Békés Megyei Népújság, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-29 / 124. szám

© 1980. május 29., csütörtök Először jelölték okéi Puskás Dndrásné Szöllösi Mihályné — Volt már a Par­lamentben? — Nem, még a kö­zelében sem jár­tam. Középiskolás koromban egyszer az iskolával fel­utaztunk Pestre. A férjemmel pedig az ipari kiállításon jár­tam — mondja Pus­kás Andrásné, a 3. számú választási körzet másik ország- gyűlési képviselőjelöltje. Talpraesett, mosolygós fiatalasszony, 25 éves. Egy 3 és fél éves kislány édesanyja. A MEZŐGÉP Vállalat mezőberényi gyáregy­ségének műhelyében dolgozik. — Hogyan lett munkásnő? — Ennek megvan a maga története. Me- zőberényben végeztem el az általános isko­lát, majd Gyulán, a kertészeti szakközépis­kolában érettségiztem. Ezután a Békéscsa­bai Konzervgyárban dolgoztam. Akkor szü­letett a kislányom. Bár szerettem a konzerv­gyári munkát, a kislányom miatt munka­helyet változtattam, s átkerültem a mező­berényi gyáregységhez, raktárkönyvelő vol­tam. Közben történt egy munkaerő-átcso­portosítás. Csökkentették az adminisztratív létszámot. Voltak, akik emiatt elmentek a gyáregységtől. Én soha nem ragaszkodtam az íróasztalhoz, meg a fizikai munkát is kedveltem, s így lekerültem a műhelybe. Hamarosan beilleszkedtem a műhely kollek­tívájába. Az az igazság, hogy szeretek ott dolgozni. Szeretem az őszinte szót is. Én mindig megmondom a véleményem. Meg­győződésem, hogy őszinte kapcsolatot kell kialakítani az emberekkel. A férjem is itt dolgozik a gyárban. Vele sokat beszélgetünk a jelölésemről, meg a teendőkről is. Ahogy közeledik a választás, egyre inkább érzem a feladat nagyságát. A 3. számú választási körzethez hat község tartozik. Nagy felelős­ség 6 község lakosságát képviselni. Ezeket a községeket meg is kell ismerni. Első felada­tomnak éppen ezért azt tartanám, hogy be­járjam ezeket a községeket, és megismerjem a gondjaikat, az eredményeiket. Ketten in­dulunk a választáson ebben a körzetben. Ha nem választanák meg, akkor is készséggel segítek jelölőtársamnak. Akármelyikünket választják meg, a segítség mindig jól jön. S, J. — Amikor jelöl­tek, nyomban írtam a férjemnek. Sorka­tonai szolgálatot tel­jesít, Kiszomboron határőr. Izgatottan vártam a válaszát. Azt írta, örül a je­lölésemnek. A múlt hét vasárnapján ha­zajött látogatóiba. Akkor meghánytuk- vetettük a dolgot. Azt mondta, segíteni fog, ha leszerel. Jókedélyű fiatalasszony Szöllösi Mihályné. Mindössze 23 éves. A megye 3. számú vá­lasztási körzetében — ahol kettős jelölés volt — ő az egyik országgyűlési képviselő- jelölt. A Mezőberényi Faipari Termelőszö­vetkezetben kárpitos szakmunkásként dol­gozik immár 9 éve. — A munkahelyén mit szóltak a jelölésé­hez? — Szeretem a munkakörömet. Baráti vi­szonyban állok a münkatársaimmal. Szere­tem, ha körülöttem vidámak az arcok. így jobban megy a munka. Mintegy 500-an dol­goznak a szövetkezetben, többségük nő. Mint fiatal anya — van egy négyéves kisfiam —, átérzem a nők gondját. A brigádban el­mondjuk egymás gondjait és segítünk egy­máson. Jólesett az a támogatás, amit a szö­vetkezet vezetőitől kaptam. Amikor mun­katársnőim megtudták, hogy engem jelöltek országgyűlési képviselőnek, az volt az első kérdésük, hogy mit csinálok majd a gyerek­kel, ki fog