Békés Megyei Népújság, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-20 / 116. szám

r 1980. május 20., kedd NÉPÚJSÁG A kapcsolat­teremtés iskolája Sokat beszélünk — s talán nem is ok nélkül — arról, hogy a kapcsolatteremtéssel, az egymás mellett éléssel, a társas viszonyok kialakításá­val valami baj van. Mond­ják, hogy különösen a lakó­telepeken érvényes a sokat hangoztatott elidegenedés gyakorlata. Az egy házban élés közel sem jelenti az egy­mással kialakított jószom­szédságot, sőt ... Mindezt cáfolni látszanak azok az események, amelyek a napokban történtek, s ame­lyeknek azóta is őszintén örülök. Vegyük hát sorba őket. , ♦ Egyik este, úgy 7-8 óra kö­rül, valaki becsöngetett hoz­zánk. Meglepve láttam, hogy egy idegen fiatalember és egy idősebb asszony áll az ajtóban. Kissé meglepve néz­hettem rájuk, szorongatva a kilincset, mert elnézést ké­réssel kezdték, s csak aztán tértek rá jövetelük céljára: — Itt a szomszéd tízeme­letesben lakunk, s szeret­nénk szalagparkettát lerakni a szobánkba. Ám még nem láttunk ilyet, kíváncsiak va­gyunk, hogy vált be. Ha megengedné, hogy körülnéz­zünk ... A különös lakásnézőből vagy félórás beszélgetés ala­kult ki a közös gondokról, az új lakás birtokbavételének viszontagságairól: a beázás­ról, az ajtók zárhatatlanságá­ról, és így tovább. Jó is­merősökként váltunk el ■.. ♦ A lift is ideális színhely, a szomszédok megismerésére. Talán még a ház előtti pad­nál is jobb, ahová csak nagy ritkán jut ki az ember, ha netán szabad ideje akad, s onnan kíséri figyelemmel csemetéje futkározását. Szóval a lift. Már a ne­gyedik emeletig legalább öt mondatra jut idő az együtt utazók között. A mi lépcső­házunkban vagy tíz családot ismertem meg így. Igaz, a nevüket nem tudom, no de mindennek eljön az ideje. Néhány évi szorgalmas lifte­zés, és sógor-koma lesz vala­mennyi. ♦ A kapcsolatteremtés isko­lájának legalsóbb osztályai­ban is tudnuk kell, hogy a gyerekek az apropóbeszélge­tések legjobb alanyai. „De szép szemed van!”. „Milyen csinos a ruhád!”. „De nagy­ra nőttél!” Ezekből a „mély” gondolati mondanivalót rejtő mondatokból aztán kellemes, magasröptű csevegés kere­kedhet. Hogy: „A szemét az apjától örökölte", meg hogy „A ruha szép, de meg is fi­zettük az árát”, s hogy ,Jtlát bizony telik az idő... ”, és így tovább. Mert e kedves­kedésekre a gyermek legin­kább hatalmas szemeket me­reszt, rosszabb esetben anyu szoknyája mögé bújik, így hát kénytelenek vagyunk mi válaszolni a barátkozni kí­vánó ismeretlennek. ♦ S ha már a gyerekeknél tartunk, ők nem csupán könnyíthetik a beszélgetést, de sok esetben e különös is­kolába járva, tanítónkká is fogadhatnánk őket. Mert nyíltságukat, bizalmukat má­sok, az idegenek iránt, s köz­vetlenségüket átvéve nem lennének gondjaink. Addig is végezzük el a kötelező gyakorlati foglalkozásokat, járjunk szorgalmasan embe­rek közé, és próbáljunk rá­érni arra, hogy odafigyel­jünk másokra. Az óraközi szünetekben, egy kevéske időre azért bezárkózhatunk. A rohanás, az önzés, s a bi- zalmatlanság falai közé ... N. A. Egy lépés a műveltségért Tizenegy brigád a döntőben Vasárnap délelőtt 9 óra már elmúlt. A nagyterem­ben minden készen áll. A versenyző brigádok tagjai iz­gatottan fészkelődnek az asz­taloknál. A dobogót ezúttal hatalmas, fekete tábla fog­lalja el. Még üresen ásító rubrikái jelzik' majd: ki a legjobb ? A sarokban házi tv áll. Képernyőjén felirat vilá­gít: Megyei Művelődési Köz­pont, Békéscsaba. A terem másik felét félkör alakban széksorok foglalják el. Itt ül a szurkolók, a szakmai ér­deklődők serege. Amikor Szel jak György, •az MSZMP megyei bizottságának osz­tályvezető-helyettese, a zsűri elnöke feláll, a suttogást mintha elvágták volna. — „... az általános mű­veltség és a szaktudás eme­lése szocialista fejlődésünk jelenlegi szakaszában elen­gedhetetlen ........'. a kul­túra közelebb került fogyasz­tóihoz ...”, „... a megyében helyes irányban fejlődik a közművelődési szem­lélet ...” — hallom a meg­nyitó beszéd foszlányait. — Megyénkben az idén több mint 800 brigád, tízezer taggal nevezett be a mozga­lomba — üti meg a fülemet a folytatás. Ahogy nézem a terem közepén szorongó 11x5 ember izgatott arcát, a töb­biekre gondolok. Igaz, a dön­tőig nem jutottak el. Az itt levők azonban az ő igyeke­zetüket is képviselik. Közben eljutottunk a be­mutatkozásig. A zsűri: Amb­rus Zoltán, a megyei tanács művelődésügyi osztályának csoportvezetője, dr. TóthBé- láné, az SZMT osztályveze­tője, Kiszely Pál, a KISZÖV osztályvezetője, Orosz Sán­dor, a MÉSZÖV titkára, Pap István, az MMK igazgatója, dr. Drágán Iván, a Körösvi­déki Tsz-Szövetség titkárhe­lyettese és Plenter Lajos, a Dél-Békés megyei Tsz-Szö­vetség titkárhelyettese. A hosszú asztalnál ülnek még a szaktanácsadók. Szemben ugyan, de nem ellenségesen a versenyzőkkel. Bemutat­koznak a brigádok is, és megismerjük neves vendége­inket: Németh Ferencet, az Élet és Tudomány főszer­kesztő-helyettesét és Czakó Tibort, a Kulturális Minisz­térium közművelődési főosz­tályának munkatársát. Jóval elmúlt már 9 óra. A forma­ságok után végre kezdődik a verseny Elsőként politikai szóbeli kérdéseket kapnak a csapa­tok'. Az első asztal a 6-os kérdést húzza: melyek a nemzetközi enyhülés főbb akadályai és távlatai? öt ember összedúgja a fejét. Mögöttem felszisszen két szurkoló. Az óra jár. A há­romperces gondolkodási idő hamar letelik. A brigádból feláll a legidősebb férfi, és eleinte döcögve, majd — mint a leckét fújó diák — egyre pergőbben válaszol. A zsűri a hosszú asztal mögül figyel. Félmondatnál fogy el a szusz, és telik le a három perc. A 2-es után a 3-as asz­tal következik, s ez így megy egészen 11-ig. Közben tájé­kozódunk az afganisztáni helyzetről, munkaerőgondja­inkról, az USA és Irán kap­csolatáról, az áremelésekről s még számtalan kül- és bel­politikai kérdésről. Nem le­het könnyű a helyezésekről dönteni, hiszen a jobbnál jobb válaszok bizonyítják, hogy mindenki kitűnően fel­készült. Ezután könnyebb műfaj következik: színházi feladat­lapot kell kitölteni. A házi televízió — a technikai ap­parátus jóvoltából — műkö­désbe lép. Három darab rész­letét látjuk a békéscsabai Jókai Színház művészeinek előadásában. Az „Interjú Buenos Airesben”, a „Mand­ragora” és a „Szerelmem, Élektra” valamelyikét ugyan­is mindegyik brigád meg­nézte. Az erre vonatkozó kérdésekre 10 percig vála­szolhatnak. Amíg a zsűri pontoz, lazíthatnak a ver­senyzők és a nézők. Szünet után folytatódik a küzdelem. A „Világunk” címszó alatt ösz- szefoglalt tudnivalókról szá­molnak be a brigádok. Az Élet és Tudományban meg­jelent megyei tájházak, mú­zeumok valamelyikét mutat­ják be. Sor kerül a Békési tájház, az orosházi Darvas­emlékmúzeum, a szarvasi Tessedik-múzeum és a gyu­lai vártörténeti kiállítás is­mertetésére, többnyire ki­csit tényszerűen. Néha ugyan szubjektív élmények is fel­bukkannak, sőt a Kun Béla brigád még kritizál is. A Ságvári Endre brigád hölgy­tagjai népi hímzésekkel il­lusztrált, kedves, „kiselő­adást” tartanak. A politikai írásbeli után irodalmi vetélkedő követke­zik. Mai novellairodalmunk egy-egy remekét 'elemzik a brigádok. Hallunk például Mándy Iván „A pálma”, Raf- fai Sarolta „A hazatérés”, Galgóczi Erzsébet „Hínár” című novellájáról.