Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-01 / 127. szám
1980. június 1., vasárnap A „meggazdagodás” kettős haszna Pécs történelmi városközpontjában XVI. századi török fürdő maradványaira bukkantak a csatornaépítő .munkások. Merni pasa fürdőjét valószínűleg nem sokkal a város elfoglalása után építették. Megmaradtak legjellegzetesebb részei, s így tudományos szempontból és bemutatás céljára egyaránt hasznosítható. A török múzeum össze] nyílik meg (MTI-fotó: Cser István felvétele — KS) nuwvwnnwwwvnwwwvvuvvvnuwxnuunuuuuvuvv Közművelődés — kiscsoportokban A z oktatás korszerűsítése mind az általános, mind a középiskolákban megköveteli a legmodernebb, legjobban hasznosítható oktatási eszközök alkalmazását. Csakhogy a különböző, kötelezően előírt eszközök jó részét a legnagyobb igyekezet mellett sem tudják beszerezni az iskolák. Vagy mert nem kaphatók, vagy azért, mert nem bírja a „házikassza”. Nos, ilyen esetekben jutnak nagy szerephez a helyi kezdeményezések, egyéni ötletek, s a pedagógusok, technikaiak leleménnyel elkészített házieszközei. Ami persze, ha pótolni nem is, de egy időre helyettesíteni tudja a központilag, szabvány alapján gyártott eszközöket. S hogy mi mindent pótolhat még az előrelátó tervezés, a társadalmi erők ügyes összehangolása, az iskolákban dolgozók tehetsége, lelkesedése, arra jó példát találtunk Szarvason, a Vajda Péter Gimnázium és Szak- középiskolában. Ahol az „örökölt” javakat viszonylag csekély befektetéssel korszerűsítették, gazdagították, egyúttal komoly értékeket is teremtettek. Az iskolában négy esztendeje folyik — úgynevezett kis fakultációban — a gépjárműkezelő és -vezető szakmunkásképesítést nyújtó képzés. Már öt esztendővel ezelőtt jóformán bravúros teljesítménnyel — mindössze két és te] millióból — építtették fel és rendezték be az e tárgy oktatásához szükséges három, tágas műhelyt. Ehhez persze a felajánlott társadalmi, állami támogatás legcélszerűbb kihasználására volt szükség, s arra a szem- fülességre, hogy a gyakorlati képzéshez szükséges gépek. műszerek jó részéi használtan vásárolták meg. potom áron, majd a diákok, s a műhely vezetője együttes erővel szinte újjávarázsolta őket. A fizikaelőadó vitrinjei, a terem belső, ízléses faborítása, s az újításnak sem utolsó elektromos irányítású sötétítővászon megalkotása is a diákok, s az asztalosműhely „aranykezű” mesterének a műve. A fizika tanításához pedig — s ez már a tantárgyat oktató Kurucz Mihály érdeme — olyan modern amplitúdó- analizátor, univerzális tápegység — s még felsorolni is nehéz, mi minden! —rejtőzik a KRESZ-teremben, amit akár egy főiskola is megirigyelhetne. Ezek beszerzéséhez pedig „egyszerűen” az kellett, hogy a Kőolajipari Kutatóintézettel és a Központi Fizikai Kutató- intézettel kialakított jó kapcsolatot ügyesen használják fel. Rájöttek, hogy az egykor oly drága berendezések, miután a kutatóintézeteket hűséggel kiszolgálták, az iskolában még kiválóan megfelelnek oktatási célokra! T öbb, mint 120 esztendős hagyományú ez az iskola. Most újabb próbatétel előtt áll. Hiszen a Szarvason is érezhető demográfiai hullám elérte a gimnáziumot is. Ami azt jelenti — a csoportbontásokon alapuló fakultáció szeptemberi bevezetésével is számolva —, hogy alaposan megnő a gimnáziumban a plusz tantermek iránti igény. Előzetes felmérések szerint ezt a gondot emeletráépítéssel „házon belül” meg lehetne oldani. S most ismét előtérbe lép a jó szervezés, a meglevő társádalmi erőforrások optimális kihasználásával. A megyei tanácsi tervező vállalat előzetes kalkulációja szerint, a felajánlásokat is figyelembe véve, a három új tanterem megépítése 1 millió 350 ezer forintba fog kerülni. (S persze, ahogy telik az idő, úgy egyre többe!) A tervezők vállalták, hogy minimális térítés ellenében elkészítik a terveket, cserében az iskola felajánlotta a vállalat dolgozóinak az intézmény üdülőjének használatát. Továbbá az iskola egy másik, ugyancsak sokat segítő vállalat együttműködésére is épít: a helyi állami gazdaság gépüzemére. Akik már az elmúlt esztendőben is 100 ezer forint értékű társadalmi munkában végezték el az iskola villamoshálózatának a felújítását. Az emeletráépítésben is joggal számíthatnak rájuk... S mit tud számukra az iskola cserébe adni? Vállalta, hogy a nyári idénymunkákra a diákok körében agitáci- ót fejt ki. Sőt! A siker érdekében a tantestület, s a diákság is munkára vállalkozik. Mert az idő sürget. Az érettségizők helyére várhatóan minden esztendőben több és több végzős nyolcadikos lép, ebben a középiskolában folytatva tanulmányait. S ehhez a körülményekéi időben meg kell teremteni. S még valamit! A nagy vállalkozással párhuzamosan a szaktantermi rendszer továbbfejlesztésére is vállalkozott az iskola. Ebben segítségükre lesz az arborétummal kötött új együttműködési megállapodás is. Az új biológiaelőadóba szükséges speciális asztalokat, tárolókat pedig a diákok az iskola asztalos- műhelyében maguk készítik el. S hogy ez mennyit jelent forintban? Bizonyára nagyon sokat. De nem csak ez a fontos. Hanem az is, hogy a diákok — a maguk kezemunká- ja révén — igazán sajátjuknak érezhetik az iskolát. S akkor ez már kettős „haszon”. B. S. E. Zenei verseny Gyulán Két év után ismét zenei versenyt rendez Gyula, a tegnap kezdődött kétnapos hangszeres vetélkedőn a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola öt tagozatának tizenhárom párosa verseng az értékes díjakért — az első helyezett jutalma tízezer forint. Az Erkel Ferenc születésének százhetvenedik évfordulója tiszteletére meghirdetett II. gyulai zenei verseny ma délelőtt a művelődési központban gálakoncerttel és díjkiosztással' fejeződik be. Dombegyházán 1975 januárjában ‘ kerültek egységes irányítás alá az oktatási, illetve a közművelődési intézmények. Az új rendszer eredményességét bizonyítja, hogy így a nevelők egyre nagyobb számban vállalnak részt a művelődési ház kiscsoportjainak vezetésében A fiatalságnak Dombegyházán és Kisdombegyházán sikerült ifjúsági klubot szervezni. A kulturált szórakozásról azok a neves előadók gondoskodnak, akiket klubestjeikre hívnak meg a fiatalok. Persze, az idős emberekről sem feledkeznek meg. Dombegyházán több mint 50 nyugdíjas jár el a csütörtöki, illetve a szombati szabad idő klubba, ahol nemrég Buga doktor tartott nagysikerű előadást. Ma- gyarbánhegyesen a közelmúltban szerveztek nyugdíjas klubot, amelynek foglalkozásaira máris mintegy 30 idős ember jár rendszeresen ■■■HMDmHHHnBaHnMn Régi idők parlamentje 6. A háborút elvesztettük 1914. július 28-án a képviselőház tagjai — pártállásra való tekintet nélkül — egy emberként ünnepelték a hadüzenetet, amelyet Tisza István miniszterelnök így jelentett be: — T. Ház! Van szerencsém egy jelentést benyújtani a háború esetére való kivételes hatalom igénybevételéről. Kérem, hogy a jelentést kinyomtatni, szétosztani és előzetes tárgyalás végett a véderő bizottsághoz utasítani méltóztassák. T. Ház! Ezen jelentős benyújtásában adva van a mai helyzet jellemzése, egy olyan helyzeté, amely szükségképpen felfüggeszti egy időre a képviselőház tevékenységét és tanácskozását Olyan időket élünk, T. Képviselőház, amidőn a, beszédek, a viták, a tanácskozások helyét a fegyveres tények fogják elfoglalni... Az ellenzék nevében gróf Apponyi Albert beszélt, öt nevezték később „aranyszájú” Apponyinak. mert Trianonban, amikor a vesztett háború következményeiről volt szó, állítólag olyan szépen és kifogástalan francia- sággal mondotta el — közismerten fölöslegesen — mondókáját. — Mi. mélyen átérezzük ennek az órának történelmi jelentőségét: mi teljesen át vagyunk hatva attól, hogy az a leszámolás, amely megindult. kikerülhetetlen voll — mondotta tizennégyben — Ennek a leszámolásnak a megkezdésére mi is csak egy szóval felelhetünk, azzal a szóval. amely a? egész közönségnek ajkain van, és ez a szó a'/,: hát végre! Nehéz meghatározni, hogy vajon a Ház baloldalán vagy jobboldalán ugrottak-e talpra nagyobb lelkesedéssel a képviselők, az ellenzékiek, vagy a kormánypártiak kiál- tották-e hangosabban: „éljen a király!”. A „leszámolás” nem sikerült. 1918. október 16-án Károlyi Mihály nagy parlamenti szónoklatban adott hangot a tömegek követeléseinek. Kifejtette, hogy Magyarországnak azonnal meg kell szakítania Ausztriával az addigi kapcsolatokat és önmagát kell képviselnie az elkövetkező béketárgyalásokon. Kijelentette, hogy akik a német politikát követték, megbuktak. Ennek tanulságát le kell vonni és a jövőben a korszellemnek megfelelő nemzetiségi politikát kell kialakítani A németekkel való szövetség ellentétes a nemzetek önrendelkezési jogával. és csak sajnálatos, hogy a háború előtt az ország nem helyezkedett erre az alapra, mert akkor elkerülhető lett volna a háború. Tisza ekkor már nem volt miniszterelnök, de ott ült a Ház padjaiban. Károlyi feléje fordult: — Önöket a vádlottak padjára ülteti a nemzet, és nem hiszem, hogy az ítélet felmentő lesz. Azok nevében mondom, akik meghaltak és azok nevében, akik életben maradtak, hogy az egész háború félrevezetés volt. A kormánypárt zajos műfelháborodással szakította meg Károlyi beszédét. — Gyalázat! Hazaárulás! — üvöltözték. Óriási vihar támadt, a kormánypártiak megakadályozták az ülés folytatását. Másnap Tisza István kért szót, de egészen mást mondott, mint amit vártak tőle: — Nem akarok játékot űzni a szavakkal. Elismerem azt. amit gróf Károlyi Mihály tegnapi beszédében mondott: elismerem, hogy ezt a háborút elvesztettük. Három nap múlva Károlyi Mihály javaslatot terjeszteti a képviselőház elé az ország f üggetlenségéről. — Ha a parlament nem fog a cselekvés útjára lépni, ■nmaanm majd rálép a magyar nemzet, amely nem fogja tűrni, hogy ez a többség (ti. a parlamenti többség — a szerk.) megakasztója legyen a demokratikus törekvéseknek, a különbekének, a magyar békének ... Ma nem köthetjük a sorsunkat a fölbomló Ausztriához, törvényjavaslatomnak nem mondatai adják meg lényegét, hanem az a cselekedet, amely benne van. Az óra sürget. Nincs vesztegetni való percünk sem! Egy hónap sem telt bele, s a néptömegek elsöpörték azt a képviselőházat, amely ellenszavazat nélkül szavazta meg a háborút. Károlyi Mihály az 1918. november 16-i utolsó ülésen a miniszterelnök számára fenntartott helyet foglalta el: a felfegyverzett tömegek, az októberi forradalom helyezte őket a kormány élére. Szász Károly elnökölt: — Kötelességemnek ismerem azzal a javaslattal lépA köztársaság kikiáltása nem a Ház elé, hogy a magyar országgyűlésnek ez a még 1910-ben összegyűlt képviselőháza, a teljesen megváltozott viszonyokra való tekintettel mondja ki feloszlását. A javaslatot elfogadták. Az ülés 10 órától 10 óra 5 percig tartott. 11 órakor a kupolacsarnokban összeült a Nemzeti Tanács. Hock János. a köztársaság lelkes híve ékesszólóan jelentette be a király lemondását. — Máris összetörtük ,a trónt, amely az önkényuralomnak, a népek elnyomatásának, a rabszolgatartásnak és a vérrel-vassai dolgozó régi világrendnek volt alapköve. Szabad és független nemzetté lettünk, elszakadván a német szövetségtől és az osztrák közösségtől... Összejöttünk, hogy kimond- j juk. most államformánk j megváltoztatását: a szabadj és független köztársaságot. Így lett a vérözönből megváltás, a halál pusztulásából dicsőséges feltámadás. Az ülés befejeztével a j Nemzeti Tanács tagjai kivonultak az országház lépcsőire. A Parlament előtt már sok tízezres tömeg sorakozott. Azt kiáltották, azt énekelték: „Éljen a köztársaság!”. A külvárosok háborútól meggyötört, lesoványodott, lerongyolódott lakói együtt kiáltottak éljent Károlyi Mihállyal. Vörös és nemzeti színű zászlók lobogtak a hideg szélben. A Schlick-gyár munkásai egy kis fekete koporsót emeltek .a magasba. Felirata: „A királyság”. Bokányi Dezső jelentette be a köztársaság kikiáltását. Cigányzenekarok húzták a Himnuszt, a munkások zenekara a Mar- seillaise-t játszotta. Pásztor Imre ! (Folytatjuk) A szakkörök közül a kézimunkaszakkör a legnépszerűbb. Dombegyházán és Kisdombegyházán összejárnak a lányok, asszonyok, sőt ,az általános iskolások körében is elterjedt szórakozási forma a közös kézimunká- zás, hiszen fiúk-lányok egyaránt tagjai az iskolások kézimunkaszakkörének. A dombegyházi művelődési házban fotószakkör is működik, melynek nem csupán a fotótechnikai eljárások elsajátíttatása a célja, hanem ,az is. hogy a szakkör tagjai megörökítsék a község nevezetes eseményeit. Az Édes Anyanyelvűnk új számából Az idei évfolyam gazdag tartalmú 2. számában Szath-. mári István nyelvünk sokszínűségéről, a hatásos stílus „titkairól" ír. Kemény Gábor így irung mi! című cikkében a tudálékosságot állítja pellengérre, Lőrincze Lajos és Rácz Endre egy félreértésre, illetve a szókoptatásra irányítja a figyelmet, Grétsy László Szörny- szülöttek című rovatában arról ír, hogyan törik kerékbe nyelvünket Ki volt az ángyom üké? — kérdezi Kova- lovszky Miklós, további eligazítást adva a rokonsági viszony névrengetegében. Somogyi Béla Zsebpénz és zsákbamacska című írása a nyelvek kölcsönhatását vizsgálja, Büky László Füst Milán költői nyelvéről értekezik, Bencze László a nyelvi szennyeződés veszélyéről. Hofímann Ottó az anyanyelvi szakkörök jelentőségéről ír. Pásztor Emil egy József Attila-i verssort értelmez.
