Békés Megyei Népújság, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-28 / 123. szám

1980. május 28., szerda <1,1 jUU^TlTcj Egyre több a zöldterület Békéscsabán Napjainkban sok szó esik a környezetvédelemről. En­nek egyik legfőbb eleme a zöldterület; a parkok, az ár­nyas sétányok gondozása, óvása. Hiszen köztudott, hogy a növényzetnek milyen éltető szerepe van a városokban. Nemcsak a levegőt teszi üdé­vé, frissebbé, egészségeseb­bé, hanem élénkíti a város­képet is, kellemessé teszi a környezetet. Békéscsabán sok a zöld­terület. A város legértéke­sebb. természeti adottsága az Élővíz-csatorna. A megye- székhely közigazgatási hatá­rán belül Veszély és Sikony között 14 kilométer hosszan valóságos zöldfolyosót alkot. Vadgesztenyék, platánok, töl­gyek és hársfasorok teszik emlékezetessé a sétákat. Szép színfoltja a városnak a Szé- chenyi-liget és a Lencsési úti tölgyfasor is. Tagadhatatlan, hogy a város nem mindig fordított kellő figyelmet a zöldterületre. Az utóbbi években azonban a városi tanács fontos feladatnak te­kinti a zöldterület gondozá­sát és gyarapítását. Az V. öt­éves terv eddig eltelt idő­szakában mintegy 41 ezer négyzetméter zöldterülettel gyarapodott a város. A vá­rosi tanács feladatkörébe tartozik jelenleg 373 ezer négyzetméter belterjes, 981 ezer négyzetméter külterjes zöldterület gondozása. A parkok' fenntartására, a la­kótelepek és az utcák fásí­tására évente mintegy öt­millió forintot költenek. A jó idő beálltával mintegy 60 ezer egynyári és 54 ezer két­nyári virágpalántát, vala­mint 1500 díszfacsemetét ül­tet ki a kertészeti és köz- tisztasági vállalat. A város szépítéséből, s elsősorban a facsemeték ültetéséből a vá­ros lakossága is kiveszi a részét. A tanács évente mint­egy 500 ezer forintot fordít ennek a munkának a támo­gatására, melyből az utcák fásításához és a gyermekját­szóterek karbantartásához biztosítják a szükséges anya­got. Postai kézbesítő Kunágotán Kunágotán Bagi Pál pos­tai kézbesítő délelőtt 10 óra 30 perckor érkezik Kotroczó András házához. A nyugdí­ját hozza. Az idős ember már a kapunál várja. A pénz átadása gyorsan megtörté­nik. — Most nem kell fizetni valamit? — kérdezi, mert megszokta, hogy az ilyen ügyeket (a Népszabadságnak és a Kistenyésztők Lapjának, a rádiónak, a tv-nek az elő­fizetési díját, a lottószelvé­nyek megvételét és továbbí­tását) a postás intézi. — Semmit, András bácsi. — Nagyon pontos ember a Pali — mondja hozzám for­dulva. — Megszoktuk, hogy ő jön mindennap. Nem is tu. dom mi történnék, ha egy­szer nem jönne. özvegy Csik Jánosné is a kapuban várja. — Az a legszebb nap, amikor a nyugdíjat megka­pom. Ebből élek. Ami a kis kertben terem, nem sok, mert a föld nagy részén áll a víz — mondja. Varga Albertné bevallja, hogy nyugdíjfizetéskor lesi a postást. Ilyenkor biztosan örömet jelent az érkezése, de máskor is inkább jó hí­reket hoz. # Korpa Ferencnek levél és újság érkezik, amit Bagi Pál gondosan, hogy ne keletkez­zen rajta gyűrődés, a kapura szerelt levélládába helyez. — Nincs mindenütt —mu­tat a levélládára —, de szor­galmazzuk, hogy legyen, mert meggyorsítja a mun­kánkat. Bartucz Mihály seprűkötő kisiparos örömmel újságolja, hogy most éppen ezer sep­rűt szállított el tőle egy bu­dapesti vállalat. Van anyag, van megrendelés, dolgozik, és megél a keresetéből. Bagi Pállal nagyon elége­dett. — 18 éve hordja nekünk a Békés megyei Népújságot, a Szabad Földet, a Kutya új­ságot, a Képes Üjságot és a Ludas Matyit. Ráadásul Pa­li bácsi, aki falujáró ember, sok mindenről tud, engem pedig minden érdekel. Ha kevés is az idő, azért na­ponta sort kenitek vele egy kis eszmecserére. * Tizenegy óra felé jár az idő. A szolgálatot reggel fél 8 órakor kezdte a postahiva­talban. Előbb társaival együtt szétosztotta a külde­ményeket, majd 9 órakor in­dult a szokásos 16 kilométe­res útra, táskájában 14 utal­vánnyal, 38 levéllel, egy ajánlott levéllel, 180 újság­gal, totó-, lottószelvényekkel. — Harminc éve minden­nap ez a dolgom. Táppénzen egyszer sem voltam. Szíve­sen csinálom. Várnak • az emberek. Több örömet vi­szek nekik, mint bánatot. Amikor a kunágotai pos­tán 1968-ban szocialista bri­gád alakult, társai egyhan­gúlag őt választották bri­gádvezetőnek. A következő évben a hivatal megkapta a kiváló címet. 1970-ben ő lett kiváló dolgozó. Aztán kez­dődtek a bajok: részegeske­dés miatt cserélődtek a kéz­besítők. A személyi változá­sok azt okozták, hogy a bri­gád a tervét teljesíteni nem tudta, az elismerés évekig elmaradt. Bagi Pál 1978-ban kapta meg másodszor a Kiváló Dolgozó címet, a brigád pe­dig az idén érdemelte ki a bronzkoszorús jelvényt. A brigádvezető bízik ab­ban, hogy jövőre már az ezüstkoszorús, két év múlva pedig az aranykoszorús jel­vény következik. — Mire alapozza? — kér. dezem. — Most jó a brigád. Kéz­besítőtársaim — Debreczeni Benjamin, Kovács József, Major Béla és Kiss György — fiatalok. Derekasan dol­goznak. A munkabérüket is emelték, amit én csak helye­selni tudok. — Gondja? — Harminc év és napi 16 kilométer van a lábamban. Három év múlva nyugdíjba megyek. Az idén 100 forint­tal emelték a fizetésemet, bár így is alig kapok többet, mint a fiatalok. Legalább a lapok terjesztését honorál­nák jobban... Beharóczki Béláné hírlap-» felelős egyetért vele. Nem csupán azért, mert idősebb, hanem mert az ő érdeme elsősorban, hogy a kunágo­tai postahivatal példamutató módon látja el a feladatát. Hasonlóan nyilatkozik Ma­gyar Gézáné, a hivatal veze­tője is. — Azért, hogy idáig jutot­tunk, különösen Bagi Pált illeti dicséret. Most már nyu­godt vagyok, nem keli ide­geskednem senki miatt. Pásztor Béla Hz űrkutatás néhány állomása képekben Először jelölték ékel Dr. Eleki lános Bóka Mihálynó Még alig múlt negyven­éves, szakmai körökben máris nagy elismeréssel beszélnek róla. Amikor nevét említettem egy fő­városi tanácskozás szüne­tében, az ország másik vé­géből érkezett neves me­zőgazda is rábólintott: Igen, igen a zöldségvető- mag-termesztő. Dr. Eleki János, a megye 7. számú országgyűlési választókörzetének jelöltje tagadhatatlanul sokat tett az immár ország­határon túl is nevessé lett mezőkovácsházi zöldségvetőmag-termesztő társulás létreho­zásáért. A nagyközség, a déli „végek” járási köz­pontja alapvető meghatározója ennek a másfél évtizedében is gazdag, munkában töltött időnek, de az alig négy évtizedes életútnak is. Ki tagadná, hogy felelős poszton éppen azok várakozásának, bizalmának a legnehe­zebb megfelelnünk, akik közül valók va­gyunk magunk is. Talán ezért él elevenen a mondás ma is, hogy senki nem lehet próféta saját hazájában. A mezőkovácsházi Űj Al­kotmány Tsz 42 éves elnöke nem is készül prófétának, azt viszont mindenki tudja róla környezetében, hogy sikerei mögött lanka­datlan önképzés, kitartás, akaraterő, átla­gon felüli kemény munka az alap. Mert sikeres embernek tartják: huszon­kilenc évesen már elnökhelyettes és a Mun­ka Érdemrend bronz fokozatának tulajdono­sa. Azután elsők között kapja meg a Nyisz- tor György-emlékérmet, a szövetkezet elnö­kévé választják, s a közös gazdaság, amely­nek élén áll, 1979-es gazdálkodásával el­nyeri a Kiváló Termelőszövetkezet kitüntető címet. Akik ismerik, elismerik, hogy szakmai rá­termettsége, hozzáértése, aktív közéleti ér­deklődéssel párosul. Ezt bizonyítják a meg­bízatások, amelyeknek a községi tanácsban és a végrehajtó bizottságban, a megyei tanács termelési bizottságában, a megyei pártbizottságban tesz többek között eleget^ S ha megválasztják, az országgyűlésben is. K. E. P. Csöndes, de határozott. Ereje is ebben rejlik. Mert erő kell ahhoz, hogy egy asszony, két apró gyermek nevelésének gondjával a vállán, százak gondját is vállalja magára. Bóka Mi- hálynét 1973-ban válasz­tották meg Méhkerék ta­nácselnökének. Azóta alig emlékszik napra, amely ne hajnalban kezdődött, s ne éjfél felé végződött volna az ő és férje számára, aki a helyi általános iskola igazgatójaként, meg­annyi teendője ellenére is mindig biztos tá­masza a munkából ki sem látszó elnökasz- szonynak. Így szólítják ugyanis a falubeliek, romá­nul is, magyarul is, kinek hogy jön a szá­jára. Most is, míg az eltelt évekről beszél­getünk, egymásnak adják a kilincset a méh­kerékiek. Ki kérvénnyel, ki panasszal, ki csak néhány baráti szóra jön. A méhkeréki tanácselnökasszony — aki a Szocialista Kultúráért kitüntetés tulajdono­sa — a megyei tanács, a HNF megyei el­nöksége munkáját is segíti véleményével, szülőfaluja érdekeinek képviseletével. Tagja az Országos Nőtanácsnak is, ahol a propa­ganda- és közművelődési bizottságban dol­gozik, a Magyarországi Románok Demokra­tikus Szövetsége választmányának tagjaként szintén aktív részese nemzetiségi politikánk helyi gyakorlata alakításának. Honnan merít mindehhez erőt? Két do­logra hivatkozik. Az egyik a család: főisko­lássá cseperedett nagyfia, a román gimná­ziumba járó kisebb fia és férje, vagyis a családi kör hozza hétvégeken az igazi fel­üdülést, kikapcsolódást. A másik erőforrás a tanulás. Már tanácselnökként fejezte be a gyors- és gépíróiskolát, a közgazdasági technikummal folytatta, majd a tanácsaka­démia következett. Az új és új ismeretekkel felelősségérzete is nőtt, s most amikor az 5. számú ország- gyűlési választókörzetben jelölték, jól tudta, mit vállal: Méhkerék mellett Kötegyán, Oj- Mezőgyán és Geszt lakói tekintenek rá vára­kozással. (Kőváry) "A 1957. október 4.: W megdöbbenés és cso­dálat világszerte — Szovjetunióban fellőtték a Id első mesterséges hold- t. Képünkön: a Szputnyik 1, amelynek rádión érkező ip-bip” hangjele egyben az korszak kezdetét is jelen­0 1957. november 3.: egy nem kevésbé hí­res esemény — élő­lény a világűrben. Képün­kön: a Szputnyik—2 utasa, Lajka kutya, az első űrélet­tani kísérlet alanya (Fotó: TASZSZ—MTI—KS) O A Hold mindig azo­nos oldalát fordítja a föld felé. Képün­kön: elsőként 1959-ben a szovjet Luna—3 holdrakéta segítségével — megismerhet­tük égi kísérőnk túlsó felét is (Fotó: APN — KS) O A világ első űrhajó­sának és űrhajósnő­jének mellét méltán borítják kitüntetések. Jurij Gagarint, a Vosztok—1 (1961. április 12.) és Valentyina Tyereskovát, a Vosztok—6 (1963. június 16.) utasát a föld szinte minden országá­ban ünnepelték (Fotó: Pl — MTI — KS) 0 1969. július 16—24.: újabb mérföldkő a világűr meghódításá­ban — az amerikai Apollo— 11 legénysége a Hold felszí­nére lépett. Képünkön: ez még csak egy földi próba volt, de a valóságban is épp így hajtotta végre a kőzet­gyűjtést a Holdon Neil Armstrong és Edwin Aldrin (Fotó: APN — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents