Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-13 / 86. szám
1980. április 13., vasárnap Kitekintés Egyidős az olasz alkotmánnyal... Manapság a színészek nem filmeznek — inkább emlékirataikon dolgoznak — nyilatkozta nemrég egy népszerű amerikai sztár — s íme a bizonyság, hogy mindez így van — Gina Lollobrigida bejelentette, javában készíti pályájának elfogulatlan méltatását, amelyben mindent úgy mond el, ahogyan az valóban megesett. A műnek különleges aktualitást biztosít egy évforduló: az olasz alkotmány életbe lépésének 30. évfordulója. „£n ugyanis egyidős vagyok az alkotmánnyal — hirdeti a még mindig szép olasz sztár, legalábbis mint színésznő. 30 éve ismernek bennünket, harminc éve tevékenykedünk, és tessék megmondani melyikünk bizonyult ellenállóbbnak?” — Természetesen a kérdés költői. Annál is inkább, mert a humoránál levő Gina gyorsan megjegyzi: „Mig a mai olasz állam egyre szétesőbb, gyengébb — én vigyázok a formámra.” Gina Lollobrigida, aki egy szépészeti intézet tulajdonosnője, s egyben élő reklámja is — a filmesek elmaradozó meghívásaiért még mindig a fényképezéssel kárpótolja magát. Római Appia-Antica- beli villájában külön házi szentélyben dolgozik egyszerre két új fotóalbumán is. Az egyik a Fülöp-szigetekről, a másik Maniláról, Fülöp- szigetek fővárosáról tudósítja majd a nagyvilágot, s közben, csak úgy mellékesen készíti elő Az én Itáliám, (magyarul is megjelent) albumának újabb kiadását. Az eddig tizenkét nyelven közzétett olasz-élménygyűjte- mény éppen Japánban lát napvilágot, ahol a nagyobb hatás kedvéért — no meg némi reklámcélzattal megépítették a híres Fonatana Trevi — csaknem élethű másolatát, ahol óriási betűk csillogása üdvözli az isteni Ginát... Lollobrigida készséges, hangulatos riportalany, állítja ,a Cine-revue munkatársa — csak egyetlen dologról nem hajlandó őszintén beszélni — a koráról. Bár csaknem 14 éve egyáltalán nem játszott a filmen, a népszerűségi listákon ma is az élen áll. Amerikai diákok szavazata szerint a legismertebb külföldi színésznő, Indiában ma is a Lollobrigida-filmek vonzzák a legtöbb embert a moziba. Saját hazájában pedig Tina Anselmi munkaügyi miniszter után a legismertebb női személyiség. „Bár már előtte is filmeztem”, — mondja —, az igazi sikert A kenyér, szerelem és fantázia hozta meg számomra. Karrieremet nem a szerencsének, vagy a véletlennek köszönhetem — nehéz munkával értem el sikereimet, filmről filmre meg kellett küzdenem érte. Silvana Mangano barátnőmmel egyszerre kezdtem. Emlékszem, hajnalanta már 6 órakor villamosra szálltunk, hogy időre kiérjünk a Far- nesina stúdióba. A végállomástól azonban még legalább egy kilométernyit kellett gyalogolnunk, sokszor szakadó esőben is. És ne feledjék, hogy ráadásul akkor még iskolába is jártam. Dolgoznom is kellett, hogy kifizethessem a színiiskolát, meg az énekórákat.” „A Lollobrigida családot mindig vonzotta a művészet. Őseim közt sok volt a festő, sőt akadt egy, aki együtt dolgozott Michelangelóval a Vatikánban. A mi famíliánkban vagy művész lett valaki vagy bolond.” Nem lenne hű önmagához, ha nem kísérletezne újabb dolgokkal. Két kisfilmet rendezett eddig, az egyiket Fidel Castróról, s most újabb foglalkoztatja. Perzsiáról, Indiáról szeretne új fotóalbu-' mot összehozni, az idei év végre filmszereppel is megajándékozta: Angliában és Franciaországban játszik majd egy-egy krimiben, de ugyancsak 1980-ban fog hozzá egy rég várt nagy szerep megformálásához is: ő lesz a címszereplője A kisvárosi Lady Macbeth című szovjet filmnek, Leszkov híres regényét Andrej Koncsalovsz- kij rendezésében viszik filmre — Szibériában készülnek hozzá a külső felvételek, s Gina Lollobrigida partnere előreláthatólag Antony Quinn lesz. A világ minden részében otthonos, mégis visszatér minduntalan Olaszországba. „Büszke vagyok arra, hogy olasznak születtem. Az a humanizmus és gazdagság, ami az olaszokat jellemzi, sokkal meghatározóbb, mint ezeregy válság. Ráadásul a válságok múlandók, nem igaz?” Lollobrigidának ismét igaza van. Nemlaha György Tudomány — technika „Dolgos” helikopterek A helikopterek polgári célokra való alkalmazása nem mai keletű, de nagyobb mértékben csak az utóbbi években kezdték el használni a gazdasági élet, a termelés különböző területein és személyszállításra is e sokoldalú légi járműveket. A helikopterek ára sokáig több mint háromszorosa volt a hasonló férőhelyszámú, szokásos típusú repülőgépekének A korábbiakénál jóval kisebb súlyú hajtóművek kifejlesztésével, a műanyagok széles körű .alkalmazásával és több más újítással, korszerűsítéssel sikerült jelentősen leszorítani a helikopterek árát és üzemköltségét. Nyilván ezáltal lett kifizetődő a használatuk, -alkalmazásuk is. A gyakorlati alkalmazások közül mindenekelőtt azt a felmérhetetlen segítséget kell megemlíteni, amit a helikopter a mentés, a betegellátás, a betegszállítás szolgálatában nyújt. A helikopterek úszótestekkel ellátott típusai ma már a víz felületére is le tudnak ereszkedni. így tengeri mentést, segítségnyújtást is végezhetnek. A nyílt tengerre egyre nagyobb számban telepített blajfúró- platformok talán meg sem lehetnének a helikopterek nyújtotta segítség nélkül, ami mind az anyag-, mind a személyszállításra kitefjed. Az eldugott helyen fekvő, a világtól sokszor csaknem teljesen elzárt településekkel való kapcsolattartásnak is nélkülözhetetlen fenntartójává vált a helikopter. A nagyfeszültségű távvezetékek építői a szerelési munkáknál és később a7 ellenőrzéseknél veszik jó hasznát a csavar- szárnya« járműveknek. A mezőgazdaság növényvédelemre, műtrágyázásra veszi igénybe a helikoptereket, a tűzoltók pedig az oltandó objektumok minden eddiginél jobban való megközelítésére. A rezervátumokban a7. állatok felkutatására, nyomon követésére, megfigyelésére is jól bevált a helikopter. Képünkön: a szovjet repülőipar egyik legkorszerűbb típusa, a MI—6 helikopter (KS) Környezetvédelem Lengyelországban A Lengyel Népköztársaság környezetvédelmében egyre nagyobb jelentősége van a nemzetközi együttműködésnek, különösen a Szovjetunióval, Csehszlovákiával és az NDK-val folytatott együttműködésnek. Már több éve működik egy lengyel—szovjet munkacsoport, amely a határ menti vizek védelmével foglalkozik, vagyis a víztisztaság megóvásával a Balti- tenger körzetében. A munkacsoport többek között közös eljárást dolgozott ki arra az esetre, ha a vízben ipari szennyeződések jelentkeznek. Családi körben, fiával Kert — háztáji Egynyári virágok helybe vetése Az egynyári virágok nagy része nem igényel különösebb előnevelést, közvetlenül is elvethetők az ágyakba. Erre április-májusban kerül sor, amikor már nagyobb fagyokra nem számíthatunk. A talajt már előzőleg készítsük elő. A tetejét vetés előtt porhanyítsuk meg, legyen apró morzsás. A magokat sorokba vagy kisebb csomókba vetjük. A vetés ne legyen túl sűrű, hiszen ezek a növények már itt fognak felnőni. A túl sűrű vetésen a későbbiekben ritkítással, a ritka vetésen pedig közbepalántázással segíthetünk. A magokat sekélyen takarjuk. A vastag takaró- anyag alól a kis növények nem tudnak kicsírázni. A sekély takaróanyagnál pedig arra kell ügyelni, hogy ki ne száradjon, mert ez, különösen a csírázó magvakra végzetes lehet. Ugyanis ha a kis csíra elpusztul a szárazság következtében, akkor a növény többet nem fog kihajtani. Vetés után nagyon finoman, permetező rózsájú kannával öntözzük be az ágyakat. Az öntözés ezentúl — az esős napokat kivéve — mindennapi munkánk lesz. A talaj sohasem száradhat ki. Csak csírázás után csökkentsük a víz mennyiségét, amikor a kis növények már maguktól is képesek vízfelvételre a mélyebb talajrétegekből. Ismerkedjünk meg né- hánnyal a helybe vethető egynyáriak közül.-Vágott virágnak is hálás a körömvirág (Calendula). Napos helyre ültessük. A talajjal szemben igénytelen. Ha vágjuk a virágját, akkor újabbakat fejleszt, s ez eltart a fagyokig. A virágok a Utak visszafelé Esténként, mikor félerővel égtek a neoncsövek az Eötvös Kollégium folyosóin, a tanulószobában gyakran elfogott a lelkifurdalás. Vajon érdemes volt-e a család emberöltőkre visszamenően megszokott foglalkozásait elhagyva, a gyakorlati élettől olyannyira távol eső pályát választanom? Furcsa volt ez a bűntudat, hiszen egyetemre kerülésem előtt kívántam ezt az „elszakadást”. Nem az emberektől, akik között felnőttem, hanem a bennem motoszkáló hajlamaimnak megfelelően. A lelkifurdalást persze, a tanulmányaim során előforduló, s enyhén szólva sápatag, vérszegény bölcsészeti tárgyak is fokozták. Ügy éreztem, ingyenélő vagyok; míg mások sokkalta fontosabb tevékenységet fejtenek ki, én eltartottként merőben haszontalan elméletekkel tömöm magam (mint később kiderült, egyik-másik tárgyat illetően ez igaz is lett). Az elszakadás veszélye alig néhány egyetemi hónap után már kísérteni kezdett. Ha csak arra figyeltem, hogy az ösztöndíj nyújtotta szerény anyagi lehetőségekhez képest is, de követtem a diákdivatot, máris észre kellett vennem a különbséget az otthoniak és a jómagam öltözködése között. Otthon az olcsó konfekcióruhák „divatja” uralkodott, én viszont — ha árban nem is magasabb —, de hanyagabb eleganciájú viseletekre tértem át. Ha volt munkatársaimmal találkoztam, akikkel az üzemben egy-két hónapot együtt dolgoztam, úgy éreztem, szinte kirívónak találják diákos könnyedsége- • met az öltözködésben. Volt osztálytársaim hozzám képest amúgy is komorabbnak tűntek — pedig csak a felelősségük volt nagyobb, hiszen nap mint nap precíz gépeket kezeltek, avagy egyesek már kisebb üzemrészt irányítottak. A diákévek szükségképpen kitolják az egyéniség kialakulását, véglegesedését. Később megritkultak a nosztalgiáim a múlt iránt. Azonosítottam a belső konfliktusaimat — én is ugyanazt éltem át, mint annyian az elmúlt fél emberöltő alatt: az új, hagyományok nélküli értelmiségi „születési fájdalmait”, az „első nemzedék” vívódásait. Mert nem megbánásra van szükség, még csak nem is arra, hogy az ember ne feledje, honnan jött, hanem arra, hogy tartós kapcsolatot kössön az elbocsátó közösséggel, érezze a „hátországát”. Mert nincs árvább állapot a gyö- kértelen értelmiségi létnél. S e tartós kapcsolatot annak a legnehezebb kiépíteni, aki igazán huzamos ideig nem is élt együtt természetes közösségével. Nekem a nyári konyhalegénykedések, segédmunkáskodások avagy a szereidében töltött idő csak átutazást jelentettek egy-egy új tanévhez. A „hátország” biztosítása látványosan nem megy .— nem elég a poharazgatás a volt barátokkal, a , gyerekkorra avagy a fiatalságra emlékezve. Már csak azért sem, mert a gyerekkori színtereket, a teherpályaudvar meg a roncstelep környékét elsodorta az idő, új lakótelepek 'épültek a hajdan gazos környékre, négysávos felüljáró ível ott, ahol ecetfák lombja zöldellt. Ám legyek bár elméletekkel, könyvekkel megpakolva más ember, mint a néhai, de a régi szívvel kell az idáig vezető utat minduntalan megtenni és járhatóan tartani. Marafkó László sárga színárnyalataiban pompáznak. A kalárcsi (Clarkia) tápanyagban gazdagabb talajt igényel. Meghálálja az öntözést. Júliustól szeptemberig virágzik, a fehér, narancs, rózsaszín különböző árnyalataiban. Majd a nyár végét díszítik nagy sárga, rozsdabarna virágaikkal az egynyári napraforgók (Helinthus annuus). Azt hiszem, ezt a növényt nem kell közelebbről bemutatni. Régi parasztkertí növény a kohia (Kochia). Az Alföldön ma is előszeretettel ültetik. A megszáradt kórójából télen seprűt kötnek ezen a vidéken. Különböző alakú fajtái közül különösen szépek a gömbváltozatok. Kis sövényeket ültethetünk belőle a kertben, amely őszszel szép vörösre színeződik. A magvetés után 9—10 hétre virágzik a borzaskata (Nigella). Virágai általában kék színűek. Termése felfújt nagy hólyag, amelyet felhasználhatunk a szárazkötészetben. Meghálálja az öntözést. A száraz kertrészek tipikus képviselője a porcsinrózsa, vagy kukacvirág (Poru- laca). Ahol jól érzi magát, ott a magját elszórva, minden évben újra kel. A virágai a sötét árnyalatokat és a kéket kivéve, szinte minden árnyalatban pompáznak, vannak félig telt változatai is. A kúszónövények közé tartozik az ipomea (Ipo- maea). Virágai kékek, fehérek, vagy pirosak. A magját elszórva, magától is kikel. Támasztékot igényel, amire gyorsan felkúszik. Meleg, napos helyet és a meszes talajokat kedveli. Dekoratív növény a dísz- paréj (Amaranthus). Napos és fél árnyékos helyeken egyaránt megél. Egy méter magasra is megnő, és hosszú, csüngő virágzatot fejleszt, tarka levelű faja is van. A helybe vethető növények közé tartoznak az egynyári füvek is. A megszárított virágzatukat télen a szárazkötészetben használhatjuk. Dr. Fodor Béla
