Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-28 / 150. szám
IZHUUKfAq----------------S zabályzók, szervezés, Szirén Kardoskúton, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat gázüzemében, az éves karbantartási program keretében kerül sor a szeparátorok nagyjavítására Fotó: Veress Erzsi Miért hajt a Hunyadi brigád? Szegény embert az ág is húzza! Ez a szólás látszott igazolódni az év első pár hónapjában a szarvasi Szirén Ruházati Szövetkezetben. A múlt év végén új elnök és elnökhelyettes került a szövetkezet élére, és még két másik vezető poszton is mások dolgoznak most, mint tavaly. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen nagyarányú személyi változás nem maradhatott hatástalan a termelésre sem. Harmincán hiányoznak Önmagában ez még nem okozott volna zökkenőket, de év elején megváltozott az árrendszer is. A szabályzó- változások teljesen bizonytalanná tették a termékek árát, így a nagy belföldi megrendelők óvatosságból jóval kevesebb árut kötöttek le, mint szoktak. Ehhez jött még, hogy mintegy 30 dolgozóval csökkent a varrodai létszám, a megmaradt dolgozókat pedig az év első két hónapjában dühöngő influenzajárvány döntötte gyakran ágynak. Ennyi, szerencsétlen irányba ható tényezőt már nem lehetett közömbösíteni. A lecsökkent rendelésállományt az export átcsoportosításával és előgyártással lenetett volna pótolni, de a kiesett létszámot csak egy határig lehet ellensúlyozni túlórákkal, szervezési intézkedésekkel. Egy szövődében, ha hiányzik egy munkásnő, csak a rábízott gépek állnak, a többiek munkáját ez nem befolyásolja. A konfekciórészlegnél viszont egymásra épülnek a munkafolyamatok. Ha valahol kiesik egy munkafázis, az végig érezteti hatását. Így fordulhatott elő, hogy az év első két hónapjában a terv időarányos részének csak 60 százalékát teljesítették. Ráadásul, a költségnövelő tényezőket — a rögzített indulóárak miatt — nem lehetett érvényesíteni. Később, a második negyedévben az árképzés bonyolultsága okozott gondokat. Most pedig, mire az ármunkába belejöttek, ismét változik az árképzési rendszer: az exportárat követő árképzés lép életbe. Ennyi nehézség mellett akkor kellene nagy bajra gyanakodni, ha mindenben 100 százaléknál tartanánk! — vigasztalják magukat némi' iróniával a Szirén vezetői, de azért nem elégszenek meg ennyivel. Alapos, átgondolt terveket készítettek, hogy az év második felében utolérjék magukat. Több a prémium A hátrány ugyanis, bár jelentős, nem ledolgozhatat- lan. Várhatóan az első félévben 85 százalékra teljesítik az éves terv időarányos részét. Ez azt jelzi, hogy gyorsul a tempó, csökken az elmaradás. Ezt az irányvonalat többféleképpen is igyekeznek erősíteni. Egyrészt, fokozzák a jól bevált anyagi ösztönzést. A konfekcióban dolgozók már a múlt évben is minőséghez kötött bérezést kaptak. Emiatt teljesítménytől és minőségtől függően akár 1500 forint is lehet a különbség két varrónő fizetése között. Kiterjesztették ezt a bérezési formát a közvetlen termelésirányítókra is. Július 1- ével ismét továbblépnek: az üzemvezetők is minőséghez kötött prémiumban részesülnek. Az anyagi ösztönzésnek ezek a formái bizonyára meghozzák a várt eredményt. A több és jobb termék előállításához vezet nyilván az is, hogy az idén rendelkezésre álló bérfejlesztést elsősorban a konfekcióban használják fel. Nem alapbéresí- tik a pénzt, hanem minőségi és célprémiumokra fordítják majd. Ezzel honorálják a többleterőfeszítéseket, melyek az elmaradások pótlására irányulnak. Valamelyest könnyíti a helyzetet, hogy enyhültek a kínzó létszámgondok. Többen visszajöttek gyesről, és eredményes volt a nem termelő létszám átirányítása a termelőterületekre. A készáruraktár dolgozóinak 30 százalékát a termelésben foglalkoztatják ezentúl, a többiek pedig, a munka jobb megszervezésével, ugyanúgy el tudják látni a feladatokat. A gondok csökkentésére tovább folytatódik a rendszeres hibafeltárás. Ennek köszönhetően már eddig is sok termeléscsökkentő akadályt tudtak megszüntetni. A jövőben ezen a téren fokozottan számítanak a szocialista brigádok részvételére. n sablon kevés Ez a rövidesen véget érő első félév talán éppen a nehézségek miatt is sok, a jövőben is hasznosítható tanulsággal szolgált. Kiderült, ha néhány gátló tényező szerencsétlenül esik egybe, az komoly zavart okozhat a szövetkezet rendkívül rugalmasnak tartott rendszerében is. Ezért olyan intézkedésekre készülnek, melyek eredményeként a jövőben könnyebben kivédhetik a konjukturális és létszámhullámzásokat. Ennek részeként átszervezik és hatékonyabbá teszik a gyártás-előkészítést. Ez meggyorsítja, ütemesebbé teszi a termelést, csökkennek a holtidők, és rendkívül gyorsan átprogramozható lesz a gyártás. Élőbbé és szorosabbá szeretnék tenni a kapcsolatot az alapanyaggyártókkal is. Igaz, ez régi óhajuk, és eddig sem a szövetkezeten múlott, hogy nem sikerült. Az új piaci körülmények között azonban a textilgyárak is keresik az együttműködés lehetőségeit, így remény van arra,- hogy viszonylag kis tételeket rövid határidőkre megkapjanak. A váratlanul' befutó exportrendelések kielégítésének ez alapvető feltétele. Előrelépést jelent majd az is, hogy hatékonyabban használhatják ki automatáikat. A zsebező és kézelővarró automaták jól beváltak, de nem volt elég sablon hozzájuk. Ha változott a divat, és ezzel a zseb vagy a kézelő formája, akkor a sablont — vagyis a programot tartalmazó lyukszalagot — külföldről, a gyártó cégtől kellett megrendelni. Ez mindenképpen időveszteséget és termeléskiesést okozott. Nemrég megkapták a gépek kódjait, megtanultak programozni, így ezentúl saját maguk órák alatt elkészíthetik a vezérléshez a lyukszalagokat. Ezek után már nem látszik olyan sötétnek a jövő. Sőt az is beigazolódott, hogy minden rosszban van valami jó. Az év elejei váratlan nehézségek sok olyan új ötlet felszínre jutását és bevezetését hozták előbbre, melyekre egyébként még sokáig kellett volna várni. így viszont ezek hasznát a nehézségek elmúlásával is élvezhetik majd. Lónyai László Kiegészítő bútorok Gyoméról Francia megrendelésre készítik a Gyomai Fa- és Építőipari Szövetkezet dolgozói a fehér, festett kerti bútorokat. Tavaly csaknem hatmillió forintos értékben szállítottak e termékekből a partnernek. A jó minőséget bizonyítja, hogy erre az esztendőre már két vagonnal többet kértek a franciák. A tervek szerint mintegy 10 milliós értékben készül kerti bútor a szövetkezetben az idén. Persze a hazai piacot sem tartják elhanyágolhatónak, így készítenek különböző ülő és fekvő kárpitos bútorokat is a belkereskedelem megrendelésére. A szövetkezet minden év augusztusában bemutatót tart, ahol a belföldre ajánlott termékeikből válogathatnak az üzletkötők. Az idei kiállításon új heverőkkel, komódokkal, szekrénysorokkal jelentkeznek, amelyek, ha megnyerik a kereskedelem tetszését, jövőre már kaphatók is lesznek a boltokban. Hosszabb távon úgy kívánják alakítani a termékösz- szetételt — az OKISZ-szal és a Könnyűipari Minisztériummal egyeztetve —, hogy a meglevő kerti bútorok mellett mintegy 10 millió forintos értékben rusztikus jellegű tölgy asztad kát, székeket, komódokat is gyártanak. Ismét hódit a vászoncipö Sátorponyvából, ha megfelelő színűre festik, divatos, kényelmes cipő készíthető. Ugyanis világszerte újra hódít a vászoncipők divatja. A könnyű, szellős, nyári szandálok, textil felsőrészű sportos jellegű, kényelmes, női, férfi-, gyermekcipők iránti kereslet növekedése hazánkban is várható. Ez ösztönözte a cipőipart arra, hogy az ilyen típusú, korábban kis mennyiségben, s főként külföldi anyagokból előállított termékeinek választékát bővítse. Négy cipőgyár — az Alföldi, a Sabaria, a Duna és a Minőségi — gyártmányfejlesztői próbálkoztak meg a textil felsőrészű lábbelik előállításával, hazai alapanyagokból. A Lenfonó és -Szövőipari Vállalat termékkollekciójában találtak cipőfelsőrész készítésére alkalmas, tartós, víztaszító, jó használati tulajdonságokkal rendelkező textíliát, melyet eddig többnyire sátorponyvaként használtak. A Duna Cipőgyárban például csaknem 20, a Minőségi Cipőgyárban pedig 10 párból álló modellcsaládot alakítottak ki. Amennyiben a kereskedelem tetszését is megnyerik, a cipőgyárak még az idén megkezdik a textil felsőrészű cipők sorozatgyártását. Gyermekkabátok Az elmúlt esztendőben 44 százalékkal növekedett a tőkés bérmunka aránya a Tótkomlósi Vegyesipari Szövetkezet textilruházati üzemében, s 1980-ra is jelentős feladatokat vállalt a kollektíva. Tavaly mintegy 28 ezer gyermekkabát összeállításával, exportálásával jelentősen hozzájárultak a szövetkezet eredményességéhez. E felsőruházati termékeket holland és francia cégek rendelték meg a tótkom- lósiaktól. A textilruházati üzem eredményességét bizonyítja, hogy az elmúlt két esztendőben minőségi reklamáció nem érkezett a szövetkezethez, s így az első félévben további 20 ezer kabát ösz- szevarrására kötöttek szerződést. — Február huszonegyedikén a gyár vezetéséhez levél érkezett Nagy Lajos aláírásával, fessék, olvassa el! — mondja Uhrin Béla, a MEZŐGÉP mezőberényi gyárának igazgatója, és egy papírlapot nyújt felém. Ez áll rajta: „A szigorodó gazdasági követelmények szükségessé teszik a hatékonyabb gazdálkodást élőmunkával. A Hunyadi Szocialista Brigád ebben aktív segítséget kíván nyújtani a gyáregység gazdasági vezetésének, és az alábbi felajánlást teszi. A brigád által legyártott részegységek normaidejét javasolja 10 százalékkal csökkenteni a csoportban dolgozók személyi alapbérének 4 százalékos emelése mellett.” o — És a többiek? Nem kezdték ki a brigádot? Nem mondták, hogy ez egy stréber társaság, hogy pedáloznak? Nagy Lajos nem válaszol, csak int némán, hogy kövessük. A sorba rakott kazántestek között kalauzol a műhely egyik sarkába. Itt sem kisebb a zaj, de jobban elférünk. Egy vitrines szekrénykére mutat, amelyről látszik, hogy most készült. Az üveg mögött érmek, plakettek, fölül bekeretezve négy oklevél egymás mellett: a vállalat kiváló brigádjának szól mind. És a dátumok: 1976, 1978, 1979, 1980. — Itt a sarokban egy hely még maradt — kocogtatom meg az üveglapot. A brigádvezető csöndesen szól: — Reméljük, a mostani vállalásunkkal kitöltjük majd ezt az űrt is. A Hunyadi brigád 1968- ban alakult, a brigádvezető mellett ma is itt dolgozik még Oláh Lajos, Kikeszkó István és Szalai Károly. Heten vannak, de a munkacsapatban, itt a kazánhegesztésen tizenketten dolgoznak. — Lehet az új normaidőt a brigádon kívüliek nélkül teljesíteni? —faggatom Nagy Lajost. — ök is velünk tartanak. Hoffmann Mihály 1973 óta méri MEZÖGÉP-es éveit. Sose gondolt arra, hogy brigádtag legyen. Most mégis együtt hajt a többiekkel. — Bevallom, először nem értettem, mit talált ki már megint Lajos. Azután számolni kezdtem otthon este. Az ember ugye, mégiscsak a zsebe felől érti meg legjobban a dolgokat^ Úgy okoskodtam: igaz, hogy 10 százalékkal több munkát kell elvégezni ugyanannyi idő alatt, de ebből három és fél százalék csak a mienk lesz. így is lett, háromezer-háromszázat vittem haza legutóbb. Hátha még szakmám is lenne! Mérlegel Szűcs Gábor is, de ő másként döntött: — Közöttük tanultam a szakmát, 1978-ban lettem szakmunkás. Ez a brigád, ha egyszer elhatároz valamit, véghez is viszi. Kértem, hogy vegyérték föl. o / Személyes tapasztalatomra kell e helyütt hivatkoznom. Jó néhány üzemben a munkaversenynek a valódi értelemben vett versengéshez alig-alig van valami köze. A brigádok vállalnak, a vállalásokat teljesítik, majd az éves eredmény értékelése alapján ki-ki megkapja, ami neki az ilyen-olyan szabályzatok szerint éppen jár. Mi a helyzet a herényi MEZŰ- GÉP-nél? Turzó Gáborról, a Zrínyi brigád vezetőjéről mesélik, hogy szinte nap mint nap „leellenőrzi”, hogy áll a Hunyadi brigád a pontversenyben. — Nálunk ugyanis kettős körben folyik a verseny — jegyzi meg Giricz Béla, a munkaverseny-bizottság elnöke, aki egyben a főmérnök, s éppen most ünnepli a cégnél munkába állásának negyedszázados jubileumát, így folytatja a magyarázatot: — Nemcsak a brigádok, hanem a műhelyek is versenyben állnak egymással. Ennek az az eredménye, hogy mind a 290 dolgozónk érdekelt tulajdonképpen a mozgalomban, a 12 brigád 122 tagja pedig duplán érdekelt. A teljesítéseket pontokban mérjük. A Hunyadi brigád által kezdeményezett normaóra megtakarításáért óránként egy pont jár. Érdekes, hogy Turzó Gáborék, Nagy Lajosék riválisai éppen ebben előzték meg a Hunyadi brigádot, s nyerték el az első negyedévben a házi vándorserleget. — Hát ezért lesem én a Hunyadi pontjait — vallja később a műhelyirodában á szerelők brigadérosa, Turzó Gábor, és hozzáteszi még: — Minden tartalékot bedobtunk, erre a Nagy Lajos előállt mindenféle hasznosítható újításokkal. Azt hiszem, a második negyedévben visszaszerezték a serle- ££6t. — Mit újított? — fordulok ismét Nagy Lajoshoz. — Apróságokat. Magunk meózzuk a Békés megyei Vegyesipari Vállalatnak készített kazántesteket. Nyomáspróba alá vetjük őket. Ez kazánonként' ötven liter víz, amit nyomatás után az udvarra öntöttünk. Most megoldottuk, hogy egyik kazánból a másikba nyomatjuk a vizet. Ez 75 ezer köbméter vízmegtakarítást jelent, mert 1500 kazánt hegesztőnk ösz- sze. — Sok a selejt? — Eddig még nem volt. — Ezek szerint ügyesek a hegesztők. — Ez Bokor Imrét, Horváth Istvánt, meg Biró Lajost dicséri. © — Nézze, a munkadarabjaink előállítására tervezett munkaidőből eddigi számításaink szerint 14 ezer óra takarítható meg a brigádvállalások, újítások bevezetése, a technológiai felülvizsgálatok nyomán. Ebből a 14 ezer órából 7 ezret a brigádok ajánlottak föl a Hunyadi brigád kezdeményezéséhez csatlakozva. Nagy Lajosék a 10 százalékos normaóra-megtakarítással tizenketten gyakorlatilag egy tizenharmadik ember munkáját is elvégzik. Ez önmagáért beszél — ösz- szegez az igazgató. — Ezzel azonban azt is bizonyították a vezetésnek, hogy lehet még szigorítani a normán, „okos” dolog volt ez részükről ? — Megállapodásunk szerint a rendes bérfejlesztésen felül a 10 százalékos megtakarítás alapján további 3 és fél százalékot kaptak. Abban egyeztünk meg ugyanis, hogy a megtakarított idő 3 százalékát kötelező jellegű műszaki normacsökkentésnek tekintjük, de ezért óránként egy pontot kapnak a munkaversenyben. Ezen felül pedig a százalékok fele az alapbérnövelés alapja, másik feléért pedig a versenyben pont nem jár. > — Próbáljunk egyszerűbben közelíteni: mennyi béremeléshez jutottak a hegesztők felajánlásukkal? — Átlagban plusz ötven fillér órabérhez. * * * — Megérte? Nagy Lajos: — Ugyanabban a nyolc órában keresünk most többet. Igaz, hogy meg is dolgozunk érte, de hát ezért léptük át a gyárkaput. Kőváry E. Péter
