­kintélyes polgári napilap, a Le Monde hosszabb cikkben elemezte a mai francia film nehéz helyzetét a nemzetkö­zi piacokon, s a meglehető­sen pesszimista hangvételű értékelés kénytelen volt meg­állapítani: az elmúlt eszten­dőkben jelentősen csökkent a francia alkotások ázsiója, bevétele. A cikkíró szerint mindennek elsősorban a francia stúdiókban forgatott alkotásak apolitikussága, fri- volsága, érdektelensége az oka. Szinte erre az eszme- futtatásra felel Yves Mon­tand, aki a közelmúltban, szokásával ellentétben — a Cine-Revue-nek adott inter­jújában mond véleményt a mai francia filmről. Mon­tand, aki nemrég fejezte be Henri Verneuli irányításával, az I... comme Icare (I... mint Ikarusz) felvételeit, amely a Kennedy-gyilkos- ság újszerű átköltése, tulaj­donképpen egész munkássá­gával cáfolja ezt a vádat. Szerinte: mindez csak szen- zációhajhászó vádaskodás, rosszindulatú támadás, san­da oldalvágás. „Gyakran hangoztatott érv — veti fel az újságíró —i hogy a francia filmesek nem mernek olyan forró és „rá­zós” témákat feldolgozni, mint az amerikaiak vagy az olaszok. Mi a véleménye er­ről? „Viccel? — kérdezte erre Montand. — Ezek nyilván­valóan hamis érvek. Hagy­juk a rosszmáj úakat! Ez olyan filmesek fogása, akik nagyon is jól tudják, hogy a francia és az amerikai fil­met összehasonlítani beteges dolog. Ez épp olyan, mintha valaki a francia és a belga filmet állítaná szembe. Va­lahányszor olyan cikk kerül a kezembe, amelyik úgy kezdődik, hogy Mi lesz a francia filmgyártással? Néz­zünk az amerikai produkci­ókra! — már le is teszem az újságot a kezemből. És nem valamiféle sovinizmus mi­att, hanem mert az összeha­sonlíthatatlan dolgokat kép­telenség összehasonlítani, még akkor is, ha jól tudom, hány gyengécske hazai film készül — s akkor még fino­man fejeztem ki magam ... de az is nyílt titok, számos francia művész csodálja az Filatéiiai hírek A Magyar Posta hagyo­mányaihoz híven a moszkvai olimpia alkalmából bocsát ki hamarosan bélyegeket. A nyári ötkarikás játékokról megemlékező 40, 60 filléres, 1, 2, 3, 4 és 5 forintos bé­lyegekből álló sorozatot és a 20 forintos blokkot június 16-án hozzák forgalomba. A bélyegsorozat 466 ezer 300 fogazott és 18 ezer fogazat- lan, a blokk 289 ezer 300 sorszámozott, fogazott és 19 ezer 800 sorszámozott foga­zatlan példányban, négy­színű mélynyomással készült. A bélyegsorozatot és a blokkot — egy-egy vásárló­nak csak egy-egy sort és blokkot adnak — kezdetben csak az arra kijelölt posta- hivatalok, később a sorozat, egyes értékeit a nagyobb for­galmú postahivatalok is áru­sítják majd. A bélyegsorozathoz tartozó értékek árusítását 1981. de­cember 31-én, a blokk áru­sítását pedig 1980. december 31-én megszüntetik. A babák megtáncoltatják az árakat A régi játékszerek áraegy- aás után dönti a rekordokat z árveréseken. És ma már lemcsak az elmúlt évszáza- lok játékszereit keresik, az tvenes évek játékai is di­aiba jöttek. Míg a nyugat- témet játékipar a születések zárnának gyors csökkenése niatt eladási gondokkal lüszködik, az antik játékok kereskedői beutazzák a fél világot — természetesen régi játékszerek után kutatva. „Nagyon-nagyon nehéz ki­elégíteni a gyűjtők állandóan növekvő keresletét” — mond­ja egy kersekedő — „és ma nagyon sokan fájlalják, hogy korábban olyan könnyelműen megváltak játékaiktól, sok­szor egyenesen a szemétbe dobták őket.” olaszokat... folytatta a fran­cia filmlap riportere. — Igazuk van, még akkor is, ha tudjuk, hogy senki sem lehet próféta a saját ha­zájában. Ha megkérdezik mondjuk Sergiö* Leonét, mi a véleménye a mai olasz filmről — szembe kacagja magukat. De nálunk itt van Costa Gavras, aki alkotásai­ban sokkal messzebbre lát, mélyebb gondolatokat közöl. Talán csak Rosihoz hason­lítható témaválasztásában. Ma is féltőn őrzöm azt a táviratot, amelyet Rosi inté­zett hozzám egy Gavrasszal folytatott közös beszélgetés után. Persze Yves Montand nem­csak a ilyilatkozatok embe­re. A nyilvánvalóan politi­kai indíttatású Verneuil-film után, máris Gavras mellett dolgozik, egy másik régi ba­rát, az író Jorge Semprun oldalán. Századunk súlyos, nagy kérdéseiről kívánnak szólni, egy olyan filmben, amelynek már nagyon sokan nekikezdtek, Szergej Ejzen- stejntől Fred Zinnemannig, de még senki sem fejezte be. A film mi is lehetne más — Malraux remekművének, „Az emberi sors”-nak adap­tációja. (nemlaha) ÉRDEKESSÉGEK SZÁZ ÉVE HÁZASOK A Szovjetunióban Bajan- Ugli-Ajmakban él egy házas­pár, amely 100 évvel ezelőtt kötött házasságot. Jelenleg összesen 130 gyermekük, uno­kájuk és dédunokájuk van. A férj 118 éves, a felesége 115. ELADÓ AUTÓSZTRÁDA A Párizs és Metz közötti 315 km hosszú autósztráda építésénél arra számítottak, hogy a sztrádán naponta kö­rülbelül 20 000 gépkocsi ha­lad keresztül. A 40 frank út­használati illeték így jelentős nyereséget hozott volna. A számítások azonban nem vál­tak be. A gépkocsivezetők többsége nem veszi igénybe az autósztrádát, amelyen így naponta csak átlagosan 3000 gépkocsi halad végig. Ezért egyévi üzemeltetés után az autósztrádát „elárverezik”. HIGIÉNIA ÉS MŰVÉSZET Egy amerikai cég olyan fogkefét gyárt, amelyből használat közben zene hallat­szik. A fogkefe azonban mindig ugyanazt a dallamot játssza. Arról nem tájékoz­tat a reklám, hogy egy idő után, ha a tulajdonos már megunta a sokszor hallott zenét, kicserélheti-e azt egy úiabb dallamra. ÉRDEKLŐDÉS A'TESTKULTÜRA IRÁNT Az Egyesült Államokban nemcsak a férfiak érdeklőd­nek a testkultúrának neve­zett sportág iránt. Nemrég megrendezték a „Miss Izom” versenyt, amelyen meglepő­en sok nő vett részt. A győz­tes a 26 éves Stella Martin volt, aki már öt éve foglal­kozik ezzel a sportággal. Egészség — higiénia Nyugodtan, könnyen, okosan Az életünk naponta ismét­lődő testi és lelki fáradal­mait egy hétig se bírnánk elviselni, ha nem szakíta­nánk meg a pihenés két jól ismert, és nemcsak egészsé­günket, de életünket is meg­védő formájával az alvás­sal és a feszültséget oldó, kikapcsolódást nyújtó sza­bad idő okos felhasználásá­val. Mai életformánk egyre ke­vésbé veszi igénybe a nyers testi erőt. Tény, hogy a mű­szaki fejlődés iránya a tes­ti fáradságot csökkentő, ám a szellemi igénybevételt rob­banásszerűen növelő életmód irányába hat. Egyre inkább az idegeink kerülnek a na­pi teherpróbák alá. Az in­tenzív szellemi tevékenység tartós kimerültséghez vezet. Jobban kell gazdálkodnunk képességeinkkel és erőnkkel! A zavartalan munkavégzés alapkövetelményeihez tartoz­nak a jó környezeti feltéte­lek. A megfelelő világítás, a csendes munkahely, a sok szabad mozgástér és az eh­hez hasonlók. A szellemi al­kotó munkánál nélkülözhe­tetlen a munkahelyen belüli jó emberi kapcsolat. A nyu­godt munkahelyi légkör, egy­más munkájának elismerése az egyik legfontosabb egész­ségügyi tényező. Sokan — nagyon helyte­lenül — kevés időt töltenek a szabad levegőn, alig mo­zognak. Így igazán nem is tölthetik fel újból testi és szellemi energiatartalékaikat. A szellemi dolgozók nagy ré­szének saját autója van. Az autós sokszor még a hétvégi kirándulásokat is kocsijában ülve teszi meg, és még any- nyit sem mozog, mint má­sok a buszmegállótól a ki­rándulóhelyig. A gyaloglás nemcsak a testi erőforráso­kat serkenti, hanem felfris­síti az idegrendszert, meg­szünteti a fásultságot. Aki teheti, járjon a munkahelyé­re kerékpárral. A pihenés művészetének nagy titka azonban a rendezett életvi­tel. A napi, heti beosztás kö­vesse szervezetünk teherbíró­képességét, természetes bio­lógiai ritmusát. Az agysej­tek fokozottabb igénybevéte­le nem kevesebb, hanem több alvást igényel azoktól, akik munkájukat alkotó gondol­kodás formájában végzik. Helytelen az a nézet is, hogy a szellemi dolgozó sza­bad idejében meneküljön az újabb szellemi tevékenység­től. Sokszor ajánlják, végez­zen fizikai munkát a kert­ben vagy a barkácsműhely- ben. A könnyű, játékos szel­lemi elfoglaltság is egészsé­gesen kiegészítheti az inten­zív szellemi alkotómunkát. Dr. König János Tudomány — technika Hangszerek születése Képünkön: az egyik neves NDK-beli hangszergyárba, a markneukircheni hegedűk és brácsák szülőhelyére tekinthe­tünk be, ahol már három évszázada készítenek zeneszerszá­mokat (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Vonós hangszereket nem­csak egyedi darabokként, ki­váló művészek számára ké­szítenek, hanem kisebb-na- gyobb sorozatban mások szá­mára elérhető áron is. A hangszerek két alapanyaga a jávor- és a fenyőfa, melyek mellett még mahagóni-, ében- és paliszanderfát is felhasz­nálnak. A hangszerkészítés­re megfelelőnek ítélt fa elő­készítése valóságos alkímia. A méretre vágott faanyag három évig érik (a valódi mesterhegedűnek való akár húsz esztendeig is.) A sajá­tos módon felszeletelt fa raktárba kerül, és ott addig szárad, amíg víztartalma 18 százalékra nem csökken. Ez­után mesterséges szárítás kö­vetkezik, hogy még keve­sebb, csupán nyolc százalék­nyi legyen a víztartalom. A gyártási folyamat kezdetét a faanyagok durva megmunká­lása jelenti. Ezt követően úgyszólván minden kézi erő, illetve szerszámok segítségé­vel történik. Amint elkészül a vörösfenyőből levő fedő- és jávorfából kialakított hát­lap (az előbbi a hangminő­ség egyik legfontosabb meg­határozója), az oldallap vil­lamos berendezésen való meghajlítása, majd behelye­zése következik. Először a hátlaphoz enyvezik, azután erre a „dobozra” erősítik rá a fedőlapot, és máris kész a „korpusz”, a vonós hangszer „teste”. Ügyes kezek for­málják és szerelik rá a töb­bi alkatelemet is, míg vé­gül megszületik a hangszer, amely muzsikálni fog. A vo­nók vesszőjét gázláng fölött kézzel formálják, nincs az a gép, amely a kellő hajlást és rugalmasságot jobban meg tudná adni. A vesszőre ke­rülő hosszú lószőrszálak Mongóliából vagy Angentí- nából származnak. A hege­dűk esetében nincs mód sok újításra, négy alaptípus van. azokat keresik és gyártják világszerte. Nem változik az alak és a nagyság sem. „Könnyű” dohányzás A nyugati országokban a dohányosok lassan áttérnek a kisebb nikotin tartalmú és füstszűrös cigarettákra. A kutatók azt az érdekes kér­dést vizsgálják, hogy ezáltal valóban kisebb veszélynek teszik-e ki magukat, vagy . csupán saját lelkiismeretü­kön könnyítenek a dohány­zást teljesen abbahagyni nem tudók. A legtöbb dohányos meg van arról győződve, hogy a „modernebb” cigaretták va­lóban nem ártalmasak, vagy legalábbis veszélytelenebbek rendszeres Szívás esetén is. A cigarettareklámokon eze­ket a könnyű, elegáns, füst­szűrös cigarettákat ugyanis sohasem ráncos, beteges ki­nézetű emberek, hanem leg­többször szép, vonzó fiatal nők szívják. A kutatók ál­tal összeállított adatok azon­ban a legelfogultabb dohá­nyosokat is meggyőzhetik szenvedélyük veszélyességé­ről. Megrázó a kutatók által bemutatott fényképtár, amelynek egyike egy nem­dohányzó beteg piros és egy 16 éves kora óta dohányzó 40 éves beteg majdnem szén­fekete tüdejét mutatja be. Az elszíneződést a közismer­ten rákkeltő hatású kátrány okozta. A kutatóknak azt is sike­rült azonban megállapítani­uk, hogy a cigarettázókat nemcsak a kifejezetten rák­keltő hatású kátrány, ha­nem a filteres cigarettákban nagyobb arányban keletkező szénmonoxid is mérgezi. Az utóbbiakban a hatást még fokozhatja, hogy a szűrő mi­att ezeket a cigarettákat erő­sebben kell szívni, mint a hagyományosakat. Végered­ményben arra a megállapí­tásra jutottak a kutatók, hogy a könnyű cigaretták előnyei a régiekkel szemben legalábbis kétségesek. Ez a kis torna senkinek sem árt... .. .és akár napközben is fel­frissíthetjük vele magunkat, ha például túl sokat ültünk egyfolytában, vagy egyfajta, miféle segédeszköz nem szük- monoton mozdulatokat vég- séges elvégzéséhez, csak egy zünk munkánk során. Sem- kis akarat kell hozzá. törzsünkkel előre, hátra ha­jolva ringatózunk, a szálló hinta mozgását követve Először helyben gyakoroljuk a magas hóban taposó em­ber járását utánozva, olyan magasra emelt térddel, aho­gyan csak bírjuk, majd fut­va folytatjuk Az aratók kaszálnak így, amilyen mozdulatokkal vé­gezzük ezt a gyakorlatot, lá­bunk a rajzon látható póz­ban

Next

/
Thumbnails
Contents