- Nehéz 3 percben összefoglalni a mon­danivalót, s egy kicsit kima­radt a személyes élmény. Jócskán elmúlt dél, így már nemcsak a versenyzők, hanem a közönség is fáradni kezd. A fásultság azonban elillan, amikor bevonul a Délibáb együttes nem éppen mindennapi népi hangszerei­vel. A bőrduda felismerése még nekem sem okoz gon­dot, a többi hangszert azon­ban nem egykönnyen tud­nám megnevezni. A brigá­dok viszont szorgalmasan je­gyeznek. Sőt, legtöbbjük még azt is tudja, hogy az elhang­zott dallamok melyik táj­egység szülöttei, ök ebből is jól felkészültek. Joób László, az együttes vezetője, s egy­ben több. hangszer értője az értékeléskor elismerően nyi­latkozik a versenyzők zenei felkészültségéről. A tábla rubrikái lassan mind megtelnek. Már kör­vonalazódnak a helyezések. A zsűri pontoz, számol, ösz- szead. És következik a döntés ' Hogy ne fokozódjék to­vább az izgalom, a zsüriel- nök rögtön rangsorol. Bár vannak, akik már fejben ki­számolták az elért pontszá­mokat. A Hidasháti Állami Gazdaság muronyi kerületé­nek Kun Béla brigádja 43,5 ponttal megszerezte az első helyezést, s ezzel is bizonyí­totta a mezőgazdasági dol­gozók műveltségbeli egyen­rangúságát. Másfél ponttal maradt Je a Szolgáltató és Termelő Szövetkezet békés­csabai Ságvári Endre női brigádja. Ezzel az eredmény­nyel a második helyre kerül­tek. A szeghalmi ÁFÉSZ Pe­tőfi Sándor brigádja lett a harmadik. A kétegyházi ME­ZŐGÉP Rákóczi brigádja mint ifjúsági brigád a KISZ megyei bizottságának külön- díját kapta. A Gyomai Sütő­ipari Vállalat Kállai Éva brigádja az Élet és Tudo­mány különdíját, 3 ezer fo­rintos könyvutalványt érde­méit ki. — Nagyszerű játéknak vol­tak részesei — kezdte Szel­jük György a záró mondato­kat. — A zsűrinek azt kel­lett eldönteni, hogy ki a leg­jobb a legjobbak között? Ez igazán nem volt könnyű. Tu­lajdonképpen mindenki győz­tes, aki részt vett ebben a mozgalomban, hiszen tanú­sította a művelődés iránti igényét. Mi, akik szemtanúi vol­tunk a versenynek, bizonyít­hatjuk ezt. g. K. A versenyzők nagy érdeklődéssel és izgalommal várják a kérdéseket Fotó: Császár Lajos Megkezdődtek az írásbeli érettségi vizsgák A magyar nyelv és iroda­lom tételeinek kidolgozásá­val hétfőn reggel megkez­dődtek a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban az írásbeli érettségi vizsgák. Az érettségi tételeket — először a hazai oktatásügy történetében — a rádióból tudták meg az érdekeltek. A Reggeli krónika munkatársai előbb fölolvasták a tételeket, majd lassan, tollbamondás- szerűen diktálták le az osz­tálytermekben ülő fiatalok­nak. A stúdióban felnyitott borítékból először a gimna­zisták számára készített fel­adatokat ismertették: „ .. .Megint élek, kiáltok [másért: ember az embertelenségben.” Ady Endre költészete az első világháború iáején. Sánta Ferenc: Sokan vol­tunk című novellájának elem­zése. Berzsenyi Dániel: Levéltö­redék barátnémhoz, és Rad­nóti Miklós: Lelvél a hitves­hez című versének összeha­sonlító elemzése. Akik az első tételt válasz­tották szöveggyűjteményt nem használhattak, míg a második és harmadik tétel­ben szereplő irodalmi mű­vek elemzéséhez a másodi­kos és a negyedikes magyar irodalmi szöveggyűjteményt lehetett használni. A szakközépiskolás tanu­lók is három tétel közül vá­laszthattak : „Ügy kell őt szeretni, hogy föllángoljon tőle ismeretlen pora” (Ady Endre), Petőfi Sándor költészete 1846-tól 1849-ig. Sánta Ferenc: Sokan vol­tunk című novellájának . elemzése. „-Ha féltem is, ha a helyemet [megálltam — születtem, elvegyültem és [kiváltam.” József Attila Tiszta szív­vel és Születésnapomra című versének összehasonlító elem­zése. Az első tétel kidolgozásá­hoz nem használhattak szö­veggyűjteményt a szakkö­zépiskolások. A második és a harmadik 'tételben szereplő irodalmi művekhez a negye­dik osztályos magyar irodal­mi szöveggyűjteményt for­gathatták. A választott tétel kidolgozásához négy óra állt az érettségizők rendelkezésé­re. Az írásbeli érettségik a gimnáziumokban ma, kedden a matematikával, a szakkö­zépiskolákban a szakmai el­méleti tárggyal folytatódnak. A szóbeli érettségi vizsgák június 9-től 22-ig tartanak. 1 Szeljak György, a zsűri elnöke értékeli a döntőt KÉP­ERNYŐ Hétköznapok anatómiája A nyolcrészes filmsorozat, melynek összefoglaló címe „Hétköznapok anatómiája”, május 10-én kezdődött. Az első rész alcíme, az „Én” volt. Az elmúlt hét szom­bat. délutánján a második részt láthattuk, amely „A másik”-fól szólt. Sok híve és ellenhíve van a sorozatoknak. Az izgal­mas, fordulatokkal teli ré­szek általában kritikus pil­lanatokban állnak le, hogy a következő alkalommal, már felcsigázva, sokféle le­hetőséget kigondolva ül­jünk a képernyő elé. Nos, e sorozatnál egész másról van szó. Egy-egy része teljes egész, s nerp azért várjuk a következő részt, mert hi­ányérzetünk van, hanem mert érdekel minket min­den téma, amelyek közös jellemzője, hogy rólunk, a nézőkről szól. A változás csak annyi, hogy különböző szituációkban figyelik meg reagálásainkat, s így cso­korra szedve láthatjuk, va­lóban bizonyos törvénysze­rűségek figyelhetők meg az emberek viselkedésében. Azért egy kicsit bosszan­kodtam szombat délután. Más sorozatok nagy hírve­rést érdemelnek, ez, ki tud­ja miért, szép csendben szü­letett meg. Nem hallottunk róla előre, s így az elsőről bizonyára nem én voltam egyedül, aki lemaradt. Most, hogy éppen bekapcsolva volt a televízió, a véletlen műve, s hadd tegyem hoz­zá, ,a szerencsés véletlené. Egy férfiú borotválkozik a tükör előtt, egyedül. Képze­letében tükörképe nagyra, atléta termetre nő, ám ha bejön „a másik”, máris el- oszlanak az ábrándok ... Aztán pereg tovább a film. Jellemző, hétköznapi pilla­natok: vita a zebrán, a pin­cér és a vendég párbeszé­de... Hogy miként hat ránk mások jelenléte, azt sporto­lók, művészek példáján vizs­gálja a film. Az első benyo­más kérdése is előkerül. A tanuló autós és oktatója közti -kapcsolat, vagy a há­zassági hirdetést követő el­ső találkozás... Mindennek tanúi lehetünk. Egy szélhá­mos is szóhoz jut, bizonyít­va, mennyire védtelenek va­gyunk a felszínes vélemény- alkotás alkalmával... A végső tanulság: a kapcsolat- teremtés olyan mint az al­ku. Azt. a szerepet alakítjuk, amilyenek lenni akarunk. A formáról még nem be­széltem. A rajzfilmrészletek, a riportok, a szakértők, a művészek és a magánembe­rek szavai szociálpszicholó­giai jelenségeket idéznek fél. A feldolgozás roppant érdekes. S az elkövetkezen­dő részletek témái sem lesz­nek éppen unalmasak: „Bűnbak”, „Kommuniká­ció”. Sztereotípiák”, „Után­zás” és így tovább. Várjuk a folytatást... N. Á. SZÍNHÁZ, MOZI 1980. május 20-án, kedden este 19.00 órakor Békéscsabán: varAzskeringö Déryné-bérlet 1980. május 20-án, kedden este 19.00 órakor Orosházán: SZERELMEM, ELEKTRA * * * Békési Bástya: Gyorshajtás. Békéscsabai Szabadság: minden előadáson: Földi űrutazás. Bé­késcsabai Terv: Akció a fegy­vertárnál. Gyulai Erkel: Won Ton Ton, Hollywood megmentő- je. Gyulai Petőfi: 4 órakor: Bá­tor emberek, 6 órakor: Apoka­lipszis most I., II. rész. Oroshá­zi Partizán: Békeidő. Szarvasi Táncsics: 6 órakor: Négy ban­dita, tíz áldozat, 8 órakor: Oké, spanyolok! 22 órakor: Kabaré.

Next

/
Thumbnails
Contents