Békés Megyei Népújság, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-05 / 103. szám
Rangot vívtak ki maguknak I smeretes, hogy a szak- szervezeti választások időszakát éljük. S ahogyan ilyenkor az lenni szokott, a tagság bizalmát öl esztendőn át élvező szakszervezeti tisztségviselők számot kell adjanak munkájukról választóiknak. A Pedagógusok Szakszervezete Békés megyei bizottsága nemrég kibővített ülésen .vitatta meg az 1975—1980 között végzett tevékenységéről szóló beszámolót. S hogy erre az együttes gondolkodásra mennyire szükség van, azt bizonyította a bizottsági ülésen elhangzott hozzászólások száma, tartalma, amellyel a felszólalók mindegyike igyekezett újabb szempontokkal, tényekkel bővíteni ezt a fontos dokumentumot. A Pedagógusok Szakszervezete megyei vezető testületé egész sor figyelemre méltó eredményről számolhat be a jövőben sorra kerülő megyei küldöttértekezlet előtt. Hiszen az ő munkájuk eredménye az, hogy az elmúlt időszakban lényegesen megnőtt a szakszervezeti mozgalom súlya, ereje az oktatásügyi dolgozók körében. S ezt főként megújuló munkastílusuknak, munkamódszerüknek köszönhetik. Annak, hogy fontosabb döntéseikben igyekeztek a majd tízezer fős tagság véleményére támaszkodni, hogy a korszerűsödését élő oktatásügyben jelentkező újszerű feladatokra, gondokra többségében érzékenyen tudtak reagálni, s hogy a pedagógusok munka- és életkörülményeinek javítását szolgáló országos jelentőségű kérdések elemzésére is tudtak időt, energiát fordítani. Természetesen a beszámoló nem tükrözné a valóságot, ha a gondokat, hiányosságokat elhallgatná. Mert az eredmények mellett azért akad ez utóbbiakból is. Hiszen a szervezeti élet értékelésekor az is kiderült, hogy az öt esztendő alatt éppen az elmúlt évben volt a legalacsonyabb, azaz 96,3%- os a szervezettség. Az okok kutatásakor kiderült: feltétlenül elemezni kell annak a nyilvánvaló ténynek az okát, hogy egyes intézményekben a technikai dolgozók szervezettsége miért alacsonyabb még a megyei átlagnál is! Hasonlóan a szervezeti élet megoldatlan feladatai közé tartozik az 1974. július 29-i SZOT-határozat végrehajtása, amely, mint emlékezetes, a szakmunkásképző intézetek átvételéről intézkedik. Bár meg kell jegyezni, hogy a határozat végrehajtása nem ok nélkül akadozik. Régi igazság, hogy a szak- szervezeti vezetők csak úgy tudnak megfelelni feladatuknak, ha képesek szoros munkakapcsolatot kialakítani nemcsak a járási, városi szakszervezeti bizottságokkal, felsőbb szerveikkel, de a helyi párt-, állami és tömegszervezetekkel is. Hiszen az egymást segítő, támogató együttmunkálkodás szolgálhatja csak eredményesen a közös célokat. Jó példa erre a megyei tanács művelődés- ügyi osztályával kötött „Együttműködési megállapodás’’, amely kötelező érvénynyel szabályozza és segíti is egyben a Pedagógus Szak- szervezet és az állami szerv tevékenységét. De ez a kapcsolattartás — s ez már a jövő feladata lesz — nem korlátozódhat pusztán a megyei titkár személyére! Ez a magasabb szinten megvalósított együttműködés hasznos lenne, ha kiterjedne a járási, városi művelődésügyi osztályokra, de még a nagyközségi tanácsokra is! H iszen ahhoz, hogy a szakszervezeti bizottságok következetesen és eredményesen élhessenek , jogosultságaikkal, az állami vezetés minden fórumának felelős, megértő együttműködésére lenne szükség. Sajnos, a pillanatnyi helyzet azt mutatja — s ez mindkét félre érvényes —, hogy a jogosítványok érvényesítésében rejlő lehetőségek még részben kihasználatlanok. A pedagógusok szakszervezete megyei bizottságának rendkívül nagy szerepe és felelőssége van az oktatáspolitikai célok megvalósításában. Még akkor is, ha ez segítő, szemléletformáló és javaslattevő tevékenységben nyilvánul meg. Az oktatásnevelésben végbemenő változások irányítása, ellenőrzése igaz, állami feladat, de a végrehajtás felelőssége már közös. Éppen ezért a pedagógusok szakszervezetének legsürgetőbb feladata ebben az időszakban az volt, hogy megértesse a tisztségviselőkkel és a tagsággal, hogy a szakszervezet oktatáspolitikát segítő tevékenysége egyben az oktatásügyi dolgozók legmagasabb szintű érdekvédelme is. Az új dokumentumok — ne hallgassuk el — túl gyors,, nemegyszer előkészítetlen bevezetése is nagy feladatot rótt a megyéi bizottságra. Akik nem mulasztották el, hogy — különösen a kezdeti időkben jelentkező problémákra — gyorsan reagáljanak, s hogy a megalapozott hiányosságokra felhívják az illetékes nynisztériumok, irányító szervek figyelmét. Az oktatás irányításában bekövetkezett változásokról, s ezen belül az oktatás irányításával kapcsolatban országos érdeklődésre is számot tartó vizsgálati és javaslat- tevő anyagot tárt a Pedagógusok Szakszervezete központi vezetősége elé a megyei bizottság. A helyzetfeltáráson túl egy hasznosítható, új vezetési szerkezet kialakításának a tervét is felvázolták. Céljuk ezzel az volt, hogy egy jobb munka- megosztáson alapuló vezetési szervezet kialakításához nyújtsanak segítséget. S ha már az eredményekről van szó, feltétlenül ki kell emelni a Pedagógusok Szakszervezete megyei bizottságának fő erősségét: mégpedig azt, hogy munkájukban mindig széles információs bázisra támaszkodnak. Mert tudják, hogy csak a tagság véleményének, hangulatának megbízható ismerete nyújthat alapot irányító munkájukhoz. Így bizton támaszkodhatott a tagság a meglehetősen rossz munka- körülmények javításáért folytatott küzdelemben a megyei bizottság cselekvő támogatására, de hasonlóan a munkaerő-gazdálkodásban és bérgazdálkodásban jelentkező gondokban is. Ez utóbbiakban a jövőben is nehéz“ feladatok elé néz a megyei bizottság, hiszen az óvodákban az alkalmazotti és fizikai munkakörben dolgozók átlagbérszínvonalán feltétlenül javítani kell. Ugyanakkor segítséget kell nyújtson az intézményeknek abban is, hogy átgondoltabban éljenek a bérgazdálkodás adta lehetőségekkel. De hasonló problémák vannak a pedagógus szolgálati lakások állagával, s ezen felül a pályakezdők lakáshelyzetével is. Ezeken a területeken ugyanis csak nagyon lassú javulás tapasztalható. A fokozottabb erkölcsi megbecsülés érvényesítése is a jövő feladatai közé tartozik. E z utóbbi megállapítások is bizonyítják, hogy a küldöttgyűlés elé kerülő beszámoló nem elégszik meg a végzett munka regisztrálásával, de a hiányosságok ismeretében már meghatározza a jövő konkrét tennivalóit is. S a pedagógusok szakszervezete megyei bizottságának elmúlt öt évi tevékenysége a biztosítéka annak, hogy ezek a jövőre szóló feladatok sem maradnak megoldatlanul. B. Sajti Emese Igazgatóképzés egyetemen Három éve képeznek egyetemi szinten iskolaigazgatókat, szakfelügyelőket, az oktatásügy irányításában dolgozó szakembereket az ELTE Természettudományi Karán. Az Oktatási Minisztérium most ismét meghirdette a pedagógia kiegészítő szakos speciális képzést a már főiskolai vagy egyetemi oklevéllel rendelkező vezetőknek. Az ELTE Természettudományi Karán közoktatásirányításból, iskolavezetésből és nevelésszociológiából szerezhetnek speciális ismereteket a jelentkezők, a Pécsi Tanárképző Főiskolán — kihelyezett tagozaton — közoktatás-irányításból. Az iskolavezetésből általános és középiskolai igazgatók, igazgatóhelyettesek, valamint általános és szakfelügyelők gazdagíthatják ismereteiket, a másik két specializációra pedig az oktatásügy irányítóin kívül gyermekvédelmisek és az ifjúsági mozgalomban dolgozó vezetők is jelentkezhetnek. Az iratokat a felettes szerv javaslatára május 10-ig küldhetik el az egyetemnek, illetve a főiskolának. A pécsi kihelyezett tagozatra elsősorban Baranya és a dél-dunántúli megyék oktatásügyi vezetőit várják. Pusztaföldváron a nemrég átadott új könyvtárnak máris sok látogatója van. A több mint hatezer kötet gazdag választékot nyújt az olvasóknak Fotó: Gál Edit Dr. Mendöl Tibor (1905—1966) Hetvenöt évvel ezelőtt, 1905. május 5-én született Mendöl Tibor, a hazai településföldrajz megteremtője, és kiemelkedően eredményes művelője. A nagy tudós nemcsak életpályája, így születése (Nagyszénás) és iskoláztatása (Szarvas) helye révén, hanem tudományos munkásságának számos elemével is kapcsolódik megyénkhez, ezért mindenképpen méltányos, hogy az országos megemlékezésekhez is csatlakozzunk. Mendöl Tibor tehetsége korán megmutatkozott. Még iskolába sem járt, amikor már térképekkel ismerkedett. A szarvasi múzeum őrzi a tudományos hagyaték mellett azokat az illusztrált útinaplókat, térképeket, önképző- köri előadásokat, kéziratokat is, melyek a gimnazista Mendöl Tibor sokoldalú és egyre inkább kiteljesedő tehetségét bizonyítják. Tíz esztendős Békés és Penza megye testvéri kapcsolata Megjelent a Békési Élet ez évi második száma Közművelődési és tudományos folyóiratunk 1980. évi második számának bevezető tanulmányát dr. Csende Béla írta Békés és Penza megye kapcsolatának első tíz esztendejéről. A hazánk felszabadulásának 25. évfordulóján, 1970. április 4- én született testvérmegyei kapcsolat áttekintése során a szerző megállapítja, hogy Békés és Penza megye kapcsolata az elmúlt 10 év alatt igen szorossá, sokoldalúvá, elvtársiassá, testvérivé vált. Az MSZMP Békés megyei bizottsága és az SZKP Penza megyei bizottsága tudatos, tervszerű együttműködése lehetővé tette, hogy a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális élet területén a két megye lakossága kölcsönösen megismerje egymás eredményeit, és egyben hasznos, jó tapasztalatokat gyűjtsön. A .cikk érdekes része, amelyben bemutatja Larisza Jasina, penzai főiskolai tanár versét, melyet e testvéri barátkozás jegyében írt. „Még nem jártam Békés vidékén Belülről látom csak, a gyors időkkel szántó barázdák végén / rajzolt a penzai földek képén j ilyen tájakat a sors ...” Négy színes fotográfia mutatja be a mai Penzát és a vidék népi építészetének két jellegzetes alkotását. A folyóirat a továbbiakban Pilishegyi József tollából közöl a témakör iránt különösen érdeklődő olvasók számára izgalmas tanulmányt Békés megye társadalmigazdasági arculatának várható változásáról az ezredfordulóig, kiemelve a foglalkozás- és településstruktúra lehetséges módosulásait. Feltehető, nemcsak szűk szakmabeli réteget érint Takács Lajos írása, melyben a békéscsabai téglagyári bányatavak hasznosításának több variációját elemzi. Az elmúlt korok történelmi eseményeit idézi meg Jan- kovich B. Dénes „Ásatások a békési kastély területén” című írása, mely az 1975. évi ásatások eredményeit és az ezekből levonható következtetéseket összegzi, közérthető stílusban és követhető logikával. A cikk fénykép- és rajzmellékletei a teljesebb megértést jól szolgálják. A „Közművelődési” rovat a vidéki tudományos és köz- művelődési szemlék szerkesztői 1979. október 25—26- án rendezett találkozójának anyagát gyűjti össze és tárja az olvasó elé. A tanácskozás felszólalói hangsúlyozottan kiemelték mint időszerű feladatot a megyei folyóiratok tevékenységének összehangolását, a folyóiratok műhelyjellegének erősítését. Szép és jelentős cikkel jelentkezik Dömötör János, a hódmezővásárhelyi múzeum igazgatója, beszámolva a gyulai Kohán-mú- zeum létrehozásáról, avatásáról és feladatáról. Indokoltan zárhatja cikkét így: „A kiállítás méltóan reprezentálja az életművet, és évenként tízezreknek nyújt maradandó élményt.” A „Településszerkezet — városfejlesztés” című rovatban Tóth József ad összegző megjegyzéseket a közép-békési centrumok koordinált fejlesztéséről folytatott vitához, míg a „Tények, dokumentumok, emlékek” című rovat is szolgál érdekes olvasnivalókkal. A Békési Élet ez évi második számát is — szokás szerint — a „Szemle” zárja, mélyben jelentős, a tájhoz kötődő könyvek, tanulmányok ismertetését, értékelését kapjuk. Körmendi János ír itt Púja Frigyes „A felszabadult Battonya” című könyvéről; Valent Júlia pedig két szlovákiai kiadványt mutat be, melyek Békés megyei szlovák hagyományokról szólnak; Mórái György pedig a Magyar Színházi Intézet kiadásában 1979-ben megjelent „Tizenöt éves a Gyulai Várszínház” című, háromnyelvű emlékkönyv értékeit és kétségtelen hiányosságait is megvilágítja recenziójában. A folyóiratot kulturális krónika zárja 1979 nyári és őszi eseményeinek felsorolásával. (s — n) Egyetemi tanulmányait 1923—1927 között Budapesten és Bécsben végezte — mindvégig kitűnő eredménynyel. Budapesten szerzett — földrajz főtárggyal — bölcsészdoktori oklevelet *1928- ban. A „Szarvas földrajza” című doktori értekezése magyarul és németül is megjelent. 1927—1940 között a debreceni egyetemen dolgozott, közben egy évet — ösztöndíjasként — Párizsban töltött. Sorra jelennek meg településföldrajzi munkái — elsősorban az alföldi város- fejlődés témakörében. A debreceni évek mégis inkább a gyűjtés, a tapasztalatszerzés időszakát jelentik a tudós számára. 1941-től a budapesti tudományegyetem emberföldrajzi, majd gazdaságföldrajzi tanszékének professzora egészen 1966-ban bekövetkezett haláláig. A felszabadulás után sokat tett a Magyar Földrajzi Társaság tevékenységének újjászervezéséért; 1946—1952 között a társaság elnöke volt. A Magyar Tudományos Akadémiának 1946-tól annak újjászervezéséig levelező, utána tanácskozó tagja volt. Számos szakmai testület tagjaként, elnökeként vett részt a magyar földrajztudomány szocialista átformálásában, a szükségszerűen felmerülő ideológiai, tartalmi és metodikai problémák tisztázásában. Szakmai és tudományszervező tevékenységét elismerés és számos kitüntetés kísérte. Tudományos munkásságának jegyzéke mintegy 160 tételt foglal magában. A településföldrajzon belül különösen a városföldrajzot művelte. Az alföldi városok sajátos morfológiájának és funkcióinak tanulmányozása nagyban hozzájárult e települések problematikájának tisztázásához. Példamutató módon vizsgálta mindig a forma és funkció kölcsönhatását. Számos munkája németül és franciául jelent meg. Ezek révén hozzájárult, hogy a magyar városfejlődésről külföldön, főleg Németországban kialakult téves nézetek — melyek szerint Magyar- országon az urbánus elemet a német telepesek jelentették — a tényleges helyzettel szembesüljenek. Az alföldi városok értelmezésének tárgykörében éles, de mindvégig korrekt vitát folytattak Erdei Ferenccel, amely vita mind a szociológiát, mind pedig a településföldrajzot sok új szemponttal gazdagította. 1963-ban jelent meg korszakos műve, az „Általános településföldrajz”. Akadémiai nagydíj és nemzetközi elismerés fogadta. A településföldrajzzal, általában véve a településtudományokkal ismerkedőknek és foglalkozóknak, azok valamelyik ágát alkotó módon művelőknek máig is bibliája. Szűkebb szakterületén kívül is maradandót alkotott a közlekedésföldrajzban, a táji szintézisekben, a tudomány- elméletben. Bírálatai, recenziói orientáló erejűek voltak. Mint professzor, gondos és jó előadó volt- Nemzedékeket nevelt a földrajz, a településföldrajz szeretetére és ösztönzött alkotó művelésére. Sokat tett az ismeretterjesztés terén is: előadásai, cikkei széles körben hatottak. Szerény, halk szavú, türelmes egyéniség volt. Munkabírását, emlékezőtehetségét, éles megfigyelő- és ítélőképességét munkatársai és tanítványai egyaránt csodálták. Élete példaszerű tudósélet volt. Ma lenne 75 éves. Szellemét gondolatainak megismerésével és megismertetésével őrizzük és adjuk tovább. Ezt szolgálja szarvasi emlékülésünk és kiállításunk, a nagy- szénási szülőház falán felavatandó emléktábla is. Dr. Tóth József, a Magyar Földrajzi Társaság Körös-vidéki osztálya elnöke Békési Bástya: 4 órakor: Robin Hoöd nyila, 6 és 8 órakor: Glória. Békéscsabai Szabadság: minden előadáson: Vasárnapi szülők. Békéscsabai Terv: fél 8 órakor: Detektív két tűz között, fél 8 órakor: Fantozzi. Gyulai Erkel: Korkedvezmény. Gyulai Petőfi: Utazás a világ végére. Orosházi Béke: A kétbalkezes és az örömlány. Orosházi Partizán: fél 6 órakor: Fekete gyémántok. I., n. rész. Szarvasi Táncsics: örült nők ketrece.
