Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-10 / 83. szám
o 1980. április 10., csütörtök {232S2SS A Kárpátok Kiadó idei terveiből 1980-ban minden korábbinál nagyobb és szélesebb választékkal jelentkezik a magyar és a szovjet könyvpiacon a magyar nyelvű könyveivel a Népek Barátsága Érdemrenddel kitüntetett ungvári Kárpátok Könyvkiadó. Az idén 35 esztendős ungvári kiadó ebben az évben magyar testvérintézményeivel közösen több mint 20 művet ad ki magyar nyelven, összesen csaknem 700 ezer példányban — tájékoztatta ,a7 MTI munkatársát Borisz Alekszandro- vics Gvargyionov, a kiadó igazgatója. A „Kárpátok” a Kossuth Kiadóval közös gondozásban egy kötetbe foglalva újból megjelenteti Leonyid Brezs- nyev irodalmi Lenin-díjjal kitüntetett — A kis föld, Az újjászületés és A szűzföld — című visszaemlékezéseit. A marxizmus—leninizmus klasszikusai közül, ugyancsak ,a Kossuth Kiadóval közösen az idén Lenin: „Kik azok a népbarátok, s hogyan harcolnak a szociáldemokraták ellen” című művét adják ki. Ugyancsak a két kiadó közös kiadványa lesz Dmitrij Popovics ukrán író visszaemlékezéseinek „Küzdve küzdöttünk” című kötete, amelynek szerzője a második világháború idején a Margit-körúti fegyházban raboskodott, valamint a „Felderítők—hírszerzők” című kötet, amely a Nagy Honvédő Háború egykori harcosainak emlékezéseit tartalmazza. A budapesti Móra Ferenc Könyvkiadóval közös vállalkozásban adják ki ebben az évben Fagyejev Ifjú Gárda és Katajev Távolban egy fehér vitorla c. regényét, valamint Jurij Dmitrijev „Az ember és az állatok” című ismeretterjesztő gyermekkönyvét. Alii. békéscsabai színjátszó napok után Telitalálatok és eltévelyedések Sokszor ismételgetik, sokan leírták már, hogy megyénk azon kevesek közé tartozik, ahol az amatőrművészetek közül a színjátszás nagyszerű hagyományai ellenére is a legmostohább. A tizenegynéhány évvel ezelőtti fellendülés országos szele errefelé alig-fuvallattá csendesült, s a mai kiteljesedés sem érzékelhető igazán. De most hagyjuk az okok boncolgatását! Túl kell lépni a „volt” örökös felemlegetésének nosztalgiáján. Maradjunk a jelenben, s inkább az előretekintés építő ereje hajtson! Elsősorban a számában kevés, de tartalmi szempontból nem a leggyengébbek közé tartozó csoportok, együttesek vonatkozásában. Ki, kinek, mit játszik ? Az amatőrszínjátszás ügyét már harmadik ízben szolgálhatta az a háromnapos eseménysorozat, amelyet 3-a és 5-e között Békéscsabán rendeztek; három megye legjobbjainak minősítő versenyét. A magát mozgalommá kinövő színjátszás csabai rendezvényén is már az első pillanatban felvetődött az alapvető kérdés, mindennek alfa-omegája: ki, kinek, mit játszik (játszhat)? Bár az egyértelmű válasz megadására sem a háromtagú zsűri, sem a csoportok vezetői, tagjai nem adták, nem adhatták meg a választ; a bemutatók sodró egymásutániságából, a napi kétszeri értékelések őszintének is elkönyvelhető mondataiból, a szünetek jóízű beszélgetéseiből sok minden kihallatszott. Ezekből a következtetés egyértelmű: arra van (lenne) szükség, hogy a diák-, munkás-, ifjúsági stb. — színpadok és csoportok saját rétegüknek, a legproblematikuVersek, novellák, művészeti cikkek, riportok az Új Aurora 1980 l-es számában A hódmezővásárhelyi Komócsin Zoltán Szakközépiskola színjátszói Arany János: Jóka ördöge című elbeszélő költeményének dramatizációját mutatták be Néhány héttel ezelőtt hagyta el a nyomdát, irodalmi és művészeti folyóiratunk ezévi első száma, mely ezúttal is tartogat ,az irodalom- és művészetkedvelők számára több meglepetést. Versrovatában Fodor András, Simonyi Imre, Bényei József, Papp László, Üjházy László, Nagy István, Fodor Ákos, Tomka Mihály és a folyóirat főszerkesztője, Fi- ladelfi Mihály jelentkezik új versekkel, melyek közül több elhangzott a budapesti, Kossuth Klubban megrendezett irodalmi esten is. Jelentős feladatra vállalkozott Fábián Zoltán, amikor Ni- kola Jonkov Vapcárov mártír bolgár költő életművének szentel emlékező tanulmányt, közben azt is kutatva, milyen rokoni szálak fűzik össze a bolgár és a magyar népköltészetet, melyből Vapcárov és legjobb költőink is táplálkoztak, ihlető erőt merítettek. Fábián Zoltán cikkét követően Kardos László, Nagy László, Fábián Zoltán, Király Zoltán és Ge- reblyés László fordításaiban olvashatunk Vapcárov-költe- ményeket. Az utóbbi évek egyik legjobb novellájával lép az olvasó elé Tóth Lajos, „Rekviem egy kutyáért” című írása megragadó történet. A „Művészet” rovatban pompás ajándék Koszta Rozália magnóbeszélgetése Jan- kay Tiborral, az Amerikai Egyesült Államokban élő, békéscsabai születésű nyugalmazott egyetemi tanárral, festőművésszel. Schéner Mihályt mutatja be ezután Major Máté, majd Dér Endre jegyezte fel beszélgetését Schénerrel, békéscsabai kiállításának megnyitója után. Értékes írás Molnár Zsolt Jakuba-portréja; költői szépségekkel telített emlékezés a festőre. Hasonlóan megkapó az is, melyben Lipták Pál festőművésszel való találkozását, eszmecseréjét, baráti beszélgetését írja le. Az 1980/1-es szám Antal Miklós fordításában, a „Riport—Tanulmány” rovatban közli a világhírű, néhány évvé; ezelőtt elhunyt szovjet író-filmrendező-színész, Vaszilij Suksin beszélgetését az Unita c. olasz kommunista lap moszkvai tudósítójával, Carlo BenedettiveL Az 1974-ben, a Nuova Gél neration című olas7 ifjúsági folyóiratban megjelent interjú tökéletes művészi arcképet fest Suksinról, érzékelteti felfogását, véleményét a legkülönbözőbb társadalmi jelenségekkel kapcsolatosan. A riportok közül bizonyára sok olvasót érdekel majd Kapusi Imre „Emberek a tanyákon”, és Fábián Gyula „Utak, ösvények, csapások” című írása. Irányi István „Petőfi világa Szarvason” című tanulmányának második részét hozza a folyóirat e száma, dr. Tóth Lajos pedig Tessedik Sámuel ifjúságát idézi meg. A folyóirat legújabb számát a Békéscsabán 1913—50 között működött Aurora Körrel kapcsolatos négy előadás kivonatos közlése zárja. Az előadások 1979. október 1-én hangzottak el a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban rendezett emlékülésen. (s—n) nehézségére. Aztán az előadáson kiderült: nem is olyan könnyű előadni a Kocsonya Mihály házasságát (mezőberényi Komédia Színpad), mint ahogyan gondolták. Főleg akkor nem, ha már a mű értelmezése sem helyes, ha szereposztási tévedések sora, anakronisztikus rendezés teszi majdhogynem lehetetlenné az előadás élvezését De volt még számtalan véglet az ötödszáz előadás közül. A békéscsabai Sebes György Közgazdasági Szak- középiskola Diákszínpada Csokonai Dorottyáját választotta. Sajnos, nem akadt senki, aki igazán rendezte volna a darabot; amit a lelkes diákgárda kitalált, az volt. Diszkózenére vonagló „vénlányok” és megkapó alakításmorzsák. Így a címszereplőt játszó Milesz György (!) újaknak ható geggsoroza- tát és az írnokot alakító Vin- cze Ottó személyéből fakadó, bár még nem tudatos ko- médiázását kell említeni. De ez — sajnos! — kevés volt az összhatás kelleméhez. A harmadik szegedi Tisza- parti Gimnázium ugyancsak „klasszikus komédia”-előadá- sa volt, mint véglet. Nos, valahogy így kell Csokonai Vitéz Mihályt előadni, valahogy így kell diákszínpadi előadást tartani, ahogyan ők az özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak-ját színpadra és a közönség elé vitték. S bizonyára nemcsak diáktársaiknak, hanem akár időseknek, szocialista brigádoknak, ifjúsági kluboknak is nagy- nagy élményt ad végigélvezni, röhögni, szórakozni mó- kázásukat, igazán-színházu- kat. A „gondolatiság csapdája’’ A másik kört inkább „gondolati színjátszásnak" lehetne nevezni. Az ilyet művelők — sejthető, miért —alaposabban, körültekintőbben választottak, rendeztek, játszottak, alakítottak. Még akkor is, ha élesebben vetődik fel a „ki, kinek, mit ját- szik”-kérdés, s a válasz alapozottan is megtorpedózható. Az újszászi gimnazisták például az abszurd atyjának, a század drámairodalmának oly geit, követve mozgásait. Nem tagadhatja senki, hogy ugyanakkor az ismeretterjesztő feladatot is el kell (kellene) látnia a színpadnak; kőszínházakban nem játszott, vagy éppen nem játszható, de mondanivalójában jelentős, progresszív alkotások megjelenítésének — ha úgy tetszik: emészthetővé tételének — színtere is az amatőr színjátszás csoportjai, együttesei. Hogyan szórakoztatunk? A csabai találkozón (fesztiválon, önfelmérő minősítésen, versenyen, napokon, ahogy tetszik!) inkábba szórakoztató színjátszás került előtérbe. Az ok feltehetően abban van, hogy a darabválasztásnál előbb gondolnak a „könnyedség” talmi könnyűségére, mint a közönség megnevettetésének kőkemény A mezőberényiek előadásában a „Kocsonya Mihály házassága” nagy hatású „alapművét”, azaz Samuel Beckett: Godot- ra várva című színművét mutatták be. Huszonhét évvel a mű születése után, jó két évtizeddel az ugyancsak amatőr hazai ősbemutató után. Sok minden belefér a Godot-ba, előadásába! Függetlenül attól, hogy „csak” két gimnazista „veszi fel”. De mindenhol muszáj látni és érezni a töménytelen kérdőjelet. Még akkor is, ha nem vállalják fel, csak tálalják — nem is rosszul. Mégsem láthattunk igazi előadást. Beckettnek kevés, feladatnak túl sok volt. A szándékosan teremtett űrt — amit ki kellett venni, mert ITT és ÍGY nem aktuális, azt — nem tudták mással kitölteni. A másik szélsőség Brani- mir Scsepanovics: Földbe neműit száj című kisregényének dramatizálása a szegedi Medikus Színpad előadásában. A kétszereplős „játék” katartikus feszültségűvé tö- mörödött: hűen a szerzőhöz, a színpadhoz. Így kell ezt csinálni? Igen! A fesztivál egyik legtökéletesebb előadása volt. A szarvasi Vizuális Stúdió Mr özek: A nyílt tengeren című egyfelvonásosáról már a megyei minősítő alkalmával írtunk. Sokat érett az előadás, bár a rendezés még mindig a realista és az abszurd között inog, már ami az értelmezést illeti. Mégis kitűnőnek mondható, hiszen a közönség számára élményt tud adni. Kísérletezni is... A békéscsabai Manzárd Színpad Jószerencsét! címmel egy olyan összeállítást mutatott be, amely a kísérletező amatőr színjátszás témakörébe tartozik. Hasonlóképpen a szegedi ifjúsági ház Játszmáit címmel. Ez utóbbi, színpadképileg már-már professzionista tökéletességgel, a fesztivál szokásos vegyessé- gének méltó befejezését nyújtotta. Bár mély gondolatisága azt a veszélyt is magában rejti, hogy csak spe- riális közönség előtt játszható, és úgy is nehezen érthető, képei sokféleképpen helyettesíthetők. A többiek, megyénkből Az említett Békés megyei együtteseken kívül még négy „hazai” csoport szerepelt. A szarvasi gimnázium —amely Nikolas Guillen: Fekete-fehér rapszódia című költői játékát mutatta be irodalmi színpadi technikával — kivételével felmerül a korábban emljtett „ki, kinek, mit játszik?” kérdés azzal kibővítve, hogy miképpen, milyen színvonalon? S ha erre önmaguknak megadják a választ, megszabják a továbblépés irányát is. Lehet, hogy ez nem az egyedül ül- vözítő, de mindenképpen hasznosabb, igazabb és eredményesebb, mint a most követett út. Nemesi László A zsűri sokat sejtető pillantásai: balról, Gabnai Katalin, a Népművelési Intézet munkatársa, a zsűri elnöke, Duró Győző, a budapesti Nemzeti Színház dramaturgja és Wiegman Alfréd, a KISZ KB munkatársa Fotó: Gál Edit! SZÓRÓ Ki mit tud? — az emberről A megszokottnál némileg halványabbra sikeredett húsvéti rádiósprogramok közül izgalmas témájával kiemelkedett a Kossuth adón április 7-én, 13 óra 30-kor sugárzott Ki mit tud? — az emberről című műsor. Az ötlet szülője és megvalósítója, Egyed László látszatra végtelen egyszerű kérdésre próbált választ keresni tudós riportalanyainál, s az utca egyszerű emberénél. Aztán Egyed László elsőként elhangzó kérdései után egyszerűen pánikba estem: tényleg ... Kik is vagyunk, egyáltalán mi az ember, mit tudunk saját magunkról? Mind megannyi fogas kérdés ... S tetejében a műsor szerkesztője még „menekülésre” sem adott esélyt az elhangzott gondolatokat követő, továbbgondolásra késztető zenei betétek miatt. (Ez utóbbi Salánki Hédi hozzáértését dicséri.) Aztán a válaszokat hallgatva lassan kezdett visszatérni az önbecsülésem. Mert az antropológus, az író, a színész, az agy- és szívsebész, s a lelkész, de minden megszólaltatott meggyőzött róla — s ezt maguk sem tagadták —, hogy az emberről szerzett alaptudásunk évezredek múltán sem gyarapodott kielégítően. Pedig abban egyetértettek, hogy az ember megismerése a létező „tudományok” leg- szebbike. S hogy megrekedtünk a részismereteknél, annak az is oka lehet, hogy a XVIII. század után az emberek tekintete „kifelé” fordult, megteremtve ezáltal a technika, a civilizáció új meg új csodáit. A felgyorsult élettempóban közben megcsappant a személyes tapasztalatok kicserélésének a lehetősége, s inkább műszerekkel mérjük a világot, az embert, mintsem használnánk a régen kipróbált utat a megismerésben: az intuitív, az emberi kapcsolatokon alapuló módszert. A szerkesztő találékonyságának, szerénységének köszönhető, hogy az egyes konkrét kérdések könyörtelen „behajtása” helyett szabad meditációt engedélyezett riportalanyainak, akikből ezáltal nem a szakember, „pusztán” a gondolkodó, a töprengő ember szólalhatott meg a maga ellentmondásosságával, tévelygéseivel és tudásvágyával. S mikor az ellentmondásos válaszok okát kezdte kutatni a műsorvezető, Egyed László, akkor sem születtek végleges, megnyugtató gondolatok. Mert igaz, hogy a korszerű természettudományos szemlélet nem vált vérré a mindennapok emberében, s az is igaz, hogy ma sosem tapasztalt szakadék tátong a tudományos felkészültségű élcsapat, s a tömegek tudása között. Pedig az ember egyre többet akar tudni önmagáról. S ez a műsor erre figyelmeztetett. B. S. E. SZÍNHÁZ, mozi 1980. április 10-én, csütörtökön délután 15.00 órakor Békéscsabán : KOLDUSOPERA 811. sz. Szakmunkásképző ea. 1980. április 10-én, csütörtökön este 19.30 órakor Mezőhegyesen: OLYMPIA * * * Békési Bástya: 4 és 6 órakor: Négy bandita, tíz áldozat, 8 órakor: Lidércnyomás. Békéscsabai Építők Kultúrotthona: 5 órakor: Gyorsított eljárás, 7 órakor: A veréb is madár. Békéscsabai Szabadság: de. 10 és du. 4 órakor: Ahová lépek, ott fű nem terem, 6 és 8 órakor: Mennyire szerettük egymást! Békéscsabai Terv: Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét. .. ? Gyulai Erkel: Futárszolgálat. Gyulai Petőfi: Békeidő. Orosházi Béke: A maláj! tigris. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: Harminc lány és Pythagoras, fél 6 és fél 8 órakor: örült nők ketrece. Szarvasi Táncsics: Fábián Bálint találkozása Istennel. sabb dolgokról szólva, politikusán előadva, de nem a hivatásos színházakkal kon- kurrálva szóljanak, játsszanak. Figyelembe véve a mindenkori társadalmi szükségszerűség törvényszerűsé
