Békés Megyei Népújság, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-09 / 107. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPIA 1980. MÁJUS 9-, PÉNTEK Ára: 1,20 forint XXXV. ÉVFOLYAM, 107. SZÁM Győzedelmes tavasz | Járom és fél évtized már elég messzeségnek tűnhet időben, hogy felejtsük a második világháború szörnyűségeit, a 35 évvel ezelőtti tavaszt, amely a győzelem, a felszabadulás ünnepe volt meggyötört kontinensünkön. Hiszen az idő múlásával lassan azok lesznek többségben Európában, akiknek nincs közvetlen emléke az emberiséig legnagyobb próbatételéről, akik békében születtek, cseperedtek fel, választottak hivatást, alapítottak családot, akik könyvekből, filmekből, szüleik, nagyszüleik elbeszéléseiből, csöndes fájdalmából ismerik-érzik a fasizmus, a háború borzalmait. S mégis, Amszterdamtól Rómáig, Londontól Moszkváig, sőt Európán túl is olthatatlan örömmel ünnepük az emberek ezt a napot. Az emberiség nem felejthet; nemzedékről nemzedékre öröklődik a megpróbáltatások és a hőstettek 2194 napjának emléke... Bolygónk akkori lakosságának 80 százalékát, 1700 millió ember mindennapjait keserítette meg a második világháború. A fasizmus tombolásának öt éve, nyolc hónapja és hét napja alatt a különböző hadseregekbe behívottak száma meghaladta a 110 milliót, az áldozatoké az 50 milliót, a sebesülteké a 35 milliót. Egész Európát romok borították ugyan, de 1945 tavaszán mindenki bízott abban, hogy végre felvirradt az alkotó béke korszaka. Hogy valóban így legyen, a túlélők 35 évvel ezelőtt esküvel fogadták: soha többé nem lesz fasizmus, háború! Immár történelmi távlatból látjuk annak az eseménysorozatnak a súlyát, amely 1945 tavaszán kezdődött. Oj élet bontakozott ki a kelet- és közép-európai országokban, kialakult, majd mind jelentősebb tényezővé vált a szocialista államok közössége. A haladás, a szabadság, a szocializmus eszméi diadalmaskodtak más térségekben is. Az antifasiszta koalíció nyugati hatalmainak vezetői azonban hamar felejtettek: már 1946-ban szembefordultak a békés, építő szándékokkal, a fasizmus felszámolásáért legnagyobb áldozatokat hozott Szovjetunióval. Elvakultságukban az együttműködés helyett a hidegháború útvesztőjébe kényszerítették a népeket. A Szovjetunióé és a vele szövetséges szocialista országoké az érdem, hogy a hidegháború mégsem torkollott melegháborúba, s hogy Európa történelmének leghosszabb békés időszakát éli. A szocialista közösség fáradhatatlan erőfeszítései nyomán a hetvenes évek első felében megnyílt az út Helsinki felé, ahol a kontinens 33 országa, valamint az Egyesült Államok ég Kanada vezetői 1975 nyarán aláírták az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányát. Azt a dokumentumot, amely a békés együttműködés olyan új alapjait vetette meg földrészünkön, amelyhez hasonlóra addig nem volt példa. Európa lakói ma feszülten figyelik a nemzetközi eseményeket, mert minden más földrész polgárainál jobban tudják: milyen megpróbáltatásokkal, pusztítással járna az újabb háború, milyen értékek mennének veszendőbe, ha az emberiség rosszakarói megkockáztatnák a fegyveres konfliktust. Mégis kontinensünk nyugati felén született meg a döntés tavaly decemberben, amelynek értelmében közép-hatótávolságú nukleáris rakétákat helyeznek el több NATO-tagállam területén. Az Észak-Atlanti Szövetség Tanácsa a Szovjetunió és a többi szocialista ország leszerelési tárgyalási javaslatai közepette határozott így, engedve az amerikai nyomásnak. Az Egyesült Államok jelenlegi vezetése az eltelt majd’ négy esztendő alatt többször tanúbizonyságát adta, hogy a világ dolgait előre vivő együttműködés, tárgyalások helyett katonai erőfölényre, a feszültség szítására, saját hatalmi pozíciói megszilárdítására, szélesítésére törekszik. Beszédes példa erre az igazságos és tartós közel-keleti rendezést hátráltató, az Egyesült Államok égisze alatt létrejött egyiptomi-izraeli különmegállapodás, vagy a legújabb veszélyes amerikai lépés, az iráni kommandóakció, amely távolról sem csupán a túszok kiszabadítását, hanem az iráni forradalom kerékbe törését, a Perzsa-öböl, s közvetve Nyugat-Európa államainak megfélemlítését szolgálta. És beszédes példa erre a szovjet—amerikai kapcsolatok bojkottja, a tavaly nyáron megkötött SALT— II. megállapodás ratifikálási folyamatának befagyasztása Carter elnök részéről. B jelenlegi amerikai politika, s a vele csende- sebb-hangosabb szolidaritást vállaló nyugateurópai országok magatartásának veszélyeit látva aligha kétséges: napjainkban nagyobb szükség van a béke védelmére, az enyhülés vívmányainak megőrzésére, mint valaha. Erre hívták fel a figyelmet Európa kommunista és munkáspártjai párizsi tanácskozásukon, erre figyelmeztetett Gromiko szovjet külügyminiszter, ugyancsak a francia fővárosban. A Szovjetunió, amely húszmillió polgárát áldozta fel a békéért a második világháborúban, s amelynek vitathatatlanok voltak az érdemei a fasizmus fölött aratott győzelemben, a Varsói Szerződésben tömörült szövetségeseivel együtt ma is a legelszántabb híve a békének, a leszerelésnek. Hazánk ezekből az erőfeszítésekből 1945 óta kiveszi a részét. Népünk elkötelezettségét a béke iránt évről évre meggyőzően tükrözi a béke- és barátsági hónap is, az idei rendezvénysorozat a mai nappal veszi kezdetét országszerte. Kocsi Margit Százezrek kísérték utolsé útjára Tito elnököt Jugoszlávia csütörtökön néma gyászban vett végső búcsút Joszip Broz Titótól, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége elnökétől, s Belgrádban százezrek kísérték utolsó útjára a délszláv népek történelmének egyik legkimagaslóbb személyiségét. Tito elnöknek a szövetségi képviselőház oszlopcsarnokában felállított ravatala előtt hétfő este óta a fővárosból és az egész országból mintegy félmillió ember vonult el, hogy lerója kegyeletét. Csütörtökön reggel, helyi idő szerint 8 órakor a képviselőház épületét lezárták, hogy a ravatalon a külföldi küldöttségek elhelyezhessék koszorúikat. A temetésre 117 országból érkezett küldöttség. Belgrádi hivatalos közlések szerint Tito elnök végső búcsúztatásán 33 államfő, 32 miniszterelnök, 30 kommu(Folytatás a 2. oldalon) Tegnap, május 8-án nyílt meg Békéscsabán a „Könyvek Leninről” című kiállítás. A megnyitó beszédet Borisz Nyikola- jevics Zsuldibin, a Szovjetunió kereskedelmi képviseletének helyettes vezetője tartotta. Az ünnepségről lapunk 3. oldalán számolunk be Fotó: Gál Edit Megkezdődött a Béke-világtanács elnökségi ülése Budapesten A mai nemzetközi helyzetben különösen időszerű és nagy jelentőségű tanácskozás kezdődött tegnap Budapesten. A Parlament kongresz- szusi termében összeült a Béke-világtanács elnöksége. ' Több mint 70 ország és 12 nemzetközi tömegszervezet 260 képviselője munkálja ki a következő napokban azokat az akcióprogramokat, amelyekkel a nemzetközi békemozgalom a háborús veszély elkerülésére, az enyhülés védelmére, a fegyverkezési hajsza elleni küzdelemre mozgósítja az emberiség sorsáért felelősséget érző százmilliókat. A tanácskozás elnökségében foglaltak helyet: Sarlós István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Huszár István, a Minisztertanács elnökhelyettese, Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács elnöke, a BVT elnökségi tagja és Ijjas József kalocsai érsek, az OBT katolikus bizottsága és az Opus Pacis elnöke. Ott ültek a nemzetközi békemozgalom kiemelkedő képviselői, élükön Romesh Chandrávál, a Béke-világtanács elnökével. A magyar békemozgalom, a békeszerető magyar nép nevében Sebestyén Nándorné köszöntötte az emberiség létérdekeinek védelméért vívott világméretű küzdelemnek a padsorokban helyet foglaló harcosait, aztán elcsendesült a terem, s a fórum résztvevői egyperces néma felállással adóztak Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elhunyt elnöke emlékének. A kegyeletteljes percet követően a történelem kimagasló sorsfordulója, a fasizmus fölött aratott győzelem 35. évfordulójának jelentőségét méltatta Sebestyén Nándorné. A megnyitó után felolvasták Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának üdvözletét. Huszár István megnyitója A nagy tapssal fogadott üdvözlet után Huszár István lépett a mikrofonhoz. A résztvevőkön keresztül a világ különböző országaiban a békéért küzdő százmillióknak, a minden földrészre kiterjedő békemozgalom aktivistáinak a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, népköztársaságunk kormánya, egész népünk üdvözletét tolmácsolta. Bevezetőben arról szólt, hogy a következő napokban a magyar közvélemény figyelme ismét országgyűlésünk épületére irányul, hiszen a BVT elnökségi ülésének résztvevői olyan kérdésekről folytatnak eszmecserét, amelyeknél ma nincs fontosabb a világon. Megvitatják az enyhülés megszilárdításának lehetőségeit és feladatait, a béke és a fejlődés összefüggéseit, és mérlegelik, hogy a világ haladó erői miként léphetnek fel a feszültség csökkentéséért, a leszerelésért. A kormány elnökhelyettese megemlékezett a fasizmus fölött aratott győzelem évfordulójáról, hangsúlyozta: — E napon is a tisztelet és a hála zászlaját hajtjuk meg azok előtt, akik mai drága kincsünkért, békénkért életüket, vérüket áldozták. Külön is mély hálával gondolunk a háború legfőbb terhét viselő, a győzelemért a legtöbb áldozatot hozó Szovjetunióra, népeire, azokra a szovjet hősökre, akiknek jelzett és jeltelen sírjai szerte a világon me- mentóként figyelmeztetnek: ember vigyázz! Országunkban nemrég tanácskozott a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa, s újból leszögezte, hogy hazánkban a szocialista építés legfőbb feltétele a béke, a békés egymás mellett élés politikájának megvalósítása — folytatta a kormány elnökhelyettese. — A Magyar Népköztársaság kormányának — népünk legforróbb vágyával, legszilárdabb akaratával egyezően — legfőbb nemzeti törekvése (Folytatás a 3. oldalon) Kádár János üdvözlete A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, egész népünk nevében tisztelettel köszöntőm a Béke-világtanács elnöksége budapesti ülésének résztvevőit, minden kedves vendégünket, kezdődik az üzenet. Nagy örömünkre szolgál, hogy fővárosunkat választották egy olyan tanácskozás színhelyéül, amelynek napirendjén rendkívül időszerű, a békeszerető emberek nagy tömegeit érintő témák szerepelnek. A béke-világmozgalom, amely százmilliók akaratát fejezi ki, és amely a világ közvéleményének egyre hatékonyabb formálója, hatalmas erőt képvisel. Mozgalmuk több mint három évtizedes története sokszor bizonyította, hogy képes a közvélemény mozgósítására, s kezdeményezései egyre szélesedő támogatásra találnak valamennyi kontinensen. Sikereik és erejük legfőbb záloga: valamennyi haladó, békeszerető erő összefogása. Ilyen szellemben — a legszélesebb körű párbeszéd és minden, a békéért tenni kész erő összefogását sürgetve — fordultak Európa népeihez néhány nappal ezelőtt a párizsi találkozóról a kommunista és munkáspártok képviselői is. A Béke-világtanács elnökségének jelenlegi tanácskozása olyan időben ült össze, amikor a békeellenes erők sorozatos támadásai következtében kiéleződött a nemzetközi helyzet. A nemzetközi feszültség éleződésének előidézői azok a fegyverkezésben érdekelt, a társadalmi haladással szemben álló erők, amelyek igyekeznek megbontani a két világrendszer között jelenleg fennálló erőegyensúlyt, és felidézni az újabb világégés veszélyeit. A hosszú távú fegyverkezési programok, a közép-hatótávolságú rakétatelepítések terve Európában, s az imperializmus katonai jelenlétének kiszélesítését célzó törekvések a világ különböző térségeiben, súlyos veszélyt jelentenek Európa és az egész világ békéjére. Ezért minden korábbinál egységesebb és hatékonyabb cselekvésre van szükség a béke, az enyhülés megvédése, a fegyverkezési hajsza megállítása érdekében. Meggyőződésem, hogy a népek békeakarata, s a békeszerető százmilliók ösz- szefogása eredményesen száll szembe a világ reakciós köreinek hidegháborús politikájával, a világbékét fenyegető felelőtlen lépésekkel. A haladó és békeszerető erők összefogásával és aktív fellépésével lehetséges az enyhülés eddigi vívmányainak megvédése, egy új fegyverkezési hullám elindításának, egy új világháború veszélyének elhárítása. Ez ösztönözheti a kormányokat arra, hogy felelősen foglaljanak állást, hogy lépéseikkel járuljanak hozzá a feszültség csökkentéséhez, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséhez, a biztonság megszilárdításához, a világbéke megőrzéséhez. A magyar nép, amely nemzeti programjának megvalósításán, a fejlett szocialista társadalom felépítésén munkálkodik, alapvetően érdekelt a béke megőrzésében, a más népekkel kiépített gyümölcsöző kapcsolatok fejlesztésében. Ezért a Magyar Népköztársaság első számú külpolitikai feladatának tekinti, hogy szövetségeseivel összefogva, kezdeményezően előmozdítsa a pozitív nemzetközi folyamatok megerősödését, a feszültség csökkentését, minden földrész békéjének és minden nép biztonságos életének megszilárdítását. Őszintén remélem, hogy a Béke-világtanács, s az önök által képviselt ■ békemozgalmak közreműködésével, együttes erővel sikerül megvédenünk az enyhülést, földrészünk és a világ békéjét. Sok sikert kívánok felelősségteljes munkájukhoz — fejeződik be Kádár János üzenete.
