Békés Megyei Népújság, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-31 / 126. szám
1980. május 31., szombat IZHUUKTlltJ Hangversenykrónika Szép évadzáró Békéscsabán Nagydíjas filmek Cannes-ból, magyar filmek a világban A cannes-i filmfesztivál mirfdkét megosztott nagydíjas alkotása szerepel a magyarországi moziforgalmazásra kiválogatott produkciók között. A magyar mozinézők elé kerül a történelmi tárgyú japán „Árnyéklovas”, Kuroszava Akira alkotása, valamint az egy zeneszerző életútját nyomon követő amerikai film, a Bob Főssé rendezte Mindhalálig dzsessz. Az átvett filmek sorából kiemelkedik még a külön- díjra méltatott „Amerikai nagybácsi”, rendezője: Alain Resnais legutóbb a „Gondviselés” című művel lépett a magyar közönség elé. A magyar filmek iránt változatlanul nagy az érdeklődés — ezt igazolják a cannes-i átvételi tárgyalások. Tizennégy ország filmszakemberei kötöttek szerződést pontosan egy tucat hazai filmalkotás kivitelére. Ismeretterjesztés a művelődési otthonokban Az ismeretterjesztésben, a szakköri és klubfoglalkozások tervezésében több mint tízéves tapasztalattal rendelkező TIT Természettudományi Stúdió a jövőben a természettudományi szakköri tevékenység országos módszertani központjaként is működik. Ebből az alkalomból csütörtökön találkozóra hívták a Bocskai úti stúdióba a művelődési otthonok vezetőit, hogy ismerkedjenek az intézmény tevékenységével, tapasztalataival, s tájékozódjanak a természet- tudományos szakköri mozgalom közös feladatairól. Rendkívül kiterjedt az országban a szakköri mozgalom, a művelődési otthonokban 5700 ismeretterjesztő szakkör működik, több mint 170 ezer résztvevővel. Ezenkívül a különböző társadalmi szervezeteknél 7 ezer szakkörben és klubban 300 ezer tag dolgozik. Nagy sikerű esttel búcsúztatta a hangverseny évadot kedden Békéscsabán a megyeszékhely zeneszerető közönsége az evangélikus kis- templomban. A búcsút az Uri Mayer vezényelte Állami Hangversenyzenekar fellépése tette emlékezetessé, Kovács Lóránt fuvolaművész közreműködésével. A méltán népszerű művekből összeállított program is nem kis mértékben hozzájárult a sikerhez, ahhoz, hogy a koncertnek otthonos és kellemes keretet adó épületet — nem mindennapi élményt várva-sejtve — zsúfolásig megtöltse a közönség. Régi tapasztalat, ha egy együttes ismeretlen épületbe, környezetbe, fárasztó utazás után érkezik, az első műsorszám többnyire a „bemelegítés”, s ritkán sikerül tökéletesen. Most nem így történt. Köszönhetően ez elsősorban annak, hogy — a korábbi csabai fellépésekhez képest — ezúttal egy meg- újhodott, szemmel láthatóan meg is ifjodott, és nemcsak zeneileg kifogástalanul, hanem őszinte lelkesedéssel is muzsikáló Állami Hangversenyzenekar lépett a közönség elé. Mozart D-dúr, Párizsi szimfóniájának előadását ezen az estén tiszta, kiegyensúlyozott hangzás, finom, arányos formálás jellemezte, kitűnő, világos cres- cendók és decrescendók, kiválóan értelmezett és megvalósított dallamok. Mozart csak látszólag könnyű, ám valójában nem könnyen játszható, sőt könnyen botlásokra csábító zenéjét főleg a vonóskar játszotta tömören, plasztikusan. A G-dúr fuvolaverseny előadása nem sikerült eny- nyire. Elsősorban azért nem, mert Mozart sok-sok versenyműve között távolról sem ez a legértékesebb. A fuvola hangja —• a kitűnően játszó Kovács Lóránt minden igyekezete ellenére — előbb-utóbb túlzottan és szükségképpen belesimult az első tétel csaknem azonos hangszínű és hangterjedelmű zenei szövetébe, s ezen a gazdagon, sőt túlzottan is díszített szólisztikus részek sem változtattak. A versenymű így igazán nem is lehetett versenymű, hiszen annak lényege a szólóhangszer, és a zenekari hangszercsoportok „versengése”: viszonylagos elkülönülése, szembenállása. Ezt az ellentmondást jócskán enyhítette a második tétel szordinált — tehát jellezgetesen más hangzásra törekvő —, vonóskísérete, meg a harmadik tétel formai ötletgazdagsága, de valójában nem feledtette, nem oldotta meg Beethoven V., c-moll (Sors) szimfóniájának előadása ismét az első műsorszám színvonalán mozgott, sőt, túltett azon: olyan produkció volt, amelyet a világ bármely hangversenypódiumán szívesen s nagy élvezettel hallgattak volna. A kedvelt sikerdarab előadásának ismét a kiváló vonósok voltak a fő-fő pillérei, de — néhány apróbb technikai hibát leszámítva — felnőttek hozzájuk a rézfúvósok és a fafúvósok is. Az utóbbiak közül Kemény János, első oboista néhány igen' szépen megformált szólisztikus részletért, ifj. Hara László pedig fagottjának zamatos, fanyarul telt hangjáért érdemel _külön is említést. Különösen jól sikerültek a szimfónia második tételének meditáló, az egyes hangszercsoportokat váltva „foglalkoztató” részei, a negyedik tétel feszített tempójú anyagába viszont néhány ritmikai bizonytalanság, futó egyensúlyvesztés is becsúszott. A zárószám első és legfontosabb művésze azonban Úri Mayer volt, aki kétségtelen tanúbizonyságát adta ezen az estén eredeti karmesteri tehetségének. Kiválóan irányított, a versenyműben pedig — ha kellett — kiválóan alkalmazkodott. Az ötödik szimfóniában jól eltalált (inkább lassú, mint gyors) tempókat választott, amely alkalmat adott a zenei anyag figyelmes értelmezésére. Olykor egy-egy kis mozdulattal intette a zenekart többre vagy mérsékletre, olykor pedig azzal, hogy „hagyta őket zenélni” — mert ez is fontos karmesteri erény. A lényegre összpontosító vezénylő technikája épp olyan jó volt, mint „mozgása”, elmozdulásai a dinamikai szélsőségek között, s csaknem teljesen birtokában van máraz összefogás, a hangulatteremtés és rugalmasság képességének is. Fasang Árpád, az est házigazdája ezúttal túltett saját, legjobb műsorismertető hagyományain. A Beethoven- mű lényegére: a sorsot vállaló, megküzdő, másokért tenni tudó művészi beállítottságra mutatott rá hangsúlyosan, arra, amit József Attila — más összefüggésben —, így fejezett ki: „hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat.” Az Állami Hangverseny- zenekar remek előadása is éppen ezt fejezte ki. Varga János i Régi idők parlamentje 5. 1912. június: katonaság az Országház lépcsőin Rálőnek Az országgyűlés, amely előszeretettel nevezte magát a „nemzeti akarat” letéteményesének, s amely csodálatos új palotát emeltetett magának, kifejezetten és leplezetlenül az urak képviselőtestülete volt. A vagyoni állapot szerint megállapított választójog az ország lakosságának alig hat százalékát érintette. A nyílt szavazásos képviselőválasztás a nyilvános erőszak és korrupció rendszerére épült. Az ún. alsóház képviselői közé föld- birtokosok, ügyvédek, gyárosok, a kibontakozó magyar kapitalizmus képviselői kerülhettek. A főrendiházban, a felsőházban viszont kizárólag az arisztokrácia és a főpapság képviselői foglaltak helyet. Az uralkodónak jogában volt bármelyik törvényt elutasítani, s az országgyűlést bármikor feloszlatni. Ilyen körülmények között szó sem lehetett arról, hogy a magyar parasztság, vagy munkásság érdekei szót kapjanak a parlamentben. Tisza István másfél évtizedig volt központi alakja ennek a „tisztelt Háznak”. Először 1903 novemberében lett miniszterelnök, s miután egy évig fogcsikorgatva tűrte az obstrukciót, új házszabályokat ’ terjesztett be, amelyek nehezítették a viták elhúzását. Többek között azt javasolta, hogy a parlament este is tartson üléseket, így akarta kimeríteni az ellenzéket. 1904. november 18-án délutánra, sőt este kilencre is Tiszára ülést hirdettek. Az esti ülésen elsőként Tisza István kezdett beszélni. A bal oldali padokból irtózatos zaj fogadta a miniszterelnök javaslatát az új házszabályokról. Amikor beszédét befejezte leült, abban a pillanatban, mint egy adott jelre, az akkori kormánypárt valamennyi képviselője talpra ugrott. Háromszáz képviselő. — Szavazzunk! Szavazzunk! Perczel Dezső elnök szavait csak az elnöki emelvény elé futó gyorsírók hallhatták. — Felteszem a kérdést: el- fogadja-e a Ház a javaslatot: igen, vagy nem? A kormánypárti képviselőknek most kellett volna megszavazni a javaslatot, de nem hallották, hogy szavazniuk kell. Tiszáék azonban erre is gondoltak. Perczel kirántott egy fehér zsebkendőt kabátja zsebéből, s a kormánypártiak felé lengette. Erre azok ismét talpra ugrottak és megszavazták a házszabály-revíziót. Az ellenzéki képviselők hiába rohantak fel az elnöki emelvényre, hogy lerángassák Perczelt, az elnök a módosítást elfogadottnak nyilvánította, a puccs sikerült. S miközben a képviselők verekedtek, iratok, tintatartók röpködtek, a jegyző felolvasta a királyi kéziratot: az uralkodó berekesztette az országgyűlés harmadik ülésszakát. Aztán Tiszáék megbuktak, a „geszti nagyúr” a háttérből mozgatta a szálakat. Később, 1912 májusában a képviselőház elnökeként tért vissza a nyílt politikai porondra. A Népszava ezzel a címmel adott hírt az új elnök megválasztásáról: „A gazok koronája, Tisza a képviselőház elnöke”. A Ház 1912. június 4-i ülésén Tisza István, mint házelnök durván megsértette a házszabályokat, s bár az ellenzék a szükséges húsz aláírást bemutatta, nem volt hajlandó zárt ülést elrendelni. S a hatalmas zaj közepette megszavaztatta a véderőről szóló javaslatot. Természetes, hogy ezúttal is megvolt a kormánypárti többség. A délutáni ülésen az ellenzék felháborodottan tiltakozott a jogtiprás ellen. Tisza rendőröket vezényelt a terembe, akik a ház elnökének parancsára kezdték kituszkolni az ellenzéki képviselőket. Elsőnek Károlyi Mihályt vezették ki, majd ő utána másokat. Másnap az ellenzéki képviselők az Országházban gyülekeztek, onnan vonultak együtt az ülésterembe. Alig kezdték azonban el felháborodott tüntetésüket, több mint száz felfegyverzett rendőr vonult az ülésterembe és erőszakkal kivezette őket. A munkapártik addig a büfébe mentek, majd visszatértek a „megtisztított” tisztelt házba. A két nap múlva megtartott következő ülésen ismét rendőri biztosítással tárgyaltak a kormánypártiak maguk között. Tisza megnyitotta az ülést, s rövid beszédében megbélyegezte az ellenzéket. Ekkor a baloldali újságírókarzatról Kovács Gyula pártonkívüli képviselő ugrott a terembe. — Van még itt egy ellenzéki! — kiáltotta, s revolveréből háromszor rálőtt az elnöklő Tiszára. Rosszul célzott. Az első golyó a márvány burkolatba fúródott, a második az elnöki asztal oldallapjába, a harmadik pedig az előadói emelvény felett a fadeszkázatba. Tiszának még arra sem volt ideje, hogy megijedjen. Gépiesen felegyenesedett, majd hátradőlt az elnöki karosszékben. Semmiféle sérülés nem érte. A leggyorsabban felocsúdó képviselők Kovács Gyula felé rohantak. Ö azonban, mielőtt még ebben megakadályozhatták volna, halántékához emelte a revolvert, lőtt, majd végigvágódott a padsorok között. Mindenki azt hitte, hogy a szerencsétlen képviselő utolsó perceit éli. A folyosón tartózkodó ellenzéki képviselők között papot kerestek. Hock János katolikus és Kovács evangélikus lelkész képviselő megáldotta, majd minthogy Kovács Gyula még mindig élt, az ellenzékiek szanatóriumba vitték. Kiderült, hogy homloksebe súlyos, de nem halálos. Kovács Gyulát felgyógyulása után bíróság elé állították, az egész ország ünnepelte az esküdteket, akik felmentő ítéletet hoztak. Tisza kénytelen volt ezt eltűrni, de tovább haladt a maga útján. Rövid házelnöki működése után, miután megtörte az ellenzék parlamenti hatalmát, 1913-ban ismét elfoglalta a miniszterelnöki bársonyszéket, amelytől aztán végleg csak 1917-ben vált meg. Pásztor Imre (Folytatjuk) MOZI Négy bandita, tíz áldozat Rajz- és animációs technikával készült rövidfilmekkel nap mint nap találkozunk a mozi, a tv gyermek- és reklámműsoraiban. Sőt, az utóbbi években ránk, felnőttekre is gondoltak a filmesek. Az egész estét betöltő rajzfilm azonban még mindig" kuriózum. Valószínű, hogy a nagy technikai személyzet szükségessége és a magas költség ennek az oka. Az első hosszú rajzfilm- élményem, a „Robinson és a kannibálok” nem váltotta be hozzá fűzött reményeimet. Lapos sztori, bár kedvesen mozgatott ’ figurák, másfél órában váltakozva humor és unalom. Izgatottan vártam hát a „Négy bandita, tíz áldozat” című francia alkotást, arra is kíváncsian, néhány év alatt mennyit fejlődött a rajzfilmtechnika. Ezúttal egy westerntörténet került a vászonra. Négy mexikói bandita, az orgonasípként sorakozó Dalton-fivérek az eszes, és ügyes cowboy, Lucky Luké jóvoltából börtönben csücsülnek. Amikor értesülnek Harry nagybátyjuk furcsa végrendeletéről, tudniillik, hogy az őt elítélő esküdtszék kilenc tagjának le- gyilkolása után juthatnak az óriási örökséghez, valósággal „kirobbantják” magukat a börtönből. A gyilkolás nem gond, hiszen ebben nagy a gyakorlatuk, van azonban egy akadály. Mégpedig Lucky Luke, aki látszólag behódol, csalafinta módon azonban mindig túljár a banditák — nem túl hosszú — eszén. így, amikor a testvérek jelentkeznek a közjegyzőnél az örökségért, megjelennek az áldozatoknak hitt esküdtek, és újabb börtön- büntetésre ítélik őket tíz- rendbeli gyilkossági kísérletért. A mesés kastély pedig, amit Harry bácsi rabolt ösz- sze, árváknak kínál otthont. Pergőén indul a cselekmény. Kár, hogy hamarosan lendületét veszíti, s a szenzációsan megrajzolt figurák elveszítik humortartalmukat a köréjük teremtett lapos helyzetekben. Az imalom a film közepén éri el csúcspontját, az álom-jelenetnél, amikor a marcona banditák jellegzetes amerikai show- figurákká szelídülnek. Wes- tern-paródiának nem elég éles, vadnyugati történetnek nem elég fordulatos a film. Némi „francia humort” azért sikerült „belopni” az író- rendező Réné és Morris Goscinny-nek. Ha nem ragaszkodnak a nagyfilmek másfél órájához, hanem mondjuk egy órába sűrítik a cselekményt, remek paródiát láthattak volna a mozinézők. így megúszták egykét kacagással és némi ásítással. — gubucz — SZÍNHÁZ, mozi 1980. május 31-én, szombaton délután 15.00 órakor Békéscsabán: VARÁZSKERINGÖ Kazinczy ifj bérlet 1980. május 31-én, szombaton eőte 19.00 órakor Békéscsabán: varazskeringö Bérletszünet Békési Bástya: Ezüstnyereg. Békéscsabai Építők Kultúrottho- na: NADA csoport. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: Hegyen, völgyön, 4 órakor: A medvefókák szigetén, 6 és 8 órakor: Good bye és Amen. Békéscsabai Terv: Szentimentális regénye Gyulai Erkel: Államérdek. Gyulai Petőfi: 4 órakor: A fekete varázsló ajándéka, 6 és 8 órakor: Földi űrutazás. Orosházi Béke: Won Ton Ton Hollywood megmentője. Orosházi Partizán: A naqy álom.