vele lenni, mert egy országgyű­lési képviselőnek bizony sok a teendője. — És az édesanyja? — Édesanyámon is látszott, hogy örül a jelölésemnek. De megkérdezte: kislányom, végiggondoltad, mit vállalsz? Tudod, mi­lyen felelősséggel jár egy ilyen megbízatás? Bizony sokat töprengtem ezen. Hogyan is fogom csinálni, ha rám esik az állampolgá­rok választása. Nagyon fontosnak tartom, hogy jó kapcsolatot alakítsak ki az embe­rekkel. S ha valamilyen ügyben hozzám fordulnak, igyekszem majd a segítségükre lenni. De ha nem engem, hanem jelölőtárs­nőmet választják meg, akkor is megtisztel­tetésnek érzem, hogy jelöltek. Igyekszem majd a segítségére lenni. Érzem, milyen nagy feladat másokat képviselni. (Serédi) Bővítik az áruellátást Nyári mezőgazdasági gápválaszték Az AGROKER-vállalatok telepein megkezdődött a nyá­ri gépvásárlási szezon. A készletek bőségesek, sok, ko­rábban hiánycikknek szá­mitó gépi eszközt, felszere­lést most megvásárolhatnak a gazdaságok. Van elegendő gabonakom­bájn a raktárakban. Az SZK 5-ös gépből 250 vár el­adásra. Az NDK-ból impor­tált E—516-os arató-cséplő gépből 340 van a telepeken, és az aratásig további 250 érkezik. A nagy teljesítmé­nyű Bizon-Gigant lengyel gyártmányú kombájnból az aratásig 100-at vehetnek át a gazdaságok. Ezek a gépek jól beváltak a gyakorlatban, ugyanúgy, mint azok a kü­lönböző növényvédő beren­dezések, amelyek jó szolgá­latot tesznek a kórokozók, kártevők elpusztításában. Az AGROKER-telepeken 680 nagyüzemi növényvédő be­rendezést kínálnak a vevők­nek. Az elmúlt évben, a ko­ra nyári időszakban ezek a gépek részben hiánycikknek számítottak, most viszont zavartalan az értékesítés. Egyelőre az esőzések nyo­mán a talajban kellő ned­vességtartalom van, viszont, ha szárazabb időszak követ­kezik, hogy szükség lesz a mesterséges esőztetésre. Ön­tözőberendezésekből 160 van a raktárakban, öntözőszi­vattyúkból pedig ennél is. nagyobb a kínálat. Elegendő bálázógépet tar­talékoltak a nyári munkák­hoz, és örvendetes, hogy a takarmánybetakarító gépek­ben sincs hiány. Az önjáró típusok folyamatosan érkez­nek az NDK-ból. A gazda­ságok beszerezhetik a von­tatott kivitelű gépi kaszákat is. Erdésztanulók építőtábora Első alkalommal rendezik meg ezen a nyáron az er­désztanulók szakmai építő­táborozását. Szántódon — a Somogy megyei Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság szerve­zésében — június 29. és jú­lius 28. között kéthetes tur­nusokban 200 tanuló vesz részt a táborozáson a somo­gyi, valamint Csongrád és Heves megyei erdészeti szak­munkásképző intézetekből. A táborozó tanulók a za- márdi erdészetben a szak­emberek irányításával a cse­metekertek és az erdősítések ápolási munkáiban, a papír­fa kérgezésében és a - gyé- rítési tisztítási tevékenység­ben vesznek részt. Az április végi árleszállí­tást követően erősen megnör- vekedett a lakosság haris­nya-, zokni-, harisnyanad­rág-kereslete, s a fokozot­tabb érdeklődés, némi eny­hüléssel, még jelenleg is tart. A tapasztalatok szerint elsősorban a női harisnya- nadrágokat keresték, terüle­tenként és vállalatonként időnként hiába, a választék néhol még most is szerény. Az árleszállítást követő időszakban gondot okozott, hogy a kereskedelmi kész­letek a szükségesnél alacso­nyabbra csökkentek. Az