Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-20 / 143. szám

1980. június 20., péntek

o

Szovjet diákok megyénkben

IIFORCON és a gyára

Külföldinek lenni valahol, mindig és mindenkinek nagy élmény. Érdekesek a házak, mások az emberek és az idegen szem olyasmit is észrevesz, amit mi, belföldiek nem, hiszen megszoktuk már, benne élünk.

Immár két hete tartózkodnak Békés megyében a ■ moszkvai Gorjacsin Mezőgazdasági Egyetem ötödévfolyamos hallgatói, tőlük érdeklődtem, milyennek látják Magyarországot ?

— Először vagyunk Magyarországon, sőt Sitov kivételével, aki Mongóliában volt katona, eddig egyikünk sem járt külföldön. Éppen ezért felfokozott érdeklődéssel szemléltük a számunkra új világot. Mindnyájan megegyeztünk abban, már az első napokban, hogy a magyarok nagyon kedvesek és ven- dégszeretőek. Egyetlen akadály, talán a nyelv, ami korlát egymás mélyebb megismeréséhez. Voltunk egy körúton, Budapest, Szentendre, Visegrád, Eger, Szolnok, Mátra és Balaton állomásokkal.

Itt a megyében Gyomán, Gyulán és Szarvason is voltunk — mondja Borisz Grenko, a műszaki tudományok kandidátusa, a csoport vezetője.

— Ez a külföldi kirándulás egyben termelési gyakorlat is

...

— Igen, az itt levő 16 diák közvetlen diploma előtt áll, így nagyon kedvező számunkra, hogy a Gödöllői

'Agrártudományi Egyetem megszervezte ezt a hasznos termelési gyakorlatot. Békéscsabán, az állami gazdaságban és a Lenin Termelőszövetkezetben dolgozunk, mindkét üzemben korszerű mezőMegkezdődött a borsószezon

A szokatlanul hűvös nyárelő több mint 2 hetes késést okozott a borsószezon megkezdésében. A két feldolgozó vállalat — a Békéscsabai Konzervgyár és a hűtőház — szakemberei nem is emlékeznek olyan évre, amikor csak június közepén kezdődött volna meg a borsótartósítás.

A hűtőházba kedden megérkezett az első borsószállítmány a Békéscsabai Állami Gazdaságból, így megkezdhették a gépek beállítását. Szerdán, bár nem folyamatosan, de 10 vagon borsó feldolgozásával megkezdődött a próbaüzemelés. Ha az időjárás nem szól közbe, egy júliusi kánikulával, a terveknek megfelelően elég jó borsótermést tudnak — napi 100—200 tonnás kapacitással — feldolgozni.

A konzervgyárban 6360 tonna borsóra kilenc gazdasággal kötöttek szerződést. A partnergazdaságok nem rekord, hanem jó termést ígérnek. Kedden mintegy 7 tonna zöldborsóval itt is megindult a próbaüzemelés. Az első szállító a békéscsabai Szabadság Termelőszövetkezet volt. Tegnap, csütörtökön 160, ma 120 tonna zöldborsó kerül a gépsorra. Ezen a héten mintegy 400 tonnát dolgoznak majd fel. Kedvező esetben egy nap alatt 3 műszakos, folyamatos üzemeléssel 320 tonnát is tud fogadni a konzervgyár.

Az évek során kialakult egy hasznos együttműködés a két feldolgozó vállalat között. Mivel a konzervgyár hőkezelési technológiájához nem kedvező a nagyon zsenge minőségű zöldborsó, ezt átadják a hűtőháznak, amely viszonzásul érettebb, árut biztosít számára a folyamatos üzemeléshez. Ezt a jó gyakorlatot az idén megállapodásban is rögzítették.

gazdasági technika van, s ezt megismerni, sőt közvetlenül kezelni, működtetni, karbantartani nagyon nagy segítség a további munkánkban. A magyar kísérők olyan programot szerveztek, amely során nemcsak a munkával, hanem a magyar történelemmel, kultúrával is megismerkedhettünk — folytatta Borisz Grenko.

— Milyen élményei . vannak maguknak a diákoknak a munkáról?

— Nagyon örültünk, mert a termelési vezetők megadták a lehetőséget, hogy olyan technikával is megismerkedhessünk, amivel a Szovjetunióban nem találkozunk gyakran. A dolgozók is sokat foglalkoztak velünk, nagyon munkaszeretők a magyarok — mondta Viktor.

— Érdekes, hogy a földről beérkező gépeket mindig lemossák, és jó műszaki állapotban tartják. Egyes munkahelyeken igen nagy a szervezettség, és jó segédeszközökkel is rendelkeznek — tette hozzá Szergej.

— Mi a véleményük a mi háztáji gazdálkodásunkról?

— Erről már sokat olvastunk az újságokban. Ez a terület a tanárok körében váltott ki inkább nagy érdeklődést, ez az irány más szocialista országokban újszerű, de véleményem szerint ez igen gazdaságos megoldás a nyugdíjasok foglalkoztatására, s az emberek szabad idejének hasznos eltöltésére — válaszolta Borisz Grenko.

— Véleményük szerint, melyik az a terület a Szovjetunióban, amely nagyvonalakban hasonlít Békés megyéhez?

— Természeti körülményekhez viszonyítva talán leginkább Ukrajna vidékére hasonlít. A mezőgazdasági termelési szerkezetet vizsgálva pedig a Szovjetunióban talán mindenütt ilyen jellegű. A melegvizes források, gyógyvizek az Észak-Kauká- zus környékén találhatók ilyen nagy mennyiségben, mint Békés megyében. Az emberek pedig minden mezőgazdasági üzemben olyanok, mint itt, hiszen a mezőgazdaság teljes embert kíván.

— A csoportban vannak lányok is. Hogyan ízlik "nekik a magyar konyha?

— Nagyon finomak a magyar ételek, s nagyon kedvesek voltak a gazdaságok szakácsai is, vigyáztak arra, hogy ne használjanak túl sok paprikát, hiszen ilyen rövid idő alatt egy új fűszert megszokni nem lehet. Mindenesetre jó lenne, ha a Szovjetunióban is lennének olyan éttermek, ahol magyaros ételeket is készítenének — mondta Luda Birszkin.

— Hadd kérdezzem még meg a lányokat, hogyan tetszenek nekik a magyar fiúk?

— Nagyon csinosak és szimpatikusak, bár a fiúk váltig állítják, hogy sokkal szebbek és csinosabbak a magyar lányok, de hát ez az ő területük. Én személy szerint nagyon sajnálom, hogy az első magyar űrhajósnak van már felesége — nevette el magát Luda.

A teremben nagy lett a derültség, s a végén én is megtudtam, hogy Ludának is van már férje.

Kelemen T. Magda

Telefonon beszéltem meg a találkozót Bakó Ignáccal, a FORCON békéscsabai forgácsolószerszám-gyárának igazgatójával. Mondtam neki azt is, hogy miért keresem: a

vállalati központ és a békéscsabai gyár kapcsolatáról szeretnék írni. Mikor megérkeztem, a következő szavakkal fogadott:

— Azt hiszem, hiába jött hozzánk. Mi. semmi rosszat nem tudunk a központunkról mondani, így meg maguknak már nem érdekes az egész!

Ez a vélemény, sok mindent jelez. Elsősorban azt, hogy a köztudatban az alakult ki: a budapesti központ és ' a vidéki gyárak, gyáregységek között többnyire súrlódások rontják meg a viszonyt. A sajtó is főleg ilyen esetekkel foglalkozott eddig. Pedig a jó példa is lehet tanulságos, ezért megegyeztünk, nézzük csak meg milyen a kapcsolat a központ és a békéscsabai gyár között.

átszervezések után

Hogy jobban átlássuk az egész kérdéskört az igazgató üzent a párttitkárért, Harmados Pálért és Michelcz László főmérnökért. Míg vártunk rájuk szóba kerültek a régi idők.

— Gyárunkat 1951-ben alapították, a volt vágóhídon kezdtük a munkát. Jó néhányan a régiek közül visszasírják azokat az időket, hogy az igen, akkor önállóak voltunk, azt csináltunk, amit akartunk. Hát tudja, nagyon fura önállóság volt az. Huszonegy vállalattal együtt egy közös iparági igazgatósághoz tartoztunk, nekünk egy fillérünk sem volt. Ha egy gépet akartunk, az igazgatóságnál kellett könyörögni érte. A nyereség sem nálunk jelentkezett, hanem a központosított gazdálkodásnak megfelelően minden az iparági igazgatósághoz, illetve a minisztériumhoz áramlott. Szóval üres zsebbel voltunk önállóak, szabad akaratunkból mindig azt csinálhattunk, amit mondtak nekünk. Nekem az a véleményem, hogy a jelen helyzetben sokkal nagyobbak a lehetőségek.

