Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-15 / 139. szám

1980. június 15., vasárnap ■hhíIhmm Békakonty és kigyónyelv Kitekintés Séta a Hyde Parkban A Hyde Park — ki ne tud­ná? — London szívében te­rül el. A Serpentine-tó met­szi ketté; nagy kiterjedésű rétek, tisztások tagolják a több városligetnyi területet. A park nevét mindenütt a világon ismerik, sőt, valami­képpen a polgári demokrá­cia szimbólumaként emlege­tik. Hiszen köztudott, hogy Anglia e szögletén évszáza­dos törvényadta jog a szó­lás- és gyülekezési szabad­ság. Itt mindent és minden­kit szabad ócsárolni — kivé­ve természetesen a király­Ami véresen komoly, a be­vándoroltak problémáinak is fóruma a Hyde Park gyepe nőt. Minden eszmét szabad hirdetni, még a kormány megdöntésére is lehet buzdí­tani. Miután az év nagy ré­szében a szabad gyülekezés jogával elsősorban a fényké­pezőgéppel felszerelt turis­ták élnek, az itteni „de­mokrácia” afféle olcsó lát­ványosságként vonult be a köztudatba. A Hyde Parknak csak egy sarka a Speakers’ Corner, ahol a szónokok politikai nézeteiket kifejtik, de a park többi része is megér egy „misét”. Itt van mindjárt északi oldalán a Bayswater Road, a nevezetes Oxford Street folytatása: kilométer- hosszán festők sokasága kí­nálja portékáját. Kapható itt nyaklánc, gyűrű, a kia­báló giccstől az igazi művé­szetig. Amerikai turisták gyakran kapnak kedvet hoz­zá, hogy botcsinálta mecé­násként megkíséreljék fel­fedezni az évtized Modiglia- niját vagy Utrilloját. Nem messze kutyatemető: sírkö­vek, olykor márványtáblák őrzik a néhai kedvencek em­lékét. Azt mondják, egy zsebkendőnyi sírhely árá­ból London külső részeiben már házhelyet lehet vásárol­ni. Ennek megfelelően nem akármilyen alantas kutyusok alusszák itt örök álmukat... Maga a park gyönyörű. Az ősi fák alatt ismerkedtem meg Leslie Hawley úrral, a szabad óráiban erre sétál­gató biológiatanárral. Ö szó­lított meg, látva rajtam — a fényképezőgép áruló jel —, hogy külföldi vagyok’. — Melyik országból érke­zett? — Magyarországról. — Tehát a vasfüggöny mö­gül. — Hangja nem volt bántó; egyszerű ténymegál­lapításnak hangzott. — Vasfüggöny? Itt még mindig használják ezt a fo­galmat? — Komolyan kérdezi? — fordult őszinte kíváncsiság­gal felém. Ez a lehetőség szemlátomást még nem for­dult meg a fejében. Csodál­kozott, amikor megemlítet­tem, hogy az ország népes­ségét meghaladó számban érkeznek hozzánk külföld­ről turisták'... Közben egy rendőr sétált át előttünk. — Látja, nálunk minden­kit lehet szidni, s a rendőr nem hord fegyvert... — ta­lált új témára Háwley úr. Valóban, az angol Bobbyk nem hordanak fegyvert. Sőt, amikor néhány évvel ez­előtt pisztollyal akarták el­látni őket, ők maguk tilta­koztak ellene. — A fegyver kiadása és használata szigorúan kötött. Aki a rendőr kezébe — ha ideiglenesen is — fegyvert ad, végső soron a parlament­nek felel. Nos, uram, ná­lunk ilyen a demokrácia. Az aznapi Guardiant mu­tattam neki. Az újság cím­oldalán fénykép: az angol rendőrök — igaz, csak gu­mibottal — szétverik a manchesteri acélmunkások tüntetését, amelyet az orszá­gos munkabeszüntetés alatt szerveztek a sztrájktörők el­len. Ezzel politikai vitánk be is fejeződött, ismeretségünk hátralevő perceiben szigorú­an az időjárás taglalására szorítkoztunk. Visszamentem a Speakers’ Cornerra. A délelőtti turista­attrakció — félbolond világ- megváltók, zavaros szélsősé­gesek, adakozásért könyörgő jótékonysági egyletek — he­lyén több ezres munkásgyű­lés zajlott: az acélipari mun­kások szakszervezetének ösz- szejövetele. Mindenütt ko­mor arcok. A turistákat vonzó, mosolyognivaló, kedé­lyes hangulatnak' immár nyomát sem találtam. Ilyen is tud lenni a Hyde Park. Hahn Péter Egy botanikus magáról és a környezetvédelemről Molnár Zoltán, a szarvasi Vajda Péter Gimnázium és Szakközépiskola természet­rajz—földrajz szakos tanára 32 éve tanít. Mint maga mondta, gyermekkora óta er­re a pályára készült. A ter­mészetrajz rejtelmeivel — mert akkor még így hívták — Soó Rezső Kossuth-díjas akádémikus mellett ismerke­dett meg igazán. Zoli bácsi a korábban szerzett tudomá­nyos tapasztalatait az utóbbi években publikációkban ka­matoztatja. S az is kiderült róla, hogy hosszú ideje tar­tó tanári pályafutása alatt sok diákot „fertőzött meg” életre szólóan a botanika iránti szeretettel. Az MTA szegedi bizottsága által irányított természetvé­delmi területek komplex vizs­gálatában Zoli bácsi is részt vesz. A több fázisban folyó felmérésben felesége végzi a produkciós vizsgálatokat. Munkájuk nehéz, mégis iz­galmas. A laikusok gyakran megmosolyogják a földre szegezett szemmel órákon át bolyongó, karózó, gyűjtögető botanikusokat. Csodálkozva kérdezgetik, mi szükség van egy-egy ritka növényfaj fel­kutatására, majd szigorú megőrzésére? Nem ismerve a botanikus tevékenység gya­korlati hasznát, munkálkodá­sukat különc hobbinak, bo­garas emberek szórakozása­ként könyvelik el. — Magyarországon is UNESCO-programként folyik a növény- és állatvilág gén­bankjainak a feltérképezése. A vizsgálódás haszna majd a jövőben térül meg — mondja Zoli bácsi kissé in­dulatosan a „bogarasok szó­rakozása” kifejezésre. —Saj­nos az igaz, hogy munkánk gyakorlati hasznával csak kevesek vannak tisztában. Mert most még nem gondol­koznak azon, hogy vajon száz esztendő múlva mihez nyúlhat majd az emberiség a fehérjeprobléma megoldásá­ban? Nem tudhatjuk azt sem, hogy a jövő növényne- mesitői mely növényi fajo­kat találják nemesítésre al­kalmasnak, éppen az előbb említett szempontból. A nö­vények nem bélyegritkasá­gok! Egészen más, gyakorla­ti hasznuk miatt kell meg­őrizni minden létező növényi fajt. Ez a jövő élelmiszer- gazdasága szempontjából is fontos, Zoli bácsi nem panaszkod­hat. Többször is mellészegő­dött a botanikusszerencse. Egyik felfedezettjéről, a hő­kölő zsályáról most ír szak­munkát. S két másik „fel­fedezettje” is van. Az Euró­Egy óvatlanul végzett út men­ti növényvédelem, s a büsz­ke tartású bókoló zsálya már élettelenül hever pában is ritkaságszámba menő békakonty és kígyó­nyelv ... — A bókoló zsálya úgy­szólván már csak Békés me­gyében, és feltehetően az Er­délyi medencében, Kolozsvár környékén lelhető fel. Érde­kes, szép növény. Még Pusz­taföldvár környékén, a nagy- tatársáncon találtam 3 pél­dányt a Kondoros melletti nagyobb lelőhelyen kívül. Ez utóbbi körülbelül 150 példá­nyos terület. Felfedezésének külön története van. Már ré­gebben kapcsolatba kerültem az azóta elhunyt gyógynövé- nyes szakemberrel, Szőke Gyulával. Akkor én már nyomoztam a bókoló zsálya után. Ugyanis éppen a gim­náziumunkban egykor tanító Koren István — Petőfi egy­kori tanára —, említette meg a múlt századi szakiroda- lomban, hogy Kondoros kör­nyékén talált bókoló zsályát. Végül aztán Szőke Gyula bá­csi mutatta meg a lelőhe­lyet. Nagyon örültem neki, mert ez egyedülálló populá­ció az országban, csak feke­teföldön terem meg. Akkor azonnal írtam a természet- védelmi tanácsnak, s azóta védett terület lett. Tudományos munkám a békakontyról és a kígyó­nyelvről már meg is jelent. A békakonty az orchideafé­lékhez tartozik. Nagyon rit­ka az előfordulása. S ha már a botanikusszerencsét emle­gette ... A botanikai órákat rendszerint kinn tartjuk a szabadban. Mondtam a gye­rekeknek, induljanak el a szélrózsa minden irányába, s gyűjtsék be az összes talált növényeket. Koloh Béla, az egyik tanítványom kezében Kert — háztáji Időszerű növényvédelmi tennivalék Bobbyk a készülő rendezvényen. Nem viselnek fegyvert... (A szerző felvételei) A kiskertek, udvarok közked­velt dísznövénye a rózsa. A de­korativ virágok esztétikai érté­ke bokor tormájában, termé­szetes környezetben, vagy vá­gott virágként csak akkor lehet teljes, ha mind a levelek, mind a virágok egészségesek. Ez szak­szerű növényvédelmi eljárások alkalmazásával érhető el. A rózsa legjelentősebb beteg­sége a lisztharmat. Szinte min­den évben megjelenik, de az idén különösen erős fertőzés ta­pasztalható a házi kertek ró­zsabokrain. A beteg levelek ka­nalasodnak, hullámosodnak, ese­tenként barnásvörösre színeződ- nek. A betegség megtámadja a hajtásokat, vesszőket, csészele­veleket is. A fertőzött növényi részeken szürkés-fehér gomba­szövedék látható. A levelek el­száradnak, a hajtás és a virág deformálódik, elhajlik. Mivel a kórokozó a rügyek­ben telel át, a beteg vesszőket metszéskor el kell távolítani. Rügypattanáskor célszerű vég­rehajtani az első, megelőző per­metezést a lisztharmat ellen. Eb­ben az időszakban olyan nö­vényvédő szert kell alkalmaz­nunk, amely alacsony hőmér­sékleten is jó hatást fejt ki. Ilyenek a Karathane FN 57 (0,1%), a Karathane LC (0,06%), a Sápról (0,1%), a Fundazol 50 WP, (0,1%), vagy a Xopsin M 70 WP (0,1%). Ha a hőmérsék­let 10—12 fok Celsius fölé emel­kedik, használhatunk kéntartal­mú készítményeket is (Socan, Kumulus 80, Thiovit S, Pol- Sulkol Extra (0,4%-os) oldatban, szem előtt tartva azt, hogy ezek 23 fok Celsius felett már per- zselést okozhatnak. A védekezéseket 7—10 napon­ként kell elvégezni. Virágzás előtt és közben kedvezőbb a folyékony készítmények alkal­mazása (Karathane LC, Sápról), mert nem hagynak foltot a nö­vényi részeken, és így nem rontják a virágok esztétikai ér­tékét. A növényvédelmi munkákat a virágszedésekkel hangoljuk ösz- sze. Permetezni mindig közvet­lenül a rózsa szedése után kell. A virágzás után már elegendő 12—14 naponként védekezni, de legalább egy alkalommal ebben az időszakban is permetezzük a lisztharmat ellen, még lombhul­lás előtt. Az alkalmazástechni­kával kapcsolatosan meg kell jegyezni, hogy a lisztharmat- gombák által a növényrészeken kialakított bevonat víztaszító tulajdonságú, és a permetlé könnyen lepereg róla. Ezért cél­szerű az elkészített növényvé- dőszer-oldathoz nedvesítő szert adni (Nonit, Sandovit stb.), így növelhetjük a védekezés haté­konyságát. A körtefákon szórványosan je­lentkezik a hajtáshervasztó da­rázs kártétele. Az egyes hajtá­sok vége fonnyad, majd később barnulva elszárad. A frissen el­fonnyadt hajtást levágva a kö­vetkező évi kártételt csökkent­jük. A levágott rész elégetése nem szükséges, mert a tojás vagy lárva a fa alá dobott haj­tásokban is elpusztul. A gyümölcsfák közül az őszi­barack legérzékenyebb a per­metező szerekre. A Bi 58 EC készítménnyel végzett permete­zés után még az előírt dózis esetén is előfordulhat a levél­hullás. Érzékeny fajtáknál a kártevők elleni védekezést más hasonló hatású készítménnyel kell elvégezni; levéltetű ellen Pirimor 50 DP, barackmoly el­len pedig Unifosz 50 EC. Wábel János—Komlód! József látom, ott a békakonyt. Mi­kor megmutatta a lelőhelyet, egyszerűen elnevettem ma­gam. A lakásomtól alig 30 méterre volt! Most megkö­zelítőleg 50 példány van be­lőle. Utána fél esztendeig csak azt vizsgáltam, hogy ez a növény természetes előfor­dulása, vagy úgy hozták ide. De aztán megtaláltam a kí­sérő fajokat is. Érdekessége, hogy a magvak csírázása után négy év elteltével je­lenik meg a föld felszíne fe­lett az első két levele. 10 év kell a virágzásához. Oly­kor pedig eltűnik akár 10— 15 évre is. Lehet, ezért nem bukkantam rá... Igaz, hatalmas eső áztatta a földet, de most a bokáig érő sár sem riaszthatott visz- sza attól, hogy találkozzam e ritka növénnyel. Az elke­rített terület mellett hatal­mas, frissen ásott árok hú­zódik. — Jaj, szidtak engem na­gyon ! Először, az erre a hely­re tervezett autóparkoló hiú­sult meg közbenjárásomra, most meg a csatomázók mér­gelődtek, hogy jókora kerü­lőt kell tegyenek a védett terület miatt. Szerencsére, a tanácselnök azonnal segítsé­gemre sietett. A védett környezetben szinte hónaljig ér már a fel­magzott fű. A diákok hama­rosan hozzáfoghatnak a te­rület megtisztításához... Né­hány lépés, és felbukkan az első békakonty. Valóban rit­ka látvány. Odább, nevéhez méltóan meredezik a szisze­gő kígyónyelvhez hasonló másik „felfedezett”, a spó­rával szaporodó páfrányféle, a kígyónyelv. — Ezt akkor fedeztem fel, mikor a békakonty után ku­tattam. Talán az volt a sze­rencséje e két növényritka­ságnak, hogy külsőre elég jelentéktelenek. A kígyó­nyelvből már sajnos csak 10 —15 példány van. Ennyire keli félteni növé­nyeinket? — kételkedem. — Még ennél is jobban. Sorra végzik ki a fasorokat, az ősi fákat. A Volga menti hérics sorsa is talán a Csorvás környéki akácsor kiirtásával pecsételődött meg. Hasonló sorsra jutottak a szarvasi kemping mellett húzódó ősi kőrisfák, a bé- késszentandrási utat övező nyárfák, és még sorolhat­nám. Az emberek nem gon­dolják át, hogy ezzel a vá­rosokat óvó növényi védő­övezetet pusztítják el. S a föld oxigénellátása szem­pontjából sem lehet büntet­lenül irtani a fákat — só­hajt fel keserűen Zoli bá­csi. — Sürgősen változtatni kellene a jelenlegi káros szemléleten. Látja — szege­zi nekem —, erről kellene többet írni! Zoli bácsi — mesélik —. a diákoknak kiadta a paran­csot: amerre járnak, keres­sék a bókoló zsályát, hiszen a másfél méterre is megnö­vő növény — a nagyszerű génbank —, feltehetően vala­hol az országban még elő­fordul. A felfedezőnek száz- forintos jutalmat ígért. S el ne felejtsem! A szabadkí- gyósi pusztán nemrég egy negyedik növényritkaságra is bukkant: az erdélyi szikifű­re. A botanika hasznában két­kedőket Zoli bácsi tervei az eddiginél is jobban meggyőz­hetik. Békés megye flórájá­nak felkutatása után, Ko­vács Andrással együtt bele­vágnak a növénytársulások feldolgozásába. Amelynek kétségtelen hasznát a mező­gazdászok is élvezhetik. Hi­szen kiderül ebből a talaj tápanyag-ellátottságától a legjobban termeszthető nö­vények megnevezéséig sok minden. Búcsúzóul Zoli bá­csi még csak annyit kér: — Feltétlenül említse meg, hogy az iskolámban minden se­gítséget megadnak nyugodt alkotómunkámhoz. Mert a kollégák segítsége, a veze­tés megértése nélkül ilyen időigényes kutatómunkát nem lehet végezni. Pedig ne­kem ez az életem! B. Sajti Emese

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents