Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-25 / 147. szám

1980. június 25., szerda Több ötletre számítottak... Pályáztak a közgazdászok A Magyar Közgazdasági Társaság Békés megyei szer­vezete másfél éve pályázatot hirdetett abból a célból, hogy a megyében élő közgazdászo­kat a munkaerő-gazdálkodás, a munka- és ügyvitelszerve­zés hatékonyságát növelő ja­vaslatok kidolgozására ser­kentse. A beérkező munkák mérlege egyrészt negatív, hi­szen nagyon kicsi volt az ér­deklődés, mindössze néhány pályamunka között válogat­hatott a zsűri. Ugyanakkor pedig pozitív is, hiszen na­gyon értékes, a gyakorlatban rövidesen bevezetésre kerülő javaslatokat kaptak a pályá­zatkiírók. Ilyen a 10 ezer fo­rinttal jutalmazott Uhrin Nándor és Uhrin Nándomé— Kovács Mihály és Kovács Mi- hályné szerzőpáros pályáza­ta, amely a megyeszékhelyi, költségvetési intézményháló­zat integrációjának lehetősé­geiről számol be. o Egy-egy falu, község, vá­ros lakossága ügyes-bajos dolgainak intézése közben sokszor megfordul az illeté­kes tanácsi épületben. Az ál­landó közvetlen kapcsolat so­rán az embereket már nem­csak az érdekli, vajon elin­tézik-e az ügyét, hanem az is, hogy ez mennyi idő alatt, hogyan, milyen színvonalon történik? A tanácsi és intéz­ményi gazdálkodás, ügyvite­li munka korszerűsítése nap­jainkban ismét előtérbe ke­rült. örvendetes, hogy ez a megújhodási folyamat már nemcsak a pénzügy-ügyviteli munkára és adminisztrációra terjed ki, hanem a gazdál­kodási területeken túlmenő­en a tanács — mint egységes egész — információs rendsze­rének a továbbfejlesztésére is. Megyénk e tekintetben az élenjárók közé tartozik, a számítógépes adatfeldolgozás bevezetésével a korszerűsítés már 1976-ban elkezdődött. Több helyi tanácsnál pedig, köztük Békéscsabán is, az ügyfélfogadó iroda, ügyirat­kezelő megszervezése, techni­kai feltételeinek kialakítása jelentős előrelépésnek számí­tott. A pályamunka a tanácsi intézmények — egészségügyi, kulturális, .igazgatási gazdál­kodó szervek — korszerűbb működési formáját javasolja az indokolatlan szétaprózott­ság megszüntetésével. A tanulmány az intéz­ményhálózat jelenlegi rend­szerének működésével kap­csolatban megállapítja, hogy az egészségügyben az ésszerű összevonások már lényegében befejeződtek, a tapasztalatok szerint az új szervezet jól működik, csupán a döntési és információs rendszert kelle­ne tovább finomítani. A kul­turális ágazatban az alsó- és középfokú oktatás területén önállóan gazdálkodó intéz­mények a jelenlegi formá­jukban megfelelően működ­nek és az ésszerűség jegyé­ben számottevő összevonási lehetőségek is mutatkoznak. Városi szinten kedvezőnek vélt integrációs megoldások kialakításánál elsősorban a Pénzügyminisztérium által rendeletileg meghatározott szervezeti formákra és ezen túlmenően pedig a területi jellemzők érvényesítésére voltak a szerzők figyelem­mel. Javaslatot tettek, hogy ott, ahol a szakmai és gaz­dasági feladatok ellátása megfelelő színvonalon törté­nik — véleményük szerint 9 intézménynél — továbbra is célszerű az önálló gazdálko­dási forrna meghagyása, ilye­nek a közgazdasági és keres­kedelmi szakközépiskolák, gimnáziumok és a szakmun­kásképző intézetek. Űj lehetőségek kínálkoznak az integráció területén a gaz­dasági, műszaki ellátó-szol­gáltató szervezetek létreho­zásával. E szervezet jogállá­sát tekintve az intézmények­nek mellérendelve, önálló hatáskörrel végzi az alapte­vékenységbe tartozó pénz­ügyi, számviteli és műszaki feladatait. Erre városi szin­ten az iskolacentrum és a József Attila-lakótelep terü­letén működő, megközelítőleg azonos feladatokat ellátó, de jelenleg mégis egymástól függetlenül gazdálkodó intéz­mények esetében van lehető­ség. A vázolt összevonási ja­vaslatok eredményeként a városi szintű intézményháló­zat — számarányát tekintve — mintegy 27 százalékkal csökkenthető. o Kidolgozták a pályázók a költségvetési és adófeldolgo­zási munkák számítógépes adatfeldolgozó rendszerbe va­ló bekapcsolásának lehetsé­ges módját és formáját is. A szerzőpáros összefoglalójában kihangsúlyozta, hogy az ösz- szevonási törekvések gyakor­lati megvalósítására csak megfelelő szintű, jkellően át­gondolt, tervszerű vezetői döntések birtokában kerülhet sor. Ugyanis e döntések meg­hozatala előtt számolni kell azzal, hogy itt személyi kér­désekről is szó lesz, így a ká­derutánpótlást úgy kell irá­nyítani, hogy az folyamatát tekintve a korszerűsítési tö­rekvéseket szolgálja. A gyakorlatban ennek fel­vetésével arra gondoltak, hogy egy-egy vezető nyugdí­jazása, áthelyezése vagy egy vezetői állás bármely címen történő megüresedése esetén csak az integrációs igények­nek megfelelően szabad a létszám betöltésére intézke­dést hozni. A „Racionalizá­ció” jeligéjű pályamunka szerzői munkájuk összefog­lalójában megjegyzik, hogy az összevonási törekvések tervszerű, folyamatos, gya­korlati megvalósítása lénye­gesen eredményesebb, mint a fordulónappal elrendelt át­fogó, a rendszer egészét fel­ölelő változtatás. o Kristófiné Szász Etelka 3. díjat nyert a pályázaton a Békés megye kiskereskedel­mének várható távlati mun­kaerőhelyzetét, s az ezzel kapcsolatos vállalati felada­tokat elemző munkájával. A „Hatékonyság növeléséért” című jeligés pályázat részle­tezi a belkereskedelem mun­kaerő-utánpótlásának gond­ját, a meglevő ésszerű elosz­tást, s a kereskedelmi lét­szám tervezését. Vizsgálja a kiskereskedelmi áruforgalom alakulását, a foglalkoztatott dolgozók szakképzettségét, a nemek szerinti megoszlását, és magát a munkaerő-forgal­mat, mint befolyásoló ténye­zőt,' amelyek közvetlen ha­tással vannak a kereskede­lem munkaerő-alakulására. A pályamunka szerint a hatodik ötéves tervi munka­erő-gazdálkodási feladatok és gondok megfelelő szervezett­séggel az eddig figyelmen kí­vül hagyott lehetőségek fel- használásával megoldhatók. Alapvető szemléleti kérdés­nek kell azonban tekinteni, hogy minden kereskedelmi vállalatnak döntően, saját erejéből, a megszigorított szabályozók keretei között kell feladatait teljesítenie. Kelemen T. Magda Hogyan tenyésszünk angóranyulakat? Tegnap, kedden a békés- szentandrási Zalka Máté Termelőszövetkezet bemu­tatóval egybekötött országos vitaülést rendezett az angó- ranyúl-tenyésztés magyar- országi lehetőségeiről. A tanácskozáson Hra­bovszky Mihály, a házigaz­da termelőszövetkezet elnö­ke tájékoztatta a hallgatósá­got arról, milyen szempon­tok alapján döntött a Zalka Máté Tsz az angóranyúl­tenyésztés mellett. Schuska Alfréd, a gödöllői Kisállat­tenyésztési Kutató Intézet tudományos osztályvezetője áttekintette az angóranyúl- tenyészté* és gyapjútermelé- sének eredményeit. A bemutató, a telep meg­tekintése előtt, Schmieder János, ágazatvezető számolt be arról, hogyan lehet gaz­daságosan angóranyulakat tartani Magyarországon Másod- és tarlévetések A mezőgazdaság legfonto­sabb termelőeszköze a föld. Ésszerű, gazdaságos haszno­sításának egyik módja, hogy tavasztól őszig termelőké­pességét többször is felhasz­náljuk. A hazai szükségletek ki­elégítésére és a külpiaci kí­vánalmak teljesítésére zöld­ségből és takarmányból is a tavalyinál többet kell ter­melni. Szükséges tehát idén is a másod- és tarlóvetések elvégzése. Országosan mint­egy 170—200 ezer hektár a másodszor is bevethető és hasznosítható terület. Az idei csapadékos tavasz jó lehetőséget kínál arra, hogy a korán betakarításra kerülő őszi vetésű takar­mányok és ,a zöldborsó után megfelelő minőségű másod­vetés kerüljön a földbe. A mezőgazdasági üzemek nyá­ri, kor,a őszi zöldtakarmány- gondjait enyhítheti az őszi árpa és a legkorábban be­takarított őszi búzák után vetett korai kukorica, a szu- dánifű, cirok, takarmányre­tek vagy takarmánykáposz­ta. A nagyobb területen ve­tett rövid tenyészidejű ku­koricák kedvező ősz esetén szemesként is betakarítha­tok, a köles, a mohar pe­dig magként vagy szénaként etethető meg az állatokkal, A másod- vágy tarlóveté­sekre alkalmas valamennyi növényfajtából megfelelő tenyészidejű és minőségű vetőmaggal rendelkezik a Vetőmagtermeltető és Érté­kesítő Vállalat. Kukoricából 200 ezer hektár föld másod­vetésére van raktári készlet. A köles 15 ezer hektárra, a szudánifű 12 ezer hektárra, a napraforgó vetőmag pedig 77 ezer hektárra elegendő. Itt az ideje, hogy ,a me­zőgazdasági üzemek kijelöl­jék a másodvetésre alkalmas területeket és gondoskodja­nak a szükséges vetőrhagról. Elsősorban azok a területek jöhetnek számításba, ame­lyek öntözhetők, így az ön­tözőkapacitás és a termő­föld hatékony kihasználása együttesen oldható meg. M. M. Textillel kombinált munkavédelmi ruhák készülnek majd a képen látható bőrökből, amelyeket Körösladányban, a Ma­gyar—Vietnami Barátság Termelőszövetkezet bőrüzemében készítenek ki és dolgoznak fel varrható minőségre Fotó: Veress Erzsi A szőnyegszövő Szegeden A Békésszentandrási Sző­nyegszövő Háziipari Szövet­kezet hagyományos részve­vője a Szegedi Ipari Vásár­nak. Az idén is jelentkeznek új termékeikkel a nagysza­bású kiállításon, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy esetleg a szomszédos Ju­goszláviával is szélesítsék üzleti kapcsolataikat. Cuczi Ernő, a szövetkezet elnöke elmondta, hogy az idén több újdonságot is be­mutatnak. Most láthatja elő­ször a nagyközönség az új kollekciót, az úgynevezett magyaros szőnyegeket. Ezekbe stilizált népi motívu­mokat csomóznak az ügyes kezű lányok, asszonyok. Természetesen nem hiá­nyozhatnak Szegedről a szö­vetkezet már hírnevet szer­zett termékei sem. A keleti perzsák széle* választékát csodálhatják meg a látoga­tók. A szövött szőrmeszőnye­gek nyilván nemcsak a skan­dináv országokban, hanem a fesztiválvároshan is sikert aratnak. A kedvelt, strapa­bíró torontáli szőnyegekből is szép kollekciót mutatnak be. L. L. Villamos energia — távvezetéken Áramváltók (MTI-fotó: Biszkay Károly felvétele — KS) Az ég felé nyújtózó karcsú villanyoszlopok nem jelente­nek szokatlan látványt, hi­szen a villamos energiát szállító távvezeték-hálózat átszövi az egész országot. Energiarendszerünk egyik legújabb létesítménye, a 750 kilovoltos távvezeték sem igen tűnik ki a többi közül, s a beruházás „terméke”, a biztonságos villamosenergia­ellátás sem okoz különösebb feltűnést, hiszen a villaiiy- áramnak sohasem akkor tu­lajdonítunk jelentőséget, amikor van — de akkor igen, amikor nincs! Holott ez a létesítmény igazán megérdemli a figyel met, két okból is. Az egyí' maga a távvezeték, amely kimagasló műszaki létesít­mény, s ráadásul meglehető­sen ritka. A 750 kilovoltos távvezeték üzembe lépésével összekap­csolódott a Szovjetunió és a KGST-országok erőművi és távvezeték-hálózata, s ennek révén létrejött a világ legna­gyobb együttműködő ener­giarendszere, összesen há­romszázezer megawattos tel­jesítőképességgel. A vezeték megépítését 1974-ben határozták el Bul­gária, Magyarország, az NDK, Lengyelország, a Szov­jetunió és Csehszlovákia kor­mányainak képviselői, a KGST Végrehajtó Bizottsága 66. ülésén. A megállapodás értelmében a Vinnyica—Za­padnoukrainszkaja—Al- bertirsa közötti 842 kilométer hosszú távvezetéket a Szov­jetunió és Magyarország épí­tette meg. Bulgária, Cseh­szlovákia, az NDK és Len­gyelország pedig megfelelő termékek szállításával vett részt a munkában, közösen viselve az építkezés költsége­it. A műszaki feladat nagy­ságát alighanem kiválóan jel­zi a létesítmény ritka volta, a beruházás nagyságára azonban érdemes néhány adattal utalni: a távvezeték teljes, 842 kilométer hosszú szakaszán például több mint 43 ezer tonna súlyú vasoszlo­pot, s több mint 19 ezer ton­na acél-alumínium vezető anyagot építettek be. Nagy feladatot jelentett az albertirsai 750 kilovoltos transzformátorállomás meg­építése is. A berendezések egy részét a Szovjetunió szállította, a 750/400 kilovol­tos transzformátor pedig a Ganz Villamossági Művekben készült, ahol annak ellenére, hogy ilyen nagy teljesítmé­nyű transzformátorok gyár­tására korábban nem került sor, magas műszaki színvona­lon tettek eleget ennek a bo­nyolult feladatnak. És még egy adat: a léte­sítmények megvalósításában csaknem százötven különbö­ző magyar vállalat és intéz­mény vett részt, s csúcsidő­ben több mint ezren dolgoz­tak a helyszíni építkezése­ken! Munkájuknak köszön­hető, hogy a távvezeték idő­ben elkészült, s több sikeres próba után 1979. február 5-én megindulhatott a próbaüzem. A szocialista országok ener­giarendszerének összekapcso­lásában ez a távvezeték ko­rántsem az első lépcső volt. Az együttműködés első lépé­sét Magyarország és Cseh­szlovákia tette meg 1953-ban, amikor Érsekújvár és Kisig- mánd között megépítették az első 110 kilovoltos távvezeté­ket. Ezt követően épültek a csehszlovák, a lengyel, majd az NDK-beli energiarendszert is összekapcsoló távvezeté­kek, s az ily módon együtt­működő energiarendszerhez Magyarország is csatlakozott. 1962-ben a Sajószögedet és Munkácsot összekapcsoló távvezeték révén a Szovjet­unió nyugat-ukrajnai ener­giarendszere csatlakozott, majd 1963-ban Bulgária, 1967-ben pedig Románia kö­vetkezett. Az azt követő időszakban valamennyi országban sorra épültek az erőművek, és a távvezetékek, s jelentékenyen megnőtt a szocialista orszá­gok egyesített energiarend­szerének teljesítőképessége. A méretek valóban lenyű- gözőek — ám a kérdés az, milyen előnyök származnak mindebből? Elsősorban az új távvezeték előnyét érdemes számba venni, ez ugyanis a legkézenfekvőbb: a távveze­téken át jelentős mértékben bővülhet a KGST-országok energiaimportja — lehetővé vált, hogy Magyarország, Csehszlovákia és az NDK kö­rülbelül 1200 megawattal nö­velje villamosenergia-im- portját a Szovjetunióból. Az egyes országokban más­más időszakra esik a csúcs- fogyasztás. Moszkvában pél­dául, az időeltolódás miatt, két órával korábban, mint Budapesten, így kölcsönösen kisegíthetik egymást. (A nyá­ri időszámítás bevezetése óta ez az időeltolódás csökkent, ám a segítségnyújtási lehető­ség még mindig igen nagy.) Csupán az a tény, hogy az egyes országok energiarend­szerei mindennek következ­tében lényegében egymás tartalékául is szolgálnak, az érdekelt országokban össze­sen 1500 megawattnyi erő­művi kapacitás kiépítése vált feleslegessé. A 750 kilovoltos távvezeték távvezeték megépítése tehát, amely lehetővé tette e ha­talmas energiarendszer lét­rejöttét, igen fontos lépés volt a KGST-országok ener­giaellátásának fejlődésében. Ez a fejlődés azonban ezzel nem áll meg. Sorra épülnek az erőművek, említsük csak a szovjetunióbeli Hmelnyick- ben, a KGST-országok rész­vételével létesülő atomerő­művet, s újabb 750 kilovoltos távvezetékek is épülnek, el­sőként Hmelnyick és a len­gyelországi Rzeszów között'. Mindez további fontos lé­pést jelent, nem csupán az energiarendszerek fejlődésé­ben, de a KGST-országok kö­zötti integráció erősödésében is. Kozma Judit

Next

/
Thumbnails
Contents