Ehhez a jelenlegi helyzethez még egy vállalaton keresztül vezetett az út. A nagy átszervezések évében, 1963- ban öt gyárból és vállalatból jött létre a szerszám- és gépelemgyár. Ezt a következő átszervezéskor, 1971-ben feloszlatták, és akkor, jött létre két gyárból a Forgácsolószerszám-ipari Vállalat vagy röviden a FORCON. Ez most két gyárból, a budapestiből és a békéscsabaiból áll, budapesti központtal.

— Ennek a vállalatnak a létrehozása a különösen jó döntések közé tartozott — jegyzi meg a főmérnök. — Ugyanaz volt a profil, de szerencsére egészen mást gyártott mind a két gyár. A szerszámválaszték nagyon széles, mindkettőnknek bőven jutott gyártanivaló, nem kellett azon veszekednünk, hogy ki, mit csináljon. Így azután rögtön az elején világos volt, hogy melyik gyárra milyen feladatok várnak.

Minden közös

Azért a közös munka nem volt teljesen gond nélküli az elején. Az ország szerszámigényei egyre nőttek, közben fokozódtak az exportfeladatok is. Egyre több és műszakilag kényesebb szerszámra volt szükség, és amikor szóba került, hogy ezeket ki vállalja, az első időben bizony főleg a budapestiek nyújtogatták a kezüket. Ez érthető, a technikai, képzettségi szintük magasabb

volt, könnyebben tudtak előbbre lépni. Ezek után persze az is érthető, hogy a beruházási, fejlesztési pénzek nagyobb részét Budapest kapta, mert ott lehetett jobban felhasználni.

Azt hiszem nem kell különösebben bizonygatni, hogy ez Békéscsabán nagyon sok embernek nem tetszett. Nem a felső szintű vezetőkről van szó, ők tisztában voltak ezeknek a döntéseknek az elkerülhetetlenségével. A középvezetők körében azonban nagy volt a morgolódás, hogy Budapestre új gépek érkeznek, Békéscsabán meg a régiekkel kell dolgozni.

— Sok dolgunk volt a hetvenes évek elején — emlékszik vissza Harmados Pál párttitkár. — Meg kellett győznünk azokat, véleményük helytelenségéről, akik azt hangoztatták, hogy a budapesti központ a csabai gyár elsorvasztására törekszik Ez már csak azért is képtelenség volt, mert a mi vállalati- rendszerünk olyan, hogy minden eredmény közös. Akárhol képződik a nyereség, azt a végén ketté osztjuk, és persze a veszteségeket is közösen kell viselnünk. Ha a központ tönkre akarta volna tenni Békéscsabát, saját magát is a tönk szélére juttatta volna.

Ilyesmiről azonban szó sem volt soha, sőt tervszerű munkával mindig arra törekedtek Budapesten is, hogy a csabai gyár fokozatosan felfejlődjön. Ez nemcsak a jóindulaton múlott, hanem a gazdasági kényszer is ezt diktálta. Budapesten a létszám egyre fogyott, a termelést pedig fokozni kellett. A kieső munkaerőt csak egy darabig lehetett a technika fejlesztésével pótolni. Amikor ez a lehetőség kimerült, óhatatlanul Békéscsabán kellett fokozni a termelést. Ehhez új gépek érkeztek, nőtt a műszaki színvonal. így itt is eljutottak oda, hogy olyan emberi és gépi háttér állt rendelkezésre, mely ugrásszerű technikai növekedést tett lehetővé.

Ugrásszerű növekedés

Ez a növekedés néhátjy évvel ezelőtt kezdődött. Megérkezett az első NC-gép Csabára, melyet továbbiak követtek. Az új termékek aránya 1976-tól kezdve egyre nőtt, van olyan, amiből az Mén hétszer annyi készül, mint 1978-ban. A gyárak közti megosztás ezen a területen is létrejött. A szerszámtartók részét Budapest, másik részét Békéscsaba készíti.

A felszabadulástól napjainkig a mezőgazdaságiíag művelt földterület mintegy 800 ezer hektárral csökkent. Ez körülbelül két kisebb megye területének felel meg A nagy csökkenést az ország ipari és urbanizációs fejlődése csak részben indokolja, szerepe volt ebben a földdel való pazarló gazdálkodásnak is.

Az Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal évről évre mérleget készít a mező. és erdőgazdasági területekben bekövetkezett művelési ág változásokról. Az 1975. és 1980. január 1. közötti időszakban bekövetkezett változásokat az új ingatlan-nyilvántartás adatai alapján elemezték. Ezekből megállapíthatók, hogy az ötéves ciklus alatt az ország nyilvántartott szántóterülete 208 ezer hektárral csökkent.

— Szerintem azért jó a viszony a két gyár és a vállalati központ között-, mert a központ csak abba szól bele, amibe feltétlenül kell. Megelégszenek a koordináló és átcsoportosító szereppel, nem akarnak mindent jobban tudni. Ezért miután szétosztottuk a beruházási pénzeket, már mi döntjük el, hogy milyen gépeket akarunk. Tervkészítéskor is közösen kialakítjuk, hogy kire milyen feladat jut, de hogy azt hogyan teljesítjük, mi magunk döntjük el. önállóan tárgyalunk a megrendelőkkel, a szállítókkal, egyszóval semmi panaszunk nem lehet az együttműködésre — jegyzi meg Bakó Ignác.

— Sőt, sok területen kifejezetten előnyös nekünk a közösség — veszi át a szót Harmados Pál. — A gyári lakáskeret túlnyomó többségét például mi kapjuk, mert Budapestre nincs lehetőség a felhasználásra. Én még egyetlen rossz szót nem hallottam amiatt, hogy mi már vagy száz lakásépítést vagy -vásárlást támogatunk, míg Pesten jó ha tíz esetre tudok példát. Szerintem, ha teljesen önállóak vagyunk, fele ennyi támogatásra sem lett volna lehetőségnük.

Minden rendben van tehát? Ez a rendszer a létező és elképzelhető legjobb? Erről persze szó sincs. Mindkét oldalról jól látják, hogy milyen területeken kell javítani a közös munkán. Ezeknek a javításoknak az elvi lehetősége már most is megvan, csak éppen a lehetőségeket kell jobban kihasználni. Az informáltság Békéscsabán nem mindig a legjobb, a távolság sokszor érezteti hatását. Igaz, ebben a jelenlegi hírközlési körülmények is közrejátszanak, egy-egy telefonra gyakran órákat kell várni. A pestieknek több lehetőségük van, hogy jó személyes kapcsolatokat alakítsanak ki a központtal, és ez gyakran a döntéseken is érződik.

De ezek csak apróságok. Ami a lényeget illeti, ott valóban rendben mennek a dolgok. És hogy ez így van, azért sokat tett mindkét fél Budapesten és Békéscsabán egyaránt. És, bár rosszat valóban keresve sem találtunk a központ és a békéscsabai gyár kapcsolatában, remélhetőleg nem volt érdektelen ez az írás. Legalábbis reméljük, hogy azok az érdekeltek, ahol a viszony még nem a legjobb a központ és a vidéki telephely között, valamit hasznosítanak a forgácsoló tapasztalataiból.

Lónyai László

Az ezt megelőző öt év alatt a szántócsökkenés ennek kétszerese volt. A termőterület kedvezőtlen arányú csökkenésének további mérséklésére az elmúlt években szigorító intézkedések léptek életbe. Ezek kedvező hatására 1978—79-ben már jelentős mértékben lassult a termőföld csökkenése.

A szántóterület csökkenésének egyik oka, hogy az új ingatlan-nyilvántartás készítése során a helyszínen sok olyan korábban végrehajtott művelési ág változást tártak fel, amelyet a földhasználók nem jelentettek be. Ezek a változások 5 év alatt mintegy 40 ezer hektár szántócsökkenést okoztak. A szántóból az engedélyezett és bejelentett művelési ág változások folytán 96 ezer hektár került más művelési ágakba.

A konzervgyárban minden szállítmányból mintát véve vizsgálják meg a borsó zsengeségét

A hűtóházba beérkezett zöldborsó minőségét nézi a szakem- ber Fotó: Veress Erzsi

II mezőgazdaság legfontosabb termelőeszköze a termőföld