Békés Megyei Népújság, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-23 / 119. szám

I 1980. május 23., péntek Határőrök az őrsön SZOT-irányelvek a szociális tervezésre A csengő berregése után kisvártatva kivilágosOdik az ajtó kémlelőnyílása. Igazol­tatás után bevezet a gyanak­vó tekintetű ügyeletes a bat- tonyai határőrőrs folyosójá­ra. Persze, innen sem lehet csak úgy egyszerűen tovább menni, kinnmaradok a fo­lyosón, amíg a határőr be­megy a parancsnoki irodába bejelenteni a látogatót. Régi ismerősök vagyunk már, többször megfordultam a battonyai határőrőrsön, amelyik — az eddigi haté­kony és eredményes határ­őrizeti munkáért — hatszor nyerte» ei a „Kiváló Örs” megtisztelő címet. Ennyivel egyik őrs sem rendelkezik, nemhogy megyénkben, de még a határőrkerületben sem. "Most csendesnek lát­szik az őrs. Akik éjszaka vol­tak szolgálatban, pihennek, a többiek pedig teszik a megszokott dolgukat. Az ud­var végében kocsit mosnak, a szakács a konyhában a gáztűzhely mellett vigyázza az ebédet, a többiek a fegy­vereket tisztogatják. Amikor alaposan megvitat­juk a hűvös, esős időjárást, ami bizony nem deríti kedv­re a határőröket sem, körül­járjuk az őrsöt. A konyhában Czirle János határőrrel tá­plálkoztunk, vigyázzba vágja magát, úgy jelentkezik a pa­rancsnoknál. \ * * * — Folytassa csak nyugod­tan a munkáját, nehogy oda­égjen az étel. — Aztán hoz­zám fordul a parancsnok. — Czirle elvtársnak volt egy el­fogása, kérdezze csak meg tőle, hogyan történt. Czirle János: ha elrontanám az ételt... A fiatalember rágyújt, és feleleveníti a történetet. — Akkor éjjel járőrszolgá­latban voltam, a határ szé­lén bandukoltunk járőrtár­sammal. Cudar idő volt, bár hajnalodott, de a köd olyan sűrűn ereszkedett le, hogy jóformán az’ orrunk hegyéig se láttunk. Álltunk az egyik fa mögött, a nyirkos köd szinte vizessé áztatta a ru­hánkat. Már éppen indulni akartunk tovább, amikor neszt hallottam. Lehet, hogy hallucináloki gondoltam. Megböktem a járőrtársam vállát és suttogva megkér­deztem — te is hallod? A fejét rázta. Aztán közelebb­ről hallatszott a zaj, mintha többen lépegettek volna a nedves faleveleken. A zseb­lámpát nem gyújtottam meg, suttogva mondtam, hogy hú­zódjunk le az út mellé. A cimborám a fa mellett ma­radt, én meg lekuporogtam az árokba. Nem kellett soká­ig várni. Sötét árnyak buk­kantak elő a fatörzsek mö­gül. — Állj, ki vagy! — Az árnyak megtorpan­tak. A zseblámpa fénye fel­villant, négyen voltak. Ro­mánul szólaltak meg, nem értették, amikor rájuk pa­rancsoltam, hogy a kezüket nyújtsák a magasba. Az egyiktől elvettünk egy rek­lámszatyrot, a járőrtársam biztosított fegyverrel, aztán mondtuk, hogy induljanak el. A közeli majorból telefonál­tunk az őrsre, és rövid idő alatt kiért a riadócsoport. Mi volt a szatyorban? Egy csomó cigaretta, egy kés meg egy kötél. Hát így tör­tént. A kerületparancsnok elvtárs hét nap jutalomsza­badságot adott. * * * Az ügyeletes, Balogh Ala­dár az udvaron a gázálarcát porolgatja. — Lassan két éve, hogy bevonultam Körösnagyhar- sányból. Már nem sok idő van hátra, hamarosan lesze­relek. Magántermelő vagyok civilben, ott is folytatom, ahol abbahagytam. — Itt is van kertészet, nem esik ki a gyakorlatból. — Van, de itt azt kell csi­nálni, amit mondanak. — Azt mondja el, hogy fogták el a betörőt — kéri a parancsnok az ügyeletest. — Nem volt az olyan nagy dolog — szabadkozik a fia­talember. A kora tavasszal történt, későre járt már, el ­Balogh Aladár: nem volt olyan nagy ügy múlt 10 óra, csenget egyasz- szony. Én mentem ki a ka­puhoz, izgatottan mesélte, hogy ott jött el az 1. számú iskola előtt, és valami gya­nús volt neki, mintha valaki járkált volna bent az épület­ben. Jelentem a parancsnok elvtársnak. Azt mondta, men­jünk ki, nézzük meg, mert mi minden bejelentésnek utána nézünk. Hívtuk ma­gunkkal a rendőrt is, aztán körülzártuk az iskolát. Lát­juk, hogy az egyik ablak tár­va-nyitva. Bemásztunk rajta az egyik önkéntes rendőrrel, és halkan mentünk végig a folyosón, egyszer csak becsa­pódott az igazgatói iroda aj­taja. Ki akartuk nyitni, de be volt zárva. Felszólítottuk a bentlevőket, körül vannak zárva, nyissák ki az ajtót. Rövid tanakodás után kinyi­tották. Két suhanc állt ott előttünk, s ami a kezük ügyébe került, már be is cso­magolták. Volt ott egy lég­puska, távcső, a telefont le- cibálták, náluk volt a kávé­pénz meg egy csomó kulcs. Az egyiket beletörték a pán­célszekrénybe. Hebegtek-ha- bogtak, amikor arról érdek­lődtünk, hogy hová valósiak, kicsodák? * * * A szeghalmi gabonafeldol­gozó gépkocsivezetője Mo­gyorósi Gyula. Nem esik ki a gyakorlatból,' mert itt is gépkocsivezetéssel foglalko­zik. Most is éppen a GAZ-t törülgeti fényesre egy puha ronggyal. — Nem rendeztük meg, ez teljesen véletlen — nyugtat meg a parancsnok —, hogy akivel ma találkozunk, az mind részt vett valamilyen elfogásban. Mogyorósi elvtárs is — mutat a gépkocsiveze­tőre. Mackós mozgású fiatalem­ber, olyan szelíd arca van, mint aki a légynek sem tud­na ártani. Mondom is neki. — Békés természetű ember vagyok én, még a.katonaru­ha sem tud harciassá vál­toztatni. — De azért nem ijed meg a saját árnyékától? — Nem én — húzta ki ma­gát. — Hogy is volt azzal az NSZK állampolgárral? — Régen volt már, úgy február végén. Eligazításkor mondja a parancsnok elv- társ, hogy néhány nappal ez­előtt láttak a községben egy NSZK rendszámú gépkocsit, tegnap meg három határsér­Mogyorósi Gyula: nem nehéz kitalálni, mit akartak tőt fogtak el. Lehet, hogy összefüggés''van a két dolog között. Ha találkozunk a ko­csival, tartóztassuk fel. Alig értünk ki a megadott útvo­nalra, már jött is a kocsi. Egy Ford Capri. Mezőhegyes felől jött, olyan ráérősen, mintha keresne valakit. Egy férfi meg egy nő ült benne. Megállítottuk, és udvariasan, de határozottan mondtuk, hogy szánjanak ki a kocsi­ból. Aztán üzentünk a riadó­kocsiért, bevitték őket a ta­nácsházára. Hogy aztán mi lett velük, nem tudom, de állítólag a határsértőket sze­rették volna felvenni és az NSZK-ba csempészni. Az NSZK állampolgár Romániá­ból jött, s a határsértők kö­zött volt az öccse is. Nem ne­héz kitalálni, miért akartak átjönni. * * * Csupa hétköznapi ember­rel találkoztunk ezen a na­pon is az őrsön. Civilben ta­lán fel sem tűnne egyik sem. Lehet, hogy a munkahelyü­kön sem tudnak arról, hogy ezek a fiatalok nemcsak ter­melik a javakat, hanem ha a haza megkívánja, becsülettel meg is védik. Lehet, hogy majd egyszer, évtizedek múl­va otthon, családi körben el­mesélik a gyermekeiknek — tudjátok, amikor én határőr voltam ... Kép, szöveg: Béla Ottó Gondos műszaki elemzé­sek alapján alakították ki a mintegy 19 tonna tömegű és 100 köbméter hasznos térfo­gatú űrállomást, a Szál jut— 6-ot, amely egy hengeres ré­szekből álló 15 méter hosz- szú szerkezet. Az űrállomás öt részből áll, ezek: a mellső átszálló fülke, a munka- és pihenő­terem, a műszeres egység, a hátsó átszállófülke és a haj­tóműegység. Az 1. munkahely — az űr­állomás központi irányító ál­lása. Ez a kétszemélyes mun­kahely a munkaterem ki­sebb átmérőjű részén he­lyezkedik el. Itt található az űrállomást és tudományos berendezéseit ellenőrző és vezérlő központi irányító­pult. Mellette helyezkedik el az űrállomás parancsnoká­nak és fedélzeti mérnöké­nek fő munkahelye, melyek­ről nyomon lehet követni az összes fedélzeti rendszer mű­ködését. Az űrhajósok innen tudják figyelemmel kísérni és irányítani a többi munka­hely tevékenységét, innen tartják a kapcsolatot a föld­del, működtetik a fedélzeti számítóberendezést. Ide ér­kezik be az űrállomás ke­ringésével, helyzetével kap­csolatos összes adat. Itt Van az űrállomás „agyközpontja”. Az itt tevékenykedő űr­hajósok kényelmes forgó karosszékekben ülnek. A pa­rancsnoki ülés mögött he­lyezkedik el a géptávíró, mely akkor is fogadja a föl­Gyermeknapi programok A gyermekeket köszöntik május utolsó vasárnapján. A nemzetközi gyermeknapon a szülők, nagyszülők — aki­ket május első vasárnapján a gyermekek köszöntöttek — ajándékokkal viszonozzák a kedveskedést, a jó kívánsá­gokat, sokféleképpen fejezik ki szeretetüket. Országszerte vidám műso­rokat, tréfás vetélkedőket, sportversenyeket rendeznek 25-én. A TIT budapesti planetá­riumában az idén is megren­dezik „A nap családja” cí­mű gyermekműsort. Az ég­bolton megjelennek az égi­testek, s a budapesti gyer­mekszínház művészeinek közreműködésével bemutat­koznak a gyermekeknek. A televízió gyermeknapi kívánságműsorában népsze­rű művészek lépnek fel: Huszti Péter és Piros Ildikó fókaidomárként, Papp Vera és Szerencsi Éva bohócként mutatkozik be. A tv állandó gyermekműsorainak sztárja, Gyabronka József, Kalocsai Miklós és Nagy Gábor keleti játékot mutat be, s fellép Juhász Jácint, Szűcs Judit, Kovács Kati, valamint a Lokomotív GT és a Piramis együttes is. Visegrád ismét hívja a kisiskolásokat. A hagyomá­nyos Gyertek játszani Vi- segrádra! című rendezvé­nyen vasárnap az ország minden részéből érkező gyermekek birtokolhatják a Duna-kanyar közkedvelt ki­rándulóhelyeinek utcáit, te­reit, a műemlékeket övező parkokat. Az ifjú vendégek számára tartalmas időtöltés­ről, gazdag programról gon­doskodnak a rendezők. A lányok és fiúk nemcsak né­zői, hanem tevékeny részt­vevői lehetnek a játékos napnak: gyermek színjátszó- és báboscsoportpk is bemu­tatják majd derűs-mókás műsoraikat. Lant'muzsika kö­szönti az érkezőket a kirá­lyi palota teraszán, népme­sék, mondák hősei elevened­nek meg a gyermekszereplők közreműködésével. Az alkal­mi táncházban a Vujicsics együttes húzza majd a talp- alávalót. di irányítóközpontból érkező információkat, ha az űrha­jósok pihennek, vagy kísér­leteket végeznek. Az ülések közelében lehajtható asztal­lapok vannak, melyeken az űrhajósok dolgozhatnak vagy étkezhetnek. E munkahelyen találhatók még az irányító­pultok, az űrállomás térben való szögbeállítására szolgá­ló kar, az orientációs rend­szer optikai irányzékái és a berendezések által szabadon hagyott kémlelőablakok. Az állástól jobbra és bal­ra vannak az űrállomás bel­ső légköre összetételét beál­lító rendszer tisztítószűrő­patronjai, valamint a hősza- bályozó-rendszer hűtő-szá- j-ító egységei. A munkaterem elülső végénél az 1. állás A vállalatok, az ipari és szolgáltató szövetkezetek szociális tervezésének meg­alapozottságát, a tervezési módszerek egységes és szak­szerű alkalmazását segítik1 a Munkaügyi Minisztérium és a SZOT új irányelvei, me­lyek jelentősen kibővítik a munkáltatók szociális tevé­kenységének körét. Egyben az egységes adatszolgáltatás alapját teremtik meg, ami­vel lehetővé válik, hogy — hazánkban először — 1981- ben a vállalatok szociális te­vékenységéről országos átte­kintés készüljön. A gazdálkodó szervezetek gazdasági és műszaki fej­lesztési terveinek színvona­lától a szociális tervek meg­lehetősen elmaradtak. A dol­gozók élet- és munkakörül­ményeit javító tevékenységet a vállalatok, sőt a tárcák sem értelmezték egységesen. Ezért a szociális tervek sok helyütt még ma is pénz- és eszközcentrikusak, jó néhány munkáltatónál pedig a ten­nivalókat néhány .eseti in­tézkedésre szűkítik. A mun­kavédelem, az üzemegész­ségügy, avagy az oktatás, a közművelődés, a tömegsport a tapasztalatok szerint a tervekben nemegyszer peri­férikus helyre szorul. A mostani irányelvek a szociális tevékenységet öt tárgykörbe? csoportosítják. A A nemzetközi tejnapot az idén is meghirdette — má­jus 27-re — a Nemzetközi Tejszövetség, s az akcióhoz a magyarországi egészség- nevelési szervek — köztük az Országos Egészségnevelé­si Intézet is csatlakoztak. Szervezetünk felépítéséhez, zavartalan működéséhez fe­hérjékre, zsirokra, szénhid­rátokra, ásványi anyagokra és vitaminokra van szükség — s a tej mindezeket tartal­mazza. A tejfehérjék — az orvo­sok véleménye szerint — pultjai mögött, merev bor­dázatra erősítették a tájoló- és irányítórendszerek gir- koszkóp műszereit. A 2. munkahely (asztro- poszt) ugyancsak a munka­terem kisebb átmérőjű ré­szében, a kúpos részhez kö­zelebb található. Innen vég­zik az űrállomás csillagok szerinti tájolását és csilla­gászati navigáció művelete­it. Az állás tartozékai: hír­közlő eszközök, tájoló-irányí­tó pult, csillagászati navigá­ciós műszerek (ezeket két ablaknál helyezték el). A csillagok szerinti tájolás vég­zésekor az irányítókart az 1. munkahelyről ide helyezik át. A munkaterem (kisebb át­mérőjű részében) az 1. és 2. hagyományos szociális ellá­tás — mint például az üze­mi étkeztetés, a munkás- szállások, a dolgozók szállí­tása, gyermekintézmények működtetése, vagy a lakás- támogatás — mellett az irányelvekben kiemelkedő jelentőséget kap a munka- védelem. Üjdonság, hogy a jövőben a munkáltatóknak meg kell tervezniük az egészségre ártalmas körül­mények között dolgozók szá­mának csökkentését. Az üzemegészségügy és a fog­lalkozási rehabilitáció fej­lesztéséhez az irányelvek támpontot nyújtanak azzal, hogy meghatározzák a mun­kakörülményeket javító in­tézkedések fontossági sor­rendjét. A foglalkozási reha­bilitáció eredményessé té­tele érdekében felhívják a vállalati rehabilitációs bi­zottságok figyelmét arra, hogy jelöljék ki a technoló­giai folyamatból kiemelhető és ilyen célokra alkalmas munkaköröket. A munkahelyi oktatás ter­vezésének a rugalmasabb munkaerő-gazdálkodást kell szolgálnia a jövőben. A ter­mékszerkezet átalakításával gyakorta együttjáró munka­erő-átcsoportosítás a több szakma megszerzésének igé­nyét határozza meg. így ma ez az alapvető feladat a vállalaton belüli továbbkép­zésben is. a legértékesebb fehérjék kö­zé tartoznak, biológiai érté­kük megközelíti a tojásét. A tejzsír pedig — jó emészt­hetősége és felszívódóképes­sége miatt is — az egyik leg­értékesebb zsiradék. A tej­cukor elősegíti a különféle, a szervezet számára fontos ásványi anyagok — kalci­um, magnézium, foszfor stb. — felszívódását; emellett csökkenti a májban a köny- nyen betegséghez vezető zsírlerakódást. A legújabb vizsgálati eredmények sze­rint gátolja az érelmeszese­dés kialakulását is. munkahelyek között van a személyzet étkező- és pihe­nőhelye. Az ételeket egy speciális melegítő szerkezet­tel ellátott asztalkán készítik elő fogyasztásra. Az asztal­hoz van erősítve egy ivóvi­zet tartalmazó edény. Ugyan­itt a jobboldali falon van­nak a vízregeneráló-rendszer blokkjai, amelyek révén az űrállomás légnedvességének kondenzálásával vizet nyer­nek. Az űrhajósok hideg és meleg vizet ebből a rend­szerből kapnak. A belső bo­rítás baloldali paneljai mö­gött van a fedélzeti számító­komplexum. Az űrhajósok itt egy asztalkán kisebb kar­bantartó munkálatokat vé­gezhetnek. Ehhez rendelke­zésükre áll a fedélzeten szük­séges kéziszerszámok kész­lete. A 3. munkahelyről azokat a szerkezeteket irányítják, amelyek a tudományos mű­szeres egységben vannak. Ez az állás a munkaterem na­gyobb átmérőjű részének al­só felén van, a hátsó rész közelében. Itt egyebek kö­zött találhatók pultok, hír­közlőeszközök, rögzítők, ve­zető távcső és irányító kar a BSZT—1M teleszkóp és más szerkezeteknek a meg­adott megfigyelési pontra va­ló beállításához. A műszeres egység közelé­ben helyezkednek el a fe­délzeti rádiókomplexum irá­nyítórendszerei, a rádiótele- metrikus és az energiaellá­tási rendszerek. A munkate­rem hátsó részének jobb- és baloldali falán helyezkednek el a személyzet hálóhelyei, a A Szaljnt—6 tudományos űrállomás 1. Hz űrállomás szerkezete Május 27: nemzetközi tejnap

Next

/
Thumbnails
Contents