Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-13 / 137. szám

Közművelődés a Szarvasi 1980. június 13., péntek Vas- és Fémipari Szövetkezetben Szép könyvek Békésből A Dürer Nyomda Kézirattár-^irozatának kötetei a szegedi kiállításon Sok emberre kell odafi­gyelni, mintegy 1600 dolgo­zójuk van. Egy részüket a központban, a többieket vi­déki telephelyeken foglal­koztatják. A műszakok nem egyformák, van aki két vagy három műszakban dolgozik, mások mindig reggeltől dél­utánig vannak a munkahe­lyen. S akkor még nem is vettük számba, hogy sokan nap mint nap kilométereket utaznak munkahelyüktől az otthonukig. Ember legyen a talpán, aki ilyen munkahe­lyen a közművelődéssel fog­lalkozik. Különösen, ha nem függetlenített, csupán (csu­pán?, hisz így még több tiszteletet érdemel) válasz­tott tisztségviselő. Kiszely János, a Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezetben, a munkaügyi osztályon nor­más. Ám ez csupán az egyik feladata, a másik az a bizo­nyos „tiszteletre méltó” .. . Kiszely János — Az üzemi KlSZ-bizott- ságnak már korábban is kultúrfelelőse voltam. 1973- ban kaptam a szövetkezeti szintű megbízatást és az ez évi KISZ-választásokig együtt vittem a kettőt. Ez kimondottan üdvös állapot volt, hiszen a fiatalokra ál­talában jobban lehet számí­tani, az ő segítségükkel könnyebb dolgom van. Szó­val így kezdődött. Most már a szervezéseknél a szocialis­ta brigádokra is támaszkod­hatok. Amint az ijesztőnek tetsző indítást kiegészítette a lel­kes fiatalok és a szocialista brigádok létezésével, máris hihetőbbnek tűnik, hogy nem csupán kell, hanem le­het a kulturálódási szorgal­mazni, segíteni az adott helyzetben is. Amikor Kiszely Jánossal az eredményeket próbáljuk számba venni, szavai bizo­nyítják, hogy az igyekezet nem hiábavaló. Tíz oldal is kevés lenne mindazt leírni, amit felsorol. Ragadjunk ki hát csak néhány dolgot: — Ez évben nyolc ismeret- terjesztő előadásunk volt különböző témákban, a had­tudományoktól a jogi és földrajzi kérdésekig minden — lapozgatja az ismeretter­jesztő rendezvények mun­kanaplóját —, különösen az útiélmöiy-beszámolók nép­szerűek, azokra 40—50 em­ber is összejön. . Egy ilyen beszélgetéskor elkerülhetetlen, hogy ne ve­tődjön fel a kultúrára for­dítható pénz összege. Az 50 ezer forint, amelyet az idén erre a célra fordíthatnak, mindenképpen becsülendő, hiszen az elmúlt évben fele ennyivel kellett gazdálkod­niuk. S hogy mi mindenre szeretnék fordítani ezt a pénzt, hamar kész a válasz­szák — A színházba 50 darab bérletünk van. Néha mozi­előadásokra veszünk jegye­ket. A különböző vetélke­dők, s egyéb rendezvények — névadók, évfordulók — költségeit is ebből fedezzük. A gondunk az, hogy a helyi közművelődési intézmények­től bizony nem sok segítsé­get kapunk. Meghatározott, sokszor elkeserítően formá­lis feladatoknak kell eleget tennünk, s erről évente je­lentést kell készítenünk. Magyarul; sok' a felesleges adminisztráció... Hirtelen megakad, elborul az arca. Ha már a bajoknál tart, az ifjúsági klubot is szóba hozza, amely éppen csak hogy létezik: azaz még megvan a működési engedé­lye... — A pinceklub, amelyben annak idején programjain­kat tartottuk, beázott, hasz­nálhatatlanná vált. A na­gyobb rendezvényekre kivá­lóan alkalmas az. ebédlő, de erre... Bagyin György KISZ-tit- kár eddig beszélgetésünk néma tanúja volt, ám most ő sem állja meg szó nélkül. — Ez már csak azért is hiba, mert dolgozóink jelen­tős hányada fiatal. Az a né­hány táncos rendezvény, amit az ebédlőben tartunk, nem elég. A legnagyobb baj. hogy az üzem raktározási gondokkal küszködik. Van egy szép játékterem az ebéd­lő mellett, illetve csak volt játékterem, most ott is rak­tározunk. De ha velem jön­nek. meg is mutathatom. Kiszely Jánostól elbúcsú­zunk. Űj kísérőnk végigvezet a zajos udvaron, közben be­nézünk a lakásvilágítás-mű­helybe. — Mikor volt legutóbb színházban? — kérdezzük az egyik asszonyt. — A Szerelmem, Élektrát’ láttam — feleli —, de a brigádból többen is ptt vol­tak. Körülveszik az asztalt, ahol beszélgetünk, s néhány perc alatt kiderül, hogy a jTessedik brigád tagjai a szö­vetkezet jóvoltából rendsze­res színház- és mozilátoga­tók. — Ha együtt megyünk, másnap van idő megbeszél­ni a látottakat, s közben a munka sem áll meg. Végre a játékszobában va­gyunk. Benn asszonyok cso­magolják hatalmas dobozok­ba a tarka lámpatesteket. A mennyezeten csillár, hátul a falon mutatós dombormű. A szoba kellemes hangulatának ellentéte a raktárszerű zsú­foltság. — Rengeteg felszerelésünk van. Hangosítók, játékok, minden, ami kell — mondja a KISZ-titkár —, de hová tegyük? Vagy itt a könyvtár kérdése. Volt valamikor az üzemben, aztán a kötetek kezdtek eltünedezni... Szomorú hangulatban bú­csúzunk. Kiszely János sza­vai is vissza-visszacsenge- nek még: „Régen foglalkoz­nak itt azzal, hogy függetle­nítenek egy közművelődési előadót, de valahogy mindig elmarad. Talán most megol­dódik, hiszen a nem rég függetlenített szövetkezeti bizottsági titkárnak többek között ez is feladata lesz. Neki több ideje jut majd er­re, mint nekem ...” A hely felszabadítására már kaptak ígéretet, lesz új ember is, és több idő a köz- művelődésre. S van lelkese­dés, és egyre több a jó kol­lektíva. Ez a biztosíték arra, hogy az elképzelések, s az ígéretek valóra válhatnak majd... A könyvkiadók és nyom­dák nem titkolt büszkeség­gel mutatják be Szegeden, az 1980-as ünnepi könyvhét or­szágos megnyitójának váro­sában minden mástól eltérő használati tárgyaikat, a könyveket. Mi, olvasók leg­többször csak a végtermék­kel találkozunk, amikor a könyvpavilonok ünnepi asz­talairól, a könyvesboltok polcairól kezünkbe vesszük az új köteteket, belelapozunk a még nyomda illatú köny­vekbe. Alig gondolunk arra, hogy „a könyv nemcsak szel­lemi, hanem művészi és ipa­ri munka eredménye is.” Kner Imrének, a híres gyo­mai officina egykori művé­szeti vezetőjének, a modern magyar könyvművészet egyik kimagasló alakjának megál­lapítása rávilágít arra a sok­szálú, egymásra épülő, hosz- szú időt igénylő kollektív- tevékenységre, melynek vég­terméke a könyv. írók, köl­tők, művészek, tudósok alko­tásait, gondolatait lektorok, szerkesztők dajkálják; ti­pográfusok, illusztrátorok, műszaki szerkesztők, fotósok alakítják, igazítják, gazdagít­ják; nyomdászok realizálják, adnak formát a terveknek; terjesztők, könyvárusok ad­ják a kezünkbe. Ennek a ha­talmas apparátusnak műkö­désén, felkészültségén, egy­máshoz való kapcsolatain múlik a magyar könyv mű­vészi színvonala, példány­száma, tömeghatása. Ezek a gondolatok is meg­fordulnak annak a kiállítás­látogatónak a fejében, aki végigjárta az ünnepi könyv­hét tiszteletére Szegeden megnyílt három könyvkiállí­tást, a negyedszázados jubi­leumát ünneplő Corvina Ki­adó 300 válogatott kötetét, a Közművelődési Palota kupo- ’lagalériájában; a Horváth Mihály utcai képtárban há­rom dél-alföldi nyomda — a gyomai Ktner, a békéscsabai Dürer és a Szegedi Nyomda — legsikerültebb termékeit; az ifjúsági házban pedig A szép magyar könyv 1979 dí­jazott alkotásait. Már a ki­adók és nyomdák nevei és emblémái is köteleznek. Má­tyás király — csőrében gyű­rűt tartó — hollója a ma­gyar reneszánsz könyvreme­keit jelképezi a Corvina emblémájában; a Gyula mel­letti Ajtósról származó Alb- reht Dürer neve fémjelzi 1974“ óta az 1954-ben alapí­tott békéscsabai nyomdát; Knerék gyomai címerében vándor könyves ember, mely a bibliofil tömegkönyv ideál­ját is magába sűríti; a Sze­gedi Nyomda pedig Grünn Orbán 1801-ben alapított sze­gedi officinájának hagyomá­nyain teremtett az utóbbi években sajátosan új profilt matematikai könyvek előál­lításával. Ha A szép magyar könyv 1979 verseny hat fődíjjal ju­talmazott kötetét vesszük ke­zünkbe, máris igazolódnak az előbbi mondatok. Balassa— Ortutay Magyar néprajz cí­mű könyvét a Corvina adta ki és a Dürer Nyomdában nyomták; Haiman György: A Kner család és a magyar könyvművészet szintén a Corvina kiadása és részben a Kner Nyomda gépein ké­szült; ugyancsak Kner-mű a Manasz című kirgiz hősének; a Dürer Nyomdában készí­tették Firdauszi Királyok könyve című alkotását. A dí­jazott könyvek között is gyakran akadunk békési nyomdák termékeire. De vajon mitől szép egy könyv? A benne foglalt gon­dolattól, a bravúros illuszt­rációtól, az elegáns betűktől, a selymes tapintású papír­tól, a finom bőrkötéstől, a csodálatos fotóktól? Külön- külön egyiktől sem. Az ösz- szes együttható szintézisétől! A könyvcsinálás ugyanis tu­datos építés, melynek alap­vető célja, hogy egységet te­remtsen tartalom és megje­lenés, alkotói mondandó és megtervezett formátum kö­zött. Kiadók és nyomdák fölké­szült szakembergárdája — idősebb, tapasztalt mesterek és tehetséges fiatalok egy­aránt — bábáskodik napja­inkban is a magyar' könyv világszínvonalának megőrzé­séért, erősítéséért. Ezt bizo­nyítják a szegedi kiállítások, ezt igazolta az ünnepi könyvhét köteteinek óriási népszerűsége. A három dél-alföldi nyom­da tevékenységét reprezentá­ló kiállításon tanúi lehettünk a két békési nyomda külön­leges minőségi munkájánakf könyvművészeti ritkaságai­nak. Nagy hagyományú gyo­mai Kner Nyomda bemuta­tott kötetei között szinte val­lomás értékű a Kner család tagjának, Haiman György­nek elemző-föltáró alkotása, mely magába foglalja a Kner család és a gyomai nyomda tevékenységét, valamint en­nek a műhelynek hatását az egész modern magyar ti­pográfiára. Ebben a nyomdá­ban készülnek bibliofil soro­zatok, közöttük a kiállított Mikszáth- és Illyés-életmű- kötetek. A .sorozatszerűség Fotó: Nagy László különben is jellemző a Kner Nyomda tevékenységére: le­gyen az Tevan Amatőr köny­ve 1913—1943. hasonmás kia­dásai, a Magyar Hírmondó finoman archaizáló kötetei, a Mikrokozmosz-füzetek csodá­latos gyöngyszemei, vagy a Művészet és elmélet népsze­rű darabjai. A Dürer Nyomda tevé­kenységére is jellemző a ku­riozitások, a ritkaságok, a remekek előállítása. A nem­régiben hazakerült magyar koronázási ékszerekről szóló szinte minden kötet ennek a nyomdának gépsorairól ke­rült le. Igen jellemzőek könyveikre — különösképpen a kis példányszámú bibliofil kötetekre — a gondosan meg­választott illusztrációk: pél­dául Berki Viola színes víz­festményei Arany János Hu­nyadi-balladáihoz; Hincz Gyula rajzai a Csongor és Tündéhez, Gyulai Liviusz Moliere-illusztrációi, vagy Kovács Tamás Dugonics András Cserei című könyvé­hez készített rajzai. Izgal­mas összehasonlításra ad «al­kalmat az a tény, hogy Sha­kespeare néhány művét más­más grafikusművésszel — Szántó Piroskával, Würtz Ádámmal, Szalag Lajossal, Bartha Lászlóval — illuszt- ráltatták. Talán legmegka- póbb sorozatuk a Kézirattár­sorozat, melynek darabjai­ban Ady, Petőfi, Kossuth, Móricz, Szabó Lőrinc, Krúdy és József Attila egy-egy kéz­iratos művét- adják közre ér­tő elemzéssel, korszerű, szép, ó-ízeket is tartalmazó meg­jelenítéssel. • A Szegedi Nyomda mate­matikai kiadványainak szép­sége másféle: a precizitás­ban, a logikus építkezésben, az áttekinthetőségben érhető tetten. Ezen könyvek meg­tervezése és előállítása leg­alább olyan komplex és fe­lelős nyomdai-tervezői mun­kát igénylő feladat, mint bármelyik művészeti köteté. Tandi Lajos Nagy Ágnes A Tessedik brigád Fotó: Gál Edit MŰI MŰSOROK KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Készülődés az olaj utáni évekre. A petrolkémia. 8.37: Fauré: A-dúr szonáta. 9.00: Népdalok. 9.33: Kip és Kopp és Milofán. Horgas Béla meséje íoly- tatásokban. 10.05: Képek és jelképek. 10.35: Ö, hogy ábrándjaid... Vic­tor Hugo versei. 10.40: Robert Merül operaáriá­kat énekel. 11.00: Gondolat. 11.45: Szovjet induló fúvószene­karra. 12.35: Hétvégi Panoráma. 13.57: Amatőr zenei együttesek műsorából. 14.06: A longjumeau-i postako­csis. Részletek Adam ope­rájából. 14.44 Magyarán szólva. 15.10: Híres énekesek dalfelvéte­leiből. 15.28: Tudod-e? 16.05: Megbüntetem az anyák „vétkét” ... Dokumen­tumműsor. 17.10: Tekeres Sándor népdalo­kat énekel, Sára Ferenc furulyázik. 17.35: Láttuk, hallottuk. 18.00: A Párizsi Polifon együt­tes Jannequin-madrigálo- kat énekel. 19.15: „Új matekot tanul a gye­rek”. 19.35: Mahler: II. szimfónia. 21.00: „Zsivajgó természet”. 22.25: Tíz perc külpolitika. 22.35: világhírű énekesek Buda­pesten. 23.39: Népdalkórusok, népi hang­szerszólók. PETŐFI RÄDIÖ 8.05: Az izraelita felekezet ne­gyedórája. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Slágermúzeum. 9.28: A verduni csata legendák nélkül. 9.43: Juhász Frigyes—Szilágyi György: Az idő panasza. Kantáta. 10.00: Zenedélelőtt. 11.45: Tánczenei koktél. 12.33: Édes anyanyelvűnk. 12.38: Nótamuzsika. 13.15: Kettőtől ötig... 17.00: Szóból ért az ember. 17.30: ötödik sebesség. 18.33: Válogatott felvételek. 19.25: Dinnyeföldek vándorai. 20.00: Fél óra népzene. 20.33: örökzöld dallamok. 21.31: Lopez operettjeiből. 22.13: Rádiószínház.. A vonat. 23.15: Ritmus és melódia. III. MŰSOR 9.00: A vadófzó. 9.46: Két vonósnégyes. 10.40: Deseő Csaba dzsesszegyüt- tese játszik. 11.05: Zenekari muzsika. 13.07: Világhírű előadóművészek felvételeiből. 14.41: A Svájci Olasz Rádió énekkara Monteverdi­madrlgálokat énekel. 15.10: Csoóri Sándor: Jóslás a te idődről. 15.20: A végzet hatalma. 16.33: Tip-top parádé. 17.03: A Magyar Állami Hang­versenyzenekar hangverse­nye. 18.03: Amíg a cipőm elkészül... 18.33: Magyar előadóművészek. 19.05: Lux Erika zongoraestje. 20.17: Kettős portré. 21.01: Közkívánatra! SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Hírek. Operaközjátékok. 17.15: Nekik megéri— Ripor­ter: Merza Jenő. 17.35: Úri kaszinóból a muzsika háza. Riporter: Kutas Já­nos. Délutáni minikoktél. 18.00: Alföldi krónika. Nótaked­velőknek. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. televízió, i. 15.25: Hírek. 15.30: Amiről hallunk. Az ipar. (f.-f.) 16.00: Maigret felügyelő. A sár­ga kutya, (f.-f.) 17.20: Reklám. 17.25: öt perc meteorológia, (ism.) 17.30: Pannon Krónika, (f.-f.) 18.20: 9-es stúdió. 19.00: Reklám. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. " 20.00: Delta, (f.-f.) 20.20: Siker. 21.30: Tízéves a „Páva”. 22.50: Tv-híradó — 3. 23.00: A 20. miskolci tévéfeszti­vál díjnyertesei. Dzsessz- parlando. (f.-f.) II. MŰSOR 20.00: Zenés nyári esték. Székely Iván: Ecloga. Balassa Sán­dor : Iris. 20.40: A rajzfilmek kedvelőinek. 21.00: öt perc meteorológia, (ism.) 21.05: Tv-híradó — 2. 21.25: Forgószél. Amerikai film. (ism.) (f.-f.) BUKAREST 15.00: Hirek. 15.30: Német nyelvű adás. 17.35: A volánnál. Autóvezetők műsora. 17.50: Esti mese. 18.00: Tv-hiradó. 18.25: Reflektor. 18.45: Könnyűzene. 19.20: Visszavágás. Román film. 21.10: Tv-hiradó. BELGRAD, I. 17.40: Magyar nyelvű tv-napló. 18.15: A mi nézőpontunkról — gyermekműsor. 18.45: Paja Pazjanija — szórakozz tató műsor. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este bemutatjuk. 20.00: Találkozások a stúdióban. 21.00: A Sackett-testvérek — filmsorozat. 22.05: A forradalmak százada — dokumentumműsor. 22.55: Hét tv-nap. II. MŰSOR 18.00: Kis koncert. 19.00: Művelődési adás. 19.55: Ma este... 20.00: Napirenden a kultúra. 21.00: Huszonnégy óra. 21.15: Arcképek. 22.00: Házi mozi: Leonor — francia film. SZÍNHÁZ 1980. június 13-án, pénteken este 19.30 órakor Csorváson: KOLDUSOPERA MOZI Békési Bástya: Békeidő. Bé­késcsabai Építők Kultúrotthona: 5 órakor: Az inkák kincse, 7 órakor: Egy romantikus angol nő. Békéscsabai Kert: Fayard bíró, akit seriffnek hívtak. Bé­késcsabai Szabadság: minden előadáson: Kicsi a kocsi, de erős. Békéscsabai Terv: Piedone Afrikában. Gyulai Erkel: Az anya, a lány és a szerető. Gyu­lai Kert: A Csendes-óceán kaló­zai. Gyulai Petőfi: 4 órakor: Az öt gida és a farkas, 6 és 8 óra­kor: Csendestárs. Orosházi Bé­ke: 5 órakor: A Jó, a Rossz és a Csúf I., II. rész. Orosházi Par­tizán : fél 6 órakor: Kísértet Lublón, fél 8 órakor: A „sza­badság fantomja”. Szarvasi Tán­csics: csak 6 órakor: Apokalip­szis most I., II. rész.

Next

/
Thumbnails
Contents