Békés Megyei Népújság, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-15 / 112. szám
1980. május 15., csütörtök JgHiUMte Pórul jártak a „Frici” kocsma „hősei” Az újságírónak' csak ritkán adatik meg az az elégtétel, hogy az általa felvetett probléma oly gyors orvoslást nyerjen, mint a „Baj van a Frici miatt” című írással történt. Szabadkígyóson, a mező- gazdasági szakmunkásképző intézet tőszomszédságában üzemel egy kocsma. Az ott „felhevült” ifjak állandó erőfitogtatásának színterévé kezdett válni a kastélyban működő szakmunkásképző intézet és kollégium. Az ablakok állandó inzultusnak voltak kitéve, a randalírozá- sofc jóformán napirenden voltak. Az írásban felmerült többek között egy esetleges „védőkerítés” megépítése, vagy a rendszeres rendőrségi őrjárat bevezetése. Nos, a belügyi szervek nem várták meg, míg az első ajánlat megvalósul. Gyors cselekvésre szánták el magukat, aminek az lett az eredménye, hogy két „erős fiú” ellen, annak rendje s módja szerint gyorsított ütemű szabálysértési eljárást indítottak. A művelődési házban az elmúlt napokban megrendezett nyílt tárgyalás célja pedig világos volt: nevelő hatást gyakorolni a község fiatalságára, s egyben a közömbös felnőttekre is. A szabálysértési eljárás „főszereplői” április 11-i „nagy műsorukat” — nem nehéz kitalálni — a „Frici” kocsmában kezdték. Aztán az intézet területén egy kicsit pénzeztek — bekapcsolva játékukba egy éppen arra járó diákfiút is —, s amikor az ügyeletes tanár táv«1 zásra szólította őket, olyan nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseket használtak, amit a szégyenlős pedagógus a tárgyaláson is csak a papírra mert bízni. No, hiszen a két ifjú nem azért volt remek sörös hangulatban, hogy távozásukkor meg ne „nyugtassák” — későbbi visszatérésüket kellő hangsúllyal bejelentve — a nevelőtanárt. Szavahihető legények lévén, némi „fricizés” után, úgy este 9 óra tájt valóban újra megjelentek. A 4—5 Csillagda Tatabányán Nagy teljesítményű csillag- vizsgálót készítenek társadalmi munkában a város fiataljainak a Tatabányai Szénbányák és a Komárom megyei Állami Építőipari Vállalat szocialista brigádjai. A brigádok „ajándékát” az épülő új úttörőház tetején alaüveg újabb söradag természetesen vidám dalolásra ingerelte őket. Jókedvüket az sem zavarta, hogy az intézetben akkor már lefeküdtek a gyerekek. Hiszen sokuknak már hajnalban kezdődik a munka... (A szakmunkásképzőben ugyanis nem vezették még be a szabad szombatot!) Nos, az idős éjjeliőr igyekezett is legényeinket jobb belátásra bírni, de egyedül nem sokra ment. Üjból riasztotta az ügyeletes pedagógust, de hőseink pechjére, a rendőrséget is. így ért véget a két legény „ártatlan tréfának” szápt kirándulása. Mondanom sem kell, hogy a diákokkal, idős asszonyokkal teli tárgyalóteremben if- jaink szende arcú védekezésein csak mosolyogtak. Csöppet sem llletődtek meg a most már megszeppent vádlottak kevéssé meggyőző védekezésén. Sőt, a szabálysértési tárgyalást vezető Kiss Ferenc rendőr százados sem! Amit az általa kiszabott szigorú büntetés is bizonyított. A két garázda legényt —lévén az első botlásuk — 25 napi elzárásra, vagy az ezzel egyenértékű 2500 forintos pénzbüntetésre ítélte. Külön kiemelést érdemel az az általa nyomatékkai elmondott, másokat is figyelmeztető zárszó: — „Nem lehet szótlanul elmenni az egyre szaporodó, kihívó, közösségellenes magatartás mellett! De ez nemcsak a rendőrség feladata, hanem minden állampolgáré. Mert ha együttesen nem lépünk fel a garázdaság ellen, oda jutunk, hogy az utcára sem lehet majd nyugodtan kimenni.” Ez a gyors, példaadó eljárás minden bizonnyal megszünteti a szabadkígyósi iskolások nevelését csöppet sem segítő randalírozások, „erődemonstrációk” sorozatát. És az intézetüket körülölelő parkot nem kell már elzárni a természet e ritka adományát csodáló tisztességes emberek elől. BSE kítják ki. A Székesfehérvári Könnyűfémmű tervei alapján a szénbányák központi műhelyében dolgozó Szent- györgyi Mihály Szocialista Brigád már elkészítette a 6 méter átmérőjű és 3 méter magas kupolát, a KOMÉP dolgozói pedig végleges helyére emelték a csillagvizsgálót. Próba a Jókai Színházban Főkamarásnő tornacipőben Előzetes az ünnepi könyvhétről Évek óta szép hagyománya könyvkiadásunknak az ünnepi könyvhét rendezvénysorozata, mely az idén is bővelkedik érdekes programokban. A megyei megnyitóra május 30-án kerül sor a tótkomlósi nagyközségi könyvtárban. A megnyitó vendégei lesznek: Fodor András, Képes Géza és Nemes-Nagy Ágnes költők, Lengyel Balázs író, Lator László irodalomtörténész és Filadelfi Mihály, az Űj Aurora főszerkesztője. Május 31-én, Orosházán Képes Géza és Tóbiás Áron tart irodalmi estet a Petőfi Művelődési Központban. Ugyanezen a napon Békésen, a városi könyvtár Lengyel Balázst és Nemes-Nagy Ágnest látja vendégül, Vésztőn pedig Lator László és Fodor András beszélget az irodalomkedvelőkkel. Az ulánus hadnagy elgondolkodva ráncigálja csíkos nyakkendőjét. — Ahogy mondani szokás: nem mind arany, ami fénylik! — meditál. — Te a nászéjszakádon közmondásokkal szórakozol ? — néz rá megütközve XIII. Svakim Johachim, Hessen- Kassel ősz hercege. — Sajnos, nem tehetem boldoggá a lányát — dől sóhajtva a rózsaszín, baldachi- nos selyemágyra a hadnagy. — Mivelhogy nincs mivel... — Jaj nekem! Még a korona is égnek áll a fejemen! — rémüldözik őfelsége. — Hogy én milyen peches vagyok! — Íme, XIII., avagy peches Johachim! — sán tikál be tornacipőben Friderika főkamarásnő. — Ismételjük a jelenetet! — bukkan elő a nézőtér homályából a rendező. — Piroska nem jól lépett be. — Jaj nekem! — rándul ismét fájdalmas pózba a herceg. A jelenet megismétlődik. * * * A név kötelez. Így hitte ezt Oscar Straus (nem tévedés, egy ,,s”-sel), akit —bár vérségi kötelék nem — egy erősebb kapocs, a zene világa köt hírneves bécsi elődeihez. S mint Johannt és Richardot, őt is elragadta a keringő varázsa. A tündéri zene sikert hozott számára. Életművét két operett fémjelzi: a „Varázskeringő” és a „Búcsúkeringő”. Az előbbi bemutatására készül most a békéscsabai Jókai Színház. A történet dióhéjban; Hes- sel-Kasselt, a képzeletbeli minibirodalmat Helena nagyhercegnő házassága foglalkoztatja. Nem lényegtelen, hogyan sikerül a frigy, hiszen a birodalom jövőjéről van szó. A kiszemelt férj Niki, a Bécs-szerte szoknyaügyeiről híres ulánus hadnagy. A házasság, némi erőszakkal megköttetik. Az utódkérdés azonban — Niki állítása szerint saját hiányosságai miatt — nem oldódik meg. Hogyan szövődik tovább a történet, és hogyan fordul végül minden jóra? — mindez kiderül majd az előadásból. A nézők azonban nemcsak kíváncsiságukat elégíthetik ki, hanem bűbájos jeleneteket, szellemes csacskaságokat, kellemes dallamokat is hallhatnak. * * * Napok óta nyüzsög a színház. Tegnap 11-től 5-ig ebéd nélkül, egyfolytában próbált a vendégművészekkel bővült társulat. Bor József, Jászai-díjas rendező ugyancsak vendég Békéscsabán. A „Varázskeringő” rendezésében azonban otthon van. Nem először, és nem is másodszor állítja színre az operettet. — Eddig valamennyi színházban siker volt a darab — mondja. — Hogy mi ennek az oka? Szerintem az, hogy két és fél órán keresztül szórakoztat. Ráadásul nem is akárhogyan! Tudomásul kell vennünk végre, hogy a néző szórakozni is akar! Hogy ezt milyen színvonalon teszi, nem kis mértékben függ a színházak műsorpolitikájától. Sokszor megkérdezték tőlem, van-e jövője az operettnek? Bátran állítom, hogy szükség van erre a műfajra. Főként olyan városban, ahol egy színház van, ezt az igényt mindenképpen figyelembe kell venni. — Öóó, szegény dinasztiám! — harsogja keservesen XIII. Johachim. Dallamba foglalt sirámait csöndesen kíséri a zenekar. Hamarosan csatlakozik az elegáns Niki és a piros melegítőnadrágos Friderika is. Hangjuk még óvatos, visszafogott. Pénteken, a premier napján, a megtelt nézőtér előtt már teljes tüdőből énekelnek. —>■ gubucz — A Szovjet Kultúra és Tudomány Házában a Csuvasia népművészetét bemutató kiállítást dr. Hoffmann Tamás, a Néprajzi Múzeum főigazgatója nyitotta meg. Képünkön: részlet a kiállításból (MTI-fotó: Fényes Tamás felvétele — KS) Valerij Popov: A Lej kin nevű férfi Az egyik vasútállomáson éldegélt egy férfi; Lejkinnek hívták. Rakodómunkás volt. Ha fát hoztak — fát rakodott, ha alabástromot —akkor alabástromot. Egy alkalommal még vad kutyákat is rakodott; a városi park védelmére hozták őket. Egyszer aztán az egyik üres vagonban egy geometria tankönyvet talált az emberünk. A könyv a közepén volt kinyitva. Lejkin fölvette és olvasni kezdte. — Te aztán tudod: a közepétől! — mondta a brigádvezető. — Az elején kezdd! — Ugyan miért, hisz így is értem — mondta Lejkin. Aztán hátulról kezdte olvasni. Úgy is értette. Ettől kezdve nem vált volna meg * Valerij Popov fiatal szovjet elbeszélő Leningrádban él, az Aurora c. Irodalmi folyóirat belső munkatársa. a könyvétől. Egy hónap múlva fizetetlen szabadságot vett ki, és elment a városba. — Hol van az akadémia? — kérdezte, ahogy kilépett a pályaudvarról. — Először jobbra, aztán balra — válaszolták neki. Eljutott az akadémiához, fölment az első emeletre. Az egyik kivilágított előadóteremben egy képletekkel teleírt táblát látott meg. Rövid ideig nézegette a képleteket, aztán fogta a krétát és folytatta a levezetést. Ekkor lépett be a professzor. — Hagyja békén a tételemet! — kiáltott Lejkinre. — Kérem — mondta Lej- kin, és elment a táblától. A professzor fölvette a krétát, és ekkor rádöbbent, hogy képtelen folytatni a levezetést. — Próbálja csak meg! — mondta Lejkinnek. Lej kin fogta a krétát, és tíz perc alatt levezette a tételt. A professzor kiperdült az előadóteremből, és elrohant az akadémiai újság szerkesztőségébe. A szerkesztenek nagyon megtetszett ez az eset a tétellel. Elhatározta, hogy cikket jelentet meg róla az újságban, a „Nálunk történt” című rovatban. Már csak — ahogy mondani szokás — a reciprok eset hiányzott, a „Nálunk történt” rovatba. Mindazonáltal az eset annyira érdekes volt, hogy anélkül is írtak róla. Térjünk vissza a profesz- szorhoz, aki közben visszament az előadóterembe. Lejkinnek már híre-hamva sem volt; a professzor megdöbbenve látta, hogy az analfa-' béta takarítónő nagy igyekezettel már a képlet utolját törli a tábláról. — Mit csinált! — kiáltott rá. — Mit csinált! Nem emlékszik, mi volt ide írva? — Nem — vallotta meg nyíltan a takarítónő. A professzor egy hétig nem mozdult ki az előadóból, megpróbálta felidézni magában, hogy is volt a tétel bizonyítása, de semmire sem jutott. Akkor fizetetlen szabadságot vett ki, és elindult, hogy megkeresse Lejkint. És íme, körülbelül egy hét múlva az egyik kis állomáson meglátta a restiben. Lejkin valami levezetést ismertetett az asztalszomszédjának. Rögtön a professzor elé indult, ahogy meglátta. — Mit vezetett le neki? — kérdezte a professzor Lejkint. — Ügy találomra az egyik tételt. Mindegy az neki. — Mondja csak — kezdte a professzor —, nem emlékszik a tételre, amelyet az akadémián vezetett le? — Hogyne emlékeznék. Kimentek a váróteremből, Lejkin az egyik útjukba kerülő mozdony hajtórúdján kezdte levezetni a tételt. — Hé! — mondta a professzor —, valami másra írjon; elmegy a mozdony. — Én már csak így szoktam — mondta Lejkin. — Tegnap látom, hogy kariká- zik egy gyerek. Nosza, gyorsan levezettem egy tételt a karikán. — Melyik tételt? — kérdezte a professzor. — A Tizenhat egyenlő szelet tételét — válaszolta Lej- kin. — Öh — kiáltott fel a professzor — a Tizenhat egyenlő szeletet! Hiszen ötezer éve szenved az emberiség ezzel a tétellel. — Igen — mondta Lejkin —, ma reggelig így volt. Látom, hogy egy holló gubbaszt a kerítésen; odalopakodtam hozzá, és mielőtt felrebbent volna, levezettem a tollazatán a Doudou-tételt. — A Doudou! — nyögött föl a professzor. — Ezen dolgozik az egész akadémia. Hallgattak. — Tudja, jobb lenne, ha hagyná ezt az egészet — mondta a professzor. — Nehéz dolga lenne: megelőzte a korát. — Igen — mondta Lejkin —, igen. Megelőztem. — Isten áldja! — mondta a professzor. — Isten vele! — mondta Lejkin. A professzor vonatra szállt. Ismerős táj suhant el az ablak mögött. A professzor kapván kapva rajta, hogy ismerős a táj, bebeszélte magának, hogy a nyaralójából megy vissza a városba. Lej- kinről meg csak álmodott. Fordította: Bratka László Könyvről könyvért Szeretjük a vetélkedőket, a rejtvényműsorokat. Legyen az a rádióban, a televízióban, vagy közvetlen előttünk, az életben. S hogy népszerűek ezek a rendezvények, műsorok, ott' van bizonyítéknak a televízió Kapcsoltam műsora, vagy a rádió Játék és muzsika tíz percben című, ki tudja hány éve műsoron levő adása, s a valamivel fiatalabb, ám legalább olyan népszerű Könyvről könyvért című irodalmi rejtvényműsor, 10 percben. A Petőfi adón jelentkezik a . Kettőtől hatig műsorában, különböző helyszínekről, hetente egyszer. Célja, a könyv megszerettetése, vagy egy- egy most megjelent új regény, tanulmánykötet népszerűsítése. Aki rendszeresen figyelemmel kíséri ezt a műsort, több dolog is szembetűnik számára. Az egyik — s ez egyáltalán nem baj —, hogy a kérdéseket úgy állítják össze a műsor készítői, hogy azok közel sem kívánnak egyetemi végzettséget, sőt... Némi általános műveltség is elég e kérdések megválaszolására. A másik, már kevésbé örömteli tanulság, hogy ez az általánosnak mondott műveltségi szint gyakran még a minimumot sem éri el, s mindez az irodalomkedvelőnek mondott közönség körében van így. (Mert másért miért járnának a könyvesboltba?) Hogy miért láthatjuk így, ilyen sötéten a helyzetet? Nos, itt van a legutóbbi adás. Az első kérdés az ókorba vitt minket. Benkő Péter, a Thá- lia Színház színművésze Homérosz Iliászából adott elő részletet. A kérdést úgy tette fel a műsorvezető, hogy még véletlenül sem véthették el a válaszadók ... Elvétették. Aztán egy érettségi előtt álló diáklánynak sikerült... A második kérdés feltevésében is minden benne volt, ami lehetett. Hogy a reformáció nagy alakja, hogy a wittem- bergi vártemplom kapujára tűzte ki hittételeit..., meg hogy az idézett sorok az evangélikus egyházi zenéről szólnak... A válasz — Luther Márton neve — mégis, most még nehezebben született meg. Itt is egy gimnáziumi tanuló mentette meg a helyzetet. A műsor harmadik kérdése a felvilágosodás nagy alakjához kötődött. Az összefoglaló mű címe még csak-csak sikeredett, az Enciklopédia. De hogy kinek a nevéhez kötődik? Volt a válaszban Rousseau, Voltaire ... Csak harmadik nekifutásra (kizárásos alapon?) sikeredett Diderot nevét eltalálni. Nem idézem tovább a műsort, ennyi is elég... A tanulság? Ránk fér, hogy rendszeresen odafigyeljünk e műsorra. Ha új dolgot hallunk, nem baj, de ha régi tudásunkat frissítjük fel, akkor még inkább érdemes volt a 10 percet figyelemmel kísérni... N. Á. SZÍNHÁZ, mozi 1980. május 15-én, csütörtökön este 19.00 órakor Békéscsabán: VARAZSKERINGÖ Szakmai bemutató * * * Békési Bástya: 4 órakor: A dunai hajós, 6 és 8 órakor: Gengszterek sofőrje. Békéscsabai Építők Kultúrotthona: 5 arakor: A tenger kedves szörnyei, 7 órakor: Pantaleon és a hölgyvendégek. Békéscsabai Kert: Habfürdő. Békéscsabai Szabadság: de. 10 és du. 4 órakor: Veszélyes játékok, 6 és 8 órakor: Földi űrutazás. Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: Négy bandita, tíz áldozat, fél 8 órakor: A veréb Is madár. Gyulai Erkel: Megközelítések. Gyulai Kert : Kalózok Jamaicában. Gyulai Petőfi: 4 órakor: A korona elrablása, ávagy újra a bosszúállók, 6 órakor: Apokalipszis I., II. rész. Orosházi Béke: Ned Kelly. Orosházi Partizán: Menynyire szerettük egymást! Szarvasi Táncsics: Békeidő.
