Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-08 / 133. szám
1980. június 8., vasárnap Mit jelent a három bea nonveaeimi rajverseny egyik állomásán kötélmászás a feladat. Mengyán László állomásvezető (középen) az orosházi Táncsics gimnazisták teljesítményét pontozza — Országjáró diákok megyei találkozója. Innen a legjobbak az ODOT-ra, vagyis az országos találkozóra mehetnek, ami az idén június 17-től 22-ig Velencén lesz — válaszolják kórusban a békéscsabai „keménygábo- ros” fiúk. A helyszín: Póstelek, ahol június 3-tól 7-ig rendezték meg 50 csapat, összesen 250, középfokú tanintézeti diák részvételével a megyei találkozót. Egy nagy tölgy alatt beszélgetünk, vége felé tart a tájékozódási futóverseny. — Ki az esélyes? — Csakis a Szénási Gyuri! — vágják rá gondolkodás nélkül a srácok; Komlósi Feri, Mravik János, Tóth Zoltán, Sonkoly Mihály. — Szerintük ő a megye legjobb tájfutója! Tanáruk, Budai Zsigmond derűsen bólint rá. A Kemény Gábor Szakközépiskolának rangja van e mozgalomban: két éve öt csapata vett részt a megyei táborozáson, és mind az öt továbbjutott az országosra! Az iskolában egyébként a legjobb tanulók közül a legjobb sportolók lehetnek az országjáró diákkör tagjai. * * * \ — Valóban járják az országot ezek a diákok? — Hogyne. Legutóbb mi például a Börzsönyben voltunk — Avramucz György, a gyulai kertészeti szakközépiskola ODK vezető tanára — újabban télen pedig síelni járunk! Amint Ilovszky László, a tábor tömegspor.tfelelőse és Kendra János, a versenybizottság vezetője a diákkörök munkájáról, a mozgalom céljáról szólva elmondja: természetjárás, sport és játék — itt mindez együtt van. Kitűnik ez a megyei találkozó programjából * * * A lányoknak, fiúknak nem szegi kedvét a szeszélyes időjárás, vidámak, jól érzik magukat, csak a kosztot keveslik. — Aki egyszer ide éljön, nem hagyja abba — bizonygatják a békéscsabai szlovák gimnáziumbeli lányok, Lip- pai Jutka, Pribojszki Jutka, Hankóczi Márta és Hidas Kati —, jók a programok, jó a társaság, izgalmas a sokféle verseny. Hogy némelyik nehezebb? „Ez a kis Egy fedél, vagyis hát egy sátor alatt lakik Kiss István és Kraj- csovics Béla, akik a mezőhegye- si szakmunkásképzőből érkeztek. A sátor és a fiúk méretei fordítottan arányosak, de azért remekül érzik magukat, külön élmény a sátorba ki-be más/tii Ha esik, ha fúj, a diák éhes. Ebédidő van, Kölcsey Szabolcs, a békéscsabai Kemény Gábor . Szakközépiskola elsőse tehát ebédel. A jégeső elől mindenki gyorsan az épületbe húzódott, egyedül Szabolcs kanalazza egykedvűen a levest, a szakadó eső ellen keveset védő napernyő alatt A tájékozódási futóverseny után a Kemény Gábor szakkö- mozgás mindenkinek kell” . .. zépiskolások csoportja tanárukkal, Budai Zsigmonddal X. I. / Olykor egy-egy fél órára azért kisüt a nap Fotó; Gá, Edu tftrO-cL^f topott qMo az ki. Ilyen komolyan vették, holott én tudom, az öregem csak viccnek szánta. Később komolyan úgy nyilatkozott, hogy ö nem híve semmilyen divathóbortnak. Anyu már tudja, hogy ilyenkor szokta elmondani: az igazi név szerinte a János, az István, a Ferenc, meg a Mária, Erzsébet, Julianna stb. — s ezért finoman közbeiéAlig vártam, hogy elmenjenek, hiszen ha már feltaláltam a puskaport, ideje, hogy lőjjek is vele. Vagyis, kedves kis naplóm, végre egymásra találtunk, tudom, hogy minden megfigyelésemnek itt a helye. Talán nem is baj, hogy kicsit késve jöttem rá, mert mégiscsak más az, ha meglettebb valaki és én a nyáron már tizenegy éves leszek. Nagynak érzem magam — igaz hosszúra is nőttem — s nyilván jobban megértem mindazt, amit a felnőttek mondanak. Annál biztosan jobban, mint hétéves koromban. De hogy a lényegre térjek, tegnap — szombaton — délután vendégek voltak nálunk. Nem sokan, csak négyen, leszámítva a gyerekeket. Anyunak két kolléganője férjestől, s hozták magukkal a lányokat is. Egyet- egyet. Az egyik nagyobb volt nálam, ezért Karesznak is itthon kellett maradni, aminek ő csak fogcsikorgatva tett eleget, mert moziba ment volna a haverokkal. De lám, milyen az élet, a végén ő marasztalta Jutkát, és egész este — most is míg írok — azzal traktál, hogy lányban még ilyen okosat nem látott. Logikája van! Ezért élvezet vele játszani, egyenlő partner. No, de ez az ő szerencséje. Nekem annál több bajom volt Dettivel, aki valójában Bernadett. Ez szerintem elég furcsa, de még mindig jobb, mintha Nausikának hívnák, mert mint mondta, azt akarták először a szülei, de végül is a nagyszülők nyerték meg a névadási meccset. Persze ez még az ő születése előtt volt, csak később mesélték el neki, azt is, hogy mások is könyörögtek az anyjának — mert az ugyancsak szívóskodott •—, meg ijesztgették. Mi lesz, ha becézni akarják a Nausika lányukat? A Nau, az miauformán hangzik és macskának való. Sika? Ennek meg még értelme sincs, s maradna a Ka, de mit szól majd, ha valaki megkettőzi? Ennek a puszta lehetőségétől visza- kozott. Ebből látszik, hogy Detti se buta lány, a baj csak az volt, hogy ő játszani akart, én meg a nagyok körül sündörögni. Ez adott okot némi szóváltásra, mert azt mégsem árulhattam el, hogy nekem titkos küldetésem van Adatokat gyűjtök a naplóíráshoz. így azlan a veszekedésen kívül hol ezt, hol azt csináltuk. Persze emiatt tökéletesen nem tudtam végezni a munkám, nem derült ki csak részben, miről beszélgettek. De azt jól hallottam, hogy egy ideig ők is a nevekről társalogtak, sőt ala. posan kitárgyalták, mivel a Detti őseinek ez aktuális téma. Én mindjárt észre is vettem miért, és ahogy megjöttek, első kérdésem az volt, mikor fog megszületni a kisbaba? Bár az anyukája úgy tett, mintha nem hallotta volna, később mégis így szólt anyuhoz: ez a gyerek már mindent tud? Tán még azt is, hogyan születik? Fogalmam sincs, mi volt a válasz, mert előbb azzal, hogy kisfiam, foglalkozz a vendégeddel — nagy nyájasan kituszkoltak. Mintha én hívtam volna. Mikor újból közéjük lo- pózkodtam, már ott tartottak, hogy Antoanett vagy Imola; fiú esetén pedig Norbert vagy Erhard legyen-e a kicsi. Apu ugyan hármat is ajánlott, de nem volt vele sikere, mert azt mondták, hogy a Pongrác, Szervác, Bonifác a fagyosszenteket jelenti. Különben is rác, vác, fác van a végén, és hogy néz pett. S hogy tompítsa a helyzet élét, megjegyezte, mindig voltak divatos nevek, a különbség csak annyi, mikor melyikek. A dédnagymamát Lujzának hívták, a testvérét Vilmának. Erre — csak tudnám, miért — mindnyájan fölkacagtak. Majd .a másik néni így szólt: na látjátok, milyen szalmacséplés ez az egész vita, nemcsak a föld forog, hanem a nevek is. Most ez, holnap nr, s aztán újból rákerül a sor. aknrrsak a női divatban. Mert miben is járunk? Amiben a nagyanyáink! És lám, milyen szépnek találjuk! Ez a gondolat, úgy látszik, mindenkinek tetszett, mert hozzáfogtak részletezni, engem viszont az új módi hidegen hagyott. Az egészből már csak az érdekelt, amit anyu akkor mondott, amikor elmentek. Úristen, én el is felejtettem, hogy holnap meg mi megyünk Kovácsékhoz. A gyerekek is velünk jönnek? Csak Pisti, az a szegény — mármint a Karesz — hadd mozizzon már kedvére. Ez utóbbit apu mondta és mi látszik belőle? Hát az, hogy jó lenne már nekem is két- három évvel öregebbnek len- n*- Közreadja: Vass Márta mínímagazin II villanyszerelő irodalmi sikere — Akit keresek? Harmadéves villanyszerelő, és a 611. számú szakmunkásképzőbe jár, ide Békéscsabára. — Jó, de én a ... gyárból beszélek. — Kárnyáczki István tanulót, vagy az osztályfőnökét kérem. — Holnap bemegy az iskolába. Mint szalmakazalban a tűt, úgy kellett keresni Pistit. Már az MHSZ-ben is jártam. Nem ok nélkül irányítottak oda, hiszen tagja az újonc ejtőernyős csoportnak. De én nem ezért kutattam, hanem azért, mert a szakmunkástanulók országos tantárgyi versenyén magyar irodalomból a hatodik helyen végzett Az itt elért eredményéért 2 hetes NDK turistautat kapott jutalmul, ahová július 9-én utazik. Másnap reggel indultunk, hogy beszélgethessünk. — Hányféle elfoglaltságod van? — A tanulás, az olvasás és a kirándulás. De nemrég megkedveltem az ejtőernyőzést. is. — Jut minderre idő? — A legkevesebb szórakozásra marad. Régóta nem voltam moziban és a haverokkal. — Honnan az érdeklődésed az irodalom iránt? — Édesanyám arra nevelt, hogy szeressem és becsüljem a könyveket- Amióta rendszeresen olvasok, tudom, hogy .anyukám könyvtára mindig a legújabb kötetekkel gyarapszik. Ma már válogatok is közöttük, hiszen legszívesebben azokat olvasom, melyek optimista megoldással végződnek. — Hogyan határoztad el, hogy jelentkezel erre a versenyre? — Az iskolában, az osztályban versenyzés folyik elsős korunk óta. Kevesen vannak, akik nem versePályázati rejtvény V. 1 2 3 U 5 6 7 8 9 10 L jl írjátok be az ábra függőleges soraib.a az alább felsorolt szavakat. Két-két szomszédos szó harmadik betűje mindig közös. Helyes megoldás esetén ezek a közös betűk vízszintes irányban összeolvasva egy orosz író nevét adják. BOGOZ, FOGAS, HALLÓ, ILONA, INOTA, IPOLY, LEGEL, RAGAD, SZOBA, VOLGA. Az író nevének utolsó betűje rejtvénypályázatunk ötödik betűje. Most, az ötödik fordulón beküldendő az orosz író neve. Kérjük, hogy a megfejtéseket szerda estig postai levelezőlapon küldjétek be. A levelezőlapra írjátok rá: „Minirejtvény”. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtői közül könyvet nyertek a következő pajtások: Deák János Sarkad, Cukorgyár 26/3., Urbán Mária Medgyesbodzás, Petőfi u. 71., Hajdú Sándor Békés, Kikötő utca 16., Hecsei Éva Mezőhegyes, Béke tér 3-, és Hégély Zsuzsa Békés, Legelő sor 10. nyeztek még ebből a csoportból. Ez az egyik oka ,a jelentkezésnek, a másik pedig az, hogy osztályfőnököm igyekezett meggyőzni arról, hogy van esélyem. Persze ez úgy hat, hogy utólag köny- nyű okosnak lenni, de egy ici-picit éreztem: a sok olvasás segíthet. — Tanulás, sport, irodalmi érdeklődés. Ha végzel az iskolában, a munkád mellett kevesebb időd jut majd minderre — Elsősorban tanulni szeretnék. A közgazdasági középiskolában érettségit, utána a rádió-, tv-szerelő szakmunkásképesítést szeretném megszerezni. A sportban is fejlődnöm kellene, s a még megmaradó időmben rengeteget olvasni... — Szüleid hol dolgoznak? — Apukám a hűtőházban dolgozik, anyukám otthon kertészkedik. — Testvéred? — A húgom 12 éves, ő is sokat olvas és egy kicsit többet segít anyának, mint én.... Számadó Julianna Minihumor A kisfiú elmeséli, hogy meglátogatta a szülőotthonban az anyját, aki hármas ikreket szült. — El sem tudod képzelni, milyen helyes ez a két kis gyerek! — magyarázza egy néninek. — Két kis gyerek? De hiszen az anyukád hármas ikreket szült! — Igen, de én úgy gondoltam, hogy a harmadik: tartalékalkatrész — feleli a lurkó. A sebész, az építész és a politikus arról vitatkozik, hogy kinek a foglalkozása a legrégibb. — Éva Ádám oldalbordájából született, ez pedig sebészeti műtét — így a sebész. — Lehetséges — egyezik bele az építész —, de azelőtt meg kellett teremteni a világot a káoszból, ez pedig természetesen az építész dolga. — Ne feledjék el, kedves barátaim — vág közbe a politikus —, hogy előbb a káoszt is összehozta valaki!