idő­járás is közrejátszott abban, hogy a harisnyafélék keres­lete az árleszállítást meg­előzően is magas volt, az el­ső negyedévben például ha­risnyanadrágból 14 száza­lékkal, harisnyából, zokniból 4 százalékkal adtak' el töb­bet az előző évinél. A Belkereskedelmi. Minisz­térium a megnövekedett igé­nyek kielégítésére, a folya­matos ellátásra, a készletek bővítésére több intézkedést is tett. Egyebek között a ta­valyi 9,4 millió pár helyett 14 millió pár harisnyát, zok­nit szereztek be importból. Csillagváros Gagarin íírhajóskiképző központ A szovjet űrhajósok váro­sa Moszkvától kb. 40 kilo­méterre kelet-északkeletre fekszik. Az 1960-ban létesí­tett űrhajóskiképző központ körül épült fel az űrhajósok! és családtagjaik számára. Az első lakók 1961-ben költöz­tek ide. Ma már kb. 3000 la­kosa van. A Csillagvárosban helyez­kedik el a J. A. Gagarin ki­képzőközpont nagy kiterje­désű telepe. Körülbelül húsz nagy lakóház, üzletek, isko­lák, posta, szálloda, kultúr- ház és más szolgáltató intéz­mények szolgálják az itt la­kók kényelmét. A város fő­terén áll 1970 óta Sz. P. Ko- roljov főtervező emlékmű­ve és Jurij Gagarin, az első űrhajós emlékére emelt szo­bor. Az űrhajózás fejlődését múzeum mutatja be. 1976 decemberében kezd­ték meg itt az Interkoz- mosz-programban részt vevő szocialista országok első űr­hajósjelöltjeinek kiképzését. A Moszkva környéki Csil­lagvárosban található űrha­jóskiképző központot 1968- ban nevezték1 el Jurij Ga- garinról, a világ első űrha­jósáról. 1971-ben Lenin- renddel tüntették ki. Fő egységei: oktató-, labo­ratóriumi és edzőbázis. Ezek mindegyikében magas képe­sítésű tudósok, mérnökök, módszertani szakemberek, repülőoktatók dolgoznak', akik az űrhajósokkal elsa­játíttatják az elméleti és gyakorlati kiképzési felada­tokat. Az itt tevékenykedő szakemberek részt vesznek az űrhajók jövőbeni fel- használását kutató munká­ban, nagymértékben hozzá­járulnak az űrhajók és be­rendezéseik tökéletesítéséhez, a további repülési progra­mok kifejlesztéséhez. Az űr­hajósok felkészítése magá­ban foglalja a kiképzést, az MESTERSÉGES HOLDAK ÉS ŰRHAJÓK KILÖVŐHELYEI *=TT u 77J 3 A y­MOS Ki KVÁ-Csil «■«T&n U II m SCO! ) n s c * © agriros*^ 1 v L>-2 ,* t y * VdiiuCIlUcI g 4 Wallops Island |Ba konurí. IV3 20*­[Upe Canaveral / [ s \.u J \ V r T / A r \ J 1/ J / y 1 18 <r K & u r x tr k o° a 0* \ 0* 4 0* 2 cr r 2 r 4 r e o* a r H — 0* 120* U r oktatást és a nevelést, amely­nek célja az ismeretek nyúj­tásán kívül az űrhajós hiva­tásának alapul szolgáló ké­pességek, készségek, jártas­ságok kifejlesztése. Az űrha­jósok elsajátítják az űrhajók és az űrállomások irányítá­sát, a fedélzeti rendszerek kezelését, felkészülnek a tu­dományos kísérletekre, kuta­tásokra, valamint az űrre­pülés emberi szervezetre gyakorolt hatásainak elvise­lésére. A kiképzőközpont 1980. április végéig 40 űrhajó sze­mélyzetét készítette fel: 6 Vosztok-űrhajóét, 2 Vosz- hod-, 32 Szojuz-űrhajóét (négy Szojuz-űrhajó pilóta nélkül repült). A Szaljut- űrállomásokkal való össze­kapcsolásra és az űrállomá­sokon történő kutatómunká­ra 1980. április végéig 16 Szojuz-űrhajó személyzetét készítették fel (14 űrhajó személyzete szállt át aSzal- jut-űrállomásokra). A kilen­cedik ötéves tervben (1971— 75) 10, ember által irányított űrrepülést hajtottak végre, köztük a Szojuz—Apollo szovjet—amerikai közös űr­repülést. 1976—79 között 14 űrrepülést valósítottak meg. A kiképzőközpont fennállása óta több mint félszáz űrha­jóst képeztek ki, és közülük eddig ötvenen jártak az űr­ben: 46 szovjet (ebből hatan háromszor, tizennégyen két­szer), 1 csehszlovák, 1 len­gyel, 1 NDK-beli, és 1 bol­gár űrhajós. És ez a szám most már egy magyar űrha­jóssal is szaporodott. Bölcsődék, óvodák, iskolák... ■MBz V. ötéves terv gj J (1976—1980) várható ■Mi teljesítéséről sokfé­le előreszámítás készült. Amennyiben a számítások­nál az 1980. évi tervszámo­kat vesszük alapul, hozzáve­tőlegesen meghatározható az 5 éves időszak várható ered­ménye. A gazdaság közis­merten nehezebb körülmé­nyek közé került, és ez az életszínvonal-politikában is éreztette hatását. A fogyasz­tói árszint 5 év alatt a ter­vezettnél mintegy 13 száza­lékkal gyorsabban nőtt. A lakosság pénzjövedelmeiben a nominál folyamatok glo­bálisan a terv szerint ala­kultak. Ebből adódik, hogy az 1 főre jutó reálbér növe­kedése és a reáljövedelem növekedése is jelentősen el­maradt a tervezettől. Mind­ez összefügg gazdasági adotságainkkal, különösen azzal, hogy a tervidőszak második felében mérsékelni kellett a nemzeti jövedelem belső felhasználásának nö­vekedési ütemét. Az ország gazdasági egyensúlyának helyreállításához ez nélkü­lözhetetlen feltétel. A leírtak mellett is jelen­tős szociális fejlődésről szá­molhatunk be a tervidőszak­ban. A reáljövedelmek fej­lődési üteme öt év alatt meg­közelítette a 10 százalékot. Ez mindenek előtt a termé­szetbeni juttatások növeke­désének köszönhető. A tervidőszakban számos bölcsőde épül és bővül, mint­egy 17 ezer hellyel lesz több, és ezzel a 100 bölcsődés ko­rú gyermekre jutó bölcsődei hely száma az 1975. évi 9,6- ről 1980. évben várhatóan 14,3-re növekszik. Némileg enyhült a bölcsődei ellátás feszültsége. Sőt, egyes tele­pülésben a kisgyermekes anyák választhatnak, hogy gyermeküket bölcsődében helyezik el, vagy pedig a gyermekgondozási segélyt veszik igénybe. Még jelentősebben bővült az óvodai helyek száma. Eb­ben az időszakban mintegy 80—90 ezer óvodai hellyel lett (lesz) több, és ezzel a 100 óvodás korú gyermek­nek, míg 1975-ben 67,8, ad­dig 1980-ban már 71,7 hely jut. Természetesen, az óvo­dai ellátottság ennél maga­sabb, mivel általában az elő­irányzottnál több gyermeket vesznek fel az óvodába. Az elhelyezett gyermekek ará-" nya 1975-ben 75,1 százalék volt, jelenleg megközelíti a 90 százalékot. (Az arány­szám jelentősen változik az ország különböző körzetei­ben, városokban általában magasabb, községekben álta­lában alacsonyabb.) Kedvezően változott az ál­talános iskolai napközi ellá­tottság is. Az alsó tagozaton 40 százalékról 55 százalékra növekedett. Felső tagozaton lényegében nincs jelentős változás. A pénzbeni társadalmi jut­tatás területén a fejlődés kisebb volt, de mégis jelen­tős. A tervidőszakban eddig életbe léptetett központi in­tézkedések költsége megkö­zelíti a 20 milliárd forintot, melynek egy része kifejezet­ten a fogyasztói árszintnö­vekedés ellensúlyozását szol­gálta. A fogyasztói árszint­növekedés kompenzálásának — automatizmusnövekedés és egyszeri jövedelemkiegé­szítés — lényeges sajátossá­ga volt, hogy az ellensúlyo­zással egyidejűleg jövede­lemkiegyenlítő szociálpoliti­kai funkciót is ellátott. Pél­dául a nyugdíjautomatizmus (a nyugdíj évente 2 száza­lékkal nő, de legalább 70 Ft-tal — havi —), mellett az alacsony nyugdíjak és jára­dékok reálértéke nőtt, a ma­gasakét viszont kismérték­ben csökkent. Az egyszeri jövedelemkiegészítés össze­gét pedig — mint ismeretes — csak kevéssé differenciál­ták. így az azonos összegű jövedelemkiegészítés (példá­ul a 180 Ft) 4 nyugdíjaknál és a járadékoknál relatívan nagyobb mértékű emelést jelentett, mint a keresetek­nél. A tervidőszakban a nyug­díjak és járadékok érték- megőrzése, illetve részbeni növelésére hazánkban aránylag többet fordítottak, mint a többi pénzbeni jutta­tásra. Lényegében ennek tu­lajdonítható, hogy a pénzbe­ni jövedelemfajták közül a szociálpolitika keretében csak a nyugdíjaknál valósult meg az eredetileg tervezett reálfolyamat. Az egy nyug­díjasra, járadékosra jutó havi összeg 5 év alatt 1270 Ft-ról 2256 Ft-ra emelke­dett. Ennek az összegnek az átlagos keresethez viszonyí­tott aránya 41 százalékról 50 százalék fölé emelkedett. Az 1975-ben vagy korábban megállapított nyugdíjaknál, járadékoknál a tervidőszak­ban 550—650 Ft emelés való­sult meg. Ez az összeg az alacsonyabb nyugdíjaknál növelte a reálértéket. így a megállapított nyugdíj reálér­tékének megőrzése vagy nö­velése a nyugdíjasok létszá­mának nagyobbik részét érintette. A gyermekgondozási se­gélynél (és más néhány szo­ciális juttatásnál) a reálér­ték megőrzésére és relatív színvonalának tartására nem volt mód. A vállalati jóléti és kul­turális alap képzéséhez egy személyre jutó összeget 1976. évre 750 Ft-ban állapították meg. Ez évente 50 Ft-tal emelkedett, és 1980-ban el­érte a 950 Ft/fő/év értéket. A vállalati szociális tervek fontos szerepet töltenek be a dolgozókról való gondos­kodásban. E tervek eddigi teljesítése eredményesnek mondható. A MüM a közel­múltban a SZOT-tál közösen irányelveket tett közzé a vállalati szociális terv ké­szítésére a VI. ötéves terv időszakában. ■Összefoglalva megálla- ■ j| pítható, ha nehezebb HÍaB gazdasági körülmé­nyek között is, számottevő szociális intézkedés született hazánkban az V. ötéves terv időszakában. Ez elsősorban a természetbeni juttatások­nál, valamint az alacsony összegű nyugdíjaknál jelent­kezett. Rózsa József Megveszik a kivágott fákat Fölvásárolják a gyümölcs­farönköket, kivágott fákat — elsősorban a diófát — az Erdei Termékeket Feldolgo­zó és Értékesítő Vállalat üzemegységei és az állami erdőgazdaságok kijelölt er­dészetei. Az elmúlt évtizedekben te­lepített gyümölcsösök kiöre­gedésével, illetve felújításuk­kal egyidejűleg nagy meny- nyiségű kivágott gyümölcsfá­val számolnak az erdészetek. Egyes gyümölcsfajták fája hasznos alapanyagot szol­gáltathat értékes bútorok és más termékek készítéséhez. Fontos érdek fűződik tehát ahhoz, hogy az ipari célokra alkalmas kivágott gyümölcs­fák fölhasználható részeit ne ' adják át az enyészetnek, ha­nem az iparba kerüljön. Ezért az Erdészeti és Faipari Hivatal úgy intézkedett, hogy a felügyelete alá tarto­zó erdőgazdaságok, vállala­tok az érdekelt gazdasági egységek, illetve a kiskert- tulajdonosok rendelkezésére állnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents