Békés Megyei Népújság, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-08 / 106. szám

o 1980. május 8., csütörtök Az épületen „nincs” változás A gyomai Kner Múzeum sorsáról Falak... falak... falak... Mottó: „Falak vannak, amelyek leomlanak, s van­nak, amelyekbe beleütkö­zünk. Esetünkben éppen ab­ban bízunk, hogy a leomló falak megmenthetők, de csak akkor, ha sikerül lerombol­nunk azt a másikat.” Hogy is volt? Emlékeznek? Ezzel a mot­tóval már két riport is meg­jelent lapunk hasábjain. Az első az elmúlt év decembe­rében. Akkor a helyzet tel­jesen reménytelennek tűnt, ahogy meghallgattuk a véle­ményeket a gyomai Kner Múzeum sorsáról. Kezdtük az 1970-es megnyitóval. Az­zal, hogy milyen örömmel fogadták a gyomaiak, s mi­lyen hamar szállt ,a híre a megye, s talán az ország határain is túlra. Aztán az életveszélyessé nyilvánítás körülményeit idéztük fel. S a kálváriát, amelynek évekig semmi eredménye nem volt. Jöttek-mentek a levelek, ér­tekezletek egész sora bizo­nyította, nemcsak azt. hogy odafigyelnek a múzeumra, hanem sajnos azt is, hogy ez az odafigyelés valahogy csak nem akart eredményt hoz­ni... Aztán február 3-án egy újabb cikk látott napvilágot. Ezúttal a Műemléki Felügye­lőséget kerestük fel, amely a műemlék jellegű épület meg­mentéséért szállt, síkra. Ám ez még korántsem jelentett megoldást, hiszen az épület felújításának költségei a szakértők becslése szerint már 6 millióra rúgtak. E második cikkünkben megcsillant az első remény­sugár, hogy talán mégis ... Ám a korábbi ígéretek, az egymásnak ellentmondó el­képzelések szövevényében az ember hajlamos az elkesere­désre, s hiába hadakozik a kétségek ellen, azok előtör­nek, s ettől valahogy meg­keseredik a szánk íze... Azt a bizonyos reménysu- gárt, a Könnyűipari Minisz­térium papír- és nyomdaipa­ri önálló osztálya főosztály­vezetőjének szavai jelentet­ték. Nem is az elképzelés mikéntje számított, hanem a szándék. S az, hogy végre nem azon törték a fejüket a. múzeum sorsának alakítói, hogy lebontani vagy sem, ha­nem azon, hogy megmente­ni, de hogyan? Meg kell menteni! Telt-múlt az idő azóta, s most, hogy ismét itt állok a múzeum épülete előtt, mind­er ismét felidéződik bennem. Közben azt figyelem, van-e változás. Van, nyugtázom fá­jó szívvel nézve a megnyitó­ra elkészült tájékoztató fü­zet 7. lapján a frissen festett büszke Kner-házat, s aztán a mostanit, a sorsára hagyot­tat ... A szemerkélő esőtől „Már jó úton halad a múze­um építése” Fotó: Gál Edit még komorabb a látvány, a hajdan friss színek megfa­kultak. A szél a fellazult va­kolatdarabkákkal bíbelődik éppen... De fel a fejjel, hiszen üzen­tek, van újabb fejlemény. Sietek, de így is kissé meg­késve kopogtatok a községi párttitkár, Jenei Bálint, iro­dájának ajtaján. Hellyel kí­nál, s máris kezdi: — Mint tudja, 1975 óta van napirenden a Kner Mú­zeum ügye. Olvastam a cik­keit, de talán nem olyan re­ménytelen a dolog — mond­ja bizakodó hangon. — Az tény, hogy előbb másfél, az­tán négy, s végül hatmillió forintról rebesgettek, s az is tény, hogy tulajdonképpen két dologról volt szó. A Koz­ma Lajos tervezte épületről, a Kner-házról, s a múzeum gyűjteményéről. Egy időben valóban az tűnt célszerűbb­nek, ha e gyűjtemény szá­mára új helyet keresünk, hi­szen az épület bizonyos szempontból korlátokat szab a majdan egyre gyarapodó anyagnak. Azonban később tisztázódott, hogy műemlék jellegű épületről van szó, te­hát a Kner-ház felújítása mellett keli döntenünk Amíg ezek a kérdések tisztázódtak, az idő persze múlt. Sokfelé megfordultunk azóta, végül a könnyűipari miniszterasz- szonynak is felvetettük a kérdést, amikor itt járt... Döntő találkozó Csörög a telefon. Beszél néhány szót, aztán ismét ren­dezve gondolatait, folytatja az elbeszélést: — Az kezdettől világos volt, hogy csak összefogással juthatunk előre, ám a Kner Nyomda hozzáállása megha­tározó volt, addig nem lép­hettünk ... Ez év februárjában végre megszületett a döntés. Kez­dődött azzal, hogy a Békés megyei Tervező Vállalat szakemberei a nyomda fel­kérésére ismét megtekintet­ték az épületet, s vélemé­nyük szerint mintegy 2 mil­lió forintból megoldható a felújítás. Ekkor a Kner Nyomda, a gyomai nyomda, s a községi pártbizottság képviselői megbeszélték a to­vábbi teendőket... — E megállapodás szerint — folytatja Jenei Bálint — a vállalat mintegy másfél millió forintot tudna a mun­kálatokra fordítani. Emellett kérték, amennyiben van rá lehetőség, mi is segítsünk. Azzal váltunk el: ha megvan az összeg, s elkészült a terv is, mi megkeressük a me­gyei tanácsot... A munká­latok ütemét is meghatároz­tuk. E szerint, ebben az év­ben elkészítik a tervet, 1981- ben rendbe hozzák az épüle­tet, s 1982 májusában vagy júniusában, a nyomda meg­alakulásának 100. évforduló­ján egy nagyszabású emlék­ülés keretében ismét kitár­juk a nyomda kapuit a láto­gatók előtt. Kissé habozik, hogy foly­tassa-e, aztán ismét hozzám fordul: — Felmerült az is, hogy ez alkalommal esetleg egy szob­rot is avatnánk. Kner Imrét, Kner Izidort vagy a Kner- emblémát ábrázolná... Ez még nem dőlt el. Attól, hogy itt a községben nem lesz se­gítő kéz, egy csöppet sem fé­lek. Ezernyi példája van, hogy a lakosság összefogása sok mindenre képes. Elég a könyvtárra, a7. öregek nap­közijére. vagy arra a kilenc tanteremre gondolni, ame­lyek e példás összefogás eredményei. S hogy el ne fe­lejtsem! Ezen a tárgyaláson a kivitelező kérdése is fel­merült. Azóta már szóbeli megegyezés is született az építőipari szövetkezet elnö­kével, hogy ha megkapják a megbízást, ők megcsinálják a munkát. Ha nem győznék, akkor ott a gyoma—endrődi közös költségvetési üzem, jó szakemberekkel, s megfelelő felszereltséggel. Még mindig kétségeim van­nak, ám csak úgy magam­ban aggályoskodom. Már volt, hogy megoldással biz­tattak; s aztán mégsem lett belőle semmi... Lehet, hogy látszik rajtam, mi jár a fe­jemben, mert beszélgető partnerem még hozzáteszi: — Ügy érzem, ha valóban őszinték az emberek, már jó úton halad a múzeum építé­se. Mi ezen vagyunk. Ezzel válunk el, s azzal, ha a konkrét munkák megkez­dődnek, ismét ellátogatunk Gyomára. Csinálunk egy fo­tót, s egy lelkes hangú ripor­tot, ám akkor, a mottót már nem idézzük negyedszerre ... Nagy Ágnes Táncoktatás az iskolában A tánc mint művészet a zenével együtt a legősibb művészetek közé tartozik. Igaz, legelső megjelenési for­mái nem a művészetek egyik ágaként, hanem mint a min­dennapi élet szoros tartozéka van jelen. Elsősorban akkor perdültünk táncra, ha vala­milyen öröm ért bennünket. Őseink még tánccal ünne­pelték a jó termést, tánccal köszöntötték a napot, az esőt, s az isteneiket, sőt tánccal űzték az ördögöt, s a beteget gyötrő rossz szellemet. Más népeknél és nálunk is különböző népszokásokhoz különböző táncok párosultak, melyeken a nép (itt főleg a parasztságra gondolok) min­dig csiszolva valamit, meg­őrzött az utókornak. E sok funkciójából ma szinte „csak” bizonyos szórakozási igényt kielégítő feladatát őrizte meg, pedig ennél sokkal töb­bet adhat és ad is nekünk. Színpadi megjelenésekor a sportán szórakozási vágyunk kielégítésén túl esztétikai, művészi élményt nyújt, ta­nít és sok-sok gondolatot kö­zöl velünk. De most nem a színpadi tánc jelentőségéről akarok szólni. Minden egészséges ember­nek van mozgásigénye, amit többé-kevésbé ki is elégít attól függően, hogy milyen lehetőségei vannak. A fiata­lok elmehetnek valamelyik egyesületbe futballozni, teni­szezni, atletizálni vagy bár­milyen más sportot űzni, de ha nem bizonyulnak elég tehetségesnek, egyre jobban szűkülnek ezek a lehetősé­gek. Sajnos, a legtöbbjüknek a tánc csak hét végi „buli­ként” jut eszébe. Pedig a táncolásnak, a tudatos tánc­tanulásnak és -tanításnak nagy jelentősége van. A pe­dagógusok feladata, hogy a rájuk bízott gyermekeknek újabb és újabb ismereteket adjanak, hogy szellemileg jól képzett, fegyelmezett és tes­tileg egészséges embereket neveljenek. Ehhez igen nagy segítséget nyújthat a táncta­nítás. Sokoldalúsága révén, legyen az balett, modern tánc vagy néptánc, igen al­kalmas a gyermekek szemé­lyiségének kialakítására és formálására, és igen fontos a fizikai erőnlétre gyakorolt hatása. A zenével egybekö­tött táncórák igen alkalma­sak a fejlett ritmusérzék ki­alakítására, amely minden mozgás alapja. Tánctanulás közben a gyermek igen je­lentős szellemi tevékenységet is végez; megfigyel, emléke­zik és gondolkodik. Ezáltal értelmi képességei is fejlőd­nek, miközben esztétikai ne­velésben is részesülnek. Hi­szen közelebb kerülnek a művészetekhez, persze első­sorban a rokon táncművésze­tekhez és a zenéhez. Sajnos, mindezek jelentő­ségét többnyire csak a kul- túrházak vezetői ismerték fel, és próbáltak egyben le­hetőséget biztosítani a ta­nulni vágyók számára. Jó példa erre Békéscsaba. A Megyei Művelődési Központ­ban három területen folyik táncoktatás. Modemtánc-, balett- és néptánciskolát mű­ködtetnek több száz tanuló részvételével. A gyermekek­nek 3 éves kortól 12 éves ko­rig a legnagyobb a mozgás­igényük, persze ezek az igé­nyek koruknál fogva nem­csak mennyiségileg, de mi­nőségileg is különbözőek. A művelődési központ lehető­ségei nem végtelenek, így nem is tudhat minden tán­colni vágyó gyermeket fo­gadni. A táncoktatásban rejlő le­hetőségeket, a tanulás je­lentős hatását felismerve és az iránta való nagy érdeklő­dést látva új ötlet született. Az MMK segítségével a ll­es számú általános iskolában kísérleti jelleggel beindult a néptáncoktatás, ami, ha az országban nem is, de Békés­csabán úttörő munkának szá­mít. S hogy miért éppen a néptáncra esett a választás a különféle táncok közül? Sok minden szólt mellette. Elsősorban az erre való igény és a megvalósításhoz szüksé­ges feltételek megléte. Vala­mint az a plusz, amit a nép­tánc tud adni. A néptáncon keresztül közelebb kerülnek a gyermekek nemzeti hagyo­mányainkhoz, régi gyermek- játékokat és népdalokat is­merhetnek meg. Később a jobbak, és akik kedvet is éreznek hozzá, továbbképez­hetik magukat, és akár hi­vatásul is választhatják a táncot. Most nem akarom az együttesi munka nagyszerű­ségét ecsetelni, hiszen azok már bizonyítottan ismertek. Csupán az érdekeltek fi­gyelmét felhívni arra, hogy a táncnak helye van az is­kolában, akár mint tantárgy­nak, akár mint szakkörnek is, hiszen általa a gyerme­kek egyszerre kapnak fizi­kai, esztétikai és művészi nevelést. Pintér Tibor Kitüntetett klubok A közelmúltban több, me­gyénkben működő klub ka­pott elismerést elmúlt évi színvonalas munkájáért. Má­jus 3-án kapott arany ko­szorút a békési Körös Szö­vetkezeti Ifjúsági Klub. Az Országos Ifjúsági Klubtanács kitüntetését a megyei klub­tanács titkára, Csürke Kata­lin adta át. Ugyancsak aranykoszorús lett a mező- hegyesi Zalka Máté Szak­munkásképző Intézet klubja. Kitüntetésüket április 28-án, a KISZ KB kulturális osz­tályának munkatársa, Stei­ner Márta nyújtotta át. A kötegyáni ifjúsági klub áp­rilis 27-én jutott hozzá a ki­tüntető címhez. Jó munká­jáért Pocsainé Fábián Mag­dolna, a békési művelődési központ munkatársa a KISZ KB aranykoszorús jelvényét kapta. Két klub kapott a KISZ Központi Bizottságától dicsé­rő oklevelet: a gyulai Mun­kácsy Mihály Ipari Szak­munkásképző Intézet Délibáb és a békéscsabai KISZÖV Gyopár Klubja. A Kiváló If­júsági Klub címet a megyé­ben öten érdemelték ki. Tessedik Sámuel mezőgazdasági nyári egyetem F Arfórum A pénz mindig fontos té­nyezője volt életünknek. Az utóbbi néhány hónapban — a világpiac régen tapasztalt mozgékonysága miatt — egy­re többet gondolunk az árak­ra. Minek, mikor, mennyi­vel? — baráti összejövetele­ken csaknem mindig felme­rül a kérdés. Nem csoda, hi­szen az árváltozások min­denkit érzékenyen érintenek. Fényes bizonysága ennek a rádió két hónappal ezelőtt indított „Arfórum”-a iránt megnyilvánuló óriási érdek­lődés. Rengeteg kérdés érkezett a megadott telefonszámra a Kossuth adón május 6-án es­te elhangzott műsor meghí­vott vendégei számára. A vá­laszadók a legilletékesebbek voltak: Rácz László, az Or­szágos Anyag- és Árhivatal főosztályvezetője, Kovács László, a Nehézipari Minisz­térium főosztályvezetője, Hübner Lászlóné, a Könnyű­ipari Minisztérium, Szabó Ferenc, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi és Pásztor Ti­bor, a Belkereskedelmi Mi­nisztérium osztályvezetője. Az első kérdés, csakúgy, mint a többi, a lakosság szé­les rétegét érintette: a kávé árcsökkenése miért csak 5 százalékos, hiszen ennél jó­val olcsóbbá vált a világpia­con? A válaszadó a különbö­ző beszerzési forrásokra hi­vatkozott, majd említette, hogy egyes kávéfajták ára 10 százalékkal csökkent. Arra a kérdésre, hogy gyakran miért nem közlik az áremeléseket, így vála­szolt az illetékes: ha az áru az ellátásban fontosabb cikkeket érint, akkor tájé­koztatják a közönséget. Meg­szűnt azonban a vállalatok bejelentési kötelezettsége, ezért a vállalatok keretében történő áremeléseket nem közlik minden esetben. Az üzletek viszont kötelesek fel­tüntetni az aznapi árakat. Megtudtuk még a műsorból, hogy miért kerül egy 4,20 forintba kerülő kondenzátor beszerelése 95 forintba, hogy miért drágább ugyanaz a bojler Gödöllőn, mint Buda­pesten, és hogy az idén már nem kerül sor benzináreme­lésre. A szerkesztők jó szelektá­ló képességét dicséri, hogy a több ezer kérdésből való­ban a legközérdekűbb 15-öt választották ki. A műsorve­zető, Tamói Gizella a ren­delkezésre álló fél óra alatt igyekezett körüljárni a fel­merült témaköröket, tisztáz­ni a néha homályos vála­szokat. Szükség van ilyen őszinte műsorokra ahhoz, hogy a lakosság átlássa a külföldi és a hazai piac bo­nyolultságát, s megértőén fo­gadja az árváltozásokat. Az agrároktatás nagy múl­tú városában, Szarvason az idei esztendőben második al­kalommal fogadja hallgatóit a Tessedik Sámuel mezőgaz­dasági nyári egyetem. A TIT országos mezőgazdasági és élelmezésügyi választmá­nyával egyetértésben a TIT megyei szervezete az idei nyári egyetemet az öntözés­sel és meliorációval kapcso­latos szakmai kérdések meg­vitatásának szenteli. Az au­gusztus 3—9-ig tartó prog­ramsorozatban a nyári egye­tem hallgatói neves szakem­berek előadásait hallgathat­ják meg. A nyári egyetem­nek idén is a DA TE Szarvasi Mezőgazdasági Főiskolai Ka­ra ad otthont. A nyári egye­tem részvevői a szakmai elő­adások mellett gazdag kul­turális program részesei is lesznek. Megismerkedhetnek Szarvas várossal, s ezenkívül filmesteken és orgonahang­versenyen is részt vesznek. Emellett a rendezők jó ki­kapcsolódási alkalomnak szánják a motorcsónaktúrát és az arborétum megtekin­tését. A záróprogramban pe­dig megyénk neves festőmű­vészének, Bessenyei Antal műtermének meglátogatása is szerepel. A nyári egyetemen, amely egyben továhbképzésnek is számít, a részvevők a stú­diumok befejeztével okleve­let kapnak. A rendező szer­vek — a tavalyihoz hason­lóan — az idei nyári egye­temen elhangzott előadásokat megjelentetik egy könyv for-j mátumú kiadványban. (gubucz) SZÍNHÁZ, mozi 1980. május 8-án, este 19.30 órakor Tótkomlóson: KOLDUSOPERA Békési Bástya: Robert és Ró­bert. Békéscsabai Építők Kul- túrotthona: 5 órakor: Homokvár, 7 órakor: Egy egészen kicsi kis­polgár. Békéscsabai Szabadság; de. 10 és du. 4 órakor: Konvoj, 6 és 8 órakor: A nagy álom. Békéscsabai Terv: Utazás a vi­lág végére. Gyulai Erkel: A doktor. Gyulai Petőfi: 3 órakor: Veszélyes Játékok, 5 és 7 óra­kor: Mennyire szerettük egy­mást. Orosházi Béke: Irány: Belgrádi Orosházi Partizán: Ál­lamérdek. Szarvasi Táncsics; Folytassa, Kleó!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents