Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-08 / 133. szám
a 1980, június 8., vasárnap 1 jírók, költők Kaffka Margitról' Újjé, a strandon nagyszerű! Küszöbön a vakáció Közeledik a diákok számára ,a vakáció. A középiskolák túlnyomó többségében az L, II., III. osztályosok szombaton mentek utoljára iskolába. Azoknak a diákoknak, akik a tanév folyamán 11 napos oktatási rend szerint tanultak, jövő pénteken, június 13-án fejeződik be a tanítás. A 11 napos oktatási rendet, azaz a kéthetenkénti szabad szombatot az ország 87 középfokú intézményében — az intézmények mintegy 10 százalékában — vezették be szeptemberben. Ennyi iskolában ítélte az igazgató a személyi és tárgyi körülményeket ehhez alkalmasnak. Tanfolyam klubosoknak A Békés megyei Művelődési Központ Békéscsabán, a KISZ- iskolán június 12-én, az ifjúsági- klub-vezetők, játékmesterek és klubtechnikusok részére szervez tanfolyamot. A résztvevők többek között a társadalom fogalmáról, politikai, gazdasági és kulturális szerkezetéről hallhatnak előadáct az első nap délelőttjén Hüttner Vilmostól, az MSZMP Békés megyei Bizottságának munkatársától. A második és a harmadik napon csoportfoglalkozásokon, területüknek, érdeklődési körüknek megfelelő problémákkal Ismerkednek. A 17—i közös program is érdekesnek ígérkezik, ezen a dél- előttön Ipper Pál külpolitikai újságíróval találkoznak a klubo- sok. Másnap, a tanfolyam értékelésével zárul a program. Az iskolák többsége — hatvanegy — gimnázium volt. Az általános iskolákban és a gyógypedagógiai intézményekben június 13-a, péntek lesz az utolsó tanítási nap. A jogszabályok azonban lehetővé teszik, hogy azokban az iskolákban, ahol a kötelező tanítási napokat és a tantárgyak éves óraszámát előbb teljesítik, június 10-től kötetlen sportfoglalkozásokat, kirándulásokat, vagy más hasonló programokat szervezzenek. Azokban az iskolákban, ahol az előírt napokat, óraszámokat június 13- ig nem tudják teljesíteni, legfeljebb június 20-ig tanítanak. A tanévzáró, illetve a bizonyítványosztás időpontjáról az iskolaigazgatók döntenek. Várhatóan az utolsó tanítási napot követő egy héten, 10 napon belül mindenütt kézhez kapják a diákok egész évi munkájuk eredményét. A felsőoktatási intézményekben á napokban kezdődik meg a második félévi vizsgaidőszak. ;ADY ENDRE: ! ... ki ez a nyugtalan, na- jgyon erős író? Asszonyos- ikodó férfiú, aki játékos komolysággal szeszélyes mintázatú, drága vásznakat sző, vagy férfias erejű asszony, de a nagy, örök asszonyhibával : valamit ingathatatlanul ;: fölépíteni nem tud ? De a : Kaffka Margit neve, személyisége, írósága, rendkívülisége, nagyszerűsége ugye nem vitás? Különben is én most a Kaffka Margit regényeire, novelláira gondoltam, emlékeztem, s a verseiről akarnék1 írni... Igen-igen, az utolsó évek verseiben majdnem ingerítő- en dicsekszik a boldogságával, de végig a könyv: egy kálváriás emberélet. Jaj, egy asszony, aki ember, s mégis egy túlságos asszonyt kell, vagy kellene önmagában lebírnia. Nem is volna {szebb gőg, mint Kaffka Margité, ha volna, egy asszonyemberé, kit úgy lehet, sőt muszáj mérni, mint hasonló sorú férfiú-embert. MÓRICZ ZSIGMOND: És hogy van ez megírva, milyen asszonyian. Soha még senkinél nem éreztem, hogy a regény objektivitásának' dongáit ilyen erős líra feszítse. Mint az újbor, forr és pezseg ez a líra, és néha szinte kábít a belőle kiáradó szénsav. Minden írás, ami művész tollából ömlik: vallomás, de az írónő túláradó őszinteséggel él át minden gyötrelmet és kínt, és kevés kis örömet, ami életében közvetve vagy közvetlenül belecsapott szíve húrjaiba. És micsoda különös asszo- nyi líra. Folyvást látnom kell a nőt, aki szabót, fodrászt, s minden szépítő mesterembert felhasznál, hogy gyötrelmekig, halálig hajszolt, cafatokba tépett lelkét a világ előtt eltakarja. Mintha el lehetne takarni... És amellett sohasem tagadja meg magától az örömet, hogy ekkor is, a szenvedések lázában is gyönyörködjék magában. így férfi nem írt soha: ez az igazi asz- szonylélek speciális hangja. DÉNES ZSÓFIA: Milyen szenvedéses élet volt az övé, azt csak mi tudtuk, akik1 beláthattunk napjaiba. És amikor úgy látszott, megkezdődött boldog korszaka, mert szerelmes lett, és írásművészete szüretjét betakaríthatta volna, akkor kellett nagy hirtelen meghalnia. A spanyoljárvány vitte el, őt és fiát, három nap alatt. Emlékszem, halála napján Adyhoz kellett rohannom a Veres Pálné utcába, mert éreztem, hogy az a nagybe; teg ember Margit katasztrófájától magánkívül van. Ott ült Ady egyedül, Csinszka szobája széles-nagy hencserén, és szívének ártó fuldoklással szüntelenül sírt. Nem is mehetett el negyednap Margit temetésére a Farkasrétre, ó, dehogy mehetett el, hiszen már nagyon elgyengült volt ő is, és a kétségbeesés úgy rázta sovány testét, mint a görcs. Nem telt bele két hónap — és már temettük őt is. RADNÓTI MIKLÓS: Pedig Kaffka Margit életműve szorosan összetartozó, szerves egész. Minden darabja egy világnézeti és írói magatartás jegyében fogant, s a művek külön-külön egy hatalmas dokumentum, az öntudatosodó és lázadó asszónyi és művészi lélek páratlan fölmutatása. Asz- .szony és művész, lázadó asz- szony és anya ... ... Az a nagyon biológiai látás, ahogy asszonyok az életet és halált a maga természetes egyszerűségében és összetett fenségében látják, azok az egyszerűségükben is összetett asszónyi mozdulatok, ahogy tisztába tesznek egy csecsemőt, vagy fürdetnek, öltöztetnek egy gyereket, avagy lefogják egy halott fennakadt szemét, testét kinyújtóztatják a lepedőn — ezek a csodálatos asszónyi mozdulatok jellemzik költői mozdulatait, művészetét is... Száz esztendővel ezelőtt, 1880. június 10-én született a magyar széppróza egyik legkarakterisztikusabb nőalkotója, Kaffka Margit. Jól sikerült verseny megyénkről Szűkösnek bizonyult a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum közművelődési terme június 5-én, délután 4 órakor'. Ezen a napon rendezték meg a közel egy esztendeje meghirdetett „Hazai tájakon” vetélkedő megyei döntőjét. A bemutatkozás, s ,a zsűri elnökének köszöntő szavai után Pénzes Ferencné, a múzeum munkatársának vezetésével megkezdődött a játék. A négy csapat által otthon, Békés megyéről készített plaRégi idők parlamentje 12. Babonák és igazi érvek A Vasmenyasszonyt valahol egy Vas megyei faluban látták. Egy néni pillantotta meg, s vette át az üzenetet: ha a kommunizmussal házasodnak össze a falubeliek, jön és halálos ölelésével megbünteti a vétkeseket. De ugyanezt a „Vasmenyasz- szonyt” másutt is' „látták”. Zalában és Somogybán, sőt, Baranyában is. De nemcsak a Dunántúlon tűnt fel, hanem kisvártatva ellátogatott Szabolcsba és Borsodban, majd a szegedi tanyavilágba. A legkülönbözőbb helyeken bukkant fel, mindig akadt szemtanú, aki hajlandó volt akár az oltár előtt is megesküdni, hogy ő beszélt vele. És hogy mit mondott? Hol ezt, hol azt. A lényeg azonban az volt: a 7-es kockába tegyék a keresztet a választásokon, különben szörnyű bosszú következik, az égiek nem tűrhetik tétlenül a magyarság nászát a vörösökkel ... A 7-es lista a Magyar Függetlenségi Párté volt az 1947. augusztus 31-re kiírt választásokon. Egy Pfeiffer Zoltán nevű ügyvéd volt a vezére, átvette Sulyok Dezső politikai örökét és a legtöbb, annak idején a pápai ügyvéd körül csoportosult képviselőt is. Olyan már nem volt, nem lehetett köztük, aki elsővonalbeli szerepet játszott a Horthy-parlament- ben. Viszont a többség mégiscsak abban az időiben szerezte nemcsak az elveit, hanem a politikai tapasztalatokat is. Nem egy közülük több régi választáson is korteskedett. No, persze, könynyebb volt úgy szavazatokat szerezni, hogy egy követ fújtak a főszolgabíróval, a jegyzővel, a csendőrséggel, de az új körülmények között, ami-, kor — természetesen — semmiképpen nem számíthatnak a közigazgatás támogatására, sem maradtak tanácstalanok. És nemcsak a Vasmenyasz- szony ügyesen elterjesztett meséjével operáltak. A Szabad Nép írta: „Ha Istent, családot akartok, ne a kommunistákra szavazzatok, hanem Pfeifferre — járták a 200 holdas aranyparasztok kocsira, biciklire ülve a Szentes környéki tanyavilágot. Szakadatlanul folyt a földeken a suttogás: emberek; imádkozzunk 7 miatyán- kot, 7 üdvözlégyet, és ne felejtsük el, hogy 7 szentség van... Asszonyok, elvész a világ, ha nem a 7-es kockára szavazunk — így prédikált a plébános ...” Nos, a világ nem veszett el, pedig az ország népének nagy többsége nem a 7-es, hanem az 1-es, 2-es, 3-as, 4- es listákra szavazott. Vagyis a kommunistákra, a már baloldali irányítás alatt álló kisgazdákra, a szociáldemokratákra, a parasztpártiakra, a baloldali pártszövetségre. Igaz, hogy az 5-östől 10-ig terjedő listákon induló, a jobboldal különböző árnyoldalait képviselő, de egyaránt élesen kommunistaellenes pártokra összesen csaknem a szavazatok 40 százaléka jutott még, de jól érezhető lett mégis az a változás, ami a választók gondolkozásában két esztendő alatt a tények hatására végbement. A Szabad Nép a választás napján rámutatott: „Nehéz esztendők, két és fél verej- tékes év tanította meg a magyar népet arra, hogy bennünk bízzék — és ez a bizalom kölcsönös. A Magyar Kommunista Párt is bízik a népben. 1947 nemcsak azért nem 1945, mert van kenyér és nem állnak komor sorokban az asszonyok az élelmiszerüzletek előtti Más is történt. Pártunk tettekkel bizonyított, amelyeknek eredményeként jó pénz vált az értéktelen papírrongyból, és emberi táplálék került a munkás fazekába. Ezek a szelek jótékony szelet kavartak a magyar közéletben. Örökre elfújta a szél a Horthy- propaganda ködét, amely miatt még 1945 őszén is hamis útra tévedt a magyar nép. Bízunk tehát a népben, s a nép bizalma gyűléseinken árad a nép felé”. Mindez megmutatkozott abban, hogy az ország legerősebb, legnagyobb taglétszámú pártja ezúttal a legnagyobb parlamenti párttá is vált: 1 millió 113 ezer szavazatot kapott, 100 képviselője jutott a parlamentbe, amelyben éppen kétharmados többsége volt az MKP- nak és a vele szövetséges baloldali pártoknak. És bár most a demokráciának volt szilárd többsége a parlamentben, mégis ismét a tömegekhez kellett fordulni. Bizonyos szociáldemokrata politikusok megpróbálták ellenzékbe vinni pártjukat. A Pfeiffer-párt körül tömörült szélsőjobboldal elérkePlakátcrdó 194? augusztusában zettnek látta az időt, hogy utcai tüntetéseken próbálja ki erejét, s így igyekezzék befolyásolni a kormányzati válságot. A baloldali szociáldemokraták, a munkásegység, és az egységes demokratikus kormány híveit hatalmas népgyűlés támogatta, amire ismét a Hősök terén került sor. Ezúttal is több mint háromszázezer budapesti dolgozó, nagy többségében munkás gyűlt össze. Je- ' lenlétével bizonyította: elege volt a huzavonából, marakodásból. Követeli, hogy induljon meg a munka, fogjanak össze a demokratikus erők a puccsisták szétzúzására, s alakuljon meg minél előbb a Függetlenségi Front kormánya. Az emelvény felett a jelszó összefoglalta az alapvető követelést: „Lássunk hozzá az építőmunkához!” A Függetlenségi Front kormánya — Dinnyés Lajos kisgazdapárti miniszterelnök vezetésével ’— megalakult. A kormányprogram feletti vita viharos volt. Ezúttal nem annyira Pfeiffer Zoltán, mint Barankovics István, az úgynevezett Demokrata Néppárt vezére vezette a támadást. össztüzet zúdított a jobboldal a kormányra és az abban fontos pozíciókat elfoglaló kommunistákra. Az országot fenyegető „veszélyekről” szónokoltak. Révai József, a kommunista vezérszónok válaszában rámutatott: az igazi veszélyek a nemzet számára a demagógia veszélye, a külfölddel való összejátszás veszélye, a spekulációs tőke garázdálkodásának veszélye, az ifjúság reakciós nevelésének veszélye. Az 1947. augusztus 31-én választott parlament szavazta meg a bankok államosításáról, a gyárak köztulajdonba vételéről, az iskolák államosításáról szóló törvényt, ratifikálta a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezményt, amelyet 1948. februárjában írt alá a két ország kormánya. Győzött a szocialista forradalom. 1949-től kezdve a Parlament padsoraiban közös' célért munkálkodó képviselők ülnek, a pártharcoknak vége. Pásztor Imre — Vége — kátj,aival. a húskombinát csapata bizonyult, a legjobbnak. Az első feladat, amelyet már a verseny helyszínén oldottak meg, nem kis gondot okozott a versenyzőknek. Diaképekről építészeti stílusokat kellett felismerniük, és nem volt könnyű a megyéből • hasonló példákat ’ találniuk. A „játék a tájszavakkal” feladata az volt, hogy foglaljanak mondatba egy olyan Békés megyei szót, mint a „dadra” (dadogós gyermek), vagy a „toliágy”. Ezt. követően egy ütőfát, egy guzsalyt és egy nyomódúcot mutatott fel a játékvezető „Mi e tárgyak neve, s milyen mesterségek kellékei voltak?” — így szólt a kérdés. Csak egyetlen csapat, a húskombináté találta el mindhármat, s a mesterségeket is: hogy mézeskalácsos, fonó és •kékfestő. A néhány percnyi szünetben épp hogy .kifújhatták magukat a játékosok, s már kezdődött is az újabb erőpróba. A békéscsabai szlovák tájházról készült diaképek alapján, a versenyzők „tárlatvezetést” tartottak, majd védett területeket, rajzoltak be egy térképre. Ismét diavetítés következett, a képek sugalmazta szavak kezdő betűjéből a kígyósi tájvédelmi körzet nevét kellett kirakni. Végül villámkérdések zárták a versenyt, amelyen nemcsak a versenyzők szórakoztak kellemesen, de a Gyulai 2-es számú Általános Iskola honismereti szakkörének tagjai is, akiket nézőként hívtak meg. Hamar megszületett a zsűri döntése. Negyedik helyen a kondorosi Községi Tanács területi KISZ-alapszervezete végzett. Harmadik a muro- nyi MÁV-állomás, második pedig a mezőberényi „Fáklya” Ifjúsági Klub csapata lett. A legjobban a Gyulai Húskombinát Radnóti Miklós KISZ-szervezetének kollektívája „vette az akadályokat”. Jutalmuk: egyhetes táborozás június 29-e és július 5-e között. E táborban rendezik majd meg az országos döntőt, melyre sokat kell még készülniük, hiszen itt már megyénket képviselik majd. E rendezvényt ,a Magyar Rádió is közvetíti mindazoknak, akik nem lehetnek ott a versenyen. A megyei döntő többi résztvevője sem tért haza üres kézzel, ők vásárlási utalványt, kedvezményes utazási, étkezési utalványokat, s múzeumi kiadványokat kaptak sikeres szereplésükért N. A.
