Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-29 / 151. szám
1980. június 29., vasárnap C32SSH A nyárfaerdő közepén bújik meg a tábor. A faházak hófehérre meszelt falai szinte vakítanak a kora délutáni napsütésben. A KISZ KB egyik központi építőtáborában vagyunk, Telekgerendáson. A tábor munkaadó háziPetyánszki Zsuzsa, az ügyeletes gazdája a Békéscsabai Állami Gazdaság. Rend, tisztaság mindenütt. Az egyik ház tövében tornacipők, odébb, vállfára aggatva, ruhák száradnak. Nagy a csend. Az egyik faház oldalán „Tábori tallózó”. Tallózunk. Mókás a tábori napirend, amely rajzos ábrákkal adja tudtára mindenkinek, hogy például ébresztő 5.30-kor, reggeli 6-kor, és így tovább, a 21.30- as takaródéig. Itt meg az étlap! Mi is a mai menü? A reggeli: kenőmájas, tea. Az uzsonna: levelestúrós, az ebéd: húsleves, zöldborsófőzelék, főtt hús, sütemény. És a vacsora: tarhonyás hús, savanyúság. Miközben a faliújságot böngésszük, ránkköszön Gál Pál, a tábor vezetője. Két szót sem váltunk, megjelenik a kapuban egy rendőr. — Mi történt? — nézünk a békésen ballagó egyenruhás után, aki az ügyeletesszobába tart. Előkerül valahonnan egy fiatalember, kezet fog a rendőrrel. — Semmi különös. Közlekedési szaktábor a mienk, a következő KRESZ-előadáso- kat beszélik meg — int az ügyeletesszoba felé a táborvezető. — Az úgy van, hogy az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács hozzájárul a táboroztatás költségeihez, a megyei KBT pedig előadásokat rendez itt. Később lesz teszt, kerékpáros ügyességi verseny, vetélkedő is. A legjobb csapat jut majd a velencei országos táborba. A program szerint délelőttönként a határban dolgoznak, kukoricát idegenéinek, a répatáblákat gyomtalanítják a lányok, fiúk, összesen 113- an. Délutánonként vannak KRESZ-előadások, sport, játék. Remekül sikerült a táborozás második napja, június 24-én az esti vetélkedő. Ki tud több békát összeminimagazin gyűjteni? — ez volt az egyik játékos feladat, és a legnagyobb meglepetésre a lányok több békát fogtak mint a fiúk! ♦ — Jártál már errefelé? — Még soha — hagyja fé]- be a tábori naplóírást az ügyeletesszobában Petyánszki Zsuzsa, aki Bánk községből érkezett, és a váci köz- gazdasági szakközépiskola másodikos tanulója —, az atlaszban nem is találtuk Telekgerendást, csak az autóstérképen. — Mi tetszett eddig a legjobban? — A tegnap esti vetélkedő. Szerencsére, nekem nem kellett békát fogni. Beleolvasunk a naplóba. A június 23-i dátum alatt olvasható: „Ez a nap rossz idővel kezdődött, ezért a tábor lakói csak a tízórai után, fél 11-kor tudtak munkához látni. A feladat kukoricaidege- nelés volt, amely fél kettőig tartott. Kettőkor ebédelni indult a sereg...” — Az éjjel megint nagy eső volt, így csak ebéd után tudnak dolgozni. Megcseréltük a programot, délelőtt volt KRESZ, és most nemrég mentek ki a répaföldre. Csor- vás alatt, Petőfipusztán, az 52-es táblában megtalálják őket — igazít útba búcsúzóul a táborvezető. ♦ A hatalmas répatáblán, jó messzire a 'bekötő úttól lányok, fiúk húzkodják a répa közül a repcét. Csak ők lehetnek. Elszántan vágunk neki a táblának. Térdig ér a répalevél, nagy a sár. — Nagyon jól dolgoznak a fiúk, lányok — állapítja meg Paczelt Csilla, az építőtábor műszaki vezetője és Drimba Sándor, az állami gazdaság Munkában ágazatvezetője —, két nap alatt, pontosabban 10 óra alatt 80 hektárral végeztünk. % Durján Tibor Dánszent- miklósról, Turóczi Zoltán pedig Nagykátáról érkezett, és mindketten a ceglédi Kossuth Gimnáziumba járnak. — ízlik a gazdaság főztje? — Príma a kaja — válaszolnak a fiúk — elég is, és ráadásul van repeta! A program is tetszik, bár akinek már van jogosítványa, az kicsit unja a KRESZ-előadáso- kat. Csak ne esne minden éjjel errefelé az eső! Térdig sárosak, lucskosak vagyunk — mutatja a lábát Tibor. — Sokan csak egy tornacsukát hoztak, meg amihe utaztak, az a cipőjük van. Ilyenkor jól jönne a gumicsizma. Gyorsan jár a kezük, köny- nyen hajlik a derekuk, egykettőre végigérnek a soron. Van, aki most dolgozik először életében. T. I. Hogy tetszik nálunk? Amíg tolmácsra várunk, elnézegetem a penzai gyerekeket. Nemrég jöttek haza. Bátran írom így, hisz mozdulataikon látni, a szarvasi úttörőtábor faházai között már otthonosan mozognak. Az egyik kislány törülközővel a nyakában a mosdóba igyekszik. Két legényke nagy munkába kezd: vasalót vesznek elő, s a frissen mosott úttörőingeket kezdik vasalni. A vörös nyakkendők is engedelmesen simulnak ki a forró vas alatt. Két fiú a kapuügyeletesek asztalához telepszik, akik kézzel-lábbal, s némi orosz tudással igyekeznek megértetni penzai barátaikkal, hogyan működik a bűvös kocka ... Amott, a másik asztalnál, egy szőke gyerek valami naplófélét ír. Aztán barátjával fényképeket nézegetnek; talán itt készültek, vagy még otthon? Hirtelen nehéz kivenni, hogy a vidám társaság hol mosolyog a lencsébe ... Végre megérkezik a tolmács. Most, hogy egy nap múlva Budapestre — majd haza — utaznak, mit is kérdezhetnék mást, mint azt: hogy tetszik-e nálunk, mi volt a legnagyobb élményük az itt töltött idő alatt? — A magyar emberek tetszettek — kezdik a lányok, ők a beszédesebbek —, nagyon kedvesek, és mindig vidámak... — Énnekem a kirándulások voltak a legizgalmasabbak. Jártunk Gyulán, Csabán, Békésen. És milyen szép ez a Szarvas is ... — mondja egy másik, szöszi leányzó. Jurka, aki eddig a vasalóval bíbelődött, végre befejezi a munkát, s bekapcsolódik a beszélgetésbe. — Sok barátot szereztünk a közös futballmeccseken. Én egy „Béla Bukó” nevű fiúval ismerkedtem össze. A címe is megvan, majd levelezni fogunk... Borisz Mihajlovics Gyoni- csev, a csoport felnőtt kísérője arról beszél, milyen gazdag programban volt része a kis társaságnak. „Nem is olyan egyszerű.. Fotó: Gál Edit — Minden területet megismertettek velünk, a gazdasági, s a kulturális élettől a gyermekek mozgalmi munkájáig ... Különösen az tetszik, hogy mennyire törődnek itt a felnövekvő nemzedékkel ... A magyar ételekről is szó esik. A gyerekek nevetve mesélik, hogy az első napokban bizony sokszor otthagyták a tányérban az ennivalót. Most már hozzászoktak az itteni ízekhez, s nemegyszer repetát is kérnek egyik-másik fogásból... Nem tartom fel őket tovább, hiszen már csomagolnak, készülődnek1. Reggel el kell búcsúzniuk a tábortól, s lakóitól, a magyar pajtásoktól... A kapuban egy penzai kisfiú int búcsút, furcsán ejtve a most tanult üdvözlést, „szervusz”! Szatirikus mondások Egy ülés olykor csak arra szolgál, hogy erőt gyűjtsünk a következőhöz. * * * Egy újonnan tatarozott homlokzat olyan, mint egy make-up. Jól mutat és sokakat becsap. * * * „Üzemünkben senki sem reagál olyan gyorsan, mint a biztonsági felügyelőnk!” — mondják a kollégák. „Minden balesetet haladéktalanul követ az oktatás!” * * * „Kunzét mintha minden gyűlés után kicserélnék” — csodálkozik a brigádvezető. „Ekkor igazán nem tesz lakatot a szájára!” * * * „Annak, hogy a tudományos haladás messze megelőz bennünket, megvannak az előnyei” — mondja az igazgató. „Annál magasabb célokat tudunk magunk elé tűzni!” * * * Némelyek máris messzelá- tónak gondolják magukat, ha megvan az a képességük, hogy a közelit nem látják meg. * * * A legkönnyebben mások ötleteit dobjuk el. * * * „Aki diákjai előtt meg akarja állni a helyét, keménynek kell lennie önmagával szemben” — mondotta a tanár, és nehéz szívvel elhatározta, hogy rászokik a dohányzásra. A lányok egy csoportja Pályázati rejtvény Vili. A felcserélt betüoszlopokat rakjátok helyes sorrendbe egymás mellé úgy, hogy a betűk folyamatosan olvasva Arany János Toldijából adjanak idézetet.' Az idézet első betűje a végső megfejtés nyolcadik betűje. Most, a nyolcadik fordulón beküldendő az idézet. Kérjük, hogy a megfejtéseket szerda estig postai levelezőlapon küldjétek be. A levelezőlapra írjátok rá: „Minirejtvény”. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtői közül könyvet nyertek a következő pajtások: ifj. Kárpáti Zsolt, Békéscsaba, Békési út 34. sz. Gulyás Éva, Békés III., Gólya u. 11. sz. Radies Anikó, Elek, Hősök út 18/A sz. Baukó Anita, Békéscsaba, Majakovszkij u. 31. sz. Faragó Tibor, Mezőberény, Köl- csey-ltp. VI./A/l. sz